Sziasztok!
Nem nem megy tovább! Ezt lehet leírtam már ezerszer, milliószor, de már tényleg nem brom elviselni magam, a betegésem, a gyógyszereket, az üldözési mániát!!!!!!!!!!Gyűlölöl magam és haragszom, hogy megszülettem, hog nem fogadnak el egyesek, hog mindig vissszaesek, hogy rohadok kívül-belül, hogy nem tudok normális kapcsolatokat létesíteni, hogy gyógyszer nélkül, akkor az a baj, ha azzal, akkor meg az a baj.
Talán emlékeztek, írni akartunk egy barátommal könyvet a POKOLJÁRÁSUNkról. Most nem tudom mi lesz. Írjam?Ne írjam?Legszívesebben írnék és nem dolgoznék+tanulnék.Egészséges szeretnék lenni:(
Írjatok!
Nagyon rosszul vagyok …fájj….már fizikailag…először azt hittem csak a fáradtság…de ez nem az…olyan mintha már nem is lennék csak jo lenne meghalni.mindig ezen gondolkozom csak sírok és haldoklom…ez megy évek óta de mostanában elhatalmasodott rajtam…mit tegyek????nagyon fáj…
Hey hellraiser, ne keseredj el ! Tudod, a gyógyszer egyenlőre kell, képzeld mi lenne, ha a cukorbetegnek sem adnának. Szerencsés véletlent is vehet az életed !
Szia Hellraiser!
Mániás depis vagy gondolom..szar ügy, de tényleg! Fogalmam sincs milyen okosságot mondjak. Kiskoromban rengeteget bőgtem, a világban lévő rossz dolgok miatt, meg hasonló idiótaságok miatt, meg..volt hogy azt sem tudtam miért. Ha az ember gyűlöli az elmét amibe kényszerül, az őrjítő érzés. Ez most biztos nem nyugtat meg, de talán jobb is ha kitombolod magad. Ocsmány betegséged van, bár teljes mértékben nem ismerem, azért olvastam róla párszor. Meg még főiskolán is tanultunk róla..
Elárulok valamit, nincsenek normális kapcsolatok..a legtöbb ember rohadt..és csak vágyakozik arra hogy jó legyen! Szerintem ne ragaszkodj görcsösen a megoldáshoz, és ahhoz hogy meggyógyulj, és ahogy megpróbálod “elengedni” a helyzetet..elkezdesz majd gyógyulni. Figyelj tudom hogy marhaságnak hangzik, én is állati depis voltam, konkrétan nem mentem orvoshoz aki diagnosztizált volna bármit..de az voltam. Mindig meg akartam halni..aztán annyi szar dolog ért életemben..hogy nem is tudom..elkezdtem pozitívan gondolkozni. Mondjuk ebben anyám is segített, mert agykontrollozik. Mindig búgta a fejem és rohadtul nem foglalkoztam vele..meg idegesített is. Aztán egyszer ki tudja miért kipróbáltam és működött..nem azonnal, de rájöttem hogy amire gondolsz az..bekövetkezik! A gondolatoknak tényleg teremtő erejük van! Őszintén azt mondom hogy nem tudsz mást tenni, minthogy próbálkozol újra meg újra. Végülis mindenki ezt teszi..de van aki nehezebben birkózik meg az élet nehézségeivel, vagy önmagával. Tarts ki! Az írás..pedig én sem mindig tudok..ahhoz meg kell szállnia az ihletnek
ne erőltesd, írj amikor tudsz. és próbálj meg úgy dolgozni és tanulni hogy ez újabb és újabb ujdonságot ad majd a mindennapjaidhoz! Elvégre minden nap egy új nap.. 
Még valami! Úgy tudom neked szükséged van gyógyszerekre(mármint ennek a betegségnek a kezeléséhez) de azért vigyázz. Szerintem ez a folyamatot nem fogja megállítani. Nem hiszek a gyógyszerekben, csak egyre tompább leszel tőlük..és nem fogod tudni uralni az elméd!!! Elmosodnak a határvonalak..Menj el egy természetgyógyászhoz!!!!De ne valami gagyi..noname akárkihez..Azt gondolom a gyógyszerekről is hogy azért hatnak mert elhisszük hogy hatnak..ennyi erővel vitaminokat is szedhetnénk. Na jó nem minden betegségnél igaz ez..de higyj nekem az emberi agy nagyon sok mindenre képes!!!!!!!!!!!
NE ADD FEL!!!
Kedves Hellraiser!
Nagyon sajnálom, hogy nincs javulás a betegségedben. Én is hosszú ideig küszködtem. Azt tapasztaltam, hogy ebben a szörnyű nyavalyában nagyon apró lépésekkel és nagyon lassan lehet eljutni valahová. Az ember – érthetően – türelmetlen. De TUDOM hogy van remény, van gyógyulás. Arra kérlek, a hangulatstabilizáló gyógyszert ne hagyd el – ezt nem lehet. A többit (nyugtató, antidepresszáns) pedig csak óvatosan, lassan. Inkább legyél egy ideig függő, mint ez a POKOL. Gyógyszer nélkül nem lehet. A stabilizátort egész életünkben szednünk kell, a többit pedig egy ideig tanácsos. Talán, jó lenne, ha másik orvost is kipróbáltál. Én többnél is voltam, szerintem hasznomra vált. TUDOM, hogy van kiút. Kérlek keresd Te is, és kövesd. Fogadd el, amit az orvosok, és más betegek mondanak. Ez egy alattomos, kegyetlen betegség, egyedül nem lehet győzni felette. Ami nekem segített, hiszem Neked is fog, de Te is kellessz hozzá. Én sem hittem, hogy valaha vége lesz. Egynap alatt megjártam mind a mániás fázist, mind a depresszióst. Nem hittem a gyógyulásban. De VAN. Ez a betegség gyógyszerekkel és pszichoterápiával tünetmentessé tehető. Nem hittem el, de így van. Szeretek élni, boldog vagyok, és folyamatosan épül a lelkem, testem, pszichikumom. Nagyon remélem, hogy sikerül neked is, hisz látom rajtad, hogy akarod, és segítséget kérsz. Ez nagyon fontos, remélem a továbbiakban sem mondassz le magadról.
Szeretettel: Léna
Írd meg és kész! Dolgozni meg azért kell, hogy legyen mit enni, meg kifizetni a rohadt számlákat…
Ird meg a düh bennem is emgvan és gyóygszer sem segit semmi