Sziasztok! Olvastam már itt pár történetet ganglionról, de olyat nemigen, aki nehéz fizikai munkát végzett volna a műtét előtt, és oda is megy vissza műtét után. Plusz nekem kicsit komplikáltabb is volt a ganglionom. Így hátha segít valakinek a történetem, aki hasonlón megy át. Nekem sajnos évek óta gondolom volt a bal kezemmel, sok éve fájt, mindig éreztem az időjárás-változást is. Cukrász vagyok, ezért eléggé meg is erőltettem a kezem sokszor. Olyan 2 éve vettem észre, hogy a bal csuklóm felső részén egy ponton ha nyomom nagyon fáj. Elmentem orvoshoz, azt mondta ínhüvelykgyulladás. Hordtam sínt, szedtem gyulladáscsökkentőt, kentem mindenféle krémmel stb. Néha segített és voltak könnyebb napjaim, néha nem. Tavasz körül vettem észre a puklit, ami nőni kezdett a csuklómban, és az is csak akkor látszott ha behajlítottam a csuklóm (akkor “bukkant” csak elő). Sajnos nemigen tudtam foglalkozni a dologgal, mert tavasszal nagyon sok a munkám. Dolgoztam tovább mint egy állat, és egyre rosszabb lett a kezem. A pukli egyre nőtt, legtöbbször a vállamig nyillalt a fájdalom és napokig nem múlt el, bármit próbáltam tenni ellene. Volt, hogy éjszaka is felébredtem arra hogy lüktet, hasogat. A végére már volt hogy egy poharat se tudtam felemelni a bal kezemmel, és a legváratlanabb pillanatokban olyan fájdalom nyilalt a kezembe, hogy kiáltás is kifakadt belőlem. Akkor elmentem egy kézsebészhez, aki egyből mondta hogy ganglion és műtét. Ő mondta, hogy altatással műt egynapos sebészeten és nem is gipszel műtét után (ezt nem is bántam egy percig sem, mondjuk az altatás aggasztott, mert eddig egy mandula műtétem sem volt, nemhogy altatás..). Kaptam beutalót tüdőszűrésre, laborra és aneszteziológushoz. Ezeket szerencsére még azon a héten el tudtam intézni és szeptember 5-ére kaptam időpontot a műtétre a százhalombattai egészségházba, az egynapos sebészetre. Ez azt jelenti, hogy ha a leleteid alapján alkalmasnak találnak, akkor reggel bemész, előkészítenek, megműtenek, és a műtét után 3 órával kísérővel haza lehet menni. Így nem kell bent aludni kórházban, aminek megintcsak örültem (mert kórházban már voltam és elég volt köszönöm). A műtét napján reggel fél 8ra hívtak, férjem is jött és apósom vitt el minket autóval. 5 perc után el is helyeztek kórteremben, adtak nyugtatót, bekötöttek egy infúziót (nem lehett sem enni sem inni aznap) és ott kellett megvárni a műtét kezdetét, ekkor már nem lehetett velem senki a szobában. Az az igazság, hogy éjjel az izgalom miatt nemigen aludtam, ezért amíg vártam a sorom én el is aludtam (hála a nyugtatónak). Fél 10kor jött értem a műtős és elvitt az előkészítőbe. Na ott nagyon hideg volt, vacogott a a fogam, de még mindig olyan álmos voltam, hogy szenderegtem 3/4 10ig, amikoris betoltak a műtőbe. Ott a bal kezemet oldalra fektették, bekötöttek valamit a branülömbe, aztán jött az altatóorvos. Akkor már iszonyúan fáztam( a műtőben még hidegebb volt), kérdezte a doki hogy fázom, vagy félek? Mondtam hogy inkább fázom, mint félek, erre kedvesen azt mondta na mindjárt teszünk ellene. A fejem fölé tartott egy maszkot és mondta hogy lélegezzek melyeket. A második levegő már kis is ütött. Arra keltem már hogy be van kötve szorosan a kezem, és a kórteremben fekszem az ágyamon. Iszonyúan remegtem és nem is nagyon tudtam hol vagyok. Benézhetett hozzám a családom, aztán mondta a nővérke, hogy most alvás van. Nem is kellett kétszer mondani, fél 1kor keltem újra. Akkor bejött az orvos aki műtött, és elmondta hogy 45 perc volt a műtét. Mondta, hogy végül nem egy vonalat vágott hanem kettőt (V alakban), mert sajnos nem egy csomó volt, hanem nagyon el volt az egész terjedve a kezemben. Bányászmunkának nevezte a műtétet. Az inakon és a csontokon is tele volt cisztával a csuklóm,de mindent kiszedett. Sokaktól olvastam, hogy mennyivel jobb a helyi érzéstelenítő, mert az sok idő míg elmúlik a hatása, ezzel szemben altatás után ahogy felébredsz nagyon fáj a műtét helye. Nekem ilyen nem volt, kicsit fájt, de nem volt vészes. Hányingerem sem volt altatás után. Másnap reggelre hívott vissza a doki kötözésre, megkaptam a zárójelentést és 2kor már jöttünk is el kórházból. Hazafelé vettünk egy halom mekis kaját, azt hiszem megérdemelten Másnap és pénteken is mentem a dokihoz kötözésre és azt követő szerdán is. Akkor derült ki, hogy a bőr, ahol vágott, nem forr össze, hanem elhal. Nem kivételes eset, de azért jobb lett volna ha nem úgy alakul. Műtét után 15 nappal mentem varratszedésre, ezután már érhette víz a kezem és minden nap kötöznöm kellett magamnak újra. Végül az elhalt bőrrel nem kellett csinálni semmit, szépen gyógyul, most 3 hetes és 5 napos a kezem, és már leesett a régi elhalt bőr és új nőtt a helyére. Sajnos a heg valószínűleg megmarad. A fizikai része…hát…sajnos elég lassan nyeri vissza az erejét a kezem. Alap dolgok mennek vele, de összességében most olyan 40%os a kezem. Nagyon nehezen mozog, hajlítani alig tudom, és a mutatóujjam vonalában a csuklóm felé a legkellemetlenebb amikor mozgatom a kezem. Remélem ez elmúlik, mert 10.-én fogok munkába állni. És jön a karácsonyi időszak, úgyhogy munka rengeteg lesz…addig még van egy hetem, azt remélem addig sokkal jobb lesz már. Minden nap tornáztatom most már a kezem, és úgy érzem hogy napról napra jobb. Amúgy meg el vagyok keseredve, hogy mi lesz, mennyire gyógyul meg véglegesen, mert a két kezemmel keresem a kenyerem. amúgy a doki még azt is mondta, hogy ha műtét után folytatom ilyen tempóban a munkát, akkor rövid időn belül vagy pár éven belül újra ki fog ez újulni. Remélem nem így lesz.