Sziasztok! Kornél vagyok, egy 30 éves, soproni srác, aki bipoláris depresszióval küzd. A legnagyobb gondom az, hogy senkinek sincs rám ideje. Ez azért olyan nagy baj, mert én csak ebből érzem, ha szeretnek. Az ismerőseimnek viszont se ideje nincs rám, se tűrőképessége az elviselésemhez. Közösségi szinten is, egyéni kapcsolat szintjén is gyakorlatilag kizártak a bizalmukból az emberek a betegségemből fakadó tüneteim miatt. A szüleimmel élek. 20 órát dolgozok hetente árufeltöltőként. Szombat és vasárnap szabad! Szeretnék hozzám hasonló, bipoláris depóban szenvedő emberekkel találkozni -akár baráti, akár közösségi szinten. Ha van rá lehetőség, szóljatok! Köszi: Kornél
Közösség- és társkeresés
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Sziasztok én is nagyon támogatnék egy bipoláris összejövetelt Budapesten.
Én még csak egy éve vagyok beteg, de megbarátkoztam vele.Szedem a gyógyszert és terápiára járok.
Szia Kornél!
Ha gondolod ide írhatsz: ludmilla1002@freemail.hu
Szia Kornél!
Igaz én Budapesten élek, de valamilyen csatornán(msn, email) szívesen beszélgetnék. Én is ezzel a betegséggel küzdök többek között.
Kedves Kornél!
Egy alapítványról tudok: Sötét Nappalok Fényes Éjszakák Egyesület, BP., Váci utca 15, +3612702822, info@bipolariszavar.hu
Megértem gondjaid, valóban nem bírnak elviselni minket. Amióta jól vagyok ez már nem jellemző, de betegségem idején valóban ez volt a tendencia. Gondokodtam róla, hogy talán célszerű lenne szervezni egy közösséget. Ez persze nem egyszerű. Olyan csoportra gondoltam, mely havonta, két havonta találkozhtana. De hol? Budapest jöhetne szóba. A fenti egyesület talán szervez hasonlót, én nem vettem fel velük a kapcsolatot. Mindenesetre a net hatalmas segítség. Az ember elzártságát nagy mértékben oldja.
Ui: számomra is fontos a rám fordított idő
Szeretettel: Léna
Szia Kornél!
Csak azt akarom mondani,hogy te még szerencsés vagy,mivel tudsz dolgozni.Én már teljes rokkant vagyok emiatt a dög betegség miatt.Megértelek,hiszen egy a bajunk.Én sokáig azt hittem majd meggyógyulok,de már tudom ebből sosincs kiút.Én 55 éves nő vagyok,akit Isten azzal jutalmazott a betegségeim mellé,hogy szép és nagyon fiatal vagyok kívülről.Mindenki kiröhög amikor megmondom hány éves vagyok,sokszor ez már dühít is valamilyen szinten.Senki sem ért meg,senkinek sincs hozzám türelme,de szerintem ez mindőnkel így van.Csakis egymást értjük meg.
Szia-Bius
Szia baliics!
dumálhatunk ha gondolod:) nem vagy egyedül!
peacelady8@hotmail.com