Sziasztok! Hát sosem gondoltam volna, hogy keresek egy fórumot, vagy bármilyen oldalt, ahol igyekszem tapasztalatokat cserélni, hasonlóan járt emberekkel. BPPV. Letudtam volna élni az életemet nélküle… 35 éves koromban kezdődött, egy éjszakás műszak után. Megfordultam az ágyban, és elkezdett forogni a szoba, de csak lassan, aztán felültem. Abba is hagyta. Gondoltam fáradt vagyok még, vissza fekszek, hát nem kellett volna. Azzal a lendülettel mint a ringispil, ismét forogni kezdtem, de már hány íngerem is lett, és nem múlt el a szédülés. Bepánikoltam. Lemásztam az ágyról, kimásztam a szobából, folyamatos szédülés mellett, és mire tudtam szólni a férjemnek, el is ájultam. Állítása szerint 10-15mpercig nem voltam magamnál, aztán mikor “felkeltem”, nagy öklendezés, és hánytam. Valami kegyetlen. Ennek kísérője, hogy borzasztóan megfájdul a szemem, fejem, és a gyomrom. Vannak ellenségeim, de nem kívánom nekik sem. Kórház :sbo, neurológia, fül orr gégészet. Hölgyem önnek BPPV betegsége van. Kaptam Arlevert gyógyszert, és tornáznom kellett. Mivel nem bíztam a helyi kórházban, elment maszek fül orr gégészetre, másik városba, ott megerősítették a diagnózist. Tebofortan tablettát kaptam, és tornázni kellett továbbra is. Egyszer csak eltűnt a szédülés, a közérzetem borzasztó volt. Javasolták, hogy a Tebofortan tabletta szedését ne hagyjam abba 3 hónapig, én viszont 1.5 hónap után elhagytam, mert vissza nyertem a régi önmagam. Nem tudom, hogy mekkora hibát követtem el ezzel, de eltelt 2 hónap, a szédülés vissza tért. De sokkal erősebben, mint az 1.volt. Iszonyatos szédülés, hányás, és ájulás. És mire tudtam önállóan bármit is csinálni, eltelt 5-6óra. Ja, és ülve alvás. Most eléggé el vagyok keseredve, megpróbálom, hogy elmegyek talpmasszázsra, azt olvastam, hogy az segíthet.