Sziasztok Aranyoskáim:)

Ma képzeljétek nagy dolgok történtek!

Kellett menni fotózásra suliba meg felelni infóból de nagyon satnyán tudtam az anyagot de már nem is érdekelt mert az járt a fejembe gyorsan be és húzzak is. De nem így lett. Infoból bár nem feleltem elmondtam a tanárnőnek hogy borzasztóan nehéz tanulnom és teljesen ki vagyok tőle tegnap ez ki is bukott rajtam kicsit depiztem de a tesom észhez térített és erőt vettem magamon hogy a szüleim ne lássák legalább. Aztán teljesen késsz voltam a kocsiba már ahogy csepelre értünk. “pánik”gyanú jött ki aztán rágyújtottam egy cigire befele menet barátommal és kicsit jobb lett de igazság szerint bevoltam *zarva rendesen de nem szóltam róla. csak az izgulásom látszott:) aztán bezséltem ofőmmel meg szerencsére pár fontosabb tanárommal hogy akkor miből mi hogy legyen nagyon rendesek voltak eddig remélem azok is maradnak aztán ott volt az osztály kenyér teljes káosz bennem de amikor lejött egyik oszttálytársam Barbi és a nyakamba ugorva újjongott nekem aztán még plussz két lány akkor már jobb volt be is ültem egy fél órára a tanításra elég jól el voltam. aztán kimentem és vártam lent a fotózást hát ahhoz képest hogy időre voltunk írva 1-2órába telt a dolog és már mehettem volna de bent maradtam velük és megvártuk a csoport másik felét is a fotózásra hogy legyen egy teljes.hozzá teszem simán elhúzhattam volna az írhámat de nem tettem. Jó volt velük.Jó persze nem mindenkivel de akivel nekem fontos volt jó volt:) főleg hogy csináltunk közösképet az osztálytársammal akivel 12éve járok egysuliba meg osztályba:) nagyon jól esett az is amit mondott hogy nyugi ne izgulj minden rendbe lesz ügyes vagy te! ahw teljes kész mint akinek megnőtt a szíve 500számmal olyan jó volt:) Szóval lényegében kibírtam azt az időt is amit kellett és még rá is húztam plusz és ez nekem nagyon pozitív. Ti hogy látjátok? Féltem mert persze hogy féltem de megcsináltam…és ez nagyon jó azt hiszem most lehetek kicsit büszke a dologra nem?

Viszont most kaptam a hírt egy nagyon jó ismerősöm frontálisan ütközött és kicsit aggaszt hogy mi lesz vele meg mi hogy volt de bátyám hív ahogy hívta őt Nikol mert szerencsére eszméleténél van:) remélem nem lesz baja. probálok pozitív lenni! és a legjobbakat remélni!

Az a durva hogy apukám is durván vezet 160km/h az átlag de ő azért 30éve van volánnál de néha mellette is bekakkantok főleg ma 5cm választott el a frontális ütközéstől de szerencsére menni tud mint őrült de megállni is és ez a legfontosabb. Na gondoltam leírom mi történt velem.

Ebből nekem az a tanulság hogy hiába kegyetlen meg rossz azért van jó is ha leküzdjük a félszünket.

Ti mit gondoltok erről?

Szép éjjelt nektek remélem reggel fitten keltek:)