Sziasztok!
igazából nem is tudom hogy hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben… 20 éves srác vagyok. ismerőseim, tanáraim , rokonaim helyesnek , illetve nagyon intelligensnek tartanak. mindig is éreztem hogy valamiben más vagyok mint a többi ember, már gyerekkoromba (ált. iskola) is tudtam hogy azok a dolgok amiken én gondolkodok, az emberek 90%ának még csak eszébe se jut.
ezek ellenére nagyszerű életet éltem, buliztam, (aránylag) jó tanuló voltam, mindig a társaság központjába ,rengeteg baráttal magam mellett nap mint nap. ez tartott körülbelül addig ameddig 17 éves nem lettem. ez idő alatt történt 1 jó pár dolog aminek betudható ez a nagy változás.:
-szüleim elváltak ; anyagi helyzetünk kb felére csappant ; édesapámnak motor-balesete volt (majd baleste után BORDERLINE-t diagnosztizáltak nála) ; egy 3 éves kapcsolat vége ; illetve tulzásba vittem egy-egy psychedelikus drog (főleg fű ) fogyasztását ( ~15-19 éves koromig).
apám viselkedése aggasztotta az egész családot, környezetét. azt vettem észre hogy szépen lassan (nem is olyan lassan) elhaggya mindenki. ekkor kezdtem rengeteget olvasni psychologiát. és azt vettem észre hogy elég sok minden igaz rám is erről a betegségről. . .
nincsenek igaz barátaim, üresnek érzem magam , az életem. ha van valamiről egy elképzelésem, az annyira foszlékony hogy akár 1 nap alatt 180 fokos fordulatot vesz, és pont az ellenkezőjét gondolom róla. gátlásos vagyok. nagyon nehezen ismerkedek új emberekkel -> látszólag , külső szemmel semmi probléma nincs velem (ez a másik, sokszor “”””kívülről látom magam””””) de itt bent nagyon nehéz hogy ezt így lássák. az emberek tekintetéből/szeméből mintha bele látnék a gondolatiakba.. legtöbbször ezek negatív dolgok. a memóriám egyenlő a nullával (ez mondjuk a marihujanának is betudható). illetve céljaim, terveim nincsenek. ha vannak akkor vagy el se kezdem öket, vagy egyből miután elkezdtem feladom/abbahagyom. nincs semmiféle motivációm. többen mondták már hogy álomvilágban élek /még régebben is/ , akkor csak nevettem rajtuk, de rájöttem hogy igazuk van.
(a fentebb említett “tünetek” egyike se volt igaz rám korábban)
olyan ember lettem mint akiket én régen “dilisnek” gondoltam. tudom hogy nem vagyok az, csak túlságosan befordultam, túl sokat gondolkodok, ahelyett hogy élnék , és meglátnám azt amit meg kellene, ami szép, ami jó. ugy érzem hogy az lenne a megoldás ha meg tudnék nyilni az emberek felé. el tudnám fogadni önmagam. illetve lennének terveim, céljaim amiket véghez viszek. valamint a fűvezést is abba kell hagynom ezzel tisztába vagyok (soha nem vittem tulzásba, és úgy érzem hogy segített is valamennyire hogy eljussak erre a szintre, mármint olyankor sokat filozofáltam, gondolkodtam, és ez késztetett hogy a dolgok után nézzek az interneten, szakirodalomban )
így vissza olvasva eléggé kesze-kusza egy levél lett. remélem azért érthető számotokra.
konkrét kérdésem nem is lenne, bár ha valakinek van hozzáfűzni valója, akármilyen építő jellegű/ segítő kommentje azt nagyon megköszönném..
ui.: Titok , azaz a vonzás törvényének utánna olvasása , illetve a kender szívásának abba hagyása óta, talán valamelyest jobban érzem magam. de még mindig közel nem olyan jó mint régen volt…
Kedves onceiwashappy!
21 evig tanar voltam otthon,es amikor olvastam torteneted,igen megrazott.Volt jonehany tehetseges intelligens tanitvanyom,akiknek a jovojet igyekeztem minden tudasommal muvelni,s azota is megprobalom az eletuk boldogulasat figyelni.Nagyon szeretnem,ha te is boldog lennel!A tudatmodosito szerek felboritottak tested,es szellemiseged egyensulyat,es most zavarodott vagy emiatt.Borzaszto erzes lehet!A belso rend,egyensuly helyreallitasahoz alapvetoen a tudatmodosito szereknek teljes elhagyasa szukseges(Amig teljesen nem jossz rendbe,meg az alkoholt is keruld nagyivben!).Ezt kiegesszitve rendszeres olyan testmozgasokkal-sporttal-kell,melyek intenziv legzest igenyelnek(pl.futas,uszas,kerekparozas,stb.),valamint egeszseges taplalkozassal.Ez utobbit sok friss zoldseg, gyumolcs ,es heti egy alkalommal hal,vagy baromfihus fogyasztasaval….Edesapadnak,a baleset miatti sokk okozta a szemelyisegzavara(vagy talan pszichozisa,hisz ezek hataran all)kialakulasat,s neked a drog.Valoszinuleg tunetmentesek maradtatok volna,ha ezek nem tortennek veletek,s az ad remenyt a megszabadulasra,hogy azelott nem volt baj.Kerlek szivleld meg tanacsaim,es tervezz egy uj,egy boldog eletet!
Kedves onceiwashappy!
Szerintem teljeen érthető a reakciód mert ez valamelyest az. Tudod én is elég nagy kakiba léptem mert nem néztem a lábam elé elég rendesen és most vakarhatom róla a *zart elég sokáig. Sok ki nem mondott szó és elfolytott érzés nagyon kegyetlen dolgokat művel a későbbiekben habár te nem is gondolnád. Az érzékenyebbekre ilyen hatással van. Én is szívtam kb, 1,5 évig elég sokat… hát mondhatom elég szégyen nekem duplán hiszen nő létemre elég tetü dolog ilyet csinálni de mégis megtettem. Nekem nem váltak el szüeim de amióta az eszemet tudom válni kaartak legutóbbi tavaly szülinapomon és akkor csakm iattam nem váltak mert megkértem édesanyámat.Nagyon nehéz lehetett és lehet is most neked. Őszintén sajnálom de nagyon nagy erőt kell vegyél magad és probálj egy teljesen új éltet kezdeni. Te is nagyon fiatal vagy még és van még jövőd ami tele lesz csupa-csupa szé és jó dologgal hidd el! Én a helyedben probálnék sokat segíteni a szeretteimnek és sok célt kitűzni magam elé. Végülis én is épp ezt probálom tenni kisebb nagyobb sikerekkel és elég fiús egy típus vagyok (nagy szájú,szó kimondó laza egy egyéniség) szóval tudom milyen *urva nehéz de muszáj!!! Én kívánom neked hogy helyre hozhasd az életed és relaxálj. Tudom ez lehet nem olyan fiús dolog így 20évesen de probáld meg smmit se veszíthetsz vele és a drogokat örökre felejsd el! Nekem volt egy marha rossz élményem és azóta nem kell!!!! Kíméld meg magad!
Sok sikert és erőt! Nagy kitartást!!!!!
Üdvözlettel: Nicole
Valamit elk..tam hogy a leírás elé odaszúrta azt a sok kriksz-krakszt..:)
Kedves onceiwashappy! Igazából csak a te történeted olvastam el, az elején úgy kezdted el amit akár én is írhattam volna. A gondolatok, amit kiskorod óta érzel, hogy más vagy és olyasmik járnak a fejedben amik máséban talán meg sem fordulnak…ezt ismerem. Nem tudom, hogy borderline vagyok e vagy sem, de a családomban az apám(szintén) Régen rengeteget ivott, ebben nőttem fel, ami valószínű az állandó szorongásaimhoz hozzájárult és szép lassan kifejlődött valami deficit. Amúgy ő rettentően impulzív és ugyanolyan nagy kanállal habzsolta az életet akárcsak én! Tartós kapcsolatom volt eddig kettő, de mindegyiknek vége lett, mert paranoiás dolgokat képzeltem, a hátam mögött összeesküvéseket és hazugásgokat láttam. Amúgy a legdurvább az, hogy az egyik volt partneremnél ezek léteztek is J most már nem számít csak azt hiszem kicsit ráerősített az üldöztetéses gondolataimra. Nem nagyképűségből de minden emberre hatással vagyok!!!!! Azt mondják szép vagyok és vonzó, és még eszem is van. Akármerre mentem szerettek, és ment a bulizás és móka. A főiskolát könnyen elvégeztem, bár a gimiben soha nem voltam túl jó tanuló, csak átlagos mert nem érdekelt semmilyen tantárgy már akkor is a drogos haverjaimat analizáltam, verseket írtam, és ki tudja még milyen gondolatok jártak a fejemben.. Ezt mind jobb, ha nem írom le. Mondjuk ez már általános iskolában is meg volt az állandó fantáziálás és mintha nem a földön jártam volna..akkor már sokkal idősebbnek látszottam és olyan gondolataim voltak ami mondjuk egy 10-12 évesnek nincsenek. Na mindegy..gimi után összetörtem, hogy vége a baráti társaságnak és mi lesz velem nélkülük..bőgtem kb. egy napig, de ahogy a főiskolára bekerültem, egyből megtaláltam a „helyem” bár váltogattam a baráti társaságokat. Azt sem tudtam, merre menjek, és nem tudtam betelni az érzésekkel, az illatok a hangulatok a pörgés és végeérhetetlen ismerkedések alkoholizálások, bulik. Ez elég érdekes dolog, mert rám teljesen igaz!!!! Szerettem mindegyik társaságot de ahogy valami olyan dolgot mondtak amivel segíteni akartak, pl hogy ne pasizzak olyan féktelenül mert előbb utóbb bajom lesz..én sértésnek vettem..mondjuk utána kissé lenyugodtam..egy másik baráti körben. De a gondolatok ugyanazok. A legrohadtabb érzés, hogy imádsz valakit, de nem tűröd az ellenkezést, de mivel vagyok elég intelligens és tudom, hogy én vagyok az aki rátelepszik és „megfojtja” így nem akarok neki rosszat..emiatt állandóan el akarom hagyni de közben nem tudom megtenni, ezért egyszerre gyűlölöm és szeretem. A féltékenységem..ne tudja meg senki..stb. Amit neked mondanék..nem számít hogy az vagy e vagy sem, mert ha már felismerted hogy valami nincs rendben veled, elindulhatsz a gyógyulás útján!!! Egyet ne tegyél, ne menj orvoshoz, mert gyógyszert adnának ami nem megoldás szerintem. Elég okos vagy hozzá hogy „meggyógyítsd” magad! A füvet pedig tényleg hagyd, semmi jót nem szül. én magam kipróbáltam de mindig ellene voltam az alkoholon és cigin kívül a drogoknak! 4 évig bulimiás is voltam de saját magam gyógyítottam ki belőle, elkezdtem olvasni rengeteget a témában és meg is fejtettem az okát..majd egyszer lehet ezt is elmesélem..anyámmal függ össze. Amúgy a poén hogy a szakdogám a borderline személyiségzavarral kapcsolatban írtam… vicces nem? J Egyenlőre ennyire volt időm. Örülök, hogy olvashattam az írásod..mert tudom hogy nem vagyok egyedül az „őrületemmel”..és azt hiszem nem ez a legrosszabb ami egy emberrel történhet..van rosszabb is J
Szia oncewashappy !
Érthető és érdekes a történeted, nem kesze – kusza. Mivel én nem füveztem soha, és nem vagyok borderline személyiség, nincs mit hozzáfűznőm. Talán, annyit, hogy sajnos találkoztam már ilyen személyiséggel. Kb. a 30-as évben jött rá, hogy életmódot változtasson. Semmi fű, alkohol – hanem sok sport és csajozás.
Hmm, akkor a leírtakból azt veszem ki, hogy a barátod önbizalma is a béka feneke alatt van. Legalább is egy kapcsolatban ált. az a fél féltékeny, aki nem bízik saját magában, aki úgy érzi hogy nem felel meg a másiknak, hogy nem képes megtartani.. Önbizalom hiányra a spangli nagyon rossz dolog : És tényleg csak rátesz 1 lapáttal. Ideig-óráig az ember úgy érezheti hogy minden rendben, de hosszú távon, még a józan napokon is letargikus, elnyomott hangulata lesz az embernek. Az utolsó mondatodra válaszolva -> NE. Ha nem akarod hogy nagyon meg haragudjon rád, akkor semmiféle képen se. Ahogy említetted, ő maga sem érzi hogy gond van, így ezt a dolgot 1 ÓRIÁSI támadásnak, aljas húzásnak, hátba döfésnek venné. Elég sokat tudsz a gondolatairól, érzéseiről, világszemléletéről, ez jó jel. Ha ezeket magától mondta el, akkor nagyon megbízik benned ( vagy legalábbis megbízott ) , mert ilyen dolgokról nem beszél csak úgy az ember. Ám mivel te nem vagy benne a témába ( ezt most ne vedd sértésnek, de ehhez kell 1 elvolt gondolkodási forma ) elég kicsi az esélye, hogy meg is érted, és segíteni is tudsz neki a problémáiban. Nekem ez volt a szerencsém, a barátom ill. a testvérem, akik nem csak felfogták azt amit mondok, hanem teljesen át is érezték. És itt ez a lényeg. Ha esetleg rá tudod venni a barátodat, és ő is szeretné, velem nyugodtan beszélhet ezekről a dolgokról. Tudom hogy nem vagyok túl idős, és nem is szeretném neki osztani az észt, de ha van bármi ami érdekli a témában, vagy csak valami amit kiszeretne mondani, akkor jelezz(etek), és adok egy e-mail címet. Illetve ha te, kedves Sziszkó szeretnél esetleg pörgősebben kommunikálni a témában (mert itt a forumon elég lassan mennek a dolgok
) akkor neked is szívesen dobok 1 e címet.
Üdv!
Nagyon köszi, amit írtál:)
Jó, hogy valaki tud válaszolni.
Én nem rágtam a fülét, de mindíg mondta, hogy úgy nézek rá, hogy őt idegesíti, amikor szív. Hát igen. Mindíg azt mondta, hogy úgy érzi, nem tartom jónak, amit tesz. De igazából talán tható állapot.ő nem.
A fűvel kapcsolatban: Igen, szerintem is sokmindent kihoz az emberből, ami mélyen van. Illetve sokmindent el is nyom. Őt megnyugtatta valahol, mostmár látom, hogy főként erre használja. Sok olyan gondolatot ébresztett benne, ami előre vitte. Van, aki aurát is kezd látni a fűtől. De azt gondolom, hogy ez csak egy ideig tarható állapot.
Amikor mi találkoztunk letette, elkezdte rendbetenni az életét. Persze én ebből nem vettem észre semmit. Azt sem, hogy mennyire fontos szerepem van ebben. De ennek ellenére a bizalmatlanság (féltékenység, úgyis megcsalom, stb.) felém (mint mindenkifelé) megmaradt nála. Aztán sajonos a viselkedését nem értve, elkövettem egy nagy hibát. Összezavarodva olyat tettem, amit nem tudok megmagyarázni. Így elveszítette a hitét Bennem. Most én vagyok az utolsó, akitől segítséget fogadna el, pedíg nagyon szüksége volna rá. Nem merem, és nem is fogom modani neki, hogy szerintem mi a helyzet vele. De kétségbe vagyok esve, és féltem őt. Már felnőtt, és nem szólhatok bele az életébe, de…
Minden visszautasításra úgy reagál, mint apukád, veszi a “képzeletbeli kabátját”. Gondolom, ha azt mondanám neki, hogy kezelni kellene a problémáját, annak sem lenne sok értelme. Gondolkoztam, hogy beszélek a szüleivel. De vajon beleszólhatok-e?
Szia Sziszkó!
Sajnálattal hallom a helyzetedet. Amint említettem édesapám Borderline-os. De ezt nem tudja magáról, ha szembesíteni próbáltuk vele, akkor -ahogyan azt te is említetted- támadásnak vette. Felkapta a kabátját, és elhúzott itthonról…
Most már eljutottam arra szintre, hogy rájöjjek hogy 100% hogy a fű hozta ki belőlem ezeket a dolgokat. Kell hozzá egy alap beállítottság, és ehhez még a fű kombó hozamosabb ideig, és szinte biztos hogy az ember hasonló cipőbe fog kerülni mint amibe a barátod, és én is járok..
Mivel a fű is (még ha nem is annyira erősen mint az LSD/Gomba/DMT stb..) psychedelikus drog, ezért nagyon könnyen felszínre hozza az emberben aljasan megbúvó dolgokat. Hozzá teszem hogy ez nem feltétlenül rossz dolog… Ha az ember rájön erre (és huzamosabb füvezgetés után, ilyen beállítottsággal rá is fog) , akkor magától fogja abba hagyni, és jobb emberré válik(válhat) mint előtte valaha is volt.
Az én barátnőm is folyamatosan rágta a fülem hogy hagyjam abba, de indokot nem tudott mondani, csak annyit hogy zavarja. Erre mindig vissza vágtam hogy ” Mivel lenne jobb ha piálnék?! “.
Lényeg a lényeg: Van 1 nagyon közeli barátom, aki nagyon hasonló személyiségű mint én. Ezt már 8 éve is észrevettük (akkor ugye még nem spangliztunk) illetve a testvérem (22 Ffi.) is egy az egyben ugyanolyan mint én. mind a 3unknak volt egy füves korszaka, ez tartott 3-4-5 évig.. majd végül MIND a 3an, TELLJESEN ugyanezen panaszok miatt hagytuk abba…
akkor van egyedül gond, hogyha ez a szenvedés miatt (mert sajnos, egy idő után azzal járnak ezek a gondolatok, ez az életfelfogás…) nem abba hagyja, hanem más drogokkal próbálja elnyomni (most pl, nagyon divatba jött a Kati ( Mephedron) ami pont optimális erre a célra…) Ezt nem kívánom se neki, se másnak, mert akkor még gyorsabban fog csúszni a lejtőn..
Remélem hogy rendben jön az élete. Nekem mióta abbagyatam gyökeresen megváltozott az életem
Üdv!
Na szia!
Folyik a könny a szememből, mert a barátomnál elég hasonló a helyzet.
Most döbbentem rá, hogy miért bántott annyit, és csak sírni tudok. Igazából azért, mert nem tudok segíteni, úgy érzem.
Kivel kell beszélni ilyenkor? Ő nem tudja magáról, hogy beteg. Azt gondolja, hogy különleges, és ugye a fű sem tesz jót neki. Foglalkozik azzal, hogy kinyír embereket, majd akkora a fájdalma, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik. Neki nem mondhatom, hogy kezeltesse magát, mert támadásnak vesz mindent (nagyon kevés embertől fogad el).
Amugy, mintha csak te lennél ő. Az intelligenciája óriási, belelát a fejekbe, olvas az emberben. Hasonló életet élt, mint te. Jókat bulizott, élt. Igaz párkapcsolatok terén sérült sokat. Mostanáig szív, és nincs megelégedve semmivel. Nem tud létrehozni olyan dolgokat az életben, amit szeretne. Ő már régen elmúlt 20 éves.
Mit gondolsz, miként lehet rávenni, hogy segítséget kérjen? Illetve miként lehet segíteni neki, hogyan kezeljem, hogy ne vegye azt támadásnak?
Üdv.: Sziszkó
…… én sem szeretek itthon ülni csak nincs kivel hova elmenni … a vonzás törvénye jaja hallottam ról érdekes egy dolog csak az én agyam az szétvan esve :D:D:D csak a rosszra vagyok képes gondólni de gyakorólni fogom magamra erőszakolom a pozitív gondólkodást remélhetőleg lesz hatása …Viszont örülök hogy megismerkedtél egy csodás lánnyal és remélem sokáig nagyon sokáig együtt is maradtok :):)
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm hogy írtatok!
A füvet elég szépen hanyagaolom még mindig. Az elmúlt 2 hónapban max 1-2 szál spangli csuszott be. Eliza, az imént olvastam az egyik kis storydat, és egyböl “megörültem” hogy közel hasonló tüneteink vannak. Erre bejelentkeztem hogy irjak alá, majd észrevettem hogy te is írtál az én történetem alá
Az én betegségemet nem tudom hova tenni. Nem tipikusan borderline, mert amiket itt olvasok az oldalon, majd minden bordis vagdossa, csonkítja magát. Nekem eszem ágába nem jutna. A halálra sem vágyom. Vannak barátaim. Még ha igaz barát nincs is sok , de sok haverom van. Az igaz barátaim, nagyon hasonlítanak rám gondolkodás módban, és feléjük szoktam annyira megnyílni mint most itt az oldalon nektek.
Kérdésedre válaszolva, járok társaságba. Útálok itthon ülni. ha van 1 kis minimális pénzem (sajnos nem vagyok kereső ember, és édesanyám egyedül nevel) akkor egybül húzok el itthonrol. Az egyetlen rossz az egészben hogy, ilyenkor 90%ba pusztítom magam. Eddig ugye fűvel, mióta abbahagytam iszok elég csunyán. Viszont december 6.án a “Mikulás hozott” nekem 1 barátnőt. Megismertem egy nagyon szép lányt, és azóta már össze is jöttünk. Jól megvagyunk, és kezdek felé is megnyilni.
Kummonikálni az életben, ahogy kérdezted…
hmm. hát azokhoz a témákhoz amelyekben jártas vagyok, kiemelkedően jól tudok hozzászolni. Viszont sajnos az utóbbi időben nincs sok ilyen…
A tervem (amelyre az utolsó betépésem alkalmával jöttem rá, szinte megvilágosodtam) az hogy a végsőkig fejlesztem magam. Minden téren.
-Elkezdek sportolni (futni, kondizni) , ezzel fogom edzeni a testem, amiáltal jobban meg fogok felelni MAGAMNAK, és nagyobb lesz az önbizalmam.
-Elkezdek olvasni (eddig utáltam, soha nem is olvastam) , így az alapból magas (137) IQ-m mellég fog társulni egy fejlett(ebb) szókincs
-Valamint szeretnék elkezdeni valamilyen hangszeren is játszani (pl gitár), ezzel edzve kicsit a jobb agyféltekémet.
Eliza neked is hasonlóakat tudok javasolni. Valamint ha nem hallottál még a vonzás törvényéről, ajánlom a témát. Én nem vagyok vallásos, sőt a legtöbb ilyen misztikus dologban nem hiszek. Viszont ennek a látásmódnak a követésével nagyon rövid idő alatt észreveheted az Óriási változást.
Üdv.
Szijja !
Ohh én már hány éve élek így jajj üresség ,magány egyik pillanatban jó ötletnek vélek valamit a másikban meg meggondolom magam jah és igazából semmi nem köt le csak lógok a semmiségben …és hiába akármien gyógyszer semmivel sem lesz jobb ,hogy tudjak aludni mondván addíg sem agyalok a semmitmondó életemen benyomok pár gyógyszert aztán alszok van hogy napokig így megy csak annyira kelek fel amíg beveszem a bogyóimat .Igaz barátok ebben a világban ,hisz mindenki önző és nagyívben leszarja a másikkal mi van mindíg az érdek van előtérben .Na meg van ez a kisebbssssssségi érzés nah hát azt nagyon nem tudom hová tenni meg hogy minden nap elkel viselnem önmagam …am én is próbáltam már mindent hogy kis mosolyt varázsóljak a bamba képemre fű spuri katica minden hát nekem az sem használ csak csináltam adigis elhitettem magammal huu de mennyi haverom van címszó… közbe meg sehol semmi társaságba hát nem járok am te jársz ?? te tudsz komunikálni az életben ?? mert én még ahhoz is béna vagyok ..
Szia!
Na, a véleményem erősen szubjektív (elvégre se nem doki, se nem társadalom pszichológus nem vagyok, csak egy sokat látott borderlineos)
A füvet hanyagold egy kicsit, a rövidtávú memóriát mindenképpen megviseli, ráadásuk olyan mint a többi könnyű drog, felnagyíthat jót, rosszat, plusz ha túlzásba viszed (napi egy cigi), az már terheli az immunrendszert, ha 2-3 hetente rászaladsz egy buliban akkor abból nem lesz semmi baj, illetve arra figyelj, hogy, ha kedvetlen vagy, akkor ne szívj, mert felerősíti a diszharmóniát az agyadban (a fű is hajlamos a pillanatnyi hangulatot felerősíteni). A többi pszichedelikus közül az LSD-t mindenképpen kerüld el egy darabig, a gombát meg az LSA-t se vidd túlzásba.
:-)