Ongyilkossag, Depresszio!
Nehany hetig dolgoztam egy Idosek otthonoban, ahol szellemileg serult, es kozepfoku-elmebetegek is eltek, az “egeszseges” idosek kozott. (Mint az idosek, tengettek a napjaikat, inkabb ez az ideillo szo).

Szoval, elt itt egy 72 eves Martaneni is az intezetben, aki ugy koltozott be, evekkel ezelott, hogy szellemileg – testileg ep, sudar “kiralynoi” alkatu, szep, roppant inteliges, muvelt holgy) friss testi szellemi erovel rendelkezett.  Meg akkor is,  amikor en oda kerultem gondozokent az intezmenybe. Alig,                                                                  alig telt el 3 honap, ez a neni, leepulve testileg, lelkileg, ehenhalt. Ugyanis,                      nem tudom mi tortenhet a privat eleteben, (vagy mi nem), de a lenyeg az, hogy eggyik naprol a masikra, nem fogadott el sem etelt, sem gyogyszert, sem orvosi beavatkozast. Nem volt hajlando enni, de meg az agybol felkelni sem. Se “fenyegetesre”, sem kerlelesre. (O aki addig az intezet lelke volt, godoskodott arrol akinek szuksege volt ra, Eloadasokat szervezett az idos tarsai szorakoztatasara, stb.)                                            – Azaz nehany nap mulva, keveske teat, vagy joghurtot volt csak hajlando, azt is csak “nagy konyorgesunkre” elfogadni.                                                                                       -  Mivel szellemileg az utolso pillanatig teljessen ep volt, ezert nem lehetett vele szemben, “eroszakot” elkovetni a taplalasa, vagy legalabb a minimalis eletfunkciokat biztositasa erdekeben sem. Szoval szegeny, 3 hetig huzta, mire “sikerult” neki elmenni.   Gondolom, nem kis lelkiero, elszantsag  kellett hozza, mert tudatosan, minden felekeppen ez volt a celja!                                                                                           Halala nagyon megdobbentett, pedig mint “egeszsegugyis”,   tisztaban voltam – voltunk vele, hogy mi a cselekedtenek a vegeredmenye.  – A mai napig nem felejtettem, hogy a halalaban is milyen meltosagos volt.                                                                                   – Sajnos aki erdemben tehetett volna valamit, azert, hogy elteritse szandekatol, csak akkor jelent meg, amikor az intezett kozolte vele telefonon, hogy Martaneni eltavozott.    Ez azert is dobbenetes, mert az illetovel, tobbszor is kozolve lett, hogy mit tesz magaval, a Martaneni. :(                                                                                                   – De nem az en dolgom senki felett itelkezni! Mivel  nem is tudom mi vagy ki volt, vagy egyaltalan volt e valaki felelos, hogy egy ilyen nagyszeru embernek igy kellett tavoznia az elok soraibol.                                                                                                     Magam velenye csak annyi, hogy nem ezt erdelmelte a sorstol!!!                                      A kollegaim es en csak annyiban tudtunk neki segiteni, hogy makszimalisan megtettunk mindent, amit csak lehetett, annak erdekben, hogyha mar mindenaron ez a szandeka, (es nem tudtuk elteriteni felole, (pedig mindenki meg probalt mindent), akkor legalabb, a leheto “legjobb” ellatasban reszesuljon, (mar amit hajlando volt meg elfogadni), mert sok mindent elharitott. amit szivesen nyujtottunk volna neki, a kenyelmi szempontjabol.   Ugy ereztem, hogy Martaneni valami miatt, buntette magat, es azt, akit o felelosnek tartott a kialakult helyzetert.                                                                                           Fajdalommal teli, tisztelettel tartozunk emlekenek! Nyugodjon bekeben! 
Orokre belem vesodott az elmleke!!!!