29 ėves vagyok ės legalàbb màr 5 ėve pànikbeteg, ami egyre rosszabb most màr ott tartok hogy kezdődik az agorafóbia ės szociàlis fòbiàm kialakulni amitől màr sírògörcsöm lesz mert olyan tehetetlennek ėrzem magam.

Próbàltam ėn mindent, az orvosok szervi gondot nem talàltak, voltam pszicihiàternėl beszělgetni,nem sok eredmėnnyel, kaptam 0,25 majd 0,5 frontint ami ideig oràig hatott viszont nem szüntette meg a rohamokat. Ezek a pànik rohamok ilyenkor egy erős halàlfėlelem, hasi diszkomfort, izzadàs, reszketės, szívdobogàs, àjulasėrzės, megvàltozott tudattal làtom a környezetet mintha àlmodnėk. Amikor hozzàszokàs miatt mikor abba akartam hagyni a frontin szedėst, csak felerősítette a tüneteket, tėnyleg azt ėreztem meg fogok őrűlni,egy pokol volt.De sikerült letenni ės kb màsfėl ėvig ha nem is tünet mentes de elviselhető volt a dolog, tudtam dolgozni, ügyeket intėzni, akár nėzelődni egy boltban, moziban vėgig ülni egy filmet, nem ėrdekelt ha sok ember volt körülöttem esetleg něha egy szem valeriànàt bevettem ha ugy gondoltam.Inkàbb az egyedüllėttől tudtam megijedni most ennek a fordítottja törtěnik, egyedül jól megvagyok de ha valahova menni kell..

Úgy voltam vele, egyedül is megbirkozom ezzel, majd elmulik. Csakhogy telik az idő, ės nemhogy jobb lenne egyre rosszabb. Talàn segítsėget kell ujra kėrnem de az első alkalommal sem vàlt be. Lassan 1 ėve most nem dolgozok mondjuk nem a pànik miatt,de muszàj munkàt talàlnom ės màr ettől is tiszta ideg vagyok, hogy hogy fogok ujra a mokuskerėkbe beàllni, vagy babát vàllalni,mert ez a dolgok rendje, csakhogy vagy 5 honapja alig mozdulok ki a lakàsbol csak ha tėnyleg muszàj mert màshol nem ėrzem magam biztonsàgban. Annyi nyilvànos helyen voltam màr rosszul.

Szeretnėk ujra lelkileg az a stabil szemėly lenni, aki voltam, mert az nem elėg hogy hetente van egy~kėt jò napom amikor olyan vagyok mint màs. De nemtudom sikerül e