Nem is tudom hol kezdjem…. Annyi ideje tart és annyi minden történt velem, hogy reggelig tudnék mesélni.

5 éve kezdődött az egész. 16 voltam és nyáron suli kezdés előtt megjött a menzeszem és másfél hónapig nem múlt el. Elmentünk nőgyógyászhoz és ő minden vizsgálat nélkül (mivel szűz voltam még) felírt egy fogamzásgátlót. Elkezdtem szedni és kb másfél hónappal később nagyon elkezdtem rosszul lenni tőle. Állandóan hányingerem volt de nem hágytam. Egyre erősebb lett a hányinger. Falat tudtam volna kaparni tőle. El kellett mennünk a sürgősségire cerukál injekcióért, hogy jobban legyek. Utána abbahagytam a fogamzásgátló szedését mert gyanakodtunk, hogy az miatt lehetek rosszul. De a hányingerem nem múlt el. Minden nap nagyon erős hányingerem volt utána is. Alig ettem, nem tudtam koncentrálni semmire se. Visszamentünk a nőgyógyászhoz, hogy mondjon valamit és kb lehurrogott, hogy mi a fontosabb nekem egy kis rosszullét vagy az hogy a menzeszem beálljon. Ott hagytuk inkább. Nyáron elmentünk kivizsgálásra pécsre az endokrinológiára. Mindent megnéztek, de nem találtak semmit se. Tudtam, hogy nem testi bajom van hanem lelki és bemesélem magamnak az egészet.

Mikor kezdődtek a rosszullétek lett egy párkapcsolatom és abban a hitben voltam, hogy az egy jó kapcsolat volt. De tévedtem. Nagyon sokat idegeskedtem miatta ami szintén nem volt jó. Mikor vége lett a kapcsolatomnak vele még szarabbul lettem mert azt gondoltam nem ért meg senki se rajta kívül mert ő végigkísérte az egész betegségemet és ő ismer a legjobban. De tévedtem. Megismertem egy másik személyt aki teljesen más mint a volt barátom. Lassan 3 éve vagyunk együtt és teljesen más mint előtte. Nem idegeskedek ebben a kapcsolatban. De valamiért mégis bennem van ez a rosszullét és voltak olyan időszakok amikor jól voltam aztán jött egy nagyobb pánikrohamom ami abban nyilvánul meg, hogy remegek, reszketek, zsibbadnak az ujjaim, nagyon hányingerem van. Semmi nem tud ilyenkor megnyugtatni. Ilyenkor mikor nagyon rossz a helyzet anyukám bead egy cerukál injekciót meg egy fél frontint beveszek és elalszok és utána valamivel jobb lesz. Kell pár nap aztán utána már nagyjából jól vagyok. Aztán eltelik pár hét és megint jön egy roham. Valamikor le tudom magamat nyugtatni de valamikor meg nagyon durva.És az a baj, hogy maga a hányástól félek és az miatt pánikolok. Depis is vagyok és állandóan csak a negatívra tudok gondolni. Egész nap csak a rosszullétre.