Az életemet megálmodni nem lehet.

Álmaim csak reményszülte képzelet,

Hogy, lehetne egy jobb, lehetne egy szebb,

Lehetne egy boldogabb életem.

Miért rohan velünk az élet?

Ami jó, miért ér gyorsan véget?

Ma még fogom a két kezed,

De holnap már távol leszek tőled.

Szívem oly boldogtalan, olyan árva,

Mint ősszel, a sárgán hulló falevél.

Pedig a lelkem úgy mosolyogna,

Szemeid tükrében újra élne a remény

(jag)