Sziasztok !
Mire számítsak? Félek ettől a betegségtől.
Kb.4 évebdiagnosztizálták nálam. Úgy vettem észre,hogy elkezdett remegni a jobb kezem, majd apró betűket kezdtem el írogatni.
Először még nem akartam hinni a szememnek,de egyre jobban éreztem a kezemben a gyengeséget.
Felkerestem egy ideggyógyászt,(neurológust ),ő állapította meg nálam. Kaptam gyógyszereket, de mai napig nincs rendesen beállítva,mert nem igazán azt kapom amit kellene……szerintem.
Ti milyen gyógyszereket szedtek?
Kérlek írjátok meg legyetek szívesek, melyik a leghatásosabb. Milyen tapasztalaitok vannak?
Sajnos barátaim eltávolodtak tőlem, s egyedül élek.
Egyre nehezebben viselem el ezt a helyzetet, sokat sírok. A négy fal között tengetem napjaim, elég intenzív fájdalmakkal. Legtöbb időt ágyban töltök, mert nehéz a felkelés is, segítségem nincs.
(nincs akihez szóljak….)
Csak szenvedek a magányomban.
Bár eddig erősnek éreztem magam, de egy hónapig kórházba voltam ezzel a betegséggel, de csupán kisérleteztek rajtam, amibe belefáradtam.
Rájöttem, hogy barátom sincs már, hisz egy se nyitotta rám az ajtót.
Csak magamba bízhatok.
Üdv: Tymi
Szia Timike! Fel a fejjel! 14 éve vagyok pk-s. Az orvosom elmagyarázta, hogy a gyógyszereket nem lórugás szerűen emeli, mert annak nem lesz hosszú távon jó vége. Megküzdöttem rendesen. Depressziós lettem, nem mertem otthonról elmenni. Ha mégis elindultam a zajok megzavarták az agyamat, hogy lecövekltem, képtelen voltam egy lépést tenni. Attól meg rettegtem, hogy észreveszik, hogy más vagyok.Ami kizökkentett ebből az állapotból, és helyretett az egy nagyon egyszerű de hatásos dolog. Mp3 lejászó, olyan zene amit szeretek, és elindultam gyalogolni. Előtte nyáron alig tudtam megmozdulni, a nadrágot majd fél órába telt mire képes voltam felvenni. 19 kilót szedtem fel. A gyaloglástól leolvadt a 19 kiló, jobban érzem magam, és emberek közé is járok. 4 éve hazagyalogoltam Kecskemétről-36 km 6 óra alatt-azóta is napi szinten min. 12 km-t teszek meg. Ami lényeg, a lelki bajod a tüneteid felerősíti, az hat a lelkiállapotodra, az vissza a betegségedre… Ami még kikívánkozik belőlem..azok a barátok akik e miatt elhagytak azok nem is voltak barátok. A volt férjemmel rendeztem a viszonyomat, rendet próbálok magamban tartani. És a mozgás ami a lételemem. Harcolj, ne add fel!
Bocs, hogy eddíg nem írtam. Jó úton vagy . Hívd fel őket Én nem mondhgatok többet. SCHÖNE Klinik.
L.
Helló Timike! Üdv a Nyomorultak című darabban!! Fel a fejjel, lesz ez még rosszabb is! Én 13 éve vagyok pks. Az első nyolc év viszonylag jól múlt el, szedtem a tablettákat, dolgoztam. Azért az általános állapotom elég rossz volt, de elfogadható. De kiegyeznék most az akkorival!!!!!! A következő öt évben felgyorsult a rosszabbodás. Talán azért mert szörnyű tragédiák történtek a családban. Másfél éve egyedül élem a mindennapjaimat. Már ha lehet azt életnek nevezni. A gyerekeim figyelnek rám, minden nap hivnak telefonon, amikor tudnak, meglátogatnak. Megvan a saját életük, gondjuk, örömük. Én nap mint nap megküzdök a léttel. Intézem a mindennapjaimat. Nagyon lassan haladok. De még haladok. Csak azt nem tudom, mi felé, milyen végzet felé. Az ideggyógyász minen alkalommal megpróbálja belém beszélni a depressziót! Szerinte szükségem van egy pszichológusra (vagy pszihiáterre?)
csakhogy nem depresszió az, amiben élek! Kiváncsi lennék, ő hogy érezné mágát az én, a mi helyünkben. Kívánom neki, éljen ő is úgy, ahogy én! Akkor talán lesz benne is némi empátia!
Nos, Timike, tanácsot nem lehet adni, mert mindannyian más helyzetben vagyunk! Akinek van társa, annak elmondhatatlanul könnyebb dolga van, mint az egyedül állóknak. Én már sajnos ez utóbbi csapatba tartozok. Másfél éve élek egyedül. Nem igen járok sehová, csak itt a városban: orvos, posta, gyógyszertár, bolt, templom!
Most befejezem, de még lehet, folytatom. Szia
Köszönöm az őszinteségedet.
Én sajnos nem megyek még a kapun ki sem,mert nem bírok.
Merre laksz ?
Én Miskolc mellett ,egy családi házban.
Majd írok ,de mára már elfáradtam.
Várom a folytatásod…….
Jó éjt ! Szia.
Szia Timike! Ez a sors fintora! Mi 3 éve költöztünk el SZIRMÁRÓL Martonvásárra, Budapest mellé. Sokszor arra gondolok, a férjem ma is élne, ha nem jövünk ide! Én is nagyon vágyok vissza, de az ésszerűség azt diktálja, hogy maradjak itt. A fiam ebben a városban, a lányom pedig Pesten lakik. Azt hiszem, nekik könnyebb, hogy itt vagyok. Bár nem tudom, hogy fogják megoldani az ápolásomat, ha teljesen lerobbanok?
Szia! Ez csupa véletlen ,de lehet,hogy ismerjük egymást személyesen,,,,mert én Szirmai lány vagyok ! A facen fent vagy?
—————————————
Szia, nekem a férjem volt szirmai. Szabó Gyulánê néven vagyok a faceen.
Nem talállak.
Én Váradi Tímea néven v.ok.
Szia, nekem a férjem volt szirmai. Szabó Gyulánê néven vagyok a faceen.
Kedvs Tymi!
A nevetés ingyenes gyógyszer! Ennek reményében ajánlom ezt a kis régebbi, átdolgozott írásomat!
Depresszió ellen is hatásos!
BÚCSÚ A REQUIP-PARKINSON ELLENES GYÓGYSZERTŐL
15 éve élek egy kis társaság közösségben, melynek tagjai rajtam kívül Parkinson Úr, Tremorka, a soha megpihenni nem tudó, állandóan izgő-mozgó vénkisasszony, és végül. de nem utolsó sorban – a jóképű, kreol színű, fiatalúr, Requip, – akit 2mg-os kora óta arra neveltem, hogy minél több kellemetlenséget okozzon Parkinson Úrnak . Idén már 20mg-ot nyomott, – elérte a felnőtt kort.
Egészen ez évig jól megfértünk, egymással, de idén júniusban egy hívatlan vendég tolakodott be hozzánk, akinek tevékenysége Tremorka szorgalmas munkájához volt hasonló, de a munka-tempója kellemetlenül – annak minimum a tízszerese volt. Nem akartam egy ilyen nevelhetetlen, Hebrencset befogadni, mire ő bosszút állt egy kézfogóval, amivel úgy rázta a kézfejemet, hogy a leves a szájam helyett az orromba kötött ki, a villáról minden föl nem szúrt étek legurult, a vizespoharat két kézzel kellett szorongatni, nem tudtam írni, a laptopon a Ctrl-Alt-Del billentyű kombinációt alkalmazni.
Fenti okok miatt panasszal fordultam az illetékes bírósághoz – orvosnőmhöz, aki azonnali teljes kivizsgálást rendelt el nálam. Először egy fémnyelű gumikalapáccsal a szemem kivételével tetőtől talpig végigkalapált, és amikor látta, hogy minden ütés után úgy összerándulok, mint az elemi iskolai biológia órán a falapra gombostűzött béka a 6V-os áram hatására, elégedetten bólintott, itt minden rendben van. Ezután egy – a televíziós vetélkedőkből már jól ismert – feladat következett, csukott szemmel el kellett találni az orrom hegyét. Ezt a feladatot is 100%-an elvégeztem, amiért ilyenkor a TV-ben pénzt adnak. Én csak a dokinő elismerő mosolyát kaptam, de az is nagy örömöt okozott nekem. Ezután föl kellett emelni mind a két kezem a magasba, mint egy magát megadó katona, és az ujjaimmal olyan mozdulatokat kellett végezni, ami hasonlított a tarló fölött lebegő, pocokra vadászó sólyom szárnymozgására. Kb. egy perc után engedélyt kaptam a leszállásra, s bár pockot nem fogtam, a feladat elvégzése sikeresnek minősült. Utolsónak még malmozni kellett két kézzel. Ez sikerült lapáttörés nélkül.
Miután a vizsgálatoknak csak azt sikerült megállapítani, hogy egy normális, egészségesnek minősíthető Parkinson kórom van, fennmaradt továbbra is a kérdés, hogy került a Hebrencs a képbe. Új utakon elindulva, fölmerült annak a lehetősége, hogy egy erotikusan túlfűtött mutánsról van szó, aki szemet vetett a fiatal Requipre. Ennek lehetőségét úgy lehetne bizonyítani, hogy a daliát észrevétlenül eltávolítanák a szervezetemből, és az így magára maradt Hebrencs visel-kedése akadálytalanul tanulmányozható lesz. Apránként 16mg-ot sikerült az étlapról törölni. Újra tudok írni! A további javulás még várat magára, de bízom a sikerben! Kíváncsi vagyok, milyen lesz az életem Requip nélkül.
Parkinson Úr vereséget szenvedett! Sajnos nem múltak el következmények nélkül a csata nyomai, mert a fegyverletétel csak úgy jöhetett létre, hogy a nehézfegyvereket kivonva, amolyan “Tajvan” szigetként egy kis terület Parkinson Úr kezében maradhatott. Itt laknak a hebrencsek, akiknek csak egy feladatuk maradt, hogy ha látják, hogy enni, vagy inni akarok, azonnal a kezemben apró, de nagyon intenzív remegést generáljanak.
Így, ha a leveseskanalat a szájamhoz emelem, a tartalma szökőkútként szétfröcskölődik. Van a hebrencsek ellen is gyógyszer, de ennek erős mellékhatása van a szívre, ezért nem jöhet szóba.
Na, azért nem adtam olyan könnyen föl! A rutin vizsgálatnál megfigyeltem, a jobb kezem jobban remeg, mint a bal. Nos kipróbáltam a bal kezes evést, ivást! Bevált! Alig remeg a pohár a kezemben! Balkezes lettem!
A Requiptől békésen elbúcsúztam. Már több mint két éve nem szedek parkinsonos gyógyszert! Nem hiányzik!
Sikeres harcot kívánok a kór ellen! Szeretettel bagoly04
U.i.: A PARKINSONOS GYÓGYSZER ELHAGYÁSA CSAK INDOKOLT ESETBEN, A KEZELŐORVOS UTASÍTÁSÁRA LEHETSÉGES!!!
Kedves Tymi!
Nem tudom férfi v, nő vagy -e ? Nem tudom, hogy hány éves vagy? Nem tudom , hogy van -é pénzed vagy nincs. Nem tudom , hogy vallásos vagy-e , sportos.vagy -é, de
MAXIMÁLISAN MEGÉRTELEK.! Sajnos a leg rosszabb reakcióid vannak a felismerésyre, illetve nem tudom, hogy mik a lehetőségeid, de szerintem húzzál el másik orvoshoz azonnal, és lehetőleg ne mo.-on kertess. de erről majd később.
Tudod mit : én leírom a történetemet és ha akarod tanulsz belőle ha nem hát nem. Tudom, hogy most azt gondolod : na már megint egy parkinsonos okoska balfasz aki élvezi ha mástis betegnek lát. Nem én szeretnélek megnyugtatni a teljes nevemet írom ki és nem hazudok.
Na kezdjük. 56 éves férfi vagyok. Tehát nem kellene még ilyennel foglalkoznom. 12 jól látod 12 éve küzdök ezzel a szarral( bocs, de én már csak így hívom) és még fogok vagy 20-at 30-at küzdeni. Talán a 20 reálisabb. De nem tudhatjuk , hogy mit hoz a jövő, és a tudomány. ( Az Istent nem említem, mert emlegetem eleget – nem túl jó társaságban- amikor mennem kéne de nem igazán haladós a dolog.
Úgy kezdődött az egész,. hogy síelni voltam a cxsaládommal, és esténként amikor leültem könyvet olvasni, vagy lefeküdtem , a ball kezemmel nem tudtam addíg tartani a könyvet mint a jobbal, és egy nagyon picit a gyürűs ujjam mintha remegett volna. Most is ott kellene lennem, csak nem tudtam velük menni, mert holnap teszt lesz és szeretném az én termékeimet én presentálni.
Tehát elmentem az Amerikai útra egy vizsgálatra átküldtek a Neur. klinikára, és itt állapítgatták meg hogy park. -om lehet. Ja azt még elfelejtettem mondani, hogy a nővéremnek is ez a betegsége volt.Mondjuk, neki volt más sok egyébb, de kb. neki 10évig volt, de mondom más is volt mellette. Őt már eltemettük. Ha az Ő lefutását vesszük alapul, nekem is már az ibolyát alúrolkéne szagolnom, de még nem tervezem.
Vissza a lényeghez: A Neur. Klinikán volt egy akkor fiatal, most már nem olyan fiatal dokinő aki szó szerint azt mondta: ÁÁÁ uram mi megállapítottunk önnél egy gyógyíthatatlan betegséget, de annyi jó gyógyszerünk – gyógymódunk van erre, hogy észre sem fogja venni, hogy park. beteg. Ekkor megalapoztam nála a jövömet, mármint a viszonyunkat, mert azt találtam mondani erre a bájos mondatra, hogy OK. doktornő cseréljünk. Tehát alapvetően hűvös lett az orvosi szobába. Namost én egy nyugati multi egyik vezetője voltam akkor Mo.-on Vitettekezek engem Németországba ( mármint doktorokhoz) mindenhova, hogy msajd segítenek. Voltam amerikába Sietl-be híres nagy kórház, de csak ők is ugyan azt tudták csinálni : ” pingvineztek” mármint rángatták a vállukat, éás ugyan azokat a gyógyszereket adták mint itt.Ez volt kb. 3-4 éve . Ezt azért nem tudom , mert a feleségem abban azidőben össze vissza CIBÁLT A VILÁGBAN, MERT AZT HITTE HOGY GYORSAN ELPATKOLOK ÉS HOGY A GYEREKEKKERL MÉG UTAZZUNK KÖZÖSEN..
Gyógyszerek: Mindíg csak a legminimálisabbat szedd, ha nagyon muszájj.Ameddíg nem nagyon szükséges ne szedd. Előszőr dopamin agonistákat fdognak adni , próbálgatni, de a mirapexin lesz ami beválik. Nagyoin keveset szedjélk kicsi nyugtató, kicsi altató kicsi hangulatjavító de mirapexint lehetőleg keveset, úgy is emelgwtni tudja csak a doktor az adagot, és későnbb a direkt dopamin adagolásnál is ez vár rád, de te tudod a legjobban szabályozni az orvosságot . Ezt nekem Németországban megtanították..
Vissza a FŐMEDERBE: tehát azt képzeld el, egy multi vezetője voltam , egy valag pénzt kerestem, táncos voltam előtte, a középiskolátés az egyetemet végig táncoltam., jó állás szép család , sszuper baRÁTI KÖR STB, ÉS bummmmmmm. NEGYVEN VALAHÁNY ÉVES KOROMBAN BEVÁGOTT A VILLÁM.
El tudom képzelni , hogy mit éreztél Te is amikor közölték a tényt.
Na az a helyzet, hogy kb. 5 év elteltével elkezdték adagolni a dopamint ( STLV) aeo fomájában. Ezt általában később szabadna szerintem, csak hát ugye én pörögtem mint az atom.
A mirapexintől álltalában egész nap állt a farkam, mindenkit meg akartm b…. I Ezt blecsökkenbtették, ésa a már szómozaikban leírt dolgot adagolták lassan emelgetve.
Következő fejezet kb 2 éve a doktornő elkezdte mondogatni az agyi pészméker dogot. Ez az , hogy elektródákat vezetnek az agyadba és kevesebb gxógyszerrel elvagy. NA EZT ÉN NEM SZERETTEM VOLNA. Nővéremnek megcsinálták. Nem volt olyan jó hatása amijennek mondták., de MONDOM neki más betegségek is voltak.
Tehát azt csináltam tavaly nyáron mikor már allig tudtam menni : INTERNET Keresés más orvos más ország más alterrnatíva, más kultúra más világ stb.
kb. 6 évig dolgozott nálam egy cxsaj , tulajdonképpen az irodavezető titkárnőm volt., Németországban él, az arab férjével( na fasza pont most jó téma) és találtunk egy olkyan klinikát amiről jókat lehetett halkani. Kimentem tavasszal és augusztusban befeküdtem 10 napra. Átállítottak egy elég drága gyógyszerre STLV el új 2016-ban kezdték németek használni.Ez egy amerikai gyógyszerkomponens, a röhely az hogy amerikában is csak 2015végén ismerték fel. A varázsszó az , hogy nem entecaponb, hanem OPICAPON
Tehát most ezt szedem. Elég sokat fizettem a kórházért és a gyógyszerekért, de amit meg lehet venni
itthon azt megveszem, amit kint azt behoizatom, vagy kimegyek kiontrollra akkore megvedszem,.
Életmód aktivitás. CSAK TE TUDSSZ MAGADON SEGÍTENI. Én a parkinson felismerése után építettem egy nagy vházat a csaLÁDOMNAK MOST ITT ÉLÜÖNK BENNE. . Persze voltak bajok: elköltöztem egy évre egy fiatal nőhöz. Aztán megint elköltö9ztem aztán megint visszaKÖLTÖZTEJM.
mÁR NEM KÖLTÖZÖM SEHOVA. A balfasz németek kiútáltak a cégből, de nem igazán tört meg semmi. Csináltam egy kis vállalkozást és nagyon inspirál ha dolgozo, még fizikai munkát is.
Persze az rendkívül nehéz amikor este mátnem tudsz annbyira élnimint régen. DE RÉGEN RÉGEN VOLT.
Tessék nem beburkolózva élni a barátok addíg barátok amíg aztr hallják tőled amit hallani akarnak. Hidd el nekem volt elég sok jó barátom és jóakaróm BALFASZ MIND egytől egyig.1 vagy2 jó barátom maradt meg a család. Énazt maJDNEM ELCSESZTEM, DE VANEGY OLYAN FELESÉGEM AkI a legszuperebb nő a világon . az sem zavar ha néha nem velem szeret lenni. +0 éves házasság után ez már nekem is megbocsátható. Amit nagyon sajnálok azok a gyerekek. Fiúk és büszkék voltak saz apjukra de most mikor látnak néha nem úgy viseélkedni ahogy szoktam megrettennek.
Nagyon többet már nem akarok írni,mert ,mennem kell.
Hasegíthettem 0,1 % is már megérte.
Ha akarna velem szewmélkyesen is találkozni. természetesen várom nszeretettel.
Nem írom le a teljes nevem, de a neten írja be a keresőbe, hogy Kemenbdypezsgő és látni fogjab az elérésem lehetőségeit.
Minden jót kívánok!!!
ÉS BOCS A HELYESÍRÁSI HIBÁKÉRT, MOSTANÁBAN EZEKET is megengedem maGAMNAK.
Szia Làszló, beírtam a legjobb barátom keresőjébe (google) a varázsszavadat, az OPICAPONt és rögtön kidibott egy müncheni kutatást. Ha jól értettm, épp jelentkezőket keresnek kísérletekhez. Tudsz erről valamit bővebben? Konkrétan hogyan, mily módon lehet gyógyszert iratni külfoöldön? Mennyibe kerül?
Válaszodat előre is köszönöm, Marika
Szia László !
Beírtam a keresőbe,s megtaláltalak.
Így legalább már arcról is ismerlek.
Várom a folytatást a jótanácsokat.
Jelenleg hogy vagy?
Üdv: Tymike 56
Szia Kedves Tymi!
Először is a Parkinson-kór a tudomány mai állása szerint igaz, hogy gyógyíthatatlan, ám nem halálos betegség. Tapasztalatból (is) állíthatom, hogy megfelelő gyógyszeres és egyéb (pl. DBS) terápiával egészen korrektül szinten tartható, csupán meg kell találni a hozzáértő ( számodra emberileg is elfogadható) neurológus szakorvost, ami köztudott, nem lehetetlen vállalakozás ma Magyarországon.
Éppen a miatt, hogy nincs két egyforma parkinson-kóros beteg a gyógyszeres terápia alkalmazása sem lehet megegyező két különböző ember esetében, vagyis a gyógyszerek szedésével kapcsolatos elfogadható tanácsokra csakis a neurológus szakorvosodtól kaphatsz, egyéb más betegtársi “jó tanács” veszélyeket hordoz a számodra, tehát a legelső lépés a hozzáértő neurológus szakorvos megtalálása, miután a diagnózis is megbízható helyről – vagy éppen a szóban forgó neurológustól – származik.
Ami a “Mire számítsak” kérdésedet illeti, a választ több okból is homály fedi; mégpedig először is azért, mert két teljesen egyforma (a tüneteket is ide értve) betegség lefolyás nem létezik, másfelől ezt a kérdést még egy egészséges ember esetében sem lehet pontosan megválaszolni.
A “jó tanácsok” tekintetében viszont azt gondolom, egyéb emberi oldalt érintő betegtársi javaslat megszívlelendő (tudom, ezzel kicsit haza beszélek
). Gondolok itt elsősorban a Parkinson-kór pszichés tünetei közül a leggyakrabban előforduló depresszióra, amin szintén lehet és kell is segíteni. Tehát nem szabad magadba fordulva elmenekülni a nehézségek elöl, nem szabad idejekorán feladni a reményt, még ha utóbbi nem sok jóval kecsegtet is bennünket Parkinsonosokat (habár vannak ígéretes kutatások).
Tudom nehéz megbirkózni a betegségtudattal, azzal, hogy szinte napról napra romlik az állapotunk, de a fáradság ellenére is, igenis minden Isten adta reggel talpra kell állni ( természetesen addig, amíg tudunk ),vagy csúszni-mászni, és meg kell küzdenünk a betegséggel, mert ha más célod nincs is, gondolj arra, hogy ebből a földi életedből csak ez az egy van (kinek jobb, kinek rosszabb).
És amit még soha nem szabad elfelejtened, hogy ha most úgy érzed, nincsenek is barátaid, de hidd el nem vagy egyedül, hiszen itt vannak a betegtársaid, akik – téged is beleértve – semmivel sem másabb emberek, mint a többi közel 8 milliárd földlakó embertársaink. Gondolj arra is, hogy számtalan embertől független, apró kis öröm rejtőzik körülötted arra várva, hogy rájuk lelj. Hidd el te is számítasz valahol és egyáltalán nem vagy gyenge! Ne hagyd, hogy a félelem és a negatív érzések elhatalmasodjanak rajtad, mert van egy pont, ahonnan már nagyon nehéz visszajönni és ezt te, ha lehet, ne tapasztald meg. Az emberekbe vetett bizalmadat kérlek szépen ne veszítsd el; ha másban nem legalább bízzál Istenben és ő biztosan segíteni fog barátokra lelni. Azt gondolom, hogy az egyedüllét nem feltétlenül egyenlő kell hogy legyen a magánnyal…. Még, ha nem is egyszerű, de hidd el, van élet a Parkinsonnal együtt is!
Elnézést kérek, hogy sokat “járattam a számat” Üdv! Balázs
Kedves Balázs! Meglepődve olvastam hozzászólásodat! Az idejét sem tudom, mikor találkoztam ilyen szép írással. Kerek mondatok, kitűnő helyesírás, értelmes gondolatok. Nagyon köszönöm ezt az élményt Neked! Üdv. rozsakertes Marika
Tisztelt Sorstársam! Kedves Marika!
Tisztelettel megköszönöm méltató soraidat, melyeket olvasva, őszinte örömmel tölt el, hogy az idő és az energia, amit a fenti hozzászólásomra fordítottam, nem volt hiábavaló idő és energia pocsékolás.
Üdv! Balázs
Szia Balázs! Lehet valami bővebbet tudni Rólad? Rólam pár napja ezt a véleményt írta a kezelőorvosom: “az erősen beszűkült terápiás ablak miatt eszközös terápiákat ajánlottunk, de ezektől egyenlőre elzárkózik.” Nem tudom, milyen az a terápiás ablak, ami két gyógyszerrel (stalevo és requip) bezárul? (Corbilta 6×150, Ropinirol actavis 12 mg) És mi az az eszközös terápia? A fej (az agyunk) kifúrása, esetleg a has kilyukasztása? Hallottam valami karba ültethető gyógyszeradagoló kütyüről. Tud valaki valamit róla?
Üdv. Marika
Kedves Marika! Szerintem jól gondolod: a “terápiás ablak” a gyógyszeres kezelést az “eszközös terápia” a DBS (mély agyi stimuláció)-ót és a Duodopa terápiás, műtéti kezeléseket takarja.
(Ez itt a reklám helye…
)
Amúgy rólam elméletileg mindent megtalálhatsz a 2011-óta vezetett ( “Fél lábbal itt, fél lábbal odaát” ) blogomban, feltéve, ha érdekel és van kedved olvasgatni.
A blogomat itt: http://benmar-parkinson.blogspot.hu/
Avagy a Facebookon is megtalálsz!
Üdv! Szabó Balázs / BenMar