Üdvözlök Mindenkit!

Alapvetően, mások szemében egy ,,kemény” csajnak mondott nő vagyok. A problémám az lenne, hogy a munkahelyekkel hadi lábon állok, soha nem voltam elégedett semmivel és senkivel magam körül ellenben mindig volt 1-2 olyan kolléga akivel szoros, baráti viszony alakult ki ezért a kelleténél tovább kínlódtam egy helyen, de így vagy úgy tovább álltam. Egy hosszabb munkaviszonyból elbocsájtottak majd rá fél évre férjhez mentem. 1-5 hónapokra sikerült munkát találnom de nem éreztem jól magam, sosem voltam egyszerű de a házasságom sem alakul túl fényesen. Pár éve már észre vettem, hogy időnként szorongok és ritkán pánik rohamom van amit eddig tudtam kezelni de a légszomj és a mellkas feszülés, az az a fizikális tünetek miatt egyre kevésbé tudom uralni a helyzetet. Azt vettem észre, hogy sok olyan helyzetben amikor nem szeretnék valamit, pl vendégség, munka, találkozó, néha tömeg, gyerekvállalás kitör rajtam ez a szorongás. Jelenleg egy olyan munkahelyem van már 1,5 éve ahol szinte nyűglődök (ismét) semmi munka, nincs kihívás, kb. filmezek egész nap, szeretnék váltani mert érzem, hogy ez mentálisan sem egészséges már ellenben már, az elmúlt fél évben is több helyre felvettek, lett volna tényleg jó de kihagyható is és megtorpantam éreztem, hogy eluralkodik rajtam a pánik mint egy szürke köd az agyamon, megtorpantam, nem léptem és kínlódtam tovább. Ez ismétlődött sokszor és a változás gondolatától való félelem eluralkodik. Most lenne egy valóban jó lehetőségé s megint…… Mit tehetnék ez ellen, volt már valaki ilyen helyzetben? Tudom,hogy lépnem kellene, de folyamatosan kattog az agyam azon, hogy mi lesz ha megbánom, mi lesz ha nem bírom, ha bepánikolok 1 hét után, hogy nem akarok bemenni másnap reggel, mert volt már olyan hely ahova egyszerűen csak nem mentem be 3 nap vagy 2 hét után, mert fizikálisan is kivoltam a gondolattól is.