Kedves Sorstársak!

23 éves koromban jött ki először egy apró kb 2 mm-es hólyagos kiütés a térdemen. Fájdalmas égő és viszkető volt. Hol elmúlt, hol kijött. Később a könyökömön is. Gondoltam, száraz a bőröm, különféle testápolókkal kezeltem. 28 -évesen első gyermekem születése után megjelent egy kiütés a farpofámon is, később több is. Azt gondoltam, éjszaka párszor a műszálas szőnyegpadlón ültem a kicsi melett, talán az nem tesz jót. Második gyermekem terhessége alatt fordultam bőrgyógyászhoz, aki azt mondta, terhességi csalán kiütés. Ezek után évről évre több kiütésem lett, néha gyérültek, néha belobbantak. Bőrgyógyászok hadát jártam végig, kaptam különböző kenőcsöket, tablettákat, voltam szerintük pszoriázisos, gombás, alergiás, csalánkiütéses, de egyik sem tudott meggyógyítani. Nyári éjszakákon nem tudtam aludni a melegtől belobbanó, fájdalmas, égő, viszketéstől, nem tudtam ráülni a kerékpárra, nem mertem sehol levetkőzni. Mivel nem tudta senki mi is ez, állandóan attól rettegtem, megfertőzöm a családtagjaimat, mindent mostam, fertőtlenítettem magam után.  52 éves koromban új házi orvosom lett, kértem tőle egy beutalót kandida szűrésre, hátha az okozza. Ő kérte, mutassam meg a kiütéseket, rápillantott, kérte menjek be hozzá másnap a Kórházba az Infektológiára, mert ez lisztérzékenység, és beküldi a vérmintámat EMA tesztre. A teszt pozitív lett. Majd harminc év után kiderült. Le voltam taglózva. Én aki imádtam a süteményeket, több tányérral ettem a kifőtt tésztákat (mellesleg végig vékony alkatú maradtam), többet nem fogyaszthatom ezeket a kedvelt ételeket. De egyetlen hónapnyi diéta után tünetmentesen élek már lassan két éve, és tulajdonképpen nem is jelent nagy megerőltetést a diéta alkalmazása. Most sokkal kevesebb gluténmentes kenyér-, süteményfélét fogyasztok mint régebben (nem csak az ára miatt), pótolom gyümölcsökkel és főzelékekkel, így egészségesebben étkezem, fittebb vagyok. Ahogy visszagondolok gyermekkoromra, számtalanszor voltam kivizsgáláson ismeretlen eredetű hasi fájdalmak, fejfájás, vérszegénység, soványság miatt, de akkoriban ilyen betegségre senki nem gondolt. Hát ennyi idős koromra súlyosbodtak a tünetek, így derült ki. Nem vagyok elkeseredve, sőt nagyon örülök a kellemetlen tünetek elmúltának. A hiányzó ételeket nagyon szívesen szagolom, és simán le tudom tenni. Nem mondom, ha néha elm,egyek egy cukrászda, vagy pékség előttnagyon meg tudom kívánni a finomságokat, de ez csak egy futó pillanat.

Kívánom, hogy mindenki, akinek ilyen táplálék allargiája derül ki, ilyen könnyen tudjon átálni más életmódra.

Szerintem egészségesebb így élni!

Üdvözlettel: Sütöriné Mariann