Nos… én egy 14 éves lány vagyok. Tudom ez elvileg fiatal kor de nem feltétlenül boldog. Körübelül 1és fél éve kezdődtek a gondjaim ugyanis anyukám elvesztette a munkáját mai napig nem talált és egyre többször gondoltam arra h mi lesz? Már egy ideje elváltak apámmal de még együtt lakunk és ez nem segít azon h ne veszekedjenek. Nyáron a “legjobb barátnőm” akiben azt hittem bízok átvert és azóta nem merek megbízni senkiben. ezek után elkezdtem egyre többet szorongani és rengetegszer sírok már párszor meg is vágtam a csuklóm hogy a fájdalom elterelje a gondolataim, de nem jött be. Mindíg kimerültnek érzem magam és sokat gondolok arra h mennyivel könnyebb lenne ha meghalnék, ott csak a békés sötétség lenne nemi gaz? ennek tetejébe novemberben apukám is elvesztette az álllását és sokszor jön azzal h héé gyerekek februárban nem lesz mit enni szóval addig költsétek a pénzt. Mostanában egyre ingerlékenyebb vagyok és nem lehet velem normálisan beszélni mert utálatosan válaszolok vissza. Anyukámmal napi szinten veszekszek bár ez mindig is így volt, aztán nap végére vagy közepénél “szent a béke” A Szüleim nem vesznek észre semmit annak tudják be h “kamasz” vagyok. Ez már depresszió?
ja és szeptemberben sulit váltottam így 8.-ban hirtelen felindulásból és első 2 hónap azzal telt h azt mondogattam magamnak: hé, te nem tartozol ide, mit keresel itt, hülye vagy? Bár már egész jól érzem magam velük de belül üresnek érzem magam és már azt is kitaláltam h vethetnék mindennek véget… egy marék gyógyszer? biztosan megteszi… de nembiztos h meg akarok halni… én boldog életet szeretnék de ezt egyenlőre nem kaphatom meg sem a családom. és ezt mind senkinek sem tudom elmondni úgy érzem nem értenének meg.
ha valaki ezt végigolvassa annak köszönöm a türelmét …
Szia Beks!
Értem és tudom milyen lehet most neked, nekem sem könnyű mert én is csak folytok mindig, jópár éve. Tulipnak meg igaza van hogy ne féld másnak elmondani a dolgokat és gondokat. oszd meg azzal akiben a legjobban bízol. Ja és sose vagy egyedül, csak megkell találni őket:)
De ha szeretnéd, akkor én szívesen segítenék ahogy tudok. Ha szeretnél beszélgetni én szívesen elbeszélgetnék veled amiről szeretnél és meghallgatlak. msn: final.fantasy6@live.com
Jobbulást kívánok!
Szia Beks!
Nem sokkal vagyok nálad idősebb. És az én családomban is volt válás, majd válás után való együtt élés (nem volt lehetőségük külön költözni) , valamint anyagi gondjaink is akadtak (akadnak).
Támogatom az ötletet amit Rosemary javasolt ( Titok ) , bár ha szeretsz olvasni, én inkább azt javasolnám hogy olvass utánna. “Vonzás Törvénye”, ilyen néven sok mindent találsz róla a neten, illetve sok könyv is íródott erröl a témáról.
Említetted hogy lenne akiben bízol annyira hogy elmondjad neki a problémáidat, csak nem akarod “terhelni” velük….
Ez nem terhelés, merj megnyílni felé. Jobban fogod magad érezni ha elmondod neki ezeket a dolgokat. Nekem is rengeteg problémám van, mégis mindenkinek nagyon szívesen meghallgatom a gondját, baját, és ha tudok segíteni egy pár szóval, akkor úgy is teszek.
buék.
Köszönöm rosemary megnézem
remélem is h fog menni a gimi és jo lenne ha élvezném is majd…
Tulip
köszönm h ezt leírtad. Elmondanám valakinek de nekem nincs olyan “barátom” akiben tényleg feltétel nélkül megbíznék (bár aligha akad ilyen ‘elszórtan’.) csak olyanok akiket nagyon szeretek és nem szeretném ha sajnálnának…. azt utálom. Vagyis van egy akiben megbíznék de neki is elég problémája van nem szeretném az enyémeimmel terhelni. Remélem h fog tisztulni az ‘ég’
köszönöm
Szia! Én is átéltem hasonlókat ilyen idős koromban. Én is magamba fojtottam a problémáimat, nem mertem elmondani senkinek, nem akartam vele terhelni mást, főleg, mert a mi családunkban is voltak problémák akkortájt.
Én elég sokáig elhúztam ezt az időszakot, a gimi után kezdtem végre felengedni, megnyílni mások előtt. Néhány dolog letisztult bennem így utólag, amit szívesen megosztok veled, remélem segít:)
Az egyik ilyen gondolat, hogy engedd meg magadnak, hogy nehéz legyen ez az időszak. Egyrészt mert széthúzó szülők mellett élni tényleg nagyon nehéz, lelkileg megviselő, még akkor is, ha próbálod távol tartani magad tőle. Másrészt azért, mert 14 éves vagy, ebben az időszakban amúgy is nagyon érzékeny az ember. Szóval engedd meg magadnak, hogy egy kicsit fájjon. Ez alatt nem azt értem, hogy óriási depresszióba süllyedsz, hanem hogy elismered, hogy hű, ez most tényleg nehéz!
Teljesen normális, hogy nehéz ez az időszak.
A másik, hogy ne szégyellj segítséget kérni. Ha van, akiben megbízol a környezetedben, aki meg tud téged hallgatni, akkor mondd el neki, panaszkodj neki. Én ebben az időszakban általában csak arra vágytam, hogy valaki meghallgasson és kicsit megsimogassa a fejem, hogy “jól van, nincs semmi baj”:), tanácsokra nem vágytam. Lehet, hogy anyukád is megértene, ha elmondanád neki. A lényeg, hogy ne nyomd el magadban a félelmeidet, fájdalmaidat.
Ilyenkor hajlamos az ember azt gondolni, hogy egyedül ő szenved ilyen gondolatoktól, de egészen biztos, hogy nem vagy egyedül, sőt
Abszolút rendben van minden, most nehéz, de aztán majd hamarosan tisztul az ég! hajráhajrá!
Szia!
Örömmel olvasom, hogy vannak CÉLJAID!
Ez nagyon fontos dolog! Miért is elérhetetlenek? Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség…Tessék dolgozni a megvalósításukon! 
Nézd meg a Titok /The Secret/ című filmet, a neten is megtalálod, megnézheted, utána munkára fel! 
Nagyon jó év következik, de a sült galambok nem repkednek…Tehát ne mástól várd a megoldást, mert az bizony Benned van! Fog az a gimi menni, csak AKARNI kell! Neked most ez legyen a mozgatórugód, hiszen most alapozod a jövődet! Építs erős alapokat, tudod: kőre és ne homokra! 
Okos vagy, és a kedved is egyre jobb lesz, aminek örülök!
Szeretettel: Rosemary
nos az elválásuk nemigen érdekelt hisz ha nem szeretik egymást keressenek mást azzal sem lenne bajom. Gimibe könnyű lenne bejutnom, nem rosszak a jegyeim bár ha a felvételire gondolok görcsbe rándul a gyomrom, oké. Izgulok. De nekem az a legnagyobb bajom h sokmindent magamra veszek. Nem direkt de foglalkozom a felnőttek bajaival is nem tudok szemet hunyni felette. Bika a csillagjegyem tehát elég érzelgős vagyok amit nem igazán mutatok ki…mindent magamba folytok és talán ez a legnagyobb baj. minden sérelmet, szomorúságot és minden bánatomat.
Köszönöm Ilona de nekem túl nagy terveim vannak amitket nem lenne könnyű megvalósítani és alább meg egyszerűen nem vagyok hajlandó adni. Ez talán önzőség de a mai világban, itt magyarországon nehéz ÉLNI. De mindenképpen elgondolkozom rajta
Kedves Beks! De megértünk! Hiszen mi is voltunk ennyi idősek igaz nekem 19évesen váltak el a szüleim! Mikor 8.ban iskolát kellett választani nem bízhattam abban hogy a szüleim ki tudják fizetni azokat a költségeket ami egy középiskolához kell.Azért hogy ne kelljen rájuk számítanom szakmunkásba mentem cukrász lettem.Mivel kaptunk ösztön díjat így nagyjából önállóvá válhattam.Később dolgoztam volt fizetésem.Ez adott lehetőséget ,hogy irányíthassam az életem!Később sokat tanultam saját döntésből, erőből.Kitaláltam milyen ember szeretnék lenni! Természetesen a bővebb környezet engem is bele akart döngölni a földbe de ez akkor engem már nem érdekelt!Nem bánok semmit! Most 41 éves vagyok két gyerek férj boldog család.Nem olyan embert választottam mint az apám. Viszont amit megtanultam amit a szüleinkkel megtehetünk egyetlen dolog segít,hogy meg tudd könnyíteni az életed:szeresd őket nagyon mert nagyon rövid ideig élnek és mire megtanulnánk értékelni őket és kimutatni a hálánkat elmennek örökre!Tudnod kell minden keserűsége azért olyan kínzó mert nem, adhatja meg neked azt amit szeretne!De ezzel nem terhelhet téged. Vigyázz rá nagyon legyél céltudatos okos ne kelljen aggódnia érted.Tanítsd meg hogy megbízhat benned mert te vagy az okos nagy lánya aki a támasza lesz! Azt még tudnod kell minden nap történik valami fantasztikus dolog veled amit később élményként fogsz mesélni a gyerekeidnek!!!!!!!!!!!!!
Köszönöm hogy végigolvastad. Olvasok rengeteget az kicsit elvonja a figyelmem de a könyvek sem tartanak örökké, 800 oldalt 1 nap alatt kivégzek de majd megpróbálok valamit még keresni amit lefoglal és tetszik is.
köszönöm még egyszer
Szia!
14 éves vagy, gondolj csak bele! Természetes, hogy lázadsz, veszekszel, kritizálsz – egyfajta tükröt tartasz a környezetedben élők felé/elé…A szüleid problémája – bár érint Téged is – nem a Te problémád! Azt ők majd megoldják. Te most csak magaddal törődj, és légyszi töröld a “jobblennemeghalni” programot magadból! Üres vagy? Miért? Tanulj, olvass, járj jó társaságba, kezdj el sportolni vagy keress olyan hobbit, amit szívesen csinálsz! Keress termésuzetjáró klubot, madarászokat, bármit, ami érdekel. Koncentrálj a továbbtanulásra, a középiskola már egészen más lesz! A családod olyan, amilyen – Neked ettől még nem kell az ő terheiket a válladon cipelned! Ez most biztosan kegyetlenül hangzik, de az élet már csak ilyen: légy önző és keresd a boldog pillanatokat, keresd meg a saját utadat – Neked azon kell járnod! Ez is elég nagy feladat, hidd el, nem kell az úti poggyászba ilyen fiatalon már ekkora terheket csomagolni…A bejegyzésed végén írod, hogy boldog életet szeretnél, hát tégy így: tedd boldoggá az életed!
Mássz ki az önsajnálatból és FEL A NAGY KALANDRA!!! 
Nagyon remélem, hamarosan jókedvű, hangosan kacarászó, gondtalan kamasz leszel újra. Ha sehogyan sem megy, kérj segítséget szakembertől – ez nem szégyen. Úgy gondolom, átmeneti a dolog, ne ijedj meg, sokunkkal előfordult és előfordul kortól függetlenül is.
Kívánok Neked mielőbbi javulást!
Szeretettel: Rosemary