Megint itt vagyok, írok, mert egyszerűen nem tudom már mit csináljak. Múlthét szombaton megint megpróbáltam megölni magam, de a barátom anyja meg a barátom segítettek nem meghalni..de én meg akarok, komolyan..egyszerűen úgy érzem h mindennap szenvedés számomra és nem bírok így élni…másnap miután megpróbáltam megint megígértették velem (mint ahogy szokták) h több ilyet nem csinálok..de csak azon tudok gondolkozni, hogy hogy öljem meg magam..mit csináljak, hogy tényleg hatásos legyen..gondolkodok, böngészem az oldalakat..csak ezen jár az agyam..holnap megint megyek pszichológushoz, de nem tudom…nem hiszem h tudna segíteni..a nyugtatók néha hatnak..de ennyi..utoljára szombaton volt pánikrohamom…a próbálkozás után viszont mindennap szinte csütörtökig, előtte viszont többször is és elég durvák voltak. Most úgy tűnik, mintha rendben lenne ez a pánik dolog, de sajnso tudom, hogy előfog jönni valamikor megint valamilyen váratlan helyen, helyzetben >< A barátom mondja h ne legyek öngyilkos, ne csináljak semmit…azt hittem ma a nap elején, hogy jó lesz a mai napom, de még sem.. nem az..anyám is kikészít..tud a legutóbbi öngyilkossági kísérletemről..tud mindent kb..és mégsem beszélt róla velem…meg sem kérdezte miért? segíthetek? vagy akármi..nem is számítok..másnap is csak veszekedett velem..azután is..mintha mi se történt volna…
én tényle mindennap gondolok a halálra, és arra h milyen jó lenne meghalni és meg is akarom tenni >< minden borzalmas és utálom az életet, elegem van nagyon!!
Szia!
Sajnos nagyon sokszor én is így érzem magam. Tudom, könnyű mondani, de fel a fejjel!
Tudod, Nikimanó, nekem is napjában átfut ez a gondolat az agyamon. Mély sajnálatomra vannak, akik itt akarnak tartani. Nekem is vannak terveim a dologgal kapcsolatban, több humánus módszer is. Az egyetlen baj, hogy anyuci meg apuci, öcsikék bevernék a durcit. Vannak akik itt akarnak minket tudni. A pszichonéni, család, ha vannak, barátok. Nem tehetünk róla, ha szeretnek minket; ebbe bele kell törődni, hogy talán van valaki, ha csak egy ember is, aki kezét-lábát töri értünk, hogy életben maradjunk. Keresd ki a fejedben ezt a személyt.
Kedves nikimano! kérlek szépen,hogy ne öld meg magadat.Én hiszek a tulvilágban és engedd meg hogy erröl irjak most neked.Volt egy jó barátom,ö is öngyilkos lett.Egy párszor megjelent nálam is.Rajtam keresztül probált üzenni a családjának.A felesége is belebetegedett,és nem tudta elengedni a halott férjét.Gondolhatod,hogy a halott is sokat szenvedett e-miatt is.Különben az öngyilkosoknak haláluk után nagyon rossz a sorsuk.Sokat szenvednek,egy bizonyos idöt kell eltölteniük a szenvedésben és csak késöbb lesz nekik is jobb.Azt olvastam egy könyvben az öngyilkosokról,hogy minden
nap átélik ugyan azt a fájdalmat mielött öngyilkosok lettek.Hát kell ez neked,hogy ott is fájdalomban légy.NE TEDD MEG!!!!!!!!!!!!!!!
Téged nagyon sokan szeretnek.Erzsimama
szia nikimanó!ha lehet ne öld meg magad-hogy miért?-mert fogy az ország népessége és nyugdijt is össze kéne horolni valahogy.na de komolyan én is kurva szarul érzem magam olykor.ez mostanában és régebben sűrűn előfordult.93-óta vagyok pánikos egy pöttyet rá is ment az életem én is megjártam a “poklot” és járom.sokat kinlódtam ezzel a bajjal voltam jópár dokinál ,és jelenpillanatban azt gondolom hogy az elején főleg fiatal korban pszihoterápiával meg egy két bogyóval egy kis akaratfejlesztéssel/sport/kigyógyitható.ha valaki elhanyagolja vagy túl sok stressz éri -szerintem -kémiai elváltozást okoz a fejében és utánna már csak a gyógyszer-kórház marad -elfekvő …ennyi .én nem vagyok orvos csak kínomban ezt hoztam össze.nem untatlak tovább rájössz ,hogy sokszor egyedül leszel ebben a csatában!persze aki tudja a slájszt azok veled is vannak…sok kitartást!41 éves him egyed…cső!
Kedves nikimanó!
Ahogy olvasom a történeteket, nekem az a véleményem, hogy a depresszióval való megküzdés emberfüggő. Sokan, sokféle gyógymódot ajánlanak.Gyakran mondják , segíts magadon….de ez egy enyhe, esetleg közepes depressziónál talán segít. A súlyos depressziónál ez már nem válik be. Az emberek többsége nem tudja, hogy hogyan segíthetne rajtunk. Én legalábbis rosszabb időszakaimban mindenkinek azt modnom, hogy hagyjon békén, egyedül akarok maradni, tehát nem várok segítséget. Nikimanó! Ha legközelebb mész pszichológushoz, kérj egy beutalót rehabilitációra. Ez az egy módja van annak, hogy egy kis időre elzárkózz, és szakemberek segítsenek, akik csak Veled foglalkoznak. Ha bármikor deved van írj: andreabihari@vipmail.hu
helló!A gyógyszerek csak a tüneteket nyomják el, attól a kiváltó ok még ott marad!Mit éreztél amikor jött a pánikroham?MIRE GONDOLTÁL???ezen gondolkodj el először, ez a legfontosabb, hogy mi váltotta ki a rohamot!Tényleg mire gondoltál?Nagyon figyeltél magadra, a testedre, hogy dobog a szíved, vagy mi volt? Nikimano,ha van kedved nyugodtan írhatsz nekem,!
Üdvözlettel Évi
kedves mzsolt!
Egyáltalán nem igaz h nem akarok segíteni magamon ezért megyek orvoshoz, ezért szedem a nyugtatókat és ezért mondom el a problémáimat akinek tudom és ide is azért írtam h talán tud valaki segíteni…csak a probléma az h a probléma velem van..hiába teszek akármit, azt hiszem h kezd jobb lenni minden, de valami mindig közbe jön és túl sokat gondolkodok akármit csinálok. ma is haza kellett suliból jönnöm, mert egyszerűen nem bírom, pánikrohamom volt, sírógörcsöm, a tanár se tud velem mit kezdeni..és senki se, én meg csak tehernek érzem magam. És, igen, megszokott a fejemben fordulni h lehet még jobb is, mert vannak elképzeléseim a jövővel kapcsolatban, csak sajnos nekem nehéz egyedül..néha azt érzem a barátom sem ért meg, hiába mondok nkei akármit, senki se ért meg..ma megyek pszichológushoz, de szerintem az se jó. nem tudok senkivel igazán beszélgetni mindenről, az érzéseimről, hogy mit akarok, nem tud senki segíteni nekem. pszichiáter? igen, ajánlottak pszichiátert, de mit kezdjek vele? majd teletöm gyógyszerekkel, de attól a problémáim még nem oldódnak meg…de lehet. majd kiderül, talán.
sajnálom
Nem foglak arra kérni hogy ne tedd meg, hidd el itt sokan átéltük a poklot,és igen idővel minden rendben lesz,és elfelejted ezt a sok bolondságot mi benned ven.
Most mit irni fogok sokaknak nem fog tetszeni,nem akarsz meggyógyulni,csak a pusztitás van az eszedbe, ennyi erővel megpróbálhatnád ennek az ellenkezőjét is, és nem azt irni hogy nem segítenek!!!!
Magadon kell hogy segits,ez a legfontosabbb,hány írást akarsz még elolvasni hogy lásd, nem csak te vagy egyedűl, és aki ide irt nem ölte meg magát,és hidd el tudjuk mit érzel,lehet jobban mint te!!!
Mindenki meg tud gyógyulni.
Én 12 éve estem bele, 8 évig semmi bajom nem volt, de mindig előjön,de már kezelem, néha nehezebben,de élni akarok,és ez erősít,téged is fog.
Megölni magad?,ez a gyengeség jele, elfordulni a világtól a legkönnyebb,biztos hogy ez te vagy???,nem hiszem.
Oké hogy szenvedsz,gondjaid vannak,tessék elővenni egy füzetet egy tollat és jegyzetelni, mi az amit megteszel ennek érdekében hogy jobb legyen.
Mi sokan átéltük a szörnyüséget, ha nekünk nem hiszel,akkor sajnálni tudlak,mert kinek hinnél ha nem nekünk,mi benne vagyunk és tudunk segíteni,de együtt kell hogy működj,megpróbálni,MERT KIJELENTEM NEKED, VAN KIUT, ÉS VISSZA KAPHATOD A RÉGI ÉLETEDET.
Üdv
kj61-már írtam neked hogy beszélgessünk keress meg nyugodtan igaz egy pár napja én sem vagyok vmi jól de nekem tudom hogy az egyedüllét meg az itthoni gondok.kár lenne ilyen fiatalon eldobni az életet bár…..fogalmam sincs pl a mai fiataloknak mit nyujthat ez az élet./49évesen/ azért már megéltem jobb napokat mint mostanság.szerintem a körülmények neagyon befolyásolják ezeket a betegségeket.kj61@citromail.hu
Nikimano, a pszichológusok nem tudnak semmit, tapasztaltam, ott is hagytam. A legutolsó pszichiáter, aki átvett, mikor 3 és fél hónapot voltam bent, azt mondta, hogy ezentúl ne a körzeti a pszichóra menjek, menjek hozzá, elvállal. Most leveleket írok neki, őszintén leírok mindent. Neked is egy jó pszichomókus kellene, aki nem csak dobálja a zsavakat, és közben nem mond tulajdonképpen semmit.
A mai szülőkkel az a baj, hogy nem látják bennünk a beteg embert, bár én skizofrén és borderline vagyok, két hete volt pánikrohamom, azt hiszem azt hívják így, amikor az ember leblokkol, deprimálttá válik, öngyilkos gondolatok, hidegrázás, remegés, sírásküszöb, valami ilyesmi. Arra jutottam, hogy a pánikrohamot valami kiváltja, amit kerülni kell. Igen, én is ellene vagyok a létnek. Sajnos ez van. Valahol el lettünk rontva, de van szabad akarat, akár megölni magunkat vagy kitalálni egy szebb jövőt, esély van. Az mindenkinek kijár, ezzel határozza meg magát. Neked egy pszichiáter kellene, akiben megbízol. Kezeléssel oldhatók a görcsök. Anyámék engem is csak akkor vettek betegszámba, amikor majdnem meghaltam a beszedett gyógyszerektől, csak azért nem maradtam ott, mert elfogyott az altató meg az antipszichotikum. A téli depresszión nehéz segíteni, nyáron azt mondanám, hogy nézz ki az ablakon, sétálj, vegyél egy kisállatot, akit gondozz, hogy ne csavarodj bele az önpusztításba. Talán hülyeségeket fecseget, és Te már mindezen túlvagy.
Ha mégsem, jobbulást. Nem kell azonnal feladni. Anyukádnak pedig komolyabban kellene vennie Téged.
Szia!
kerlek, ne akarj meghallni!!!!!!!!!
Hidd el nekem, annyira szep es szines a vilag!!!!!!!!!!!!
En is panikbeteg vagyok 10 eve, es mindamellett van ket kislanyom es probalok orulni az eletnek, ami neha NAGYON NEHEZ, de nem adom fel.
Elkezdtem pszihologushoz jarni, mert ugy erzem egyedul nem mindig sikerul, es hidd el segit ha Te is akarod.
En is voltam olyan helyzetben mint Te, de a pszihologus segitsegevel, kilabaltam belole.
Arra gondolj, nem vagy egyedul es ha akarmit szeretnel kerdezni irhatsz nekem:dagota72@freemail.hu
Szia!
Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetben vagy:((De ne akarj meghalni!!!!!!!Kaptál a nyugtató mellé antidepit??Hidd el szinte mindenkinek megfordult a fejében az hogy nem bírja már tovább akinek pánikja van nekem is 29 éves vagyok van egy gyönyörű 10 éves kisfiam amikor megszületett akkor derült ki hogy az apukája aki a férjem volt sznte fűvel fával csalt tönkretette az életem hitelt vetetett fel velem amit nem fizetett így egy életre elfelejthetem hogy valaha lesz saját lakásom aztán őt elhagytam jött egy másik barom aki tönkretett szintén anyagilag mínuszba vitt de sajns anyukámat is volt bírósági dolog is belőle aztán egy napon ott hagyott az albérletbe a gyerekkel egyedül ott álltam és nem tudtam mihez kezdjek rosszul voltam se pénzem se tető a fejünk felett se egy bútor darab mert mindent elvitt az enyémeket is így újra kellett immár másodjára kezdenem az életem a nulláról és pánikosan.Anyukám mindig mellettem volt és van is akit nagyon imádok.Aztán a mai napig folyamatos gonokkal küzdök és pánikkal sajnos de nem adom fel mert biztos vagyok benne hogy egyszer ki fogok gyógyulni belőle mert szeretném a gyermekem felnevelni és boldognak lenni!!!!!!!!!!Ne add fel mert még fiatal vagy és te is én is ki fgunk jönni ebből erősebbek vagyunk és nem hagyjuk hogy ez a kis hülye pánik legyőzzön bennünket.Ha esetleg szeretnél beszélgetni szívesen beszélgetek veled csak írj ide:kriszti8127@citromail.hu