Szia, több hozzászólásodat olvastam a borderline-al kapcsolatban.

Kb. egy éve ismerkedtem meg egy 24 éves elbűvölő lánnyal. Tudtam, hogy gondjai vannak az alkohollal, de fiatalkori bulinak fogtam fel. Pár hónap után feltűnt a semmiből jövő hangulatváltozása. Előző este még minden rendben volt, a másnapi örömteli hívásomkor letargikusan válaszolt. Folytattam, mert amikor minden rendben volt akkor csodálatosan éreztem magam Vele. Nem értettem a féltékenységét pedig nem adtam rá okot, ugyanakkor Ő lelkiismeretfurdalás nélkül “cicázott” előttem is olyanokkal, akik meg akarták kapni Őt. Bíztam Benne, fel sem merült, hogy félrelépne. Finoman jeleztem, hogy egy picit zavar, de támadással és vádaskodással reagált. Aztán júliusban elmentem pár napra munkával kapcsolatban és amikor visszaértem mintha kicserélték volna. Kerülte a találkozást, nem jelentkezett, a testi kontaktus szóba sem jöhetett. “Nem tudja mi van Vele”, mondta Ő.

Egy lányhoz nagyon ragaszkodik, van két nagyon közeli fiú barátja is – az egyik barátjával beszéltem, Ő is járt volna a lánnyal, ha nem lenne ennyi férfi az életében-. A haveri köre a kocsmára korlátozódik, kapcsolatai zűrösek. A barátnője kivételével a fiú barátaival a részegségig buliznak, engem sosem hívott ilyenkor, csak hajnalban teljesen részegen keresett telefonon. Utána párszor együtt voltunk még szexuálisan is, de csak a kocsiban volt hajlandó lefeküdni velem, hozzán már nem jött el. Amikor jeleztem, hogy nekem szimpatikusabb lenne a testiség normális körülmények között, teljesen rideg reakciókkal válaszolt. “Már nem vagyok szerelmes beléd. Keress valakit, csak ne előttem csináld”- mondta. Lefagytam. Mindezt úgy, hogy egy héttel előtte még szerelmes volt és hiányoztam. Akkor találkozunk ha ven kedve – nagyon ritkán -, egyébként bármit meg tud oldani ha akar. Velem nem akarja. Sokat fáj a feje, sűrűn unatkozik, ez kb. a 8. munkahelye, több rendőrségi ügye is volt – garázdaság -, korábban párszor a detoxikálóban ébredt, pénze sosincs csak ha én adok Neki. Képes órákat a barátnőjénél a kocsmában ülni és részegségig inni, ha olyan kedvében érzi Magát.

Nagyon fiatalon – 15 évesen – napi szinten lefeküdt egy Nála 20 évvel idősebb férfival. Előttem – és szerintem azóta is – előfordult, hogy teljesen ismeretlenül keveredett férfiakkal szexuális viszonyba a szórakozóhely mosdóiban. “Mióta nem vagyunk együtt, egy korábbi kapcsolatommal feküdtem le”- vallotta be. A munkahelyén ha unatkozik nem érdekli a munkája minősége, máskor a legjobb dolgozók között említik. Indulata egyik pillanatról a másikra változik a munkatársaival kapcsolatban, de van 2-3 ember, akivel “kijön”.

A szüleivel lakik, az édesanyjáról sokat mesélt. Édesanyja is iszik, cukorbeteg, sok férfi volt az életében, Ő és az édesapja szinte mindegyik férfiról tud is. Édesapja egy végtelen jószándékú, de szomorú ember benyomását kelti. Néha szándékosan kóma közeli állapotba kerül az anyukája – nem fogyaszt ilyenkor kellő mennyiségű szénhidrátot -. “Nem tudom mikor találom holtan anyámat”, mondta el sokszor. Sajnáltam és próbálok Neki anyagilag is segíteni – ilyenkor mindig kedves de tisztában vagyok azzal, hogy színtiszta manipulációról van szó -, mert számomra ez nem probléma. Aztán tavaly elárulta, hogy anyai nagyapja is hasonló életet élt – túlzott italfogyasztás, szex válogatás nélküli személyekkel, stb.

Novemberben teljesen véletlenül olvastam a borderline-ról és akkor esett le, hogy valószínűleg Ő is ebben az ördögi állapotban él. Nem vagyok szakember és nem is akarok diagnózist felállítani természeresen, de finoman megemlítettem Neki, hogy segítségre lenne szüksége. Hallani sem akar erről.

Teljesen lemerültem, próbálok higgadtan segíteni, de a hullámvasút-szindróma miatt képtelenség fenntartani az idealizált állapotot. Fogalmam sincs mi lenne helyes, ha megszakítanék Vele minden kapcsolatot vagy próbálnám rábeszélni a terápiára. Nem érdekel az sem, ha semmi sincs köztünk, csak borzasztó elnézni, hogy egy egyébként szép, kedves és tényleg jószándékú lány ilyen romboló életmódot él.

Aki tanácsot tud adni megköszönöm.