Sokat szoktam nézni az embereket, szeretem megfigyelni ki milyen, és megpróbálok mögé látni. Egyik nap a várószobában ülve vártam hogy megkapjam x sugaramat. Arra lettem figyelmes, hogy mi nők még egy ilyen nehéz helyzetben sem hazudtóljuk meg önmagunkat. Cikizzük, kibeszéljük a másikat. Persze most nem az a téma, hogy ki milyen ruhában érkezett, hanem kinek milyen a parókája, milyen minőségű, és hogy hogy áll neki. Na és persze kinek hogy néz ki a kisőreje, akivel jött. Meg kell hagyni szórakoztató egy-egy ilyen várakozás.
Másik: Előfordult már hogy két idős hölgy beszélgetett, és az egyik megkérdezte a másiktól, te is rákos vagy ( hozzáteszem, szemmel látható volt a helyzet, hisz ki hajjal, ki hajnélkül, nem mellesleg onkológiai osztály )? Akitől kérdezték nem tudta megállni hogy ne azt mondja : nem csak így spórolok a fűtésszámlán.
:*
Ó,ó, én is jártam így!Amikor a műtétem után a férjem haza hozott, még nem volt meg a pótmellem, és nem véletlenül, folyamatosan attól rettegtem, mit szólnak a szomszédok?Kedvenc, jóindulatáról nem éppen híres szomszédasszonyom másnap berobogott, és minden visszafogottság nélkül a mellem helyére bámult, miközben sopánkodott.A férjem is látta zavaromat, és kitessékelte az asszonyt….Igazad van,a nők viselkedéséről tanulmányt lehetne írni.Néha kegyetlenek tudunk lenni….
Tetszik