Kedves Betegtársaim, hozzátartozók!

DBS műtét után két és fél hónappal azért gondoltam összefoglalni a tapasztalataimat, mert a beavatkozás előtt én is hasonló fórumokon kutakodtam és próbáltam információhoz jutni kisebb nagyobb sikerrel. Amit találtam és hasznos volt az a https://kovacsnorbert.eu/informacio/kiadvanyok/ linken taláható

Kezdem az elején. Pont 4 éve 45 évesen indultam orvoshoz kézremegés miatt. Szerencsére pont egy neurológushoz irányítottak, aki a pontosan körbeírt tünetek és egy 10 perces vizsgálat után rögtön felállította a diagnózist. Parkinson. Ezt ezután még kettő orvos megerősítette.

Ez csak azért lehet fontos, mert nagyon rövid idő alatt az „elején” elkezdhették a gyógyszeres kezelésemet. Indultam a tapasztól azután a kezdeti gyógyszerek mellékhatása miatt impulzus kontroll zavar lépett fel. (Valamilyen tevékenységtől való függőség.) Ekkor kezdődött a levodopa készítményekkel történő kezelés. Ezek kb 2 évig jól is működtek, de azután megjelentek az ON-OFF időszakok, amikor teljesen kiszámíthatatlan volt a hatásuk. Egyik pillanatban jól voltam a következőben pedig már kommunikálni sem tudtam emberekkel. Volt, hogy beültem az autóba és ott hagytam mindent hazamentem, mert nem akartam, hogy így lássanak. Ekkor javasolta az orvosom Dr. Kovács Norbert a műtét lehetőségét. Nem ért váratlanul a dolog, elég sokat olvastam róla és már a betegségem elején tudtam, hogy eljön ez a pillanat. Arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan. Tehát mondhatom, hogy lelkileg már fel voltam rá készülve. Nem is volt sok időm gondolkodni. Vasárnap délután vonultam be a kórházba és hétfőre volt tervezve a beavatkozás. A műtétet végző orvossal még sosem találkoztam, de sokat olvastam és hallottam róla, hogy nagyon érti a dolgát. Legnagyobb meglepetésemre vasárnap este 8 órakor megjelent az osztályon és halottam hogy a nővérektől kérdezi, hogy hol fekszem. Ezeket csupán azért írom le, mert aki volt ilyen helyzetben az tudja, hogy a nagy bizonytalanságban ez milyen hihetetlenül megnyugtató tud lenni. Bemutatkozott. Dr. Balás István leült az ágyamra és elmondta, hogy holnap pontosan mi fog velem történni. Megnyugtatott, hogy minden mozzanatnál Ő személyesen ott lesz és mindent Ő fog csinálni. Ez annyira jól eső emberi gesztus volt tőle, hogy innentől kezdve olyan nyugalomban aludtam el, hogy reggel a nővérek ébresztettek.

Ahogy ígérte reggel 6 kor ott volt és még az MR felvételre is Ő kísért le nehogy valami ne legyen rendben. Amit Ő ott végzett az számomra lenyűgöző volt. Az a precizitás és nyugalom. Az embernek nem mindig fúrkodnak 14 miliméteres lyukakat a fején, hogy utána fém elektródákat vezessenek át az agyán. Ennek ellenére teljes biztonságban éreztem magam a kezei alatt. Fájdalmat nem éreztem. A műtétről nagyon sokat mesélhetnék, mert a nagy részében éber voltam és sok mindent hallottam és tapasztaltam. Valaki kíváncsi a részletekre az email címemen tud keresni, szívesen mesélek róla. Mivel Balás tanár úrnak köszönhetően minden a legnagyobb rendben volt a sebek szépen gyógyultak. Amiket Ő személyesen kötözött át! Csütörtökön már haza is mehettem. A bekapcsolásra egy hónapot kellett várnom, ami hamar elment és közben lassan erősödtek a tüneteim. Ekkor dolgozni már nagyon nehezen tudtam annyira merev volt a ball felem. Pár napos befekvés alatt gyógyszermentes állapotban kapcsolták be a készüléket. Ekkor tudatosult bennem, hogy micsoda technikát építettek belém. Egy táblagépen keresztül csatlakozva tesztelték végig az elektródákon lévő kontaktokat. A 4-4 kontakt közül van amelyiken a stimuláció irányát is tudják változtatni az áramerősségen és még sok más paraméteren kívül. Átadták a beteg programozót, ami egy okos telefon a rá telepített alkalmazással. Ezen tudom állítani külön a jobb és ball oldali stimuláció erősségét. A bekapcsolást követően egyszer voltam A Kovács Norbert doktor úrnál kisebb állításon. Azóta újra dolgozom. Társaságba járok és vannak terveim az életemmel kapcsolatban. Természetesen, ahogy Dr. Kovács műtéttel kapcsolatos tájékoztatójában le van írva senki ne támasszon túlzott elvárásokat a beültetést követően mert én sem vagyok tünetmentes és sok tüneten nem tud segíteni. Én azt tudom leírni, hogy azóta negyedére csökkent a napi gyógyszeradagom jobb azóta az életem és senki ne féljen meglépni ha van rá lehetősége.

Ezúton is szeretném megköszönni Dr. Balás Istvánnak, Dr. Kovács Norbertnek és a pécsi klinika összes dolgozójának a nem minden napi munkájukat.

Horváth László.