Sziasztok!
Nem igazán tudom, hol kezdjem el. Ez az első alkalom, hogy egy olyan oldalra írok, ahol bármit kérdezhetsz. Nem terveztem, hogy valaha is ki fogok írni bármit, de jelenleg azt érzem, hogy muszáj.
Én egy kamasz lány vagyok, iskolába járok és nagyon jó kapcsolatot ápolok a családommal. Igazából mindenem megvan, ami miatt boldog lehetnék. A baj az, hogy nem vagyok boldog.
Amikor nyolcadikos voltam, valami nagyon megváltozott az életemben. A legjobb barátom elhagyott engem, onnantól pedig senkim nem volt. Nagyon magányosan éreztem magam. Óvodás korom óta mindig volt egy legjobb barátom. Amikor elkezdtem az iskolát, más lett az igaz barát számomra, aztán megint más. Minden alkalommal nagyon fájt, amikor véget ért egy olyan barátság, ahol volt bizalom és boldogság. A legutóbbi ilyen eset viselt meg a leginkább. Ekkor tapasztaltam meg, hogy milyen érzés magányosnak lenni. Ott volt nekem a családom, mégis fájt a szívem. Hiába beszélgettem emberekkel, akikkel hasonlítottam, hiába nevettem nagyokat, magányosan éreztem magam.
A hetek múltak, én pedig nem csak elhagyatottnak, hanem szomorúnak is éreztem magam. Elviselhetetlen volt számomra, ezért próbáltam változtatni. Elkezdtem edzeni, rajzoltam, könyveket olvastam. Eleinte az összeset élveztem, de nem telt sok időbe, hogy megunjam őket. Egyszerűen mindentől elment a kedvem. Semmi nem tett boldoggá. Ez pedig a mai napig így van. Most már középiskolába járok, ez a fájdalom pedig még mindig velem van. Már legalább egy éve öngyilkos gondolataim vannak. Úgy érzem, nincs értelme, hogy éljek. Az lenne a legjobb, ha meghalnék. Többé nem érezném ezt a szúró fájdalmat az egész testemben.
Viszont van valami, ami számomra furcsa. Mégpedig az, hogy néha nagyon jól érzem magam. Nekem nincsenek céljaim, viszont néha napokig úgy érzem, hogy meg szeretnék valósítani különböző dolgokat. Négy-öt napig nagyon jókedvű vagyok, ilyenkor szívesen rajzolok, festek, filmet nézek. Még új könyveket is veszek. Néha olyan, mintha nem is valódi lenne. Mindig meglepődök azon, milyen jól érzem magam, mert a sok rossz nap után furcsa érzés kedélyesnek lenni. Ha lehetne, mindig ezt akarnám érezni, de sajnos tudom, hogy kevés ideig tart. Tudom, hogy az ember nem lehet mindig fent, de nálam a jókedv és a szomorúság folyamatosan váltja egymást.
Amióta tart ez az állapot, öt-hat napnál tovább nem szoktam boldognak érezni magam. Nem értem, miért történik ez.
Amikor úgy érzem, végre minden rendben van, jön ez a sötétség és mindent tönkretesz. Anélkül vagyok szomorú, hogy lenne bármi okom is rá. Jelenleg is ezt érzem. Már egy pár napja tart. Ilyenkor nem naponta lesz egyre rosszabb, hanem van, hogy már a második napon előjönnek az öngyilkos gondolataim. Sajnos ilyenkor nagyon sötét dolgokra szoktam gondolni, és nem tudom leállítani őket.
A hangulatingadozásaim mellett folyamatosan fáradt vagyok. Bármennyit alszok, úgy érzem a testem minden percben össze akar esni. Ez függ a hangulatingadozásaimtól is, de általában nagyon fáradt vagyok. Amióta ez az állapot tart, a memóriám és koncentrációs képességem egyre rosszabb. Néha összekeverek eseményeket, rengeteg alkalommal nem jutnak eszembe fontos dolgok, az iskolában pedig képtelen vagyok figyelni. Ott ülök az órán, de sosem tudom, hogy miről beszél a tanár. Soha semmit nem jegyzek meg az adott anyagból. Ha meg is kell tanulni, három nap után teljesen elfelejtem.
Olvastam a bipoláris zavarról és a depresszióról is, de nem tudom, hogy egyáltalán valamelyik lehetek-e közölük.
A bipoláris zavarban szenvedő emberek, amikor jól érzik magukat, akkor tényleg nagyon annak érzik. Energikusak, bátrak és céltudatosak. Én valóban szoktam jól érezni magam, de nem tudom, hogy annyira, mint amennyire egy bipoláris ember szokta magát. Tudom, hogy ilyenkor sokat és gyorsan beszélek (alapjáraton csendes típus vagyok), hülyeségeken nevetek, nem stresszelek, kedvet kapok dolgokhoz. De nem igazán tudom elmondani, hogy ilyenkor mennyire érzem jól magam, mert van, hogy nem is figyelek rá. A depresszió pedig azért nem lehet, mert ahhoz meg néha túl jól érzem magam. Egy depressziós emberhez képest én pár alkalommal tényleg elég kedély állapotban vagyok.
Lehetséges, hogy csak a kamaszkor miatt van ez?
Vagy ez egy nem normális dolog?
A szüleimnek nem merek erről szólni, mert amikor egyszer elmondtam, hogy már hónapok óta szomorú vagyok, akkor hibáztattak az érzéseim miatt. Azóta pedig nem igazán merem elmondani, mit érzek valójában.
Szeretnék elmenni egy pszichológushoz vagy egy pszichiáterhez, de ehhez el kéne mondanom a szüleimnek, ezért inkább ide írtam ki.
Fogalmam sincs, hogy meddig bírom még így, meg akarok halni. Nagyon szeretem a családom, nem hagyhatom hátra őket, de ezzel a szenvedéssel sem akarok élni.
Ezért meg akarom tudni, hogy mi a bajom és hogy mit kéne tennem, hogy végre igazán boldog legyek.
Nem tudom, mennyire számít, de szeretném hozzátenni, hogy pár hét múlva leszek 16 éves.
Köszönöm szépen, ha időt szántál arra, hogy ezt elolvasd! Tényleg köszönöm.
Szasz nyuszibogyó! ÉN is olvastam és íme ÉN is őrülök. (h idetoltad a képed;) Már azt hittem FEL…
És 1-t értek a zelőttem solo (álmatlanságban senyvedő) Nora nénivel: bizony, nincs is jobb (anál), mint hiú naívságokat álmodozni, és színes légvárakat építeni!:)
Csak AZ a baj, h sajnos az a csúúúnya VALÓSÁG mindig BELEköp az mber terveibe… Ezért aztán nem árt, HA inkább (te is) készülsz a HALÁLRA! – ahogy ez a nagyon okos emberke IS megmondta! És 1-t is értek vele – pedig am nem csípem a hapsit, mert TELEszemetelte az eget a szaros műholdjaival!!:) (a zengedéjem nélkül)
Drámai figyelmeztetés a világ leggazdagabb emberétől! >>
Ufóirat: az a pálesz 1ébként nem is akkora hüjeség (mint sok hüje hiszi) már sok “hivatalos szaki” IS kifejtette serény véleményét ezügyben… (nem beszélve az év1000-es tapasztalatokról)
“Buldogok a bolondok! ÉS A HALLOTTAK!”
Sziasztok!
Nem tudom, hogy ezt hányan fogjátok elolvasni vagy egyáltalán el fogjátok-e, de tegnap eszembe jutott ez az internetes oldal, s azt gondoltam, hogy ránézek, esetleg írok is valamit.
Először is:
Szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást. Ha nem írtam volna ki ezt a kérdést, és ti nem írtátok volna, hogy menjek pszichológushoz, akkor nem is tudom, hogy most mi lenne velem… Lehet, hogy már nem is lennék itt. Úgyhogy köszönöm szépen Nektek!
Köszönöm, hogy számíthattam rátok. Tényleg nagyon hálás vagyok.
Egy picit magamról és az életemről:
Hosszú idő után kijelenthetem, hogy végül minden jóra fordult.
Most vagyok végzős, lassan jön a szalagavatóm, aztán az érettségi is. Nagyon, de nagyon gyorsan múlik az idő. Szeptemberben lettem 18 éves. Felfoghatatlan számomra, hogy ezt átélhettem. De természetesen örülök neki, hogy ez megtörtént. Hogy itt lehetek és 18 éves vagyok.
Magamnak is nagyon hálás vagyok, ugyanis nem fel. Folytattam az életemet, amikor legszívesebben meghaltam volna.
Vannak terveim az életre nézve, illetve álmaim is, melyeket nagyon meg szeretnék valósítani.
Nem tudom, mit írhatnék még… Talán ennyi, amit fontosnak tartok elmondani.
Köszönöm, ha valaki elolvasta!
Én, nora51 elolvastam! Naggggggggggyon örülök ennek a kiegyensúlyozott, kisimult, fiatal, életrevaló lánynak, aki vált belőled! Mert mertél segítséget kérni! És látod, idővel helyreállt az egyensúly, amit lehet hogy kis részben a Várószobás társak válaszainak is köszönhetsz, de nagyrészt annak, hogy úrrá lettél az ólomsúllyal rád nehezedő bilincseiden és végül is letépted őket magadról. Nyitottál a szüleid felé, és szépen elmentél a szakemberhez. Nyilván megfogadtad a tanácsait, és hagytad magad gyógyítani.
Van pár ismerősöm, akik soha nem hajlandó szakemberhez menni a depressziójával, mondván: nem vagyok bolond, dilis, hogy pszichológushoz menjek, vagy pszichiáterhez. Három ilyen ismerősünk otthon pálinkával kezeli a depresszióját, mert akkor nem is tűnik az élet olyan pocséknak. Sokan ezért lesznek alkeszek. Egyre többet kell inniuk, hogy ne érezzék a rájuk törő nihilt. Sajnos van olyan, aki nem iszik ugyan, viszont a halált választotta. Bocsi, hogy ilyeneket írok, ezekkel nem mertelek riogatni két évvel ezelőtt, most már inkább le merem írni, mert te már jó úton vagy.
Nem írtad ugyan, de remélem, hogy már jobban bízol az emberekben, a társaidban, és van akivel barátkozol. Kívánok további örömteli életet, és hogy mindig legyenek céljaid, vágyaid. No az se baj, ha sikerülnek. De soha ne törj le ha valami nem sikerül, mert abból is lehet tapasztalni, tanulni. Az sincs hiába! Szeretettel kívánok neked minden jót, mert megérdemled!
nora51
Köszönöm szépen és én is csupa jót kívánok neked az életedbe!
Tényleg köszönöm!
Ahány mber ANNYI mikrokozmosz! (n a Bartók féle:) Ezért SENKI n érti (meg) a másikat, mer mki a SAJÁT kis Virágába van yó alaposan BEzárva, és csak abból tud KIindulni:( –> L. a kuti béka esete. (RÁdásul a pop. 99% seggbuta!)
Bírom amikor 1 óvodás a ki még nemis élt, nyafog ésa “múltját” emlegeti! Ez ojjan kib*ott groteszk
Hát lássuk csak…
- taknyos vagy, van családod, ami ingyé Ltart (etet, lakat, Lruház, talán nevelget is néhanapján (több-kevesebb sikerrel)
- van sulid ahol egésznap frankón LEkötöd magad. Lvagy a többi butával és a sokk hüjeséggel amivel a mai okt. renccer tömia kiss butta buksidat. Emiatt (szerencsédre) nincs is időd a igazán fontos dolgokon Lmélkedni, és úgy ált. is tök yól Lvagy minta (néhai) nagyanyám befőttye! Mi kell még?? És ez ígyis van rendjén. (azé BEvallom marhára IRIGYELLEK is ezért, n is tagadom;)
- bittos vammég sokmindened, DE nekem viszont most nincs időm többet írni!:) Mer vár a qrva sokk munka… ÉN ugyanis 1dülvok minta zujjam, száműzve és KItaszítva ide ebbea szarba! MINDENT magamnak kell csin HA élni vakarok!! mer SENKI se kényeztet, sőt leseszar!!!
DE megjegyzem, a te korodban – bárMennyire is hi7etlen – még ÉN is abs. NORMÁLIS voltam ám! Sőt még ojan 30 körül is!! DE a Zélet (és avasfoga) N az igasságról ésa irgalomról híres! Kevés benne a jóindulat, mint ukránban a józanész…
SÓval most – ebben a rövid kis időben amimég van – légy yó kisslány és ne fárassz a sokk hüjeségeddel;) Éjj mint hala vízben ÉS őrüjj mint majjom a farkának! DE ne lovald BELE magad túlzottan, mert bizony mondom néked, ez csak átmeneti!! A Nagy Nyomorúság mindenkit utolér!!
(sőt már ittis van!)
Buldogok a bolondok! (ésa hallottak) LEGszebb kor a 20 alatti, DE még 30 alatt is Lmeggy HA uszáj… (azután majd kezd lassan BEalkonyulni, mígnem 1 szépnap Ljő a Pokol maga!!) HAHA
Dicsőség a Nagy Sátánnak és a HALÁLnak! Mert tudd: AZ a 1tlen Végső Igazság!
ÉN szóltam…
Örülnék, ha hírt adnál magadról!
Sziasztok!
Írtam volna hamarabb is ide, viszont elfelejtettem az oldal nevét, de szerencsére sikerült megtalálni.
Elolvastam az egész szöveget, amit kiírtam magamról és bátran kijelenthetem, hogy azóta már sokkal jobb a helyzetem.
A gyógyszert azóta is szedem rendszeresen, nemrég voltam pszichológusnál is. Nagyon jól érzem magam. Persze vannak rossz napjaim, de ezek már nem olyan napok, mint régen. Nincsenek öngyilkos gondolataim, nincsen halálvágyam és tényleg jó a közérzetem.
Nagyon sokat fejlődtem a kérdés kiírása óta. Még nem nagyon meggyógyult, de jó úton haladok.
A múlt elengedése megy nehezen, a múltam az, ami néha erősen akadályoz a jelenben, erről meséltem is a pszichológusomnak. Ezen kéne még nagyon változtatnom, de sajnos ez megy a legnehezebben.
Az egészet úgy írnám le, hogy nem vagyok teljesen szabad. A jelenben képes vagyok boldog és bátor lenni, de mégsem annyira, mint ahogy szeretném, mert egy árnyék folyamatosan ott mászkál mögöttem. Ez az árnyék az én múltam. Ezt kéne legyőznöm, de nem tudom, hogyan. De ha megtörténne, sikerülne legyőznöm, akkor nagyon boldog lennék.
Szóval… Ezen a problémán kívül nagyon jól vagyok. Sokkal jobban, mint régen. És büszke vagyok magamra, hogy nem adtam fel.
Belegondolni is rossz, hogy mi lenne most, ha mégsem mondom el a szüleimnek. De örülök, hogy végül elmondtam. Nagyon örülök!
Kilencedikben volt egy osztályom, amit szerettem, de bezárták az iskolát, ezért el kellett mennem egy másik suliba, ahol a 10. osztályt kezdtem, oda jártam 2 hónapot, de átmentem egy másik suliba, ugyanis nagyon rosszul éreztem ott magam. (Ilyenkor írtam ki a kérdést.) Szóval tavaly, 10.-ben átmentem egy másik suliba és még mindig idejárok, szerencsére nincsen semmi problémám ezzel az iskolával. Örülök, hogy tavaly kiálltam magamért és elmondtam a szüleimnek, hogy én nem szeretnék abban az iskolában maradni.
Más ember lettem. Vannak céljaim, álmaim. Mostmár olyan vagyok, mint egy igazi tinédzser, bár néha inkább egy boldog kisgyerek. Vannak barátaim, beszélgetek az emberekkel, nyitott lettem a világra, kevesebbet stresszelek az iskola miatt, jobban érzem magam a bőrömben.
Nagyon sok dolgon kell még változtatnom, de büszke vagyok az eddig megtett utamra. Sokat fejlődtem.
Őszintén szólva… Nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni. Mielőtt még pszichológushoz jártam volna, én azt gondoltam, hogy már soha nem leszek jobban.
Örülök neki, hogy gyógyulgatok.
Köszönöm szépen az érdeklődést!
És azt is meg akarom köszönni, hogy ennyien írtatok nekem már akkor, amikor a kérdést kiírtam. Nagyon hálás vagyok!
Kedves nezumixe!
Már teljesen elszoktam a Várószobától, mert én évekig a hepatitis c miatt végeztem itt buzgó levelezést. a hepa C-ből egy lakás áráért kigyógyított az orvosom, és ezt az árat nem én fizettem ki, hanem a sokat szidott egészségügy . Én nagyon tudom értékelni, hogy harmincvalahány milliót nem sajnált az állam arra, hogy engem meggyógyítsanak. Ennyit rólam.
Boldogan olvasom most soraidat, szerencsére ragyogsz ahhoz képest, amikor még a szüleidnek se merted elmondani, hogy problémád van. Emlékszem, mikor többen is próbáltunk a lelkedre beszélni, hogy kérj segítséget, ne szégyelld. Iszonyúan aggódtunk érted. Még imádkoztunk is. Most hálát adok Istennek és a pszichológusodnak, hogy gyógyulsz! Anyukádnak is, hogy elkísért a pszichológushoz. Olyan jó látni, hogy valaki igenis ki tud jönni a lelki mocsárból. Nem voltam biztos abban, hogy hajlandó leszel ezért tenni is. Olyan jó olvasni ezeket a legutóbbi sorokat tőled.
Arra kérlek, hogy ha látsz hasonló fiatalokat itt a Várószobán, akik hasonló gondokkal küzdenek, segíts rajtuk támogató szavakkal. Mondd el, hogy te végülis elmondtad szüleidnek és segítséget kértél! Képes voltál erre az óriási lépésre!
Sok szeretettel kívánok neked napsugaras kiegyensúlyozott életet, további gyógyulást!
nora51
Szia nezumixe!
Mert leírtad történeted az is nagy dolog és van akaraterőd arra, hogy meggyógyulj és pozitív változás legyen az életedben. Természetesen ha ismeretséget szeretnél, akivel jó lenne beszélgetni bármiről akkor szerintem a legtöbben fogékonyak vagyunk erre akik itt vannak. Ez egy ilyen hely. Ne engedd el magad,
Szia!
Jobban vagy?
Üdv.,
Holdsugár
Szia!
Van valamilyen változás a közérzetedben? Lamolepet szeded? Mekkora adagban?
Üdv.,
KIpurcant! (a bébicsősz) Annyának 1 sót SE!
Kedves Nezumixe, dec27-i leveledet olvasván kezdek megnyugodni. Végre érzek vmi jó változást. Ez még fog fejlődni. Légy türelmes!!!!!!!!!! A 14 éves korodban fellépett problémát nem lehet hetek alatt helyrehozni. Több idő kell arra hogy úgy kábé “középre” kerülj. Ez nyilván nem egykedvűség lesz, hanem elcsitultabb hullámok, kisebb amplitudoval
Mozogj sokat, menj kocogni, közben hallgass jó zenéket. Ne feledkezz meg némi csokievésről sem.:)
Hidd el, igenis szükséged van a pszichomókusra, meg a gyógyszerre is, mert különben visszakerülnél abba az állapotba, ami miatt ide írtál először! Türelem!
Próbálj meg ne csak magaddal, hanem másokkal is foglalkozni. Ha másoknak segítünk!, mások problémáját meghallgatjuk, akkor kicsit kilépünk magunkból. És ez jót tesz.
Minden jót neked, testi-lelki egészséget az új évben! Szeretettel
nora51
Naés veled MI a situ törpepocok? H telt a Kellemes kakácsony ésa Buldog ujj év?
Hozott valaMIT a Krampus??
Az a “Tolvaj szar!” becézett alakja. (politikussoknak igen ajánlott) BÁR nekem elöször a majka koma jött BE, ah fényezi magát.
Sőt van 1 másik IS: A sevillai bordély.
- – -
“Valami nagyon megváltozott: A JÖVŐ VÉGETÉRT!”
Drága Nóra!
Bár nem a legillőbb, de itt kérdezem (nem akartam külön kérdésben), hogy tudnál-e komolyzenéről youtubos linket küldeni? Vidámat!
HS
MIWA csajj-e rádtört a kulTÚRmánia? :O
Há pl. Beeeethoven IX. (füstszűrős) szimfónia (No. 9, Opus 666) – 2 violinkulccsal és 1 csavarhúzóval. (Kobayashi Ken-Ichiro hadonászásával)
N is rossz néHAnapján 1 YÓ kiss komojabbzene, DE mivel azok ált. eleve “kissé” szomorkásak, depis NYUSZIKNAK n éppen az vaLÓ…
Ink javaslok vmi yó kiss zúzósat, ami FELráz (minta elektroSOKK) ill. BELÉD veri a lelket IS!
Akkor küldj linket zúzóshoz!
Addig marad a VHK és a Vágtázó Csodaszarvas. Reggel segítik a járóképességem.
Elárulnád, hogy neked milyen elmebetegséged van?
csak HA! te is a tiedét…
Najó. ÉN kérlek tök normális vagyok! És elég szomorú, h még esse tod.
Az orvosok szerint mi bajod? Valami egészen speciális lehet.
Én már soxor kifejtettem itt. Alig gyarapodott a lista.
A lélek belém verés jó lenne! Esetleg lobotómia, ha az nem válik be.
Tudod MI a te bajod?? h fojjton és kib*ul BE v görcsölve! Merev v mint 1 üvegbot…
100é okítalak (téged IS) de kb. mintha a falra hánynék! HÁNYSZOR monttam má, h ez a Főd itt 1 ÁLLATKERT / büntetőbojgó, ennek +felelően kell viszonyulni! Norm. mbert te itt má n fox találni (ÉN se találok év100ok óta) ebbe sajn YOBB ha beletörőcc te IS!
Azon szerencsétlenek akik pedig itt dekkolnak MIND reménytelen esetek, akikről már rég LEmondtak! (odafent) SÓval ne várd a Csodát mint 1 gyagyás óvodás!
Ami a dokikat (LoL) illeti… a legtöbbje már RÉG fűbeharapott, míg ÉN még mindig élek és virulok – sőt soha jobban! (BÁR néha az alvás kissé problémás) Am ahány kuruzsló, annyiféle dg. tudod
Van egy külön történeted!
Neked nyitottam, lásd mily’ jó vagyok.
A diagnosztikai kuszaságot vágom!
Kedves Holdsugár, ne hari, csak most olvasom kérésedet.. Van egy nagyon jó , absolute antidepresszáns zene: Rossini TOLVAJ SZARKA-nyitánya!
Ezt ajánlom NEZUMIXE-nek is depi ellen! Hogy vagy kedves Nezumixe?
Szeretettel: nora51
Ime a link:
https://www.youtube.com/watch?v=UTIok4BUVVw
Drága Nóra!
Tegnap vettem észre, hogy írtál. Ma tudtam meghallgatni. Ez egy igazi energetizáló zene, noradrenalint fokozó. (Vannak olyan antidepik, amik nem a szerotoninra hatnak, hanem a noradrenalinra. Vagy minkettőre) A vérkeringésem is javult tőle.
Köszönöm!
Szia!
Köszönöm a kérdésedet!
Nos… Hogyan is érzem magam?
Lecserélték a gyógyszerek, ez a második hét, hogy már nem antidepresszánst, hanem hangulatstabilizálót szedek, amitől állítólag középen kéne éreznem magam, nem pedig nagyon fent, sem nagyon lent.
A gond az, hogy én nem érzem magam középen. Nem tudom eldönteni… Ugyanis amikor nagyon jól érzem magam, azt gondolom, hogy már jól vagyok, hogy a gyógyszer segít, néha még az is eszembe jut, hogy már nem is kéne pszichológushoz járnom. Aztán jön ez a borzalmasan rossz kedv, amely egyenlő a szenvedéssel.
Ekkor azt érzem, hogy a gyógyszer nem segít, s hogy valójában semmitől nem leszek boldog. Azt gondolom, már soha többé nem leszek jobban, és hogy meg akarok halni.
Nem is tudom, hogy szoktam-e szomorú lenni öngyilkos gondolatok nélkül. Ilyenkor mindig előjönnek.
A legutolsó alkalommal a pszichológus feltette azt s kérdést, hogy van-e valami oka, hogy rosszul érzem magam, vagy esetleg jól?
Azt feleltem, nem, csak a semmiből jön.
Sokat gondolkodtam ezen, s rájöttem, hogy néha okkal lesz rossz kedvem, bár ezek nem szoktak nagy dolgok lenni, de akkor, abban az időszakban nem veszem ezt észre.
Említettem, hogy 14 évesen kezdődött ez. Volt, hogy kicsit összevesztem a szüleimmel (persze még most is, de ez minden gyermeknél előfordul), és annyira bántott ez, hogy minden önbecsülésem lement, halálvágyam lett, s azt ismételtem magamban, hogy nincs senkim, magányos vagyok.
Van, hogy reggel kikelek az ágyból, és már akkor borzalmas kedvem van, de aztán jön egy rossz dolog, majd minden elromlik bennem, s körülöttem. Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire meg akarok halni.
De vannak időszakok, amikor mégis annyira jó kedvem van, a jó dolgok pedig képesek fokozni ezt az állapotot.
Ilyenkor nem gondolok a halálra, eszembe se jut. Ekkor soha nem érzem magam magányosnak, és annyira bátor vagyok meg boldog. Mintha nem is az lennék, aki akkor vagyok, amikor boldogtalanság van a szívemben.
Miért van ez? Miért nem tudom ezt irányítani?
A saját szüleimet is tönkreteszem ezzel, de ezt mindig utólag veszem észre. Félek, hogy egyszer annyira rosszul leszek, hogy tényleg megölöm magam.
Próbálok visszatekinteni a múltba, hogy mégis mi okozhatta ezt, de nem tudok rájönni.
Lehet, hogy a sok apró rossz dolog összegyűlt, és most kijön rajtam? Vagy miért?
A pszichológus a szüleimtől többször is megkérdezte, hogy volt-e valaki a családban, aki depresszióban szenvedett, de megannyi gondolkodás után is sz volt a válaszuk, hogy nem, nem tudnak ilyesmiről, szerintük senkinek nem volt ilyen problémája. Édesanyám nagynénje volt alkoholista, de már meghalt, nem tudjuk már meg, hogy honnan származott az alkohol iránti függősége.
Anyukám nem is annyira ismerte őt, úgyhogy ez teljesen reménytelen. A szüleimnek nincs olyan fényes kapcsolatuk a saját szüleikkel, de mégis ismerték annyira őket, hogy ne tudnának ehhez hasonló problémákról.
Úgyhogy nem a génjeimben van, de akkor sem tudok rájönni, az okára.
Lehet, hogy csak a kamaszkor miatt van?
Nem tudom. Az a baj, hogy tényleg nem tudom.
Bocsánat, egy kicsit sokat írtam, de kellett, hogy ezt kiadjam magamból.
Szia! Örülök, hogy sokat írtál!
Kamaszkori depire nem tudom, hogy mennyire jellemző az ingadozás. Felnőttkorira nem. Az tartósan rossz állapot hangulatilag és energetikailag is. Lehet enyhe is, közepes, súlyos.
A tied hangulatingadozásnak tűnik, de szerintem túlmutat a kamszkorban jellemzőtől.
Bipol depi ritka esetben okozhat rapid (akár naponta, hirtelen) ingadozást, de jellemzően sok hét, többnyire több hónap után van váltás. Bipol depiből van két típus, az egyik csak hipománig jut el, a másik mániáig. Bipol zavar enyhébb változata a ciklotímia. Borderline zavarnál is jellemző az ingadozás, de leveleid alapján ezt nem tartom valószínűnek. Van egy szint feldobottságnàl, ami még nem kóros.
Milyen hangulatstabilizálót szedsz? Mekkora adagban?
Én Lamolepet. Ezt csak lassan szabad emelni, általában nem súlyos, nagyon nagyon ritkán életveszélyes kiütést okozhat. Lassú emelés mellett ez ritkább. Szerintem ez neked is hatékony lehet.
Állítólag depire sokkal hatékonyabb, mint kevertben és hipománban (magában utóbbi 2 ellen csak megelőző hatású). Fura módon engem azoktól véd, depressziótól nem. Sokan szedik borderline zavar okozta ingadozásra (gyakran kisebb adagot, mint bipolárisok), jó eredménnyel, általában semmilyen mellékhatása nincs. Nekem sem volt, csak magasabb adagnál. Kiütés. Csökkentésre múlt.
Legvégső esetben jöhet számításba ingadozásnál antipszichotikum.
Borderline zavart fiatalnak ritkán állapítanak meg mert a személyiségzavar fejlődésben lévő személyiségnél korai megállapítani. Néha mégis megállapítják, amikor nagyon erősen jelenik meg.
Mélypontnál próbáld tudatosítani, hogy eddig mindig elmúlt és kifejezetten feldobott lettél.
Örülök, h jársz pszichológishoz, jó eséllyel kiássátok majd az okát. Lehet, h fokozottan érzékeny vagy a konfliktusokra.
Esetleg előre kiokoskodhatnál olyan örömteli dolgokat, amik mélypontról kihúzhatnak.
Üdv,
Holdsugár/Napsugár.
Szia!
Én is Lamolepet szedek, most 100 mg-t. (Remélem, nem kell növelni az adagot.)
Pénteken borzalmas volt a kedvem, aztán a hétvégén is megmaradt, ma nagyon jó volt minden.
Az a probléma, hogy amikor boldog vagyok, úgy érzem, hogy segít a gyógyszer, de amikor mélyponton vagyok, úgy érzem a gyógyszer semmit nem ér.
Azt mondta a pszichológus, hogy közepén fogom érezni magam, de mit jelent középen lenni?
Nem tudom, hogy ott érzem-e magam vagy nem, vagy hogy valaha is fogom.
Lenne egy kérdésem: Inkább Holdsugár vagy, vagy Napsugár?
Itt tudok válaszolni. A friss hozzászólás alatt nem engedi. Azt ígértem itt egy HCV-ből gyógyult társnak, hogy Napsugár névre váltok, ha megszabadítanak a vírusaimtól. Ez összejött, hála az új gyógyszereknek. Nevet nem lehet változtatni csak új regisztrációval, de Napsugár lettem, inkább így hívj.
Középen lenni azt jelenti, hogy a rossz kedvet negatív eseménnyel tudod összefüggésbe hozni, de nem jutsz el öngyilkossági gondolatig, a jót pedig örömtelivel vagy gondok hiányával. Mindkettőt arányosnak érzed a jó vagy rossz dolgokkal.
Az is lehet, hogy a fent az még normális nálad, csak a lent kóros. Ha ok nélkülinek érzed az ingadozást, nincs rá magyarázat, az nem normális.
Szia!
Nos… Remélem, nem gond, hogy ilyen időpontban írok, de van pár dolog, amit meg szeretnék osztani, mert úgy érzem, jó emberekkel beszélgethetek itt. Azt érzem, itt nem nem kell félnem, hogy majd mit fognak gondolni. Itt nem kell titkolóznom.
Köszönöm mindenkinek! Komolyan.
Szerintem még nem is említettem (ha igen, bocsánat, csak kicsit feledékeny vagyok), hogy iskolát váltottam. A tizedik osztályt új suliban kezdtem, de nagyon nehéz volt számomra (a tanulás és a beilleszkedés is), úgyhogy november végén átmentem egy másik iskolába. Nem mondom, hogy ez tökéletes, de sokkal jobb, mint az előző.
Úgy gondolom a gyógyszer (Lamolep) használ.
Még nem szüntette meg teljesen a hirtelen jövő mélypontokat, VISZONT enyhítette őket. Néha még van egy kis halálvágyam, de nem olyan mértékben, mint ezelőtt. Bár lehet, hogy az új környezet is közrejátszik ebben. Nem tudom.
Félek elszólni magam, de az igazság az, hogy jobban vagyok.
Amikor közölte velem a pszichológus, hogy a gyógyszertől inkább középen fogom érezni magam, kicsit elszomorodtam, mert nem akartam búcsút inteni azoknak az időszakoknak, amikor olyan boldog vagyok, hogy az égig ujjongok.
Sokat gondolkodtam ezen. Néha olyan boldog voltam, hogy azt hittem, örökre tart. Arra gondoltam, már soha többé nem leszek szomorú. A jókedv után mindig csalódás ért.
Sajnos minél boldogabb vagyok, később annál szomorúbb leszek. Ez igaz volt ezelőtt is, és sajnos még mindig.
Ebből adódóan nagyon próbálok arra figyelni, hogy amikor boldog vagyok, ne éljem magam bele túlságosan, mármint élvezzem ki a jókedvet, de számítanom kell arra, hogy nem lehet az ember mindig boldog.
Az én esetemben a hangulatingadozásaim néha nagyon gyorsak, máskor pedig napokig tart a jókedv vagy a rosszkedv. A depressziós időszakok erősebbek, mint a boldog epizódok, általában több ideig tartanak és sokkal erőteljesebben élem meg őket. Ezeket a rossz epizódokat úgy lehetne leírni, mintha olyankor depressziós lennék. Aztán hirtelen nagyon jól érzem magam, olyan, mintha semmi nem történt volna.
Néha, amikor jól érzem magam, elgondolkodom azon, hogy miért is járok pszichológushoz, hiszen semmi bajom nincs, tök jól érzem magam. Volt, hogy már megfordult a fejemben, hogy nem is kellenek nekem gyógyszerek.
Próbálom észben tartani, hogy a boldogság nem örök, ezért ne gondoljam minden egyes alkalom, hogy semmi bajom nincsen.
Elég nehéz irányítani az érzéseimet, ezeket az erős hangulatingadozásokat, de szeretném, ha meggyógyulnék.
Most már biztos vagyok abban, hogy jelenleg számomra ez a legfontosabb: MEGGYÓGYULNI.
Kedves Nezumixe, dec27-i leveledet olvasván kezdek megnyugodni. Végre érzek vmi jó változást. Ez még fog fejlődni. Légy türelmes!!!!!!!!!! A 14 éves korodban fellépett problémát nem lehet hetek alatt helyrehozni. Több idő kell arra hogy úgy kábé “középre” kerülj. Ez nyilván nem egykedvűség lesz, hanem elcsitultabb, kisebb amplitudojú hullámok.
Mozogj sokat, menj kocogni, közben hallgass jó zenéket. Ne feledkezz meg némi csokievésről sem.:)
Hidd el, igenis szükséged van a pszichomókusra, meg a gyógyszerre is, mert különben visszakerülnél abba az állapotba, ami miatt ide írtál először! Türelem!
Próbálj meg ne csak magaddal, hanem másokkal is foglalkozni. Ha másoknak segítünk!, mások problémáját meghallgatjuk, akkor kicsit kilépünk magunkból. És ez jót tesz.
Minden jót neked, testi-lelki egészséget az új évben! Szeretettel
nora51
Szia!
Hogy vagy? Változott az állapotod? Hat a gyógyszer? Jársz még pszichológushoz?
Üdv.,
HS
HA! van 1 csepp e-sze, NAGYívbe Lkerül titeket lúzereket, és akkor talán +ússza, h idővel belőle IS AGYHALLOTT ZOMBIT csinájjanak a kuruzslók!
Hejette inkább nekiÁLL bulizni – ah kell a ző korába: pl. keres 1 szép, gazdag, szuperintelligens, fergeteges HUmorú, aranyszívű, stb… fiút magának! (Y)
(Egészen véletlenül épp ismerek IS 1et)
Szia!
Sajnos az állapotom nem változott, a hangulatom ugyanúgy ingadozik, mint ezelőtt. Egyszer hihetetlenül boldognak érzem magam, máskor pedig előjönnek az öngyilkos gondolataim, s hatalmas fájdalmat érzek a szívemben.
A gyógyszer nem hatott még. Kedden voltam pszichológusnál/pszichiáternél, elmondtam, hogy jelenleg nulla változást érzek, azt felelte, hogy lehet, csak később reagálok a gyógyszerre. Még várunk pár hetet, majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Természetesen nem csak a gyógyszertől kell minden elvárnom. Próbálom megváltoztatni a gondolkodásmódom, amikor elönti az egész testem a szomorúság és a magány.
Próbálok más lenni.
Járok még pszichológushoz, kedden volt a második alkalom, hogy voltam. Remélem, minél hamarabb rendbe jövök, s nem kell sokat pszichológushoz mennem. (Félek, hogy nem gyógyulok meg, de próbálom a reményt a szívemben tartani.)
Örülök, hogy írtál. (Nem baj, ha tegezlek, ugye?) Valamiért pont jókor tetted fel ezeket a kérdéseket. Tényleg.
Bár elszomorít, hogy még mindig nem változott semmi, próbálom nem feladni.
(Szerettem volna hamarabb válaszolni, csak sajnos néha nagyon feledékeny vagyok.)
Szia!
Nyugodtan tegezz!
Ne keseredj el, lehet, hogy hatni fog, csak még várni kell! Ha nem hat, akkor van egy rakás más gyógyszer, amire le lehet cserélni.
Sokan hangulatabilizálótól lesznek jobban.
Én terápia párti vagyok. Hosszú távon jobb lenne, ha beszélgetős terápiától lennél jobban.
Tudod valamihez kötni a hangulatváltozásokat? Pl rossz dolog történik ilyenkor? Konfliktus? Időjárás változás? Jó lenne kideríteni az ingadozás okát.
Drukkolok, hogy jobban legyél!
HS
HEJJ! na mia zörgés kcs baba (bodrik gyöngye) ?? 1000 éve… :O
Csaknem BEzárt a Diliház, h ujjra szabadlábon? (velencében)
NE kábícsd má te IS őtet e sokk marhasággal, mermég a végén télleg Lhiszi szegény! Te pl. ~15é jársz mindenhova, 1 rakás kuruzsló rajtad gyakorlatozott a őszes gyógy-szaraival; ennek ellenére n igazán úgy néző KI, mint aki KIgyógyult vona! (inkább úgy, minta KI 1re szarabbul van) Attól mert vki ovis, még n bittos, h tök hüje IS! (nekem pl. volt pár ovis csajjom IS pár éve, és akatt közte +lepően értelmes IS)
Képzel, tegnap du. szőlészés közbe hát n +csípett 1 kib* KECSKEdarázs?! (DE!)
Vmi ijen v ehhez hasonLÓ >>
Ticta szégyen, ijesmi köjökkora óta (~1000é) N fordult elő!! :):(
Kissé +dagatt a ujja begye, mint 1 FAszaládé (+ persze fájt minta barom) DE am semmi különös… 1 BELEvaló gyerekknek MEKKse kottyan a ijesmi, NEM hall rögtön BELE ebbe! (SE) mint ahogyan 1esek képesek minden szarba, még e kamuvírusba IS…
Na és feléd h ittyeg mh csajja, hmmm?? – - -
“Az egész Únió – sőt mindenki hüjje, csak mi vagyunk a helikopter!”
Nem szedek 15 éve gyógyszert. Később is volt több éves gyógyszermentes időszakom, jó állapotban. Kezelve is volt ilyen. Most is jól vagyok.
Akkor is érdemes terápiára járnom vagy gyógyszert szedni, ha olyan időszakok is vannak, amikor csak kicsit segít.
Ahhoz viszont ragaszkodok, hogy nagyon zavaró mellékhatást okozó gyógyszert ne szedjek és hatástalant se.
Szia!
Olvastam a bejegyzést, de nem tudtam válaszolni.
Van azóta fejlemény? Eljutottál pszichológushoz?
Szerintem nagyon fontos lenne szakemberhez kerülnöd, hogy mielőbb jobban légy, ne mélyüljön el.
Ha a normál jókedvnél fentebb vagy időnként, az bipoláris zavarra utal. De ennek tényleg jóval a normál jókedvnél többnek kell lenni. Hadarás, sok beszéd, felgyorsult mozgás is bipolra utal. Bipolban általában a jó és rossz epizódok hosszúak. Több hónap után van váltás. Kevert fázis is létezik.
Kamaszkor is járhat ilyennel. A halálvágy biztosan túlmutat a normális hangulatingadozáson.
Próbálj mindent elmondani, segíteni abban tudnak, amit elmondasz.
Üdv,
HS
Köszönöm a választ!
Igen, sikerült eljutni pszichológushoz, a szüleimmel is jobban meg tudtam beszélni a dolgokat. Súlyos depressziós epizódokat és pszichotikus tüneteket állapított meg a pszichológus/pszichiáter, plusz antidepresszánst írt fel.
Igazából nem tudok eleget a mentális zavarokról, így a bipoláris zavarról vagy a depresszióról sem, ezért nehéz megértenem, hogy mi történik velem. Reménykedem abban, hogy nem vagyok mentálisan beteg, és ez csak egy állapot, ami nem lesz velem életem végéig.
Nem mindig vagyok rosszul. Legtöbbször fájdalmat érzek a szívemben, de vannak időszakok, amikor elmúlik. Néha olyan, mintha teljesen megszűnne. A semmiből bukkan elő, majd múlik el. Nem hiszem, hogy depressziós lennék. Inkább csak érzékeny, nem? Vagy mi lehet a bajom?
Amikor jól érzem magam, akkor tényleg vidám vagyok.
Jobban kijövök ilyenkor az emberekkel, magabiztosabb is vagyok. Úgy érzem, hogy oda akarok menni egy random emberhez, és beszélgetni vele. Ilyenkor azt érzem, bármire képes vagyok. Néha minden olyan szép, hogy azt az érzést kelti bennem, mintha nem is lenne igaz, mert a semmiből hirtelen minden olyan csodálatos lesz körülöttem. Ekkor annyira más az élet. Más az illata, mások a színek, mások a hangok.
Szoktam érezni azt, hogy szomorú és boldog is vagyok.
(Igazából nem csak boldogságról és szomorúságról van szó, annál erősebb érzések, de nem tudom máshogy leírni őket.) Olyan, mintha a kettő összekeveredne, majd egy különböző érzéssé válnának. Ezt az “érzést” a legnehezebb jellemezni, pedig sokszor velem van. Ekkor energikus vagyok, képes vagyok dolgokat megcsinálni, mégis annyira fáj minden. Sokszor minden és mindenki annyira idegesít, hogy legszívesebben fogják a cuccom, és elmennék olyan messzire, amennyire csak tudok. Boldog vagyok, mégis elmondhatatlanul fáj. Tudom, hogy nehéz elhinni ezt, de tényleg érzem a szomorúságot és a boldogságot egyszerre. Néha ez a hangulat sokkal rosszabb, mint az egyszerű szomorúság.
A kedvem nagyon gyorsan változik. Van, hogy egy-két napig fantasztikusan érzem magam, majd hirtelen minden tönkremegy. A sötét, hideg időszak több ideig tart. Van, hogy egy hétig velem van. Vannak napok, amikor óránként változik a hangulatom. Képtelen vagyok igazán figyelni a dolgokra az érzéseim miatt, ezt leginkább az iskolában tapasztalom meg. Egész álló nap futnak a fejemben a gondolatok… Bárcsak tudnám, hogyan kell lelassítani őket!
Ha egy kicsit gyengébben éreznék, könnyebb lenne minden.
A jó napjaim mentenek meg néha, de minél boldogabb vagyok, később annál jobban fáj.
Úgy gondoltam, jobb, ha ezt megosztom. 12-e óta szedem a gyógyszert, jelenleg semmi változást nem érzek, minden olyan, mint ezelőtt, de próbálok türelmes lenni.
Tudom, hogy már elindultam az úton, de mégis úgy érzem, sokkal jobb lenne, ha feladnám az egészet.
Örülök, hogy eljutottál szakemberhez! Pszichológushoz rendszeresen fogsz járni?
Mit szedsz? Furcsa, hogy pszichotikus depresszióra nem adtak antidepi mellé antipszichotikumot. Az is fura, hogy ingadozásra nem adtak hangulatstabilizálót.
Biztos, hogy antidepit kapsz?
Bipoláris zavart is diagnosztizált? Szerintem annál ritkábbak a váltások, de kevert fázis lehet ilyen, illetve van olyan, amikor rapid váltás van.
Jó, hogy nem folyamatosan vagy rosszul, de így is nehéz lehet. Próbálom elképzelni ezt a két érzést (boldog-fáj)
egyszerre, de nem megy. Ritkán éreztem olyat, hogy valami érzelmileg fáj, és ez a fájó érzés nekem jó. Ilyet érzel?
Nekem bipol zavarom van (vagy skizoaffektív részeként van bipolom), sokáig nem ismerték fel. Diag nem is fontos, valaki sehova sem sorolható be jól.
Nekem hosszú ideig tartanak a fázisok. Hipomán lehet rövidebb is. Kevert és depresszió több hónspig tart. Nekem kevertben nincs ingadozás.
Biztos, hogy lesz javulás a gyógyszertől! Ha esetleg ez nem hat, emelik az adagot vagy adnak mást, megkeresik, ami jó neked. Pszichoterápia is fontos mellé, sokat segíthet!
Ne add fel! Ez átmeneti állapot!
SSRI (szertralin) antidepresszánst kaptam, Stimuloton a gyógyszer neve. Ezt a súlyos depressziós epizódjaim miatt kaptam, igaz?
Akkor nem vagyok depressziós, csak vannak ilyen epizódjaim?! Nem igazán értem.
Nem diagnosztizáltak bipoláris zavart.
A pszichológus/pszichiáter szerint súlyos depressziós epizódjaim vannak és pszichotikus tüneteim, az utóbbi részét ismét nem értem.
Mielőtt elmondtam volna a szüleimnek, hogy mit érzek, megkérdeztem tőlük, hogy szerintük hangulatingadozó vagyok-e. Azt felelték, hogy igen, de szerintük ez a kamaszkor miatt van. Nem tudtak az öngyilkos gondolataimról. Édesanyám azt mondta, hogy néha nagyon nehéz velem. Szerinte egyszer nagyon jól érzem magam, sokat beszélek és nevetek, kedves vagyok, aztán hirtelen befordulok, nem beszélek senkivel. Néha nem veszem észre, hogy a saját fájdalmam miatt gonosz tudok lenni.
Nagyon fáradt vagyok, mert már 2 éve tart ez, és minden nap egyre rosszabb és rosszabb. Nem tudom, hogy mikor kezdődött el igazán. Tizennégy éves voltam, amikor kb. 4-5 hónapig borzalmasan éreztem magam, majd hirtelen minden olyan jó lett. Még mindig nem értem, hogy akkor mi történt, mert a napok ugyanolyanok voltak, egyszerűen csak a semmiből boldog lettem. Emlékszem, annyira fantasztikusan éreztem magam, hogy elkezdtem edzeni, jobban tanultam. Annyira boldog és bátor voltam, hogy többet is barátkoztam. Ez a hangulat 2-3 hónapig tartott, majd hirtelen megint rossz lett minden. Amikor így éreztem magam, képtelen voltam bármit is csinálni, csak feküdtem az ágyban majdnem egész nap. Nem edzettem, nem csináltam semmit, csak sírtam. Sírtam, mert elmondhatatlanul fájt a szívem. Minden jókedv után egyre erősebb volt a fájdalom.
Tisztán emlékszem rá, hogy az első öngyilkos gondolataim tavaly augusztusban jelentek meg. Előtte is volt halálvágyam, de másképpen gondoltam rá, nem pont az öngyilkosságra. Elkezdődött a kilencedik osztály, akkor már odáig fajult, hogy terveztem a halálomat. A semmiből jövő boldogság mentett meg ezektől a gondolatoktól. Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy ez normális. A szüleim mindig is azt mondogatták nekem, hogy én érzékenyebb vagyok, ezért én is ebben hittem. Hiába ismertem meg új embereket, hiába próbáltam ki új dolgokat, a folyamatosan visszatérő fájdalom nem múlt el.
Ma már úgy vagyok vele, hogy legszívesebben feladnám az egészet, viszont a családom miatt ki kell tartanom. A szüleim nem tudják, hogy pontosan mit érzek, de tudom, hogy aggódnak értem.
Miattuk kell itt maradnom, s tovább mennem.
A depresszió többnyire epizodikus, azaz lezajlik idővel spontán is, de ezt nem szerencsés kivárni kezeletlenül. Depressziós vagy, aktuálisan/akutan van most depressziós fázisod. Ez szinonima.
Ez a sima depresszió, szakszerűbben unipoláris (egypólusú) depresszió. Ha súlyos, major depressziónak is nevezik. Szerencsére nem a bipoláris (kétpólusú, azaz depressziós és mániás eltolódás is van).
Ismerem ezt a gyógyszert. Igen, súlyos depresszióra kaptad. Nekem segített, amikor szedtem. Mellékhatása nem volt.
Esetedben nem tudom, hogy milyen tünetet véltek pszichotikusnak. Ez lehet hallucibáció, téveszme, paranoia stb. Depressziómál gyakori a hangulattal kongruens, azaz bűnösségi téveszme.
Pszichológushoz is fogsz járni?
Tarts ki, a gyógyszer is kezdhet lassan hatni és ez erősödhet folyamatosan. Spontán javulás is lehet.
Tudod valamihez kötni a rosszabb időszakokat? Pl évszak, életesemény stb? Nekem mindig télen rosszabb. Napfényhiány az oka.
Itt az oldalon vannak önsegítő tippek. Nagyon jók!
Önsegítő tippek linkje
http://www.varoszoba.hu/cikk/onsegites-depresszioban/
Saját tapasztalat: illatgyertya, füstölő, párologtató, fürdősó, hangulatvilágítás segíthet.
(Más: a depressziót hangulatbetegségnek tartják. Rihmer prof fogalmazott úgy, hogy ez hangulat és energia betegség. Igaza van, nekem járni is nehéz mélyebb depresszióval. Alvásigényem is nő. )
Feladni, még mit nem! Az gyávaság.
Nagyon jól tudod megfogalmazni ezeket a bonyolult dolgokat. Ez így leírva nagy segitség lenne a psznak, aki megpróbál a segítségeddel megfejteni téged. Ha legközelebb mész, talán picit változtatni fog a gyógyszerelésen. Újra beszélgetni fogtok, és egy lépéssel közelebb kerültök a megoldáshoz. Kérdezd meg, hogy pszichoterápiát is fogsz e kapni? Bár nem értek hozzá, de úgy gondolom, a gyógyítás egyik része csak a gyógyszer , a másik a pszichoterápia kell legyen.
Nagyon jó, hogy hagyod hogy segíthessenek neked. Mint már egyszer írtam tán, ez nem nátha , se nem gyomorrontás, ami egy pár nap múva magától is elmúlik. Ez időigényes, mert az emberi léleknél nincs bonyolultabb a világon. Nyilván te is szeretnéd tudni, hogy mi a megfejtés.Legyél türelemmel, legyél bizalommal a psz iránt.
Gratulálok ahhoz, h megtetted ezt a lépést. Másokat könnyebb legyőzni, mint saját magunkat, és te magadat győzted le, mikor elmondtad szüleidnek, és mikor leültél a psz székébe. Nagyszerű ember vagy. Fog ez menni, a nehezén már túl vagy!!! Drukkolok neked!!!
nora51
Kotkotkotkot kotkodács! döglött Virág nem vitás!
- – -
Mogyorószág működik. (a zoltás is) hihi!
Kedves Nezumixe!
Találtam valamit, ami tizennyolc év alatti embereknek segítség. Írd be a keresőbe, hogy
http://www.kekvonal.hu
Ide írhatsz, telefonálhatsz, chatelhetsz. Meg fogod kapni a választ, hogy hogyan tovább. Nem vagy egyedül!!!
Szeretettel
nora51
Ha nem kaptál szüleidtől segítséget abban, hogy hová fordulj, akkor a háziorvosotoktól kérdezd meg. Annyi szépség és öröm vár rád az életben, hogy elképzelni se tudod most. Ha szereted a családodat, ne akard őket örökre gyászba taszítani. Fogalmad sincs, milyen rettenetes a gyereket elveszíteni! Te egy értelmes, jó ember vagy, nem akarhatsz ilyen rosszat azoknak, akikhez szorosan tartozol. Feltételezem , hogy otthon nem bántalmaznak. Ha valóban nem vernek részegen, nem ölik a lelkedet, nem gyötörnek a sárga földig, akkor nem érdemlik meg, hogy elveszítsenek. Keresd meg a háziorvost és kérj segítséget abban, hogy pszichológushoz v pszichiáter elé kerülj. EZ NEM SZÉGYEN!!!!! Amit itt nekünk, vadidegeneknek leírtál, azt hozzáértőnek kell ugyanilyen őszintén, nyíltan, semmit se kihagyva elmondanod. Ő tudni fogja, mi a teendő, sok ilyet látott már. Adj esélyt magadnak és a családodnak!!!
Ha futnál vagy valamilyen sportot űznél, edzenél, az endorfin hormonokat szabadít fel, és neked erre szükséged van. Boldogsághormonnak is hívják.
Tudom , az edzés néha uncsi, de ha zenét hallgatsz közben, sokkal jobb. Egyébként is hallgass minél többször olyan zenét, amiben jól érzed magad. Már a görögök is felfedezték az ókorban a lélekre való gyógyhatását. Zeneterápia!
Tehát kérj információt vagy háziorvosotoktól, vagy az iskolaorvostól.
Sürgősen!!!!!!!! Hidd el, van kiút! Csak rá kell lépned.
Szeretettel várja válaszod
nora51
Köszönöm szépen a válaszokat!
Sajnos nem igazán van időm sulin kívül edzeni, viszont az iskolában járok gerinctornára és tollaslabdára, mindkettőre egyszer egy héten. (Kötelező választani valamit azoknak a diákoknak, akik nem sportolnak semmit, mert nincs minden nap testnevelés óra.)
Zenét viszont sokat hallgatok. Nem nyugtat le, de nagyon szeretem. Iskolába busszal járok, az út egy óra, úgyhogy mindig zenével foglalom le magam, hazafelé is. Igazából mással nem is tudom elütni az időmet.
Nagyon szeretem a szüleimet és a testvéreimet. Nem is kívánhatnék jobb családot. Bánt, hogy tudom, nem halhatok meg, mert ők itt vannak. Ennek pozitívumnak kéne lenni, de mégis nagyon fáj.
Tudom, hogy szeretnek a szüleim. Tudom, hogy fájna nekik, ha meghalnék.
Ezek a gondolatok… Mostanában már napi szinten gondolok a halálra. (Ha nem gond, akkor inkább nem részletezem annyira. Szerintem jobb így.)
Ezzel van tele a fejem. Naplót írok, ezért valamennyire ki tudom adni magamból, de már az sem segít, ha leírom.
Minden csak egyre rosszabb és rosszabb.
Jól esik, hogy ennyi hozzászólást kapok. Azt hittem, senki nem fog írni nekem. Örülök, hogy valaki mégis felfigyelt rám.
Nem akarom sajnáltatni magam, nem ezért írtam ki az eredeti kérdést. Csak úgy éreztem, kéne egy kis segítség, mert azt hiszem, egyedül nem megy.
Úgy örülök, hogy írtál!!! Bocsi hogy most más téma: szerintem neked nagyon jó írói képességeid vannak. Szépen , értelmiségi szinten formált mondatok, gazdag szókinccsel és korrektül használt magyar nyelv. Van egy érzésem, hogy humán beállítottságú vagy. Próbálkozhatnál novellák, versek terén is alkotni. A naplóírás nagyon jó előkészület erre., de az nem a világ szeme elé való, más a funkciója. Erröl jut eszembe, hogy ha mész a pszichológushoz (amit szívből remélek), és úgy érzed, nehéz megnyílnod, akár felolvashatnád ezt a történetet, amivel ezt az oldalt megnyitottad.Aztán a kérdéseire már könnyebb szóban válaszolni, mintegy kiegészíteni a leírottakat. Ha gondolod, a naplódból is felolvashatsz neki.
Valószínű, hogy több alkalom lesz! Tudod, a lélek nehezebben , lassabban gyógyul. Nem olyan ,mint az orr, ami egy hét múlva elfelejti hogy náthás volt.
Ha netán az érzéseid miatt nem jól alszol, azt is feltétlenül említsd meg neki!
Drukkolok, hogy sikerüljön legalább úgy elmondanod a psz.nak hogy mi bánt, mint ahogy itt a Várószobán teszed.
Szeretettel:
nora51
Nem különösebben gondolkodtam el még azon, hogy alkothatnék novellákat vagy verseket. Soha nem azért írtam, mert fejleszteni akartam magam ebben, egyszerűen csak szükségem volt rá. Talán tizenkettő éves voltam, amikor elkezdtem naplót írni. Szerettem, mert csak a napjaimról és a barátaimról számoltam be.
Azóta kezdtem komolyabban naplót vezetni, amióta ez az egész helyzet belépett az életembe. Nem tudom, hogy lenne-e hozzá tehetségem. Őszintén szólva, jelenleg fáradt vagyok bármibe is belekezdeni. (Amikor jó a kedvem, néha belevágok dolgokba, de végül soha nem fejezek be semmit.)
Köszönöm szépen a tanácsot! Nem is gondoltam erre.
Talán jobban megértene a pszichológus, ha felolvasnék pár részletet a naplómból. Bár kicsit aggódom, mert vannak benne durvább részek, amelyek a halálhoz kapcsolódnak. Az lesz a legjobb, ha teljes mértékben őszinte leszek, igaz? Kicsit félek elmondani, hogy mit érzek.
A lényeg az, hogy most igazán hálás vagyok. Egy szóval tudom ezt kifejezni: Köszönöm.
Igen, igen, az a legjobb, ha teljesen őszinte vagy, a durvább részeket is nyugodtan olvasd fel. Elvégre akkor ismeri meg teljesen a problémádat, ha nem hallgatsz el semmit.
Hidd el, semmi rettenetes nem fog veled történni, ha őszinte vagy. Nem fognak megszidni, se kinevetni, nem fognak legyinteni, se vádolni azzal, hogy megjátszod magad. Valószínüleg a gyerekkorodról is fognak kérdezni. Nem bántani fognak, hanem segíteni.
És nem te leszel az első, se az utolsó, aki ilyen gondokkal ül oda a fotelbe. Ami bátorságra vall!!!
Ja, állítólag a csoki is endorfin hormonokat szabadít fel! Nem kéne kipróbálni?
A sulival, tanulással kapcs.gondokat is említeni kéne.
Ha majd megírod, mikor mész oda, akkor erősen gondolni fogok rád és szorítok neked!
Ne köszönj semmit, inkább egyél csokit!
Szeretettel
nora51
Nagyon komolyan mondom, fordulj szakemberhez. Kérd erre édesanyád segítségét. Hidd el, segíteni fognak rajtad, de ezt neked is akarnod kell. Lehet hogy az iskolát most hagyni kéne a fenébe, mert most a te dolgod fontosabb. Hajrá, drukkolok neked!!!
Szeretettel
nora51
Örülök, hogy segíthettem. Írj, ha bármiben megakadsz / ecsiszar@yahoo.com/.
Szia! Mindenképp mondd el a szüleidnek őszintén a problémádat. Hidd el nem fognak visszautasítani, ők azok, akik a leginkább ismernek és mindig jót akarnak Neked.
Amit leírtál, sajnos ez valóban a bipoláris depresszióra jellemző, de ezt egy pszichiáter fogja diagnosztizálni és kezelni.
Ma már sok alternatív módszer is létezik a probléma megoldására. Pszichológus segítségét se utasítsd vissza, ha felajánlák.
Menj el minél előbb, annál jobb, hidd el mindenki azon lesz, hogy segítsen rajtad.
Szia! Szerencsére el tudtam mondani a szüleimnek. Szóval, ha minden jól megy, akkor lehetőségem lesz elmenni egy pszichológushoz.
Köszönöm szépen a válaszod! Igyekezni fogok.
Na MI a situ ingyombingyom? vótá cicomókussnál? (és mivel hüjítette pici fejedet??)
Bizony, lehet hogy jól gondolod, ez valóban bipoláris jellegű dolog. De mivel nagyon fiatal vagy, ez lehet a serdülőkorral járó labilitás is. Ha nem lépsz, nem jutsz semmire, ezért az lenne a legkényelmesebb lépés, ha felkeresnéd az iskolaorvost. Így a szüleidet se kell ebbe most bevonnod. Kérj tanácsot az iskolaorvostól, majd ő elirányít oda, ahova jónak látja. Ha van az iskoládnak iskolapszichológusa, mindjárt egyenesen hozzá is fordulhatsz. Majd ő megítéli, hogyan tovább.
Szeretettel: nora51
Nincsen iskolapszichológus, ezért hozzá nem tudok fordulni, viszont ma a dolgok úgy alakultak, hogy el tudtam mondani a szüleimnek az igazságot. Eldöntöttem, hogy bátor leszek és mindent elmondok, amit el kell. Jobbat kaptam, mint amire számítottam, szóval lehetőségem van elmenni egy pszichológushoz. Igazából nagyon félek, hogy mi is lesz a válasz, de szeretném már megtudni.
Nagyon szépen köszönöm a választ! <333
Hát örülnék, ha segítséget kapnál. Ez nem olyan, mint egy nátha, ami hamarosan magától is elmúlik. Tetszik, hogy elmondtad a szüleidnek, és lám, nem utasítottak el, nem nevettek ki.
Hidd el, a gödörből nem tudod a saját hajadnál fogva kihúzni magadat. De egy pszichológusnővel való beszélgetés-sorozat már sokat jelent, hidd el!
Ne szégyelld az érzéseidet, sokan vannak hasonló helyzetben!!! Ha netán zaklatnak, bántanak az iskolában, azonnal jelentsd otthon is, osztfőnöknek is. Ez manapság sajnos igen gyakori és veszedelmes jelenség!
Üdv
nora51
Yájj, BENE hajjámá teszegény bébibogyó fene NAGY yó daógodba!
- yó tsalád pl. (sz)aranyat ér,
- 16é isa LEGszebb életkorszakpájakezdőszakasz!
SOKK másnak ezek SE adatnak mekk! (pl. szegény ÉN) brühhühhü! :’(
A qrva sokk szívás majccsak EZUTÁN jön (csőstül), h aztis megemlegeted!! SÓval most ink őrüjj mint majjom a FArkamnak + amit akarsz! –> irigykedikk is…
Jelentkezzen be, ha válaszolni szeretne
Szia! Köszönöm, hogy felajánlottad ezt. Írtam is neked.
Örülök, hogy segíthettem. Írj, ha bármiben megakadsz / ecsiszar@yahoo.com/.