Sziasztok Mindenkit Üdvözlök! Most először járok ilyen oldalon, iszonyatosan kétségbe vagyok esve, és nincs segitségem, remélem itt megtalálom… Bulimiás vagyok, elhatároztam be akarom fejezni, nem tehetem ezt tovább, se magammal se családommal. Egyébként 33 éves, két gyermekes családanya vagyok, szégyen, hogy ezt csinálom mégis. Két napja történt az elhatározásom, nagyon erős volt. Nagyon figyelek hogy rendesen étkezzek, időben, olyat amit szeretek, és hogy ne érdekeljen meghizok e tőle vagy sem, most 45-47 kg lehetek, 170 cm magas. Abszolut meg vagyok elégedve azzal, hogy végre nem szédelegtem az éhségtől, és nem ezzel telt csomó időm hogy cipelem haza a rengeteg kaját, és befalom, utána, pedig kihányom. Nagyon jó igy… Ma mégis úgy érzem reggel óta, szószerint a falat kaparnám legszivesebben, szétzuznék mindent magam körül, még jó hogy egyedül vagyok itthon. Feszit rettenetesen belül valami, és nem tudom mit tegyek… Nem akarok visszalépni, végre elértem valamit, de azt se tudom hogy folytassam????? Mivel Angliába élek jelenleg orvosi segitségem nincs, a nyelvet minimálisan tudom csak, iszok nyugtató teákat, alváshoz valerianát veszek be… NApi elfoglaltágaim közé bevettem egy új programot ami jó érzéssel tölt el, kikapcsol.. Úgy érzem megtettem mindent hogy ne térjek vissza a bulimiához. Már tényleg nem is akarok ennyire sovány lenni, ezt tisztán érzem igy már nem tetszem magamnak, túl sovány vagyok. Mit tehetnék ezzel a rettenetes elvonási tünettel? Aki meggyógyult már kérem Nagyon segitsen, mondja el nekem ő mit tett ebben az esetben! Segitséget előre is köszönöm Tündér
bulimia
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Szia agi! Nem Tünde az eredeti nevem, az itteni is Tündér igy remélem nem másnak cimezted kérdéseidet, hát válaszolok: Tanulgatom az angolt, segit mert rendszeresen járok közösségbe ez által, biztosit a magamról tudott téveszméimet újraprogramozni, hisz látom elfogadnak a Többiek, látványom nem is oly elrettentő..sőt. Az is nagyon bátoritó hogy beszéltetnek angolul, hisz amúgy otthon senki nem szól hozzám más nyelven, nem is áll módomban négy fal között fejlődni..szóval szuper.. Megfelelő időtöltésnek olvasást, tanulást választottam, rendkivül élvezem a könyvek Világát,hogy mind kincseket rejt magába és lehet esténként gyüjtögetni, simogatni a már meglévő javakat, és hozzá kutatni bármennyit bárhonnan, tudva több leszek általa… Kimerithetetlen Bőségtál van előttem .. és most ezt habzsolom, inkább… Bár bevallom nehéz még elterelni a figyelmem eredeti nyavalyámról, de amikor csak tehetem inkább Könyveim Birodalmába menekülök…Köszönöm érdeklődésed! S Te hogy vagy Kedves?Mivel telnek napjaid?
Szia Tündér
Szia Tünde!
Hogy vagy? Tanulod már az angolt? Az talán élvezetes elfoglaltság lehetne, valami új, hasznos is.. nincs időm elolvasni az új hozzászólásokat, de remélem, jó úton jársz, és már érzed a belső erőd.
Sziasztok, látom most hogy kezdek gyógyulni már nem vagyok annyira érdekes, ez mondjuk eléggé kiábrándít… Biztatásra számitottam legalább miután új történetembe meséltem új szakaszáról életemnek, de semmit nem kaptam rá… Értem, maradjak magamnak (-ra).
Tündér
Sziasztok,
Ez egy nehéz nap volt. Illetve már este elkezdődött. Nagyon kivántam a szeretkezést kedves férjemmel, de nem mertem neki szólni. Féltem, megint szexmániásnak bélyegez, mert mindennap kivánom. Úgyhogy ezt is vissza kellett folytanom. Folyton nyomom el magamba a bulimiát és most a szeretkezéssel kapcsolatos vágyam is. Csalódottan feküdtem le, és csalódottan ébredtem. De reggel jött egy újabb csapás. Férjem megint kihagyott egy pénzügyi rizikóvállalásából, -mivel közös pénzünk ezért rám is tartozik,- és cselekedett a megkérdezésem nélkül, engem is magával rántva. Pedig könyörögve kértem, ketten beszéljük meg az ilyet, s döntsünk úgy, ahogy mindkettőnknek megfelel, de megint kihagyott. Évek óta a pénzügyi rossz döntéseit nekem, szónélkül belerántva, belekényszeritve kellett nyögnöm, hiszen utólag tapasztaltam mikor pórul járt és rengeteg adóságot halmozott fel. Most ismét igy tett. Döntött, engem meg sem kérdezett, csak bejelentette, hogy meglépett megint egy ilyen lépést… Mintha lekötözött volna és csak reménykedjek most talán nem újabb adóság lesz a vége. Legszivesebben én is felrúgnám a megállapodásunkat (kilépek bulimiás életemből), de Én nem teszem. Magam és gyermekeim miatt. Ha már eddig ment ez nem ér annyit hogy visszaessek. Az túl egyszerű lenne…
Tündér
Szia kisanna!
A bulimia az éppen egy étkezési zavar, és van benne egy kis testképzavar is. Akkor beszélhetünk egyértelműen bulimiáról, ha már előre tervezetten úgy veszel étkeket, hogy hánytatni fogod magad ha megetted, vagy legalábbis már evés közben tudod, hogy fogod megoldani, hogy ne hizz tőle. (Természetesen akkor is ha bármit eszel kihányod a végén. ) Fő jellemzője,hogy folyton e körül forognak a gondolataid, csak azt számolgatod, mit és mennyit ettél, mit eszel majd még, vagy esetleg mit nem eszel… Tehát már a napi szokványos teendőidbe korlátoz, hiszen túl sok energiát, időt, érdeklődést vesz el az életedből.
Azt sem ajánlom, hogy hánytatod magad, és tornázol, nem leszel izmos hiszen nem lesz épitőanyag a szervezetedbe amiből izmot csinálhat a szervezeted, ahhoz ha tetszik ha nem enni KELL! És az a jó, mert ha tornázol, végre ehetsz, hiszen átváltoztatod izommá, és az mégis látványosabb, mint a betegesen sovány kinézet…
Ráadásul az is veszélyes, hogy a szervezeted rettenetesen kiszárad, hiszen edzéskor vizet párologtatsz, a hányással vizet vesztesz, ugyhogy abból ered ha esetleg súly csökkenést tapasztalsz, hogy “aszalod” a tested, durván hangzik de tényleg. NE Tedd kérlek, igenis azt javaslom akár mennyire is közhely: Lásd magadba a szépet, mormold magadnak, különlegesen szép a szemem, szép a hajam, formás a bokám… stb. sajna több konkrétumot anélkül hogy láttalak volna nem tudnék mondani, de az BIZTOS hogy van rajtad szép, ülj a tükör elé és nézd végig amit látsz és egyből ami szép csapj le rá és gyözködd magad hogy igenis a megértesd az agyaddal is a valóságot!! És nem utolsó sorban hogy szokd a képet, és ne a rossz képet lásd magad előtt, hiszen ha hosszasan nézed magad igenis előbukkan az igazi kép, csak időt kell rá szánni! Nekem ez bevált, és mostanába ha belenézek a tükörbe -ami bevallom évekig ritkaság számba volt, gyülöltem a tükörképem inkább eltüntettem a tükröket- tehát mostanába ha futva belepillantok akkor is egyből kellemes csalódásként a szép dolgokat látom magamon kitünni, és ezzel a boldog lendülettel libegek tovább….
Szia Tündér
szia tündér!
köszönöm a gyors választ!sokat segít az,hogy valaki olyan írta ezeket le,aki “megjárta már a poklot”!nem szeretném folytatni sem a hánytatásokat,sem pedig a fogyókúrát,de sajnos ez még nem megy.sajnos már megszokásból megyek néhány falási roham után a wcbe..megpróbálok mindent,edzek minden nap,hogy inkább izos legyek,mint sovány.tudom minden az agyban dől el,de amikor hozzászokik a testem az egészhez,nagyon nehéz:Sgondolom te ezt jól tudod!amúgy szerinted ez az egész dolog sima evészavar,vagy bulimia?mert nem tudom,hogy ez most pontosan mi is.
köszönök mindent!már így is sokat segítettél!:)
puszi
Szia kisanna!
Nagyon megörültem levelednek, de egyben bevillant nagyon kockázatos dolog most bármit mondanom! Tudom nálam is rendkivül nagy súlya volt ki mit mondott ezidőtájt nekem. Szóval én is igy kezdtem 53 kg-ról(ami tökéletes súly, bár már talán picit kevés is, most nekem fő célom elérni megint), és azt ajánlom még a lejtő tetején inkább fordulj vissza. Én megjártam ennél soványabban is, semmi de semmi nem változott tőle. Lehettem akár hány kg megnyugvást nemtaláltam. Sőt. Egyre kövérebbnek láttam magam. Ez a testképzavar. És tényleg. Le kellene fényképezned magad s azon látnád, már most is sovány testalkatod van. Ennél soványabb már túlsovány lenne. Nagyon sokat számit hogy a fénykép mutatja milyen vagy valójában, a tükör most nem segitség, ott torz a kép, mert befolyásolja a gondolkodásod. Rendkivül fontos hogy még most befejezd a hánytatást. Én most aggódok folyamatosan a gyomorsav tönkre tette a fogaimat, a gyomrom rettenetes állapotba van gyomortükrözés is szóba került, mert a hánytatás azt is megcibálta, meg a rettenetes fogyókúrák, és rá kellett jönnöm, miért lenne az jó hogy a környezetem egy csontsovány, betegnek kinéző embert lát és tudja, hiszen nem hülyék az emberek, hogy ezt csakis drasztikus eszközzel tudom elérni, tehát szánnak, lenéznek hogy mikre képes lennék a soványságért. Semmiképpen se csodálnak a szépségért, soványságért, hanem hátam mögött egyértelműen becsmérelnek, hogy ezt teszem… Gondolkozz el miért lennél szerinted jobb ha sovány lennél, és nem tudnád magad rendesen felvállalni, ez az állandó fogyókúrázás ugyanis azt hozza magával, egyre többet foglalkozol vele, és kevesebbet az élet szépségével, a körülötted lévő csodákkal, az érdeklődő emberekkel. Befordulsz elkezdesz egysikúan gondolkodni, és minden percbe csak azt számolod mit ehetnél, mit tehetnél még hogy soványabb legyél, de a cél minél tovább csinálod annál távolibb lesz, higgy nekem. Elhalványul a sugárzásod, mosolyod elmarad, nem leszel szép az biztos, hiszen a búskomor embert nem szeretik nézni az emberek, hiába sovány, vagy nem…Gondold végig, én szerencsére, már visszafelé tartok a gödörből, és valóban beigazolódik, a környezetemnek teljesen mindegy milyen testalkatom, van, nekik édesmindegy, az viszont fontos, hogy nyitott lettem, figyelek rájuk,és meghálálják, viszonozzák nekem.. Főleg szeretnek velem beszélni mert végre nem a fogyókurákról, a kevés ételről beszélek nekik, hanem minden másról, hiszen már az én számomra sem ez a legfontosabb, és egyetlen érdeklődési kör. Én megnéztem a Izek, Imák Szerelmek c. filmet, ott láttam mekkora élmény is az ha bármit megeszel és azt élvezed, és mennyire nem változik semmi ha picit nagyobb a hasad… Viszont oriási élményeket szerzel közben, az evés részletkérdés…
Puszi Tündér
sziasztok!1-2 éve figyeltem fel a súlyomra,amikor egy nyáron csokifüggőségem miatt 6 kilót híztam.a családom persze nem mondta azt,hogy kövér vagyok,vagy hogy híztam,ők a csontjaim nehézségére hivatkoztak.folyamatos diétákkal kínoztam magamat(titokban).sikerült lefogynom 3kgot.2010 nyár elején párszor falásroham tört rám,és meghánytattam magamat.akkoriban nem érdekelt ez.novembertől kezdve olyan diétákat kezdtem el,hogy csak folyadékot vittem be a szervezetembe és csak nagyon kevés szilárd ételt.ezt mindig csak 2-3hetente csináltam.a tükörbe nézve mindig kövérnek láttam magamat(nem túl kövérnek,de nem soványnak).pár hónapja viszont nagyon furcsa érzés kezdett egyre jobban feltörni bennem.olyan intenzivitással jönnek a falásrohamok,hogy csak nagyon ritkán tudom megakadályozni azt,hogy mindenfélét összeegyek.miután eszek,hirtelen bűntudatom lesz,és nagyon haragszok magamra…ilyenkor,ha nincs velem senki akkor irány a wc…ezeken kívül ha megérzem néhány étel illatát,felfordul a gyomrom.:S:Semellett sokszor visszatér a semmit nem eszek csak iszok diétám.a tükörben ducinak látom magamat,pedig mindenki azt mondja,hogy milyen vékony vagyok.(167 cm-53kg ->ez szerintem normál súly) mi van velem??
Abszolut találó kifejezés velem kapcsolatba a perfekcionizmus, még nem hallottam róla, de utánanéztem,elképesztő. És a személyiség teszt is nagyon jó ötlet, rendkivül kiváncsivá tett, meg is csináltam egyet a neten, várom az eredményt… Csak várok,és várok a pszichológus visszajelzésére, pedig úgy érzem várni türelmesen a legnehezebb. Tanácstalan vagyok addig mi a teendőm…
Fogamzásgátlót leginkább férjem ellenezte eleinte, mostmeg valahogy 15 év után már nem találtam szükségesnek. Egyébként mikor 50 kg alá megy a súlyom nincs menstrum. most már lassan 2 éve. Volt már ilyen de akkor csak másfél évig maradt ki, és utána szültem két csodálatos, egészséges gyermeket.
Szia Tündér
Nehéz ilyenkor bármit is írni. 45 kg kevés, ha belenézel a tükörbe soványnak látod magad, ez jó hír. Akkor nincs testtérkép zavarod. Képzeld el, milyen lenne, ha ezzel a súllyal a tükörbe nézvén dagadtnak éreznéd magad, és fogyókúráznál. Egy személyiség tesztet kéne csinálnod, pszichológus segítségével. A perfekcionizmus, és a kényszergondolatok, amit saját pszihédben valóságnak élsz meg, az esetleg okozhat nálad pszichoszomatikus zavart. Öröm volt olvasni, hogyan működik a partner kapcsolatod. Ez fontos! Talán a legfontosabb, hogy azokkal beszéld meg a problémáidat, akik fontosak Neked és ne söpörd őket a szőnyeg alá. Fogazmásgátlót miért nem szedsz ? Talán, nem tudom, de jót tennene. Jobb mint az óvszer, a spirál a Te esetedben. Étvágynövelő. Is. Aha, szóval nehezen mutatták ki az érzéseiket a családtagjaid. Pedig a szeretethez hozzá tartozik az érintkezés. Én a mai napig, nem szégyenlem megcsókolni Édesapám, és Édesanyám. A kislányomat pedig főleg. Még a kutyámat is megpuszilgatom. Ez utobbi nem egészséges tudom. A kedves ismerősömet nem sikerült meggyógyítani. 2 kanál és megy a WC-re. A súllya 58 kg, tehát normális. A párja hozzászokott ehhez az életviteléhez. Amikor én felkeresem, egy-egy rituálé alatt a konyhába tartózkodom. Nála megszokott dolog ez. Csak a nyelőcsöve fáj néha. Ennyit tudtam most írni.
Puszi.
Szia! Én már nem tudom mi lenne nekem megfelelő súly, eddig szent meggyőződésem volt hogy 45 kg körül, de mostmár jó ideje ezt hozom, mégsem vagyok elégedett. Lelkem mélyén legszivesebb azt mondanám még ez alatt 35 felé, de a családom miatt ezt már nem tehetem, nem is gondolhatok ilyet… Ráadásul mégis ha látom magam a tükörbe, túl soványnak tartom ezt a formát és családanyaként tekintve inkább betegnek nézek ki mit karcsu szép nőnek(ami fő célom lett volna) .. Nem vagyok szép látvány.. Tehát elhatároztam hizni szeretnék kb 53kg-ra. Tehát ehetnék rendesen napközbe, bátrabban. Ezt is tudom. Tényleg úgy érzem valami van amit “ki szeretnék hányni, de még bennem rekedt” De Tényleg nem tudom mi lehet…
Igen, a mindennap hoz a nagy rohanásba, rengeteg tennivaló között egy-két szent percet, akkor gyengéden átölel, én belesimulok kedves “férjembe” érezve hirtelen minden egyes porcikáját, és elmondjuk egymásnak Szeretlek. Ez jó, és főleg az hogy belső indittatásra jön, nem kötelező program…Mondjuk Ő az ölelkezősebb, ha rajtam múlna… nálunk még puszilkodni se volt szokás, gyerekkoromba, ölelni meg szinte soha, tényleg ilyen nem volt. Ha látogatóba jött hozzánk nagymamám teljesen megrökönyödtünk mikor puszit adott. Na mindegy. Jó hogy leirtad Te miket eszel, őszintén már teljesen elfelejtettem a kontrollt, mi lenne normális adag egy nőnek napi étkezésre. Azt látom mindenki körülöttem salátákat eszik, smoothie-t iszik, csak hogy ne legyen éhes, nem vacsorázik. Abszurd étrendeket találok az interneten, már tényleg képtelenség, hogy emellett van néha olyan ember aki azt eszi amit megkiván.
Szeretném megpróbálni, hogy többet egyek, de eddig féltem hogy túl gyorsan fogok meghizni tőle, és nem fog tetszeni majd az a látvány… De most hogy irtad, ilyeneket, és milyen mennyiségbe lehet enni, kedvet kaptam hozzá, örömmel töltött el ahogy olvastam, és ez szeritem kezdettnek pont elég…
Fogamzásgátló tablettát nem szedtem soha életembe, most se gondolom elkezdeni, másképp védekeztünk amig nem akartunk gyermeket.
Testemmel kapcsolatba is megvan a magam elképesztő, nem emberi tézisem: A lelkem nem birja elviselni hogy ilyen undoritó testet kapott, képtelen benne maradni, mégis beleerőltetem, hát ezért küzd ellene 20 éves korom óta… Nem értem miért gondolkozom igy ,de valamiért már amióta eszemet tudom, és megkérdezik ez jön belőlem…
Az ismerősöd hogy tudta ezt elfogadni? Nekem mostanába jön, ha befalom a kaját, már az is inkább proccedura, nehezemre esik már hogy kihányam, pedig ez is mostanába változott meg bennem, eddig megkönnyebbülés, mentsvár, segitségként éltem meg… Valami változik bennem, ezért próbálom meglovagolni, és feladni a bulimiát, minden erőmmel.
Szia Tündér
Szió!:)
Hanyas számmal akarod, hogy kezdődjön a testsúly számod? A lelked mélyén jól eldughattál valamit, ideje lenne a felszínre hozni, kielemezni és helyretenni. Azt mondod mindenki életében van árny és fény oldal, ahh ez így igaz. Neked speciál árnyoldalnál használjátok ,hogy a kedveseddel szemben ültök, megfogjátok egymás kezét, belenéztek egymás szemébe, végighallgat Téged és sikerül megbeszélni a problémáidat? Végül kimondjátok egymásnak, hogy szeretlek…? Kíváncsi vagyok:) Én is zabálok különben, a tegnapi adagom reggelire 1 csomag mogyorókrémmel töltött keksz, ebédre karalábéfőzelék húsgombóccal, tükörtojással, fehér kenyérrel, délután már a falat kapartam, benyomtam fél kg csokis parányt és jó sok magyar epret, vacsira szendvics majonézzel, sajttal, felvágottal, ubival, lilahagymával, ubival. TV közben pedig fél csomag háztartási keksz és mangó-barack teával. Nos, nem tudom Te mennyit eszel, hozzám képest. Szerencsémre izmom van, hájam nincs. Súlyom kb. 55 kg. Nekem nincs lelkiismeretem, ha lenyelek egy falatot. Nem hányok. Te a hányást is bevállalod, csak hogy jobban legyél, sajnos. Valamikor lelkileg biztos nagyon nem jól voltál, most meg lelkileg hánysz (de rossz kimondani ). Kizsákmányolod a tested, amit szeretned kéne ( szükségük van reád a gyermekeknek, párodnak ), közben meg ezzel amit csinálsz nem szereted. Fogamzásgátló tablettán gondolkodtál -e? Fal kaparás helyett, mász fel a falon, egyél nyugodtan annyit amennyit akarsz. Bár ismerős hölgyről meséltem már, ő elfogadta, hogy bulimiás, 2 kanál után megy és hány.
azért van életembe árnyoldal is, csak azt nem részleteztem, ugy vagyok vele mindenkinek vannak gondjai, mégsem bulimiás….
Konkrét példát, eseményt leirni nem tudok, tökéletes családi életet élek napközben, élményeket szerzek gyermekeimmel, s által, imádom a napokat, férjemmel a harmadik gyermek gondolatával játszunk, új neveket keresek, imádom a munkámat amit gyorsan, állitólag túlteljesitve az igényeket végzek. Este meg fordul a kocka, undoritó vagyok, kifordulok magamból, magányba menekülök, és falok amit érek.
Az bosszant iszonyatosan, hogy mindennapom úgy rendezem be hogy végre nagyon figyelek rendesen, finomakat, igényeimnek tetszőt egyek napközbe, bevállaltam egy csomó tennivalót hogy elfoglaljam magam, és végre szabaduljak ettől a bulimiától. Mégis minden este arra ocsudok, már megint zabálok, és már nem tudom abbahagyni. DE ezt már ényleg nem értem, nem éhség miatt eszem, nem is kivánom, leginkább mást csinálnék, hasznosabbat, kellemesebbet, mégis rendületlenül ezzel töltöm rengeteg időmet, undorodom ilyenkor magamtól. Tudom miket lehetne bevetni, tudom mit hogy kellene, de mégis félek atttól hogy ha nem eszek igy, hirtelen fog betámadni, akkor meg csak a falat kaparom majd a kintól, vagy esetleg agressziv leszek amit már nemt udok magamba tusával lerendezni… Ezért nem birom abbahagyni, gyávaság, vagy mi ez?
Vagy csak nyavalygás…és csak egy helyrerázó pofon kéne?
Szia Tündér
Köszi, én jól vagyok. Pontosan az egyes eseményeiddel kapcsolatos érzéseidről tudnál néhány szót írni?
Puszi.
Remélem Ti jól vagytok, én keservesen, elhagyottan, negativan, várnom kell a pszichonő jelentkezésére, addig meg csak egyre mélyebbre süllyedek….
Sziasztok Tündér
Nagyon köszönöm, kedves Tőled! Mindig segitesz Nekem valamilyen uton-módon, ez erőt ad!
Szia Tündér
Kedves Andi!
Előre helyeztem a történeted, hátha valaki segít Néked.
Nos, távgyógyítással a falási rohamokat, kóros soványságot gyógyítani nem lehet. Ezért írtam, személyesen keress fel egy szakembert. Szükséges mindenféle laborérték stb, ezért kaptad tőlem az első intelmet. Mivel a marketing ember szócskára, nem sértődőtten reagáltál, gondoltam, hogy egy erős jellem vagy. Így bízakodóvá tettél, hogy könnyen meggyógyulhatsz, mert igen, érdekel a sorsod. Erős jellemnek kell lenned, hogy tested-lelked a különböző élethelyzeteket, el tudja fogadni. Ezért tettem fel marketing ember vagy-e, mi a pálya…. stb.
Valóban népszerűsíted az oldalt, látogatásra bíztatod az embereket, hiszen sokszor előre helyezzük a történeted, sokat kommunikáluk. Másokat is érdekel, én és Te mit írunk.
A kérdéseket megválaszoltad, ezzel kiöntötted a szíved, amihez talán tudtunk adni tanácsokat, bátorítást, feltártuk tapasztalataid. Azonban én nem tudhadtam, hogy ezek felizgatnak-e Téged. Ezért gondoltam, jobb ha nem a múltra koncentrálsz, hanem a most, a jelen életed személyes problémáit, konfliktusaidat együtt oldjuk meg. Hiszen Te is tudod, hogy gyógyítható vagy anélkül is, ha nem a múlt, hanem a jelen személyes problémáit oldjuk meg, ismétlem:) Természetesen, mindig Te döntessz arról mit szeretnél írni. Én maradok továbbra is hűséges hallgatód, és nem tanácsolok semmit, mert tényleg ezzel megzavarhatlak. Ne csukd be az ajtót, gondolj legalább rám és Rabbira, bízom benne, hogy barátnak tekintessz, és nem felejtessz el minket!
Miért vagy összezavaroda? Mit szeretnél?
Anita
Szia! Eléggé össze lettem most zavarodva… Nem igazán merek bármit is irni, már nem is tudom mit lehet és mit inkább ne… Azt hiszem nagyon félre értettem ezt a lehetőséget. Jó volt idejönni, hagyni hagy áradjon belőlem ki ami kikivánkozik, múlt, jelen, jövő, feltevés, gondolat, elképzelés, tény, jó és rossz, de talán ez nem is igy müködik… Fájdalmammal és kétségeimmel jöttem ide, nagyon jó érzés volt hogy meghallgattatok eddig és rendkivüli tanácsokkal láttatok el, viszont az utóbbi időbe nem értettem mit s miért kapok…Azt hiszem inkább visszacsukom az ajtót, belül sirok és kiáltok tovább, fájdalmam, s problémám maradt, magamba zárva, dehát ez valóban egyedül az én harcom, s köszönöm hogy eddig voltatok….
Tündér
Mi a pálya Tündérke?
Kicsi irányt változtattam, azért írtam a korábbi bejegyzést…
Magad döntessz, hogyan irányítod életed, akár ezt a kis történetecskét.
Szeretném ha írnál a továbbiakban is egyes eseményeiddel kapcsolatos érzéseidről, és kérlek csak arra öszpontosíts most. Kerüljük el a gyermekkori élményeid vagy belső ösztönzéseid mélyreható elemzését.
Szeretettetel üdvözöllek!
U.I.: Szélesebb rétegek számára lelki segítséget szervezek.
Két gyermekes anyuka vagyok, és összesen két szedett vedett munkám van árubeszerző, és excel, weblapfejlesztő… Semmi közöm a marketinghez, az a rész soha nem is érdekelt, nem is értem miből gondoltál velem kapcsolatba erre? Látogatásra se biztatom az embereket, a te bejegyzéseidet viszont látom, hogy te toborozol alkalmanként. Ezek sima beszélgetős találkozók vagy csoportterápiaszerű megmozdulások? Mondjuk sajnos még ilyenen nem vettem részt soha…
Jam, elhiszem milyen jó a lelkednek, hogy írhatsz ide. Fórum hozzászólást írsz, népszerűsíted az oldalt, látogatásra biztatatod az embereket. Egy marketing ember vagy?
Jó volt nagyon lelkemnek hogy nektek irhattam, s nagyon megnyugtató volt, hogy egyből kaptam elgondolásaimra, érzéseimre reális reakciókat, tanácsokat, gondoskodást. Mikor kétségek merültek fel bennem más szemszögből mondtatok véleményt, senki mással nem tudtam ezeket megbeszélni eddig.. Remélem nem volt a terhetekre!?
Most gondolkodtam ezen, lehet hogy tényleg túldramatizálom az érzéseimet? Túlgondolom a múlt dolgait, és ezt az egész sanyaru sorsot magamnak okoztam? Össze vagyok zavarodva…. Valamitől önbizalomhiányos, maximalista, önző, irigy, nárcisztikus vagyok, lehet hogy magamra erőltettem ezeket a tulajdonságokat? Vagy ezeket táplálják az emberbe?
Tündér
Ok…:) Ha beszélgetni szeretnél, itt vagyunk!
jaj természetesen a gyógyuláshoz elmegyek orvoshoz, rosszul fejeztem ki magam, ne haragudjatok, sőt épp az irtam már egy pár levelemben hogy fel vettem a kapcsolatot pszichológusnővel, nagyon törekszem a gyógyulásra pont amiatt hogy nehogy rossz példa legyek gyermekeimnek. A pszichológusnő már feladatokkal is el látott, és diétát is fog adni, csak ugy értettem amig a babák itthon vannak nem tudok orvoshoz menni emiatt függőben van 2 hete, merthát a rendelő nem nekik való hely szünidei programként… De megyek, és igenis hiszek a gyógyulásba, sőt pont a Ti kettőtők segitsége az ami mindig a fejembe van és felváltva próbálgatom ki a javasolt segitségeket, tippeket. NAgyon sokat számit hogy Ti ennyit foglalkoztatok velem, csak leirtam, hogy most a próbálkozásomba gyönge voltam, de nem adom fel, ujra csatába indulok. Végig tiszta szivvel, őszintén irtam életemről, ne higgyétek hogy kamu, kérlek, sajnos nem az..
Sziasztok: Tündér
Jól érzed rabbi, túlagyalom, túlaggódom mindig a dolgokat, ráadásul túl maximalista is vagyok, ezt mindig megkapom, és ez a baja a környezetemnek hogy állitólag én ugyanugy mindenki mástól is 200-300%-os teljesitményt várok el,mint ahogy én nyujtom…
Menj el orvoshoz…., blabla, hogy két gyermek mellett ezt nem teheted meg. Mi a magunk módszerével segítettünk, függetlenül attól, hogy benne van a pakliban, kamu a történeted.
Itt van Rabbi, Ő gyakorlással és hite segítségével, én pedig tanácsokkal láttalak el távgyógyítással, ami áthidalta a távolságot. Aktívan részt vettél a válaszolgatásokkal, ezt köszönjük szépen!
Szió!
A stílus maga az ember. Kedves vagy, csak sokat hezitatálsz…
Próbáltam tudakolni, milyen gyerek voltam ennyit tudtak családtagjaim mondani: nem tudom miért érdekes ez, irigy, önző, rendkivül érzékeny, sértődékeny gyerek voltál, túlérzékeny, nem lehetett neked mondani semmit egyből megsértődtél, mi történt volna veled pici korodba, semmi, nem kell ezt túl dramatizálni, majd előjönnek emlékek idővel. Hát ennyi. Többet nem akartak erről beszélni velem. Hja még annyit , mondott apám, hogy persze nem dicsértünk, de mégis tudtad, mikor csináltál jól valamit, és mikor nem…
Nem próbáltam a hipnózist, akkor azt hiszem félreérthetően fogalmaztam, csak épp arra utaltam, hogy sajnos családom nem tul közlékeny a múlt eseményeivel kapcsolatban, igy mástól nem tudhatom meg ha esetleg történt velem valami negativ élmény, csak hipnózis utján…
Sziasztok Tündér
Én is mindenkinek Áldott Ünnepeket kivánok!
Hát nincs jó hirem, nem voltam elég erős.. sajnos csödöt mondtam, megint. Pedig folyton Rátok gondoltam, erősitettem magam, hogy sikerüljön, tényleg nagyon akartam… Erre, mint minden ilyen elszánt elhatározásomnál kedves férjem előadja monológját, mondván nem szeret szenvedni látni, és ha ez nekem ekkora erőfeszités akkor ne csinájam, mármint hogy kihagyom a bulimiás zabálást, kérdezzem meg a szakembert pontosan mikor mit tegyek, mert hiába vonom meg ezt a fajta örömszerzést magamtól, az okokkal kell törödni, anélkül ez kín, de meg se tud akkor változni, mert ami kiváltja ezt bennem még mindig ott marad. Rábeszél Mindig. HIába akarok igy erős lenni, és kihagyni. Interneten kezdtem bele konzultációba egy pszichológusnővel, remélem ő megmondja konkrétan mikor mit tegyek… Remélem.
Nagyon de nagyon köszönöm, a sok segitséget, megint, tanulmányozom őket, és ha kell mindet bevetem csak valami könnyitse meg nekem ezt a lelki részt. A napokban sokat elmélyültem, mégse tudom mi hajt közbe engem… És hog y miért akarok mindig sovány lenni. És hogy mikor semmi rossz nem történik, rendesen, nagyon odafigyelve eszek nap közben, figyelem a rengeteg csodát, élményt ami körülvesz egész nap minden OK, és este mégis rossz berögzültség miatt megteszem, bezabállok.
Igazad lehet kedves tridosa, nap közben többször szédelgek, főleg mostanába, többször erősebben is megszédülök, hosszú másodpercekig forog velem a világ… Cukor probléma lehet, vagy alacsony vérnyomás? valahogy arra már végképp nem jut idő, hogy két gyerkőc mellől orvoshoz mehessek, meg vérvételre, ezért is örültem hogy neten tudom intézni a pszichologussal a beszélgetéseket. Most tavaszi szünet van 2 hete lassan, gyermekeimmel élményszerzésbe vagyunk ha ujra lesz suli gondolom a dokinővel is jobban el tudunk mélyedni majd a kérdésekben…
Sziasztok Tündér
Kedves Andi!
Örömteli Békés Húsvéti Ünnepet!
Ha nagy bajban vagy fogadd el az orvosi segítséget, az otthoni öngyógyítás nem ajánlott!!!
Kiegészítő terápiaként ajánlanám nked az akupunktúrát, ami segít a stressz oldásában, tested energiáinak kiegyensúlyozásában, és közérzeted javításában.:) Ajánlanám a művészeti terápia módszert, a felgyülemlett érzéseid kreatív felszabadítására; valamint a táncterápia módszert is ami afelgyülemlett érzéseid levezetésére való.:) Igyál multivitaminokat, vigyél be a szervezetedbe ásványi anyagokat, cinket. Ezek megerősítenek, étvágyat adnak neked
Bach féle orvosságként a Csarabot ajánlanám, ha figyelemfelkeltés áll az étel visszautasítása mögött.:) A Bükk a választandó szer, ha érzelmileg képtelen vagy elfogadni az ételt vagy a szeretetetet.:) Vadrózsát, ha esetleg összeesnél, alacsony vérnyomás esetén. Úgy olvastam hipnoterápiát próbáltad. Akkor tudod, hogy a terepeautával bizalmi alapon megbeszélheted problémádat, szuggesztiót kapsz, amelyek pozitív érzelmeket hivatnak erősíteni az étkezéseddel kapcsolatosan és az ideális célsúlyod elérését és megtartását törekszik segíteni:)
Am, szoros kórházi felügyeletet ne taszísd el magadtól, segítenek az orvosok és szakképzett ápolók. Ott ideggyógyász és pszichoterepeauta támogat, felmérik betegséged kiváltó okát, általános állapotod, életviteled és pozitívabb szemléletet próbálnak kialakítani benned. Sok orvos tapasztalata szerint ez a betegség magától elmúlhat, ha a személyes problémák megoldódnak.
Sok-sok szerencsét, kitartást, jó egészséget, boldogságot kívánok!!!!
Anita:)
Kedves Tündi!
A tüneteid alapján amit leírtál az alacsony cukorszint okozhatja / glucagon hiány/,az állandó éhségérzet /farkaséhség/ az alacsony cukor szint miatt lehet.
Természetesen ennek a betegségnek is megvan a lelki háttere aminek megoldásával lehet segíteni.De a legfontosabb egy vérvétellel megnézni valóban ez okozza e a panaszaidat.
Angliaban nemsoka vacsoraido van.Imadkozom Tunderkeert,hogy mertekkel vacsorazzon,es jo peldat mutasson gyermekeinek.O biztosan erossebb lesz ettol!Talan a ferje is hivja,hogy ne maradjon egyedul!
Megint elhatároztam, meg kell csinálnom, a gyermekeim miatt.. Tudom! Rossz példa vagyok nekik ha nem fejezem be… Erősnek kell lennem.. Kérlek segitsetek, nagyon nehéz, rengeteg erőre lenne szükségem, de honnan, ugy érzem kevés vagyok hozzá, de tennem kell…Nagyon nehéz, erő kell, sok, mit tegyek, kétségbe vagyok esve, mintha egy háborgó tengerbe zuhantam volna, jönnek a hullámok, de alig tudok fennmaradni a viz tetején…Megfulladok…
Tündér
Elvileg jo az otlet,de a templom szolga nem biztos,hogy orulne a kesoesti latogatasnak.Imadkozni pedig barhol lehet,mert az Isten mindenutt jelen van mindig.A bulimiaddal ugyelj,mert a gyermekeid konnyen megtanulhatjak a modszert,es nyilvan ezt nem akarod.Igy ideje a tettek mezejere lepni es szembeszallni a kesztetessel.2-3 ora kozott pedig imadkozom erted.Jo lenne,ha a szeretkezes orome ujabb erot kolcsonozne!Kerlek vess le minden gatlasodat,es beszeld meg ferjeddel mi,es hogyan volt vele csodalatos!Ne szegyeld kifejezni a boldogsagod,amikor egyutt vagytok!Szeretnem,ha nalad talalna meg a legcsodasabb boldogsagot,amikor boldogga tett!
Kedves rabbi! Jelentem, elkezdtem kicsit hizni (étrend betartásával) és valóban kezd a libidóm is helyre állni…..
Köszönöm a biztatást, és hogy imádkoznál értem,ez rendkivül kedves Tőled. Egyébként nálad du. 2-3 felé lenne itt nekem Angliába a legnehezebb pillanat, akkor kezdünk vacsorázni.Arra is gondoltam, ha azt az időt amit zabálással töltök inkább templomba tölteném, még Ő is erősitene engem…És az Ő segitségével eddig még minden sikerült…
Üdvözöllek Tündér
Kedves Segitőim!
Szóval akkor jól értem akár mennyire is nehéznek érzem, szoritsam össze a fogam (Szószerint) és birjam ki erővel hogy ne tegyem ezt többet? Imádság, és társ segitségével sikerülhet átvészelni az elvonás időszakait? És utána mi lesz? el fog mulni a késztetés? Egyszer tényleg eljön az az idő, ha az elejét igy átvészelem, mikor már nem a bulimia cselekszik felettem? Hiszen tudatosan én tudom, ebből ki akarok keveredni, NEM JÓ NEKEM! Tényleg sikerülhet? Bele kell törödnöm, el kell fogadnom, hogy normális az elején falatkaparva beleszakadnom, ezt természetesen jó rész fog követni? Nem negativ hangvétellel kérdezem, pillanatig se gondoljátok, Tündéresen!
Csak magamba szeretném tudatositani IGEN is ez kemény harc lesz, de el kell indulni. Jól gondolom?
Köszönöm nagyon a tippeket, javaslatokat, megfogadom, ha kell egyszerre felhasználom mindet, csak segitsenek!!!
Sziasztok Tündér
Kedves Andi!
Az,aki rendszeresen ehezett,vagy sajnaltak tolle az etelt,termeszetes,hogy osztonosen probalja potolni,amihez nem volt lehetosege egykor.Mivel tudod a kesztetes jelleget,azzal kell szembe fordulnod,illetve kizarni a kisertes helyzetet,az egyedulletet….A gyogyszer-a raszokas veszelye mellett-tudatmodosito szer,s mint ilyen kerulendo,ha a tudatod felett kivansz uralkodni…Az eveskenyszer feletti kuzdelmedben hasznalhatsz olyan dolgokat,melyek mellett nem tudsz enni.(Pl.cukormentes ragogumi,candy,csokolozas,stb.)
Szia rabbi! jó megint téged olvasni… Szóval az nem lenne jó hogyha gyógyszereznék? Az igaz aztán a gyógyszert nehéz letenni… Telefonon annyira sok sokkot nem akartam okozni családomnak, hogy még a múlttal is előjövök. Majd legközelebb. De egyre biztosabb hogy hipnozis tudna belőlem előcsalni ezzel kapcsolatba emlékeket.
Én is hiszek az imádkozás erejében, én is teszem amint tudom, szüntelen. Általába a este vacsora nálam olyan hogy bulimiába végződik. Tudom azt nem kellene, hogy elkezdek vacsora után falni mindent. Úgy érzem annyi sok dologba megfelelően kell döntenem, teljesitenem, hogy a nyomás miatt úgy érzem kell egy kis felszabadult, agynélküli idő magamra, és hogy tudhatom amit szeretnék azt megkaphatom… Önző vagyok? Olyan ételt választhatok amit csak akarok, ha ez nem lenne úgy érzem megint szükölködnék a javakba.. Ez nem szép tőlem igaz?
Szia Andi
Kedves Tunderke!
Nem gondolom,hogy gyogyszerekkel kellene magadat tompitani.En inkabb javaslok valamit megfigyeleseim alapjan:Rendszerint este zabikalsz,amikor egyedul maradsz.Nos itt kellene megfogni az ordog ustoket!Olyankorra,amikor rad tor a kontroll nelkuli kenyszer,ne maradj sosem egyedul a konyhaban,vagy ott ahol az etel elofordul!Bujj oda kedvesed melle,es kerd meg,hogy ne eresszen ki a szobabol!Inkabb tegy be egy agytalat,hogy WC urugyen se kelljen ot otthagynod!NE MARADJ EGYEDUL A KISERTES ORAIBAN!….Olyan jo,hogy beszeltel otthoni csaladtagjaiddal!Valakit nem kerdeztel a titokzatos 4-7 eveskori traumadrol?….Hany ora lehet itt Kaliforniaban,amikor az evesi kenyszer rad szokott torni?Szeretnek olyankor imadkozni erted!
Azon gondolkoztam, erős a gyógyulás iránti vágyam, csak kellene valamilyen gyógyszer ami elnyomja az ingert bennem, mikor feltörne bennem a falásiroham, és gondolata, de nem tesz napközben zombie-vá, hiszen két gyermek mellett pörgés van, és nagyon észnél kell lennem…
Sziasztok Tündér
Olvastam Zsike történetét, és a hozzászólásokat, jó lenne tudni mi van vele…sorstársam.
Ráadásul rendeztem a héten, az elmúlt hosszú évek sérelmeit családom minden tagjával. NAgymamámmal is beszéltem, telefonon mondtam el neki érzéseimet, fájdalmam, és hogy nagyon szeretem és ő a példaképem, mindenben. Tudom hogy nem ezt javasoltátok, de szerettem volna hallani őszinte reakcióját, a levél ezt nem tette volna lehetővé. NAgyon jó volt hallani hogy Szeret engem, nagyon őszintének tünt. Szüleimmel is beszéltem, végre nevettünk közben… Szóval úgy érzem egy házi feladat teljesitve…
Sziasztok Tündér
Szörnyű volt ez a hét… gondolom Ti is észre vettétek, nem nagyon jelentkeztem: nem tudom mi volt velem, mi történt velem… Meg akarok még mindig gyógyulni, erős az elhatározásom, tudom, de mégis mintha elkapott volna egy örvény, lehúzott magával, nem birtam ellene elég erős lenni, iszonyat erősen dübörgött bennem legbelül, valami hihetetlen erővel hajtott, pedig minden porcikám tudatosan már teljesen ez, a bulimia ellen lenne…Tényleg nem tudom mi váltotta ki, minden azt hiszem rendben volt, nagyon sokat kacagtunk, élményeket szereztünk gyermekekkel, szünidőbe itthon vannak második hete..Nem értem, este mégis megtörtént, pedig folyamatos küzdelembe vagyok, folyton sujkolom magamba fel akarom adni ezt a szörnyű lehetetlen életet… Este viszont, kontroll nélkül , órákon keresztül csak tömtem magamba az ételt, rengeteget, mérhetelenül, úgy éreztem nincs megállás…
Dehát pont ezt nem akartam… Minden napnak ugy álltam neki, napközben figyelek hogy mit eszek, hogy jó élmények érjenek, azt hittem rendben történik minden, aztán jött az este, nem volt bátorságom letérni a biztos utvonalról.Mint valami rossz szokás, rossz beidegződés ismétlődik minden este, minden este ugyanazokat eszem, állagra, izre is inkább technikailag figyelve, már nem is kivántam es nem is néztem vajon mi az abszolut agy nélkül faltam…. DE AKKOR MEG MIÉRT? Nem értem. Akkor hiába az elhatározás, soha nem lesz igy vége…. Hogy folytassam?
Tündér
A munkám nagyon szeretem, kétfélét dolgozom, egy otthon ülőset, és egy utazgatós, világjárósat… NAgyon jók. Azért is mert eléggé kétségbe voltam esve vajon a csodálatos-káprázatos 3-3 év letelte után, amit gyermekeimmel tölthettem nonstop, vajon mit találok majd, hiszen kétgyermekes anyukákért nem nagyon kapkodnak a munkáltatók…
Igen, az nem lehet tényleg. Gondolkodtam rád és eszembe jutott, hátha…Szerintem ilyen esetben injekciós B vitamin komlex kellene. Tabletta szedését most hírtelen nem tudom. Mivel foglalkozol? Szereted a munkád ?
Ennyi éve elhúzodó soványságra való törekvésem, nem tudom elképzelni hogy egy fertőző betegség következménye lehetne? Vizsgálgattak már, ilyenről nem szóltak általába vérszegény vagyok, és alacsony a vérnyomásom… Hogy kell, milyen adagolásba szedni a B-vitamint, és mire jó pontosan?
Köszönöm hogy irtál már nagyon hiányzott, de tudom elfoglaltak vagytok Ti is.
Képzeld, soványsághoz és anorexiához vezet a fertőző agyhártya gyulladás is. Teljes kivizsgálást kérj, és köszönöm, hogy írtál. Puszi.
Ez eszembe se jutott hogy kamu lennél, annál már jobban elkáprásztattál beszélgetéseink alkalmával…
am jó, hogy nincs iwiwed, így nem látod, hogy nem vagyok, kamu. nah mind1.
Kedves Ikszypszilon!
Tényleg ilyennek képzeltél engem? Már az is elképzelhetetlen számomra hogy Te dolgos hétköznapjaidban ilyenre időt szánsz, hogy engem elképzelj (szivem mélyéről azt mondanám ilyen iszonyatot pedig nagyon nehéz lehet elképzelni). Kislányom a káprázat a képen, csodaszép ő is és kisfiam is. Álmodni nem lehet szebbet Náluk.
Én nem tudom ti hogy nézhettek ki , de talán jo ez igy, olyan izgalmas, minden nap másmilyennek képzellek Titeket, és ez nagyon klassz…De lehet ha kiderülne még közvetlenebben tudnánk irni egymásnak, de nem ennél már nem lehet közvetlenebbeket irni…
Sziasztok Tündér
Tegnap egy másik óriási élmény ért. Azaz egy kis megvilágosodás…Eddig bármerre jártam, kamaszkoromtól kezdődően egytől egyig a legelső benyomása az embereknek negativ véleménynyilvánitás volt velem, külsőmmel kapcsolatban. Hol öltözékem nem volt más ember számára elfogadható, hol bőrhibáim késztettek vadidegen embereket kérés nélküli tanácsadásra, hol egyéb megnyilvánulásom. Hát beguboztam…Ha már jót Rám nem lehet ezekszerint mondani, kritikát, negativ dolgokat már hagy ne kelljen többet végighallgatnom, már igy is eleget hallgattam…Szóval ilyen belállitottsággal, anyósom csábitására 19 évesen elmenekültem otthonról, rettenetes bűntudattal, mert tudtam Hugomat a rosszban hagytam, kedves férjem szobájába.Ott éldegéltünk szerel mesen, boldogságban, én délelőtt dolgoztam esti iskolába jártam, és érettségire készültem éppen, kedves férjem pedig diploma előtt volt. Egyszercsak váratlanul anyosom kiakadt hogy én mennyire nem vagyok házias, semmit nem csinálok, csak eleszem a kaját, meg szétdobom a fiának a lábam és már azt hiszem le is van tudva az élet. Persze ezt nem nekem adta elő, csak mivel annyira ordibált mindent lehetett hallani. Én teljesen magamba zuhantam, hogy lehet, hogy én ilyen ember vagyok? Biztos ő látja jobban. Gondoltam vadidegen háztartás rendszerébe, 19 évesen csak nem kontárkodom bele, nem tudom ő mit hogy csinál, ha kérdeztem mit kell segiteni mindig csak legyintett, hagyd csak már megcsináltam. Vásárlást rámbizta s bármi más dolgom lett volna már rohantam is, csak hogy törleszthessem hálámat, befogadásomért. Szóval ez menetrendszerint kifakadt belőle, minden előzmény nélkül, mindig. Tehát egészen a tegnapi napig belemégett a jelzés: nem vagyok házias, lusta vagyok, nem végzem jól a házi munkát. El se tudjátok képzelni én azóta mennyi energiát öltem bele hogy igenis házias tudjak lenni, és elérhessem hogy valaki elmondja, na mostmár házias lettél, gratulálok. De persze ezt nem mondta senki, azóta se.
14 év telt el azóta, nekem ki kellett türelmesen várnom, és addig rendületlenül bizonyitanom, hogy már pedig én fejlődök ezen a téren, fejlesztem magam, bár senki nem vette a fáradtságot hogy beletanitson, hogy kedves férjem testvére aki nála 12 évvel fiatalabb párt válasszon, sa szép menyecske szintén oda költözzön, mint annak idején én tettem. két hét elteltével vissza is költözött, haza. Anyósom ugyanis ugyanazokkal vádolta ama leányt is, szinte szórul szóra ugyanazokat olvasta az ő fejére is mint nekem azelőtt. Szóval felismerésem abban rejlett, hogy ő anélkül hogy vette volna a fáradtságot, megismert volna, kommunikált volna velem, felszinesen, saját igényei kielégületlensége miatti haragból megvádolt, felcimkézett, s én balga elhittem. De csak most derült ki ő mindenkire ezt mondja, még ember nem termett aki neki házias lenne. És csak most tudtam ezt meg. De jó, hogy legalább tudom nem volt igaza, csak nem ismert eléggé. Remélem jól gondolom.
Tegnap vettem észre van egy új rovat “anorexia” csak miattam. Eddig nem volt. Hihetetlen nagy ajándék ez nekem. És a google keresőbe is ott találtam magam az első két helyen, ott volt a történetem amit ide irtam, jelentkezésem napján. Elképesztő. Úgy érzem szinte, értékes amit gondolok, mondok…Álmomba sem gondoltam volna.
Vagy kissé túlértékelem? De Számomra ez tényleg AJÁNDÉK volt, bár lehet hogy erre ne legyek annyira büszke? Azért csendben, szivem mélyén nagyon örülök.
Tündér
Juj ha valaki ilyet mond vagy ir mint rabbi, mivel az ellenkezőjét érzem magammal kapcsolatba, azt váltja ki belőlem ,hogy végtelen sirás tőr rám. Most is. Hihetetlen.
Elképesztő micsoda szakmai elemzést kaptam magamról, el nem tudtam volna képzelni látatlanból ilyen megfelelően leirható a kórtörténetem. Bevallom többször el kell olvasnom, hogy kellőképpen kiboncolgassam, megértsem. Te neked ez munkád, kedves XY?
Nagyon de nagyon elgondolkodtató volt amit irtál, legszivesebben kőbe vésném ezeket amit tőletek kapok hogy mindig csodálhassam. Ti nap mint nap, Önzetlenül, olyan kedvesek vagytok Hozzám, én soha nem kaptam ennyit, soha nem tudtak Rólam ennyit, soha nem érdekeltem más embert ennyire, mint amennyire Ti nyitottak vagytok Rám. Olyan szokatlan ez nekem, de jó, nagyon jó…
Szeretném viszonozni valahogy… Folyton olvasom irásaitokat, történeteiteket…
Fogok szedni B komplexet, az csak azért jó nekem mert hizni fogok tőle?
Étkezési naplóba mit kell leirnom? Nagy erőkkel törekszem gyógyulni, mindenhonnan információkat keresek hogy mit kell konkrétan csinálnom, hogy sikerüljön. Sajnos, vagy nem be kellett látnom egyedül nem fog menni, és mivel Ti mindennap erősitetek irántam való fáradhatatlan érdeklődésetekkel, úgy érzem Nekem is tennem kell rendületlenül, hiszen azért vagyunk itt ebbe a közösségbe, mert gyógyulunk, vagy gyógyultak vagyunk. Szakemberhez fordultam, segitséget kértem. Remélhetőleg jővő héten meg is kezdődik, a nagy gyógyulás. Diétát is kapok amit be kell tartanom majd. Folyamatos konzultációba leszünk egymással a pszichológusnővel, és mindenféle feladatokat kell majd végeznem, azt igérte sok munkám lesz. Rendkivül kiváncsi vagyok. Érzem erőm van, kitartásom is, nem akarok rossz példa lenni gyermekeimnek ez bizton tudom, ez a gondolat folyton visz előre… Várom már nagyon az eredményt. Félek kicsit türelmetlenül állok hozzá, de már annyira ki akarok törni ebből a rabságból…
Ti szerettek? Pedig én szikrányit sem tudom szeretni magam….sajnos.
Üdvözöllek Titeket
Tündér
Nagyon hálás vagyok Nektek!
Kedves Tunderke!
Te egy valoban szeretnivalo,kedves ember vagy,s szeretnem remelni,hogy onmagadat szereted legalabb annyira,mint amennyire mi kedvelunk teged,s ezzel segited kornyezeted,hogy korlatok nelkul szerethessenek!
Kedves Tündérke ! Persze, hogy gondolok rád, mert sokat beszélgetünk….Kívánom, hogy a tavaszi nap sugarai, símogassák meg arcod, selymesen.
Talán Személyiségfejlődésed korai traumák, megoldatlan konfliktusok miatt megrekedt, bizonyos területeken fixálódott vagy korábbi személyiségnívóra való regressziót mutat.
Szerepet játszhat ebben a szüleiddel való nem elégséges kapcsolatod, rossz, vagy éppen hiányzó minta. Apa-kép zavar, apa-ideál hiány, mely következhet az apukád alkoholizmus zavarából.
Vagy – de sok esetben sajnos és – az anyukáddal való nem adekvát kapcsolat is vezethet betegséghez: ha nem töltött be nőies szerepet a családban, ha túl domináns illetve akkor is, ha túlzottan megengedő volt, és legfőképpen, ha elhanyagolt.
Ezek már tetten érhetők az élettörténetben, hozzászólásaid alapján.
Mindez talán rossz frusztrációtűrést, a szükségletek elhalasztásának képtelenségét, hiányos konfliktusmegoldó repertoárt, életvezetési nehézségeket, mindezek következtében pedig önértékelési zavarokat eredményezett.
Talán bulimiád nevezhető tudattalan önpusztító tendenciának. Egy belső kényszer egy “forgatókönyvet” követ, mely – bármilyen meglepő – három, de maximum hatéves korodra már megíródott. Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni, és hogyan fog meghalni, ezt a tervet pedig egész életünkön keresztül magunkkal hurcolja Elemeit az anyatejjel szívják magunkba, a bilin ülve gondolják ki, szüleik veszekedéseiből szűrik le, különféle tündérmeséken, legendákon, vagy akár rémtörténeteken keresztül jutnak fülükbe. A szülői intéseken, fenyegetéseken, ijesztgetéseken és dicséreteken keresztül átszűrve ismertük meg a világot. A sors tehát gyermekkori döntésen alapuló a szülők által megerősített, a későbbi életesemények által igazolt, majd a választott alternatívában betetőződő életterv. Olyan kórlélektani állapot, mint tudatos gyermekkori döntések következményei, melyeknek hibás, vagyis negatív szülői “programozás” áll az alapjukban. Mégis ne a szüleidet vádold!
A Sors átírható! Segíteni fog !
Szeretném ha az alábbi emlékeidet, /amiket írtál / átírnád. Nagyon kíváncsian várom!
Pont ilyennek képzeltelek el, mint amilyen a fotón vagy, nagyon aranyosak vagytok a kislányoddal. B komlexet ugye szeded ?
Köszönöm hogy feloldoztok borzalmas gondolataimért, hosszú évek óta sarnyargatja már lelkem, hogy hogy gondolkodhatok igy egy ártatlan emberről.
Újabb emlékem van: édesanyám balesete után édesapámra szakadt két gyermek nevelése, amit nem nagyon tett meg, három műszakos munka ahonnan rövididőn belül kirugták mert munkaidőben ivott és egy nagyon beteg, éppen sorsába kényszeresen beletörödő, de emiatt még agressziv feleség, aki már nem feleség igazán…
Nos ezek hátterével teltek az “új” napok, éltünk ahogy tudtunk, és arra emlékszem apám mindennap bizonyos időközönként hányt. Arra emlékszem azt mondta a stressztől. De ez már megint olyan amit igazán nem tudhattam, hiszen felnőtt dolog volt. Az biztos én készitettem a házi feladatomat, és már megszokodttá vált számomra mikor vonult a vécére, majd kijött, remegő szájjal, sápadtan, szédelegve.
Mondandómba semmi meglepő nincs első olvasatra, gondolom, inkább számomra ,hogy már akkor is mivel ez közel fél éven át mindennap történt, természetessé vált hogy hány valaki, és mivel ezt a mintát elég sokáig néztem szerintem köze lehet mai életvitelemhez. Ráadásul nálunk nagyon nem volt közös étkezés, együtt a család esetleg szülinapos hétvégén ültünk le egymás mellé, de az viszont eléggé belém ivódott, apám nem evett inkább csak ivott, alkoholt. Azt hiszem azért is érzem az evés nem is annyira szükséges… Lehet hogy igy van, vagy rosszul gondolkodom?
Bosszantó ez még mindig kamaszkori emlék és nem kisgyermekkori.
Soha nem gondoltam találok embereket akik ennyire megértik a legszélsőségesebb gondolataimat KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!
Miért jó az étkezési napló? Örömömet bánatomat együtt a vacsoránál meg szoktuk beszélni kis családommal, ez nagyon jó és segit osztozni/túllépni rajtuk,
Sziasztok Tündér
Sokat gondolsz rám?
Kedves Tunderke!
Edesanyad,-amikor a betegseg erte,megszunt olyan lenni,mint korabban volt.Az a regi anya nem volt neked tobbe,s az ujjal nem sikerult megbaratkozni,mert egy olyan anyara emlekeztetett,aki tobbe nem letezik.Igy kifakadasod jogos volt.Azert nem kell szegyellni magadat!…Kerlek gondolkodj el a regi emlekeiden!Ha meselsz nekunk,talan beugranak a kieso epizodok is!
Azért 12 évnyi hegedülés nem semmi
Nem torz, ilyet ne mondj. Kedves, szép és aranyos! Punk-tum zárd le a gondolataidat, édesanyáddal szemben, már megtetted a kiélést, nem folytottad magadba az érzéseket. Ne szégyelld magad, mert EMBER vagy, van bűntudatod, ami azt jelenti van lelked. Én is kinyílok mindenkinek, pedig ismerem a mondást: Légy kedves mindenkihez, bizalmas kevéssel, őszinte csak egyel, de jól nézd meg kivel.
Naplót az étkezésedről, napi elfoglaltságodról, örömödröl és bánatodról kellene írnod.
Igen, ponosan: “könnyitsek az életemen, hogy élvezhetőbb legyen. Ne törekedjek mindenáron a 200 %-ra, ne a legaprólékosabban tökéletesre kivitelezett ebédkészités legyen számomra a reális, hanem kis segédlettel ugyanúgy produkálható, könnyed, és légis változat. Vetközzem le maximalizmusom ami zsigereimben van és mindig kikiált ha kicsit is lazitanék rajta”
Nagyon sokat gondolok rád!
Szégyenlem magam, rettenetesen…
Bűn az ahogy édesanyámról beszéltem, irtam ide Nektek, Tiszteletlen voltam. Édesanyám velem volt mindvégig, csak én a szörnyeteg bebeszéltem magamnak, hogy ő már nincs nekem, amikor történt vele ez az agyvérzés. Utána mikor hazatért a kórházból idegen emberré vált számomra, és fizikai valójában is. Mégis most igaz nem 100%-osan egészésges, de lebénult jobb oldallal, beszédkészség elvesztésével is többre képes mint más egészséges ember. Rendkivüli akaratereje elképesztő mennyi dolog elvégzéséhez elégséges. Becsülnöm kell ezért.
Nem, egyáltalán nem élveztem a támadó, tapogató cselekedetét, sőt undorodtam tőle, ráadásul mint kiderült, kisegitő iskolás volt és több másik osztálytársnőmmel is megtette ugyanezt.
Az a baj velem ha valakitől egy szikrányi figyelmet is kapok, egyből odafordulok, túlságosan kinyillok neki, akár mennyire taszitó is esetleg az az ember. Nem t udom miért.
Naplót miért kéne irnom, nem vagyok én olyan érdekes ember, nem történik semmi különöm velem, csak mindig ugyanaz. Nem vagyok nemzedékem számára olyan eredeti és felbecsülhetetlen gondolatkristályokkal megáldva, hogy azt meg kellene örökiteni a jővő számára, okulás, okitásként…
Azt hiszem abszolut értem javaslatod lényegét, kedves IKszypszilon, könnyitsek az életemen, hogy élvezhetőbb legyen. Ne törekedjek mindenáron a 200 %-ra, ne a legaprólékosabban tökéletesre kivitelezett ebédkészités legyen számomra a reális, hanem kis segédlettel ugyanúgy produkálható, könnyed, és légis változat. Vetközzem le maximalizmusom ami zsigereimben van és mindig kikiált ha kicsit is lazitanék rajta?
Remélem jól értelek
Segitségeitekért, javaslataitokért rendkivül hálás vagyok, nagyon köszönöm
Tündér
Az adataimnál van egy kép rólam, elég torz…
Köszönöm a videot, régen 12 évig hegedűltem, és kb 12 éve már nem, jó volt megint hegedűszót hallani…
Tündér
Jajj Rabbi, köszönöm szépen! Értem és sajnálom.
B komplex vitamint kell szedned, ha hízni szeretnél. A kedvelt ruhatárad alapján nem vagy zárkózott / keresztbe csíkos övvel lévő felső / ,se “magamutogató”. Teljesen jó, biztos csini vagy. Miért játszottál megerőszakolós játékot? Vald be?, Félelemből, emlékből, netán kicsi izgalmat éreztél mikor a kamasz fiú akaratod ellenére tapogatott ? Ha édesanyád 16 évesen elhagyott, hogyan kerültél a konyhába, aznap mikor megtörtént a tragédia ? Vagy nem olvastam figyelmesen?
Tündérke naplót kéne írnod és magaddal kéne foglalkoznod. Fodrász, kozmetikus, masszázs, pici szoli, a főzni valókat úgy válogasd össze, hogy mirelit vágott hagyma, vágott zöldség legyen, hogy ne kelljen sokat pöcsölnöd vele. Legyen sok ásványvíz, erdeti szörpök, sok túró rudi, kinder csoki, cappucinno por, előre fűszerezett husok, tej, tojás, sok gyümi, zöldség.
Fotót tudsz küldeni nekem ?
6 éves kori neved csak transz állapotban tudnád leírni, erre van orvosi hipnoterepeauta..
Trauma utani zsibbadtsag….5 eve sarokkoszorube tett fafureszkoronggal lehenteltem a bal kisujjomat ugy,hogy a csontok ossze-vissza alltak ki a kezfejbol,es csak egy keves bor tartotta a lecsungo kisujjam maradvanyat.-Orvoshoz kell mennunk!-mondtam a kollegamnak.Minek?-kerdezte.-Elvagtam a kezem.-s mutatom neki…Majdnem elajult.-Ne haragudj,de en keptelen vagyok vezetni.-mondta teljesen elsappadva.-OK,akkor telefonalj a 911-re!-Bocs,de keptelen vagyok egy szot is mondani angolul!-OK,akkor tarcsazz!-Rendben….En telefonaltam.-Menjunk a hegy labahoz,ahol a lakopark kapuja van!-OK,de te vezess,mert en most keptelen vagyok!…En vezettem egy kezzel.Teljesen racionalisan kommunikaltam,es cselekedtem.Ma is csodalkozom magamon,es borsodzik a hatam,ha a kilogo csontokra es huscafatokra gondolok,de akkor a zsibbadtsag allapotaban OK voltam…..Ez a zsibbadtsag uralkodott a vilaghaboruk okozta trauma utan az emberekben.A lelki irtozas maradt nekunk,az utokornak.
El kell gondolkodni, hogy mik azok a dolgok, amikről tudják, hogy változtatni kéne, mégsem teszik a pánik és depressziós betegek ? Szerinted ?
Rabbi levelére:
Ez engem is elképeszt, úgy érzem rendkivül erős ez a nemzedék, küzd a mindennapokért, jobb megélhetésért.
Most amit irok gondolom majd visszatámadnak pánikbeteg társaim, de pillanatnyilag ezek a gondolatok vannak a fejembe, erről a témáról: Szóval, külső negativ tényező (gondolok háború, természeti katasztrófa) nem lévén kreálunk magunknak nehezitő tényezőket, mindennapi küzdelmeink mellé, mert nagyon küzdő, harcos tipusok vagyunk… (mondom ez csak is az én véleményem, nem hiszem hogy sokan egyetértenek) Készitünk magunk köré szépen egy kulimászt, egy ragadós, nyúlós mocsarat, szépen megágyazunk benne, majd belefekszünk és innen indulva küzdünk meg ugyanazzal az uttal, ugyanazokkal az ut során akadó megoldandó feladatokkal amit a napok hoznak. Én igy érzem, nem direkt magunk ellen, hanem mert ez komfortos nekünk, nehezitett verzióval, az élet. Benne van az amig ezt a mázat késziti ki-ki magának, és benne ülve, csak magára tud figyelni magával tud foglalkozni az egyén, és magába indulhat harcba….
Biztos kissé érthetetlen, bocsánat ez jött… hát leirtam.
Tündér
Sajnos úgytűnik a szexuális agresszió nem tűnik el soha az emberiség életéből. Az, hogy apád molesztát súlyos következményekkel járt, talán csendben engedelmeskedtél neki, hogy ne legyél folyton büntetett. Ez önbizalom nélkülivé, és szorongóvá tett, talán a mostani partnerkapcsolatodban is engedelmeskedni szeretsz, és önként vállalod az alárendelt szerepet. Mindezt, a partnered és a te hibádon kívül. Én nagyon örülök, hogy van két gyermeked, tehát volt jó korszakod, szex működött, anya vagy, így ismét eljön ez a jó korszak. Légy türelemmel.
A türelem azt jelenti, hogy a lemondásokat, csalódásokat, fusztrációkat, betegségeket türelemmel viseljük. Ez összefügg az önértékeléssel.
Ok, akkor a hiba: a valóság bizonyos vonatkozásainak tagadásodban volt. Nyugi
Kedves Ikszypszilon és rabbi!
Maximálisan értem mindkettőtöket! És egyet is értek!
Régen egy kineziológussal hosszas beszélgetések után kideritettük vélhetően édesapám által volt negativ szexuális élményem, iskolás koromba kb12-13 évesen pedig üldözött egy nálam nagyobb fiú és megfogdosott mikor elkapott.
A szexuális inger a bulimia miatt pang szerintem is, remélném ha ujra egészségesen étkezem majd ez is változni fog. Bár nehéz lesz ujra vissza szokni két éves kihagyás után..
Pont a napokban gondolkodtam ezeken a gondolatokon én is, mélyen, szóval nem okolom szüleimet, azaz nem tartom őket felelősnek, ezt kaptam, és lehetőséget magamon segiteni változtatni. Ők egy féleképpen tudták csinálni amit csináltak. Sajnos a gyermeknevelést nem tanitják, nem mondják meg mi helyes, min nem helyes, sötétben tapogatozva kell nap mint nap dönteni, ők igy döntöttek akkor, ahogy jónap látták, nem ellenem. Egy ember egy féleképpen látja adott pillanatba a világot, főleg ha az az ember közbe a saját bajával (apám alkoholizmusa) van elfoglalva méginkább másképp áll a világhoz, a körülöttük lévőkhöz, és megint csak más szemszögből dönt. Anyukámra haragszom nagyon, aki 16 ééves koromban elhagyott. Megszünt létezni, s engem irányitani, segiteni. Ő rá lett volna pont akkor szükségem leginkább. Agyvérzést kapott 35 évesen, 20%-os ember lett belőle, lebénult a jobb oldala, nem tud beszélni, irni olvasni. A korházba nem mertem bemenni hozzá, az intenzivre bevitt apám életembe nem jártam még ilyen helyen, mezitelen emberhusok végig az ágyakon, kopaszra nyirva, nem tudni ki nő, ki férfi, alszanak, remélhetőleg, s igy kicsit elviselhetőbb a látvány, villogó neonfény, félhomályt csinál, közeledve anyámhoz, félek, nem mozdul, apám felébreszti. Odafordul, senkit nem ismer fel. Szép lassan talán mégis. Apám erőlteti Anyám figyeljen.. kezd derengeni neki apám, hugom, és most rám néz. Torzult az arca azt veszem észre, Agressziven felém néz, pánik és idegesség vegyül szemeibe, hajtogatja ő ki? ő ki? Elsüllyedek szégyenembe. Próbálják csillapitani, kiderül rengeteg emléke elveszett a vérzés miatt. Én is. Én állok ott, nem értem egy nappal ezelőtt még egészséges volt, semmi ilyen nem történt, szeretett. Bele kell törödnöm, hogy innentől már csak ilyen? Ebből már nem lesz újra ember…
Szégyen hogy ilyeneket gondoltam, és gondolok. Szégyen, gyülölöm emiatt magam. Egy ártatlan, rendkivül szeretetre méltó, küzdő, kitartó, mérhetelen akaraterővel, és kitartással megáldott, drága ember, én meg igy beszélek róla. Szégyen.
A legnagyobb trauma ezzel kapcsolatban az volt hogy én találtam meg a konyhába, habzó szájjal, én rohantam le telefonálni a mentőnek, előtte soha életembe nem tettem ilyet, türelmetlenül vártam a mentősöket és kisértem őket fel, mikor kb. évek hosszuságának tűnő 10 perc múlva végre megérkeztek, és láttam részecskéire szétbombázott anyaképemet idegrángás közepette feküdni a szülői ágyon.
Majd a második, mikor iskolából hazatérve, bementem a konyhába, az egész vérrel volt locsolva, mindenfelé tócsákban állt, elmaszatolva a linóleumon kezek, ujjak nyomai, csúszásfolt..amerre néztem, falon, konyhapulton,első gondolatom, jézus ennyi vér nincs is. Sehol senki a lakásba, biztos hogy egyedül vagyok, csak utána jutott eszembe anyámmal történhetett valami, dehát mi, még járni sem tud egyedül, akkor hova mehetett. Buta voltam, buta, nagyon. És önző.
Kiderült a konyhába elszédült, elesett, ahogy dölt a falba beverte frissen műtött fejsebét onnan eredt a rengeteg vér.
Azóta nincs anyukám…
Sajnálom ha valakit ezzel megbántottam, hogy ilyeneket mondtam, de jó volt ujra átélni, leirni, nagyon sajnálom…ne haragudjatok.
Nem tudom milyen a kognitiv vis. terápia, pedig már sokszor hallottam róla, tudna valaki ebben segiteni?
Általában úgy veszem észre trendi ruhákat viselek, érdekes de folyton azon veszem észre magam egy lépéssel megelőzöm a divatot – istenem nem beképzelt vagyok, kérlek ne higgyétek – és belső megérzés utján választok a boltba ruhát, szineset, virágosat, ritkán csikosat, de azt inkább nem szeretem, kockásat is ritkán, világosakat, és virágosakat, de a szürkét, sötétkéket imádom. Rengeteg ruhámat átszabtam 16-18 éves koromba és büszkén vállaltam, mostanába azokat a technikákat amit akkor valami belső késztetés miatt kreáltam magamnak most visszaköszön a mai ruhákon, mindig elképedek ezen. Férjem csak azt mondta: Neked egy ruhád sincs ami tisztességes, amit békén hagytál és nem szabtad át? Erre elkezdtem erősen gondolkodni, és valóban akkoriba egy sem maradt, gyárilag. Túl kreativ voltam. Apám sem nagyon értékelte, “Vagy felveszel egy normális ruhát vagy velem nem jössz” nagyon sokára derült ki számára a szoknya lett volna a normális, én meg pánikoltam mert normális nincs mindet átalakitottam, igy nem volt választásom azt mondtam akkor nem jövök… Azóta is felhánytolgatja ezt nekem.
Egyedül voltam, eleinte nem zavart, játszottam, egyedül, mindig megerőszakolós játékot, vagy menekülőset… Nem tudom miért akkoriban ez lehetet számomra a szerepjáték. Aztán zavart, mikor tizenéves lettem de bele kellett törödnöm, azóta meg lételememmé vált akkor érzem magam legjobban ha egyedül lehetek… Csak én egyedül fedezhetem fel a szépet a világot, szeretek világot látni, nézni a szép embereket, tájakat, élményeket. Szörnyű, hogy csak amásodik gondolatom ezt a sok szépet családommal szeretném megosztani. Iszonyatos ember vagyok.
Köszönöm nagyon ezeket a kérdéseket, a videót délután higgadtan megnézem igérem, de most nagyon felkavarodtak bennem az emlékek…
Tündér
Kedves Rabbi
!
Tudod mi jutott az eszembe ?
Régi leszármazottjaim résztvettek az I. és II. Világháborúban. Ami azt jelentette, hogy az életükért küzdöttek, pincékbe, óvóhelyekre bújtak el. Babon, krumplin éltek és várták mikor lőnek le egy lovat, hogy behúzhassák azt, és feldolgozzák. Várták hulljon a hó, hogy abból vizet olvasszanak, mert aki kiment vízért, számolnia kellett azzal, hogy hátulról agyon lőhetik.
Főleg az asszonyok bújtak el, mert a párjuk kint volt a fronton. Szerelemből született Gyermeküket elbújva hozták a világra, és az adott szőrnyű állapotok miatt, mégsem apadt el a tej mellükből, hiába robbantak a bombák és ropogtak a fegyverek. Sok nőt meg is erőszakoltak. Mégis mikor vége lett a II. Világháborúnak, mentálisan nem rokkantak meg. Igényelték a szexet, stb. Nem volt ennyi pánik, depressziós, mentális beteg. Szépen újra kezdtek mindent, sikerült több generációnak ingatlant teremteni, és csak egy rossz emlékként vissza gondolni az egészre. Ha fáradtak voltak, nem gondoltak szerotonin csökkenésre, mert nem is ismerték ezt a fogalmat.
Tehát, lábtempóztak és kapálóztak a kakiban, de megtalálták a szilárd pontot, ami a személyiségükből fagadóan belőlük tört a felszínre, és nem kívűlről. Felülemelkedtek ezen a súlyos problémán, bölcsek és felülemelkedett lelkek voltak.
A fiatalabb generáció vaj’ miért nem képes erre ? Most jön ki rajtuk őseik szenvedése, vagy már ” beltenyésztettek lettünk” , s a következő korosztály méginkább az lesz ?
Lehet, hogy nem normál vagyok, de talán választ azért kapok, te hogyan látod.
Köszönöm!
Kedves Tüdérke
!
Szeretném ha őszintén válaszolnál, hogy lesokkoltál és az miatt nem emlékszel a gyermekkorodra, vagy esetleg, ” hárítassz ” illetve, úgy mint a kedves férjed nem tudod felidézni? Egyik sem probléma, az sem, ha ősszintén magadba fordulva bevallod, hogy nem akarsz emlékezni és ezért hárítod a gyermekkori emlékeidet. Lényegtelen, elmúlt csak a most és az itt van. Nem tartom helyesnek úgysem, ha a szülőket egyes “tanárurak” hibáztatják gyermekük sorsának alakulását. Ezzel csak tovább szítják a tüzet, annak ellenére, hogy magát a szülőket is bevonnák egy beszélgetésbe / így derülnek ki az igaz dolgok /, és csak azt tartják szem elött amit a paciens mond. Általában a pánikbetegek szoktak vissza-vissza gondolni a gyermekkorukra, és a jó pszichológus fittyet hány a szülői neveltetésre, inkább a kialakult problémát kezelik a továbbiakban. Kognotív viselkedés terápiával, súlyosabb esetben gyógyszerekkel, hogy ne támadjanak izom görcsei.
Ha nincs vércukormérőd az otthoni házipatikában, akkor úgyítélem meg, nem annyira súlyos a táplálék bevitelének bulimiás kivitelezésed. Tehát nem esik le napmint nap a vércukorszinted, ‘ Hál Istennek ‘ . Mint az is, hogy dolgozni eltudsz menni, szívós nő vagy. Most, megkérdezem tőled, milyen ruhákat hordassz szívesen. Főleg az érdekel, hogy milyen a mintája, / keresztbe csíkos, tigris-párduc mintás, pöttyös, feliratos stb. / Mély dekoltázsúakat kedveled-e ? Milyen színeket hordassz a legtöbbszőr. Miben vagy perfekcionizmus ? Gyermekkori képen sovány, vagy duci kislány voltál?
Írtad, és kihangsúlyoztad, hogy egyedül érezted magad kiskorodba. Ez lehet jó és lehet rossz. Jó, mert hagytak kibontakozni a szüleid, nem ültek a nyakadon, önálló döntéseket hozhattál meg, és serdülő korban, ” hagyták, hogy felfedezd magad “. Persze, az anyai szeretet már a méhben kezdődik el, erről az érzésedről nem írtál, de jól tetted. Ilyenkor hajlamos az ember a betegsége miatt, a szülőket vádolni, és nem logikusan gondolkodni.
Úgygondolom önértékelési gondod van és kényszeres gondolataid a test – térképeddel kapcsolatosan, melyek csak a pszichéd terméke. A kényszeres gondolatokat kizárólag szakember tudja meggyógyítani, kognotív viselkedésterápiával, és SSRI tablettával. Ez a Te munkád lesz.
Szexuális zavart okoz Rabbi a bulimia, gondold el kedves, kényszeresen eddig megakart felelni Tündérke, és ” elfáradt ” Nem kívánja. Ha pedig szexuális trauma érte, beszélni fog róla.
U.I. : Tündérke! A vidi remélem tetszett, és érted.
Szia Rabbi
Kedves Tunderke!
Sokat gondolkoztam rollad.Ket igen fontos informacio ugy tunik osszetalalkozik.Eddigi tapasztalataim azt mutatjak,hogy problemaid azonos tobol erednek.
Talan mar utaltam arra,hogy felnott korban az a termeszetes,ha a ferfiaknak es noknek egyre csitulo hullamokban fellobbano szexualis vagyuk van egesz idos korig.Ugy tunik ez nalad nem mukodik.Ennek komoly oka lehet.Szeretnem remelni,hogy te vagy a kivetel,ugyanis a szexualis vagy hianya rendszerint gyermekkorban atelt valamilyen szintu szexualis eroszakra vezetheto vissza.(Ez a felnottek reszerol indulo becstelen jatszadozastol,a megeroszakolasig terjedhet.)Ugyanerre utal az emlekezet kimaradasa igen hosszu idoszakra.(Egy ilyen borzaszto esemenyt az elme onvedo mechanizmusa olyan modon kezel,hogy az esemeny kornyezeteben levo emlekeket a traumaval egyutt a melyemlekezetbe zarja.Igy nem jelent napi problemat a feldolgozhatatlan esemeny.)Itt hadd idezzem azt a szimbolikus kepet,mellyel peldazni szoktam a lelkitrauma szerepet!….Testunkbe hatol melyen,egy tovis,melyet probalunk eltavolitani,de nem megy.Nehany nap mulva begennyesedik,es talan a gennyel egyutt ki tudjuk nyomni.Ha igy sem megy,a szervezet egy tokot alkot az idegen test korul elzarva azt a verkeringes elol.A tovis korul egy duzzanat alakul ki,s ovjuk azt hogy ne utodjon meg,megis azt utjuk be leg surubben.Hiszterikusan reagalunk,ha valaki erinteni akarja.Allando gyulladast okoz a szervezetben,es veszelyforrast.Szakemberre van szuksegunk.Az felmetszi,kiemeli az idegen testet,es az azt korulvevo tokot,kiverezteti a sebet,majd osszevarrja azt.Gyogyirral keni be,es gyulladasgatlo gyogyszert ad.Amint begyogyult,marad egy sebhely,mely mar nem fertoz…..Valahogy hasonloan reagal pszichenk is a lelki tovissekre a traumakra,es annak kezelese is hasonlo folyamattal tortenik….Mi nem vagyunk szakemberek,es ezert sutan all a kezunkben a lelki szike,s ha feltarjuk is a serulest,vajon jol latjuk-e el azt?….Tunderke!Te egy joember vagy.Nagyon szeretnem,ha boldog lehetnel!Nehany korulmeny ezt zavarja,s a korulmenyek megoldasa tulmutat rajtunk.Jo volna meggondolni egy hosszabb otthoni tartozkodast,mondjuk egy unnep kornyeken,es urugyen!
Kedves Tündérke !
Nézd meg ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=sb2YOg_dkQM&feature=player_embedded
Nagyon szívesen az alábbiakhoz hozzászólok, mert kimerítően válaszoltál. Köszönöm!
Kedves Ikszypszilon!
Hát ezek elképesztő kérdések, soha nem kérdezték még ezeket meg tőlem. Kérdéseid óriási ajándékok Nekem, nemhogy még az hogy válaszolhatok rájuk. Hihetetlen, nagyon köszönöm.
Szóval: Nem tudom, hiába erőltetem, nem emlékszem, milyen volt a gyermekkorom, csak az ugrik be, esetleg, hogy egyedül, mindenhol egyedül. Pedig panelba éltünk, meg előtte állitólag egy szintén nem túl nagy házba elég nehéz egyedül lenni… (Arra a házra egyáltalán nem tudok visszaemlékezni pedig 10 éves koromig ott éltünk) És van kishugom, de belőle sem emlékszem semmire, pici korától. Nézegetek képeket, fogom a kezembe, még pólyás, de nem emlékszem semmire hogy nött fel. Beszéltem erről kedves férjemmel azt mondja ne dramatizáljam túl, ő is csak pár dologra emlékszik gyerekkorából..
Vércukor mérőm nincs, nem teljesen tiszta miért kérdés ez.. Próbáltam a hashajtós verziót is, nem fogytam tőle elég gyorsan, és folyton puffadt volt a hasam ezért váltottam. Nem tudom két gyermek mellett bevállalni, mert váratlanul kell rohannom, nem igazán fér bele az időbeosztásba… Ráadásul most úgy érzem nem szép az ilyen soványság, elhatároztam hizni szeretnék, formásodni. Tudom ez ütközik a bulimiával… Falásirohamnál nem csak egy tortával birok el…(Az a minimum mennyiség.) De sajnos minden nap van falási rohamom. Nagyon fontos nekem a pénz, szakközepes voltam mikortól emlékeim szerint semmi pénze nem volt szüleimnek, hosszú évek alatt semmit nem kaptam meg amit igazán szerettem volna, ami kivánságom volt és mertem néha emliteni, egyből azt a választ kaptam nincs rá pénzünk, mikor iskola mellett dolgoztam, és még otthon laktam, én fizettem a telefonszámlát, nahát akkor mindenki nagyon beszédes volt akeresetem nagy része arra ment, szüleimtől kaptam naponta 100 forintot hogy a büfébe tudjak szendvicset venni, egyik alkalommal a nagymamám ezt hallotta, erre kérdés nélkül lehordott miért a szüleimtől kérek pénzt mikor van keresetem, azota annyira megromlott a kapcsolatunk hogy szóba se áll velem szinte. Szóval nem volt soha pénzünk. Jól kerestünk mikor kedves férjemmel összekerültünk, és együtt éltünk, de jöttek adósságok, most kezdünk talpra állni. Ez hozta hogy hosszú ideig rám megint nem jutott, neki és gyermekeimnek mindig törekedtem meglegyen mindenük, ezen felül sajna élelmezésre ment (nem bulimiásra). Talán azért érzem most garantáltan amit kivánok megveszem, tehát van igényeimre pénz, ha feladom, megint nem kapok semmit, buta dolog tudom. Dolgozom, két munkám is van, gyermekeket nevelek előtte utána, és a háztartás, és a kedves. De persze minden anya ezt csinálja, ugy tudom.
NEm emlékszem hogy irtam e hat évesen, és hogy hogy irtam le a nevem. Arra sem emlékszem voltam e hat éves, nem komolytalankodom el a dolgot, valóban rémesen idegesit, hogy nem emlékszem hiába probálkozom felidézni emlékeket.
Remélem Te esetleg ki tudsz valamit deriteni válaszaimból.
Nagyon köszönöm Tündér
Mesélj, milyennek élted át a gyermekkorod ? Van-e otthon vércukor mérőd ? Kipróbálnád -e, hogy eszel rendesen és hashajtó teával szabadulnál meg a béltartalomtól ? Falásrohamoknál megtudsz enni egy egész tortát ? Vagy már nincs falásrohamod ? Őszintén , mennyire fontos neked a pénz ? Dolgozol ?
Az első kérdésemre nagyon kíváncsi vagyok. És emlékezz ellazulva, hogyan írtad le hat éves korodban a neved.
Baráti ölelésem!
Ráadásul szánalmas módon csak most jöttem rá, elértem a soványságot amit mindig is szerettem volna, de csalással, ennél lejjebb nem is csuszhatok, csak hogy fenn tudjam tartani az áhitott képet, de nem fair, hiszen számtalan nő fogyókurázik, és nem a legegyszerűbb utat választja ehhez. Én a fogaimat féltem, rettegek hogy elől kitörnek a gyomorsav szétrongálta. Érdekes, abba kényszeresen nem is gondolok bele hogy nyelőcsövem, gyomrom és még mi sérül ezidő alatt..És ez az minden nap, minden alkalommal tudom ártok magamnak, komoly sérüléseket okozok magamnak mégsem tart vissza, pedig tudom ezek minél tovább csinálom annál súlyosabb kövekezményeket fognak magával hozni, ami már nem lesz visszaforditható…
És fáj elértem a soványságot, és nem vállalhatom Öszintén fel, mert aki csak rámnéz, aki csak látja mindennap szállitom haza a temérdek édességet, TUDJA hogy csakis egy módon tudom ezt a soványságot fenntartani, nem hülyék az emberek… Tehát nem azt értem el amit igazán szerettem volna, tetszek az embereknek, tetszen nekik a soványságom, hanem hogy aki rámnéz “szán” betegségem miatt… Talán ezért jött ez az erős kiábrándultság, ezért jött az érzés feladom ez az életet, ezért jött el most az idő, hogy változtatni akarok…
Sziasztok Tündér
sajnos érzem genetikailag, kódolva vagyok ilyen, vagy ez csak mentegetőzés? Érzem ezt 100%ékosan teljesen levedleni nem fogom tudni… De szeretném legalább egy hosszabb időszakra enélkül élni az életem, mint más normális ember, és szeretném végre érezni, milyen érzés azt anni amit kivánok napközbe, és nem azt számolgatni egésznap fejbe, kora reggel mit egyek hogy belepasszoljon a többi étkezés, kombinálni, jaj nehogy meghizzak tőle, mert általába már reggeli után bedobom a törülközöt és azt mondom eszek akármi levest, vagy egy fél almát majd este befalok mindent úgyis… nem csak agyba kell segitség, étkezésbe is, egyenlőre mindentől rettegek és már azt se tudom milyen mikor felszabadultan eszik az ember….
Dehogy sértődök meg, ez a reális helyzet, sőt, megdöbbent hogy ennyire jól átérzitek úgy hogy nem voltatok még benne….
Sziasztok Tündér
Jajj, ne haragudjatok! Tündér esete teljesen egybefügg az ismerősöm életvitelével, és betegségével. Sajnos a mai napig nem gyógyult ki belőle. Neki sincs este otthon a férje, marad a házimunka, a gyerek nevelése, kicsi telefonos munka. Én látom rajta, hogy pótcselekvéseket csinál. Csinos, okos nő. A nyelőcsőve fáj néha, de ma már hozzászokott és elfogadta ezt a betegséget, hiába ment orvosról-orvosra.
Ez csak egy példa, a tapasztalatom.
Kérem nem megsértődni…
Valoban.A fizikai elvonas tunet nem szokott tovabb tartani,mint 5 nap,de a kivalto lelki trauma hatasa az egy kocsit hosszadalmasabb.A lenyeg az,hogy valamit ki kellene talalni az eves helyett,de hangsulyozom,hogy a melyben huzodo problemat muszaj megoldani.
Kedves rabbi!
Akkor jól értem arra számitsak kb 5 nap lesz fizikai elvonási tünettel, utána jobb lesz? És mire számitsak, jobb lesz ilyenkor engem elkerülni? Szörnyeteg leszek, kifordulok emberi formámból? Volt amikor pár napig már kihagytam, de akkor a z idegességtől nem tudtam aludni, ettől tartok most is…
Sajnos a szex mint új szokás nem fog menni, nem birom rávenni magam… Nem tudom miért, de elviselhetetlen már a gondolat is, nem is kivánom, magát a szexet, kedves férjemet igen, de ő annyit dolgozik, soha nincs itt. Vegyek erőt ebben is inkább magamon, és essek túl rajta? Inkább mint a bulimia?
Mivel 3 óra körül fekszem minden nap le, és fél hétkor kelek, nem álmodok jó ideje… előtte se volt kifejezetten rossz álmom, legalábbis ritkán…
szia tündér
Kedves Tunderke!
En speciel otthon zenetanar voltam 21 evig,s itt -az USA-ban- egyetemesezermesterkent mulatm az idot.Amikor a teologiat elvegeztem, akkor ebredt fel bennem a lelek rejtelmei iranti erdeklodesem,s ez felerossodott csaladom szetesesekor(torteneteimet olvashatod,ha raklikkelsz a nevemre)….Az elvonasi tunetekrol:2000-ben bortonben voltam 3 honapot Baracskan(nevelokent,de kirugtak,mert besugas helyett megoldottam a problemakat).Ott meselte az orvos,hogy a drogosok elvonasi tuneteit fokozatosan csokkeno adagban beadott C vitamin,es sosviz injekciokkal szoktak kezelni.Termeszetesen a paciens azt hiszi,hogy heroint kapott….Otthon vezettem nehany dohanyzasleszoktato tanfolyamot,ahol szinten vannak elvonasi tunetek.Ott 5 nap abszinencia utan nincs fizikalis elvonasi tunet,csak a megszokasbol eredo pszichikai.Ezt egy olyan masik szokas bevezetesevel utjuk ki,amit a dohanyzas szertartasa helyett vegez a leszokni vagyo.(ragogumi,fogpiszkalo szopogatas,cukormentes cukorka,stb)Ezt te is kiprobalhatnad.(Pl.amikor egyedul szoktal zabikalni,inkabb hancurozol a ferjecskeddel)Az biztos,hogy az eveskenyszer a pszichedbol jon eppugy,mint a buntudat az eves miatt.Ezt a psziches parancsot csak akkor lehet kiutni az elmedbol,ha tudjuk honnan ered….Nincsennek visszatero ,vagy megdobbento almaid?…Annyit a visszatero elvonasi tunetekrol,hogy az eveskenyszer tul melyen van a pszichedben,s igy nem fogsz megszabadulni attol nehany nap alatt.
Kedves rabbi!
Nehéz elhinnem hogy Ti inkább sorstársak vagytok velem semmint képzett terapeuták, hiszen már pár napos ismeretségünk alatt is többet tudtatok bennem felszinre hozni mint az utobbi 20 év akármelyik időszakába életembe avatkozó kineziológus, pszichológus. Ezt nagyon köszönöm Neked, s Nektek. És persze felbecsülhetetlen számomra az érdeklődés irányomba, és hogy törödtök velem, szerintem sokunknak már eleve ez a rész gyógyitóan hathat. (Legalábbis megerősit) Szakorvostól eltántorit az is hogy több éves folyamat a gyógyulás, de én most akarok változást, nem egy vagy két év mulva. Türelmetlen lennék? Én is a hipnozisra gondoltam, de nem tudom mikor tudnék életem során ilyenben részt venni, ha esetleg hazamegyünk Magyarországra nem pszichológushoz jutok el, családom legkedvesebbjeit végigölelgetjük, és már jön is vissza a repülő este… Szóval ez az út elzárva. Önerőből kell megoldanom, és erőt érzek magamba. Csak azt kell tudnom, reális és valós e hogy ha elhatározom nagyon erős elvonási tünetek vannak, mit kell ezekkel hogy ne legyen akkora kin csinálnom? Vagy egyszerüen át kell kökeményen vészelni, és utána jobb lesz? Most itt tartok…
Szia Tündér
Kedves Tunderke!
A bulimiad nagy valoszinuseggel egy gyermekkorodban elszenvedett traumadra vezetheto vissza,es egesz biztosan fel tudod majd dolgozni azt szakember segitsegevel.Valamilyen kisgyermek szamara erthetetlen,elfogadhatatlan esemeny lehetett.Ha elmed almodban,-amikor nem a racionalis agyfel vezeti a gondolkozast -visszatero almokat produkal,az almok szimbolikaja iranyt adhat a problema megoldasara.Ha modod lenne magyar pszichologussal talalkozni,hipnozisban vissza tudnal emlkezni arra az idoszakra is…..Mi itt ebben a kozossegben mindnyajan szenvedtunk(s nemelyek most is szenvednek) mentalis serulesektol,s ezert egyutterzobbek vagyunk az atlagnal.A massagunk titka ebben rejlik.Nem vagyunk mi angyalok(hodolat a kivetelnek),csak emberek,akik kozelrol ismerik a lelek szenvedeset.Bizonyara te is attol vagy mas,mint az atlag,s talan azert szeretnek annyira csaladodban is….Egy iskola udvaran,ahol otthon tanitottam,volt egy hatalmas cseresznyefa.Torzse atmeroje meghaladta az 50 cm-t,es magas koronaja egy erett diofaera emlekeztetett.Egy tavasszal munkasok vettek korul,es kezdtek kiasni a gyokereket.Arra setalt egy oreg bajszos bacsi,es megkerdezte tolluk:-Hat ti meg micsinatok?-Kivagjuk ezt a fat.-Oszt mir?-Mert mar 28 eves,es nem terem.-Nem hat,mer butak vagytok,mint 3 par rendorcsizma.-Mit kene neki csinalni,hogy teremjen?-Szenvedtetni fiam!Ha szenvedett eleget,teremni fog sokat.-Azt hogy kell csinalni?-Gyuccsatok ra egy szivarra,oszt visszajovok,mire leeg….Az oreg visszajott egy kisbaltaval,es a torzset korbevagdalta azzal az aljatol a tetejeig.Tavasszal,ismet viragba borult a fa,mint minden evben,de a leviragzas utan mindenki csodalkozott,mert a temerdek cseresznye fejlodesnek indult.Attol kezdve minden evben rengeteget termett,amikor nem fagyott le a virag…..Ilyen az ember is.Az embersege javat, a szenvedes hozza a felszinre.
Igen, 20 évesen találkoztam, mostani férjemmel, megismerkedésünk után 7 évvel döntöttünk ugy gyermeket szeretnénk, szerencsére szinte elsőre megadatott, majd két évvel később érkezett kishuga, akit szintén mi elhatározásunk után teremtettünk. Azóta is békességben együtt élünk, nevelgetünk, szeretünk…. És rácsodálkozom mindennap, milyen hatalmas csodában van részem általuk, milyen káprázatos, hogy ezeket az élményeket kaphatom…
Miért kérdezted? És miért ne mondtam volna el? Olyan sejtelmes…
Kedves XY!
Én inkább attól tartok ami esetleg kiderülne a gyerekkoromról, most egyenlőre izgalmasnak tűnik a találgatás, de félek mi lesz ha valami rettenetes derül ki, na azt hogy fogom tudni feldolgozni?
Kértem szakorvosi segitséget, interneten felvettem a kapcsolatot egy pszichológusnővel, de még sajnos nem jelentkezett pedig az időm nagyon telik… Angliába élek,nem tervezzük haza menni egyenlőre, igy más lehetőségem egyenlőre nem nagyon van. A nyelv ismerete (angol) még nem ennyire erős, hogy ilyen témában alkalmazni tudjam.. Azért is jöttem ide közétek, hogy hátha találok másik bulimiást aki elmondaná nekem hogy lehet kigyógyulni, vagy esetleg ő mit,s hogy csinál…Szóval elhatározásom egyenlőre töretlen, de eszköztelen vagyok, és nem tudom merre indulja,. mindennap elhatározom ma nem lesz, nem folytatom tovább, még se találtam senkit aki konkrétan elmondaná, ok elhatározás után tedd ezt, ird le azt, vedd be amazt.. Bár remélném erős gyógyszerek nélkül is megy…Reménykedem egyszer elvezetik hozzám segitőm ha itt lesz az ideje… Ne értsétek félre, rettenetesen hálás vagyok mindazért amit tőletek kapok, óriási dolgokat tudtam meg már eddig is általatok, ezer köszönet. Nekem a konkrétumokra is szükségem lenne a bulimiával kapcsolatba, sötét szobába kerültem úgy érzem…
jó éjt Tündér
Tündérke !
Mind a két gyermek közös apától van ? Kívánt terhesség volt a második baba ? Nem muszáj válaszolni, ha nem akarsz.
KedvesTündérke !
Látáskörömet szeretném megosztani veled, kérlek engedd meg. Azon töprengeni, hogy mi történt gyermekkorodban… ” szexőrült”, “kövér”… kritikák újboli felidézése, csak álmatlan éjszakákat fog jelenteni számodra. Csak az itt, és a most van! Szeretnél meggyógyúlni, levakarni ezt a ” mocskos” betegséget? Elmesélek egy történetet. Kedves ismerősöm fiatal kora óta bulimiába szenved. Családi háttere gyermekkorában talán közepes, átlagos. Varietékbe táncolt, és fontos volt, hogy tipp – topp legyen. Fellépőruha, smink stb. Imádta a munkáját! Azonban, alkalmazni csak 50 kg körül tudták, így nagyon oda kellett figyelnie mit és mennyit eszik. Éjszaka dolgozott, nappal aludt. Ő reá is rájöttek a kényszeres falások, és hiába volt meg az ideális 50 kg testsúlya, élvezetes munkája, Ő szintén hányatta magát. Gyógyszereket kapott, nem váltak be a mai napig. Ma már kiöregedett a szakmából és 2 gyermek Édesanyja, szeret a családjával lenni. Ő a homeopátiás készítményeket szedi, azok enyhítik a tüneteit. Próbáld meg Te is, kérj mielöbbi szakorvosi segítséget!!!
Üdvözlet, XY.
Újabb érthetetlen dolog számomra, kedves férjem nemsokára ismét kiborul viselkedésemen, érzem, igy szokott lenni, megint minden nap rettenetesen törekszik szegény, hogy dicsérje külsőm hátha változik az önbizalmi indexem, esélytelen, de én megint nem megfelelően reagálok a “De csinos vagy ma is ” kijelentésre. Ezt nem birja elviselni. Attól mindig kiborul ha öszinte, belölem jövő reakciómat ,kijelentése után nem változtatom erősen magamba, és kibukik belőlem az “Ugyan dehogy”, ahelyett amit elvárna ami áradozást, pillarebegtetős köszönöm elrebegést jelent. Az nem is zavar annyira, hogy ő nem érti meg miért nem birom ezt elviselni… De az már tragikus számomra amit babácskáimmal élek át nap mint nap. Itt álldogál előttem ragyogó arccal, csillog a szeme. Megkérdezem mi az Kincsem. Erre ő Anya te olyan szép vagy! – vagy – Te vagy a legszebb anyuka a világon! – és atyaég én legszivesebben megfordulnék áttörném a falat csak minél előbb menekülhessek ezelől, ebből a helyzetből, nem akarok ebbe részt venni.. Ehelyett mosolyt erőltetek és próbálom lágy hangon mondani Édes vagy, köszönöm, Te vagy a legszebb királyfi a Földkerekségen… Iszonyodom szivem mélyen mikor ezt mondják Nekem, és ez megy egy nap 10-szer megkapom leánykámtól is, és nem elég hogy nem birom elviselni ezt a szót, ezt a kifejezést, máris gyülölöm magam, hogy két ártatlan gyermekem legszebb kincseit nem értékelem megfelelően. Más anya kezét lábát törné, csak hogy részese legyen ilyen csodáknak én meg… Érdekes számomra ha a föztömet dicsérik az természetes, hogy egyet értek vele, ha a munkámat, azt is el tudom fogadni egyből, ha a gyermeknevelés aknamezőjén nyujtott teljesitményemért értékel kedves férjem, hát annak is tudok önelégülten örülni! De ha a külsőm kerül szóba, menekülnék, elbujnék, befognám a fülem, csak ne kelljen hallanom, ne kelljen ott lennem. Bolond egy nőszemély….
Épp ez amit nem értek, én miért változtatok ilyen szavakra, miért nem csak legyintek mint más ember…
Öszinte jóindulat árad leveleidből, elszoktam már teljesen az irántam érdeklődő nyitottságtól, mérhetetlenül boldoggá tesz, köszönöm.
Próbálom amint tudom kideriteni a titkot, töröm a fejem mi történhetett családommal 7 éves korom előtt. Nagyon motoszkál folyton a fejemben mióta mondtad.
Üdvözöllek Tündér
Azok a varazsszavak atveszik ertelmed,es akaratod feletti uralmadat.Olyanokra gondoltam,mint s”szexorult,kover,”stb.Az adott szituacioban egy kedves fricska,de szamodra eletet megvaltoztato varazsszo.Remelem nagyid valaszt adhat ezekre a varazslatos dolgokra!…Barcsak tudnek ilyen varazsszavakat a boldogsagod eleresere is!!!
Köszönöm kitartó tanitásaidat, nagyon sokat kapok leveleidtől, ezekre nem is gondoltam… Elnézést elég gyengeelméjű lehetek de nem pontosan értem a varázsszavak és a varázslat jelenlegi monndatbéli szerepét, tehát vélhetően tudatalatt ha jön egy-egy bizonyos szó, nálam valami bekapcsol és megyek a negativ irányba “észnélkül”? Jól értem? Nem tehetek ellene, mert nem tudom melyik az a szó? Vagy Te pont a gyógyulásomra használható varázsszavakra gondolsz? Ne haragudj kérlek hogy nem értem… A másik nehezen tudok elég erős lenni, mert egész nap erősitem magam, teszek azért hogy ne legyen késztetésem, este mikor haza jön kedves férjem, látja, milyen kin ez nekem, és nem megfogja a kezem, hanem rábeszél, hogy tegyem meg, mert ha ez nekem ennyire fájdalmas akkor valószinű másképp kell ezt átvészelni, nem elég az erős elhatározás. Azt javasolja kérdezzek szakember aki megmondja mi kell még ahhoz, hogy ne legyen elviselhetetlen kin ha kihagyom a bulimiás étkezést…
Az amnezia evei nagyon fontos informaciokat rejtenek.Kerlek ne felj felderiteni azt!
Varazsszavak.Talan ez a legjobb kifejezes,ami mindket leveled lenyege.A megfelelnivagyas belso parancsa varazsszavakat epedez,s ha megerkezik,megtortenik a varazslat…. Az egyik lehetseges mog,hogy evesi kenyszered kezeld, ha nem maradsz egyedul.Azert az agyadnal legyen keznel viz,es nehany kortyot igyal,amikor evesi kenyszer tor rad…..A level megirasahoz javaslom,hogy legyen kozeledben egy papirlap mindig,hogy egyszavas jegyzeteket irhass,amik emlekeztetnek.Sok szempontbol jobb a level,mint a telefonalas,ami bekapcsol regi gatlasokat.
Segitségre lenne szükségem, nagyon: Elhatározásom a batyumba indulnék az úton, de elképzelésem sincs hogyan, és miként menjek tovább… Be akarom fejezni a bulimiát, egészséges ételeket kezdtem enni, lefárasztom magam estére, hogy ne ezzel töltsem az időt, örülök hogy sporólok mert kihagyom az esti falást… DE MIT tegyek ezentúl? Hogy adjam fel igazán? Elvonási tünetek jönnek, hihetetlen feszültség, és nem birok elaludni.. Emiatt inkább azt választom, visszalépek, inkább legyen. Nem tudom mi kellene ahhoz hogy sikerüljön kitartanom, és ne szinte magamra erőltessem hogy ne legyen esti vacsi, hogy ne kinlódva teljen az anélkül eltöltendő időm.. Van elfoglaltságom is erre az időre, ami esetleg elterelné a figyelmemet, de nem sikerül.. Hogy kell ezentúl bulimia nélkül helytállnom? Szükségem lenne egy sémára amit követhetek, ami átsegit a kezdeti nehézségeken, hogy végre elinduljak a gyógyulás útján. Remélem értitek a problémámat, és talán tud valaki nekem segiteni…
Köszönöm Tündér
Kedves rabbi! Abszolut egyet értek, egy levél megirása már bennem is rég fogalmazódik, sőt, szinte minden nap ujabb rendkivül fontos sorok iródnak hozzá fejemben, papirra vetni azonban még nem sikerült. Viszont tudom meg kell tennem.Aztán jön a gondolat inkább telefonon, hallani szeretném az öszinte reakciót, ha már a földrajzi távolság miatt látni nem láthatom… De lebeszélem magam, telefonon az ilyet nem is lehet közölni.
A szex, a szex számomra nem fontos, úgy érzem szeretem, mindennél jobban őt e nélkül. Értem, csodaszépen leirtad, neki fontos, és az ő beteljesülése lenne ha megtörténne. De akármennyire is szépen irtad ennek lelki hátterét, nagyon nehezen veszem rá magam, és nem jó érzéssel kezdenék bele. Nem töle, a szextől undorodom. És megismétlem mikor már benne vagyunk Nekem is nagyon jó, én is maximálisan élvezem, sőt… Nem tudom mi ez a z érzés ami viszont folyton visszatart. Eddig szent meggyőződésem volt hogy ez igy van minden nő esetében, hozom a normát… A nő nehezen, de ráveszi magát, a férfi meg gyorsan végez…
20 évesen mikor bevezetett kedves férjem ebbe a világba szintén volt egy óvatlan megjegyzése. 3. alkalom után ugyanis, mondtam neki, hogy meg legyen magával elégedve, olyan fantasztikus az ágyban, hogy most lett vége de már újra kezdeném megint, sőt vele akár egész nap csak szexelnék. Mivel nem régóta ismerkedtünk meg egymással, még nem tudtam mi igazi, spontán reakciója, emiatt talán félre értettem a válaszát: Te jó ég, na ne, csak nem vagy egy Szexmániás?! És vágott ehhez egy nem kellemes arcot. Nem tudom miért de abszolut látszik, ez más számára talán szóra sem érdemes lenne, bennem viszont nagyot rombolt, azóta egyáltalán nem merem kezdeményezni a szexet, és ha lehet nem sürün sszeretnék benne részt se venni, mert talán megint valami reakcióm szexmániásnak tüntet fel. Ez hangsúlyozom 13 éve volt, és mégis tisztán itt van nap, mint nap a fejembe..Nem tudok rajta túllépni, de miért, és miért van hogy egy egy ártalmatlan mondat bennem sorsforditó ?
Üdvözöllek Tündér
Kedves Tunderke!
A nagyiddal valo kommunikaciorol:Amit irok az en bevalt gyakorlatom,a hasonlo tipusu szuleimmel kapcsolatban,s abbol azt hasznositassz,amit jonak latsz….A veluk valo beszelgeteseknek nalunk is berogzott tavolsagtarto formaja volt.Meg a puszik is szaraz,hideg ajakkal pottyantak le.Igy maradt a level,ahol szuleimbol az jott elo,akit kihivtam emlekeimbol.Eloszoris leirtam nekik mit jelentenek szamomra,es miert.Visszaideztem olyan kedves emlekeket,aranyat ero ertekeket,amiket tolluk kaptam(termeszetesen szemelyre konkretizalva).Ezek utan leirtam,hogy azokkal az ertekkekkel en mikent eltem a tavoli Amerikaban.Leveleimben olyan szemelyes,es mely erzelmeket fogalmazhattam meg,melyekre eloben azutan sem volt eselyem veluk.Edesanyam mig elt,elo-elo vette ezeket a leveleket,amikor ram gondoltak,es felolvasta ujra,es ujra edesapamnak.Ezeknek a leveleknek szamukra nagy ertekuk volt,s nekem is,hisz olyan dolgokat irhattam meg,amit elmondani sosem tudtam volna szemtol-szemben,pedig torkomat szorongattak…..A szexualitasrol:Azt hiszem,a torvenyszeruseg minden ferfire ervenyes.Mi ferfiak,talan leg hobb vagyunknak erezzuk,boldogga tenni azt,akit szeretunk.Ennek erdekeben minden rendelkezesre allo informaciot,es kepessegunket felhasznaljuk.Mi nem szulettunk azzal a kepesseggel,hogy belelassunk a noi lelekbe,s igy epekedve varunk minden direkt,es indirekt visszajelzest,hogy celunkat elertuk-e,illetve mit tehetunk celunk eleresebe.Ha sikerunk van szarnyaink nonek,s egyeb sikereink mellett lehozzuk nektek a csillagokat az egbol.Ebben a tevekenysegunkben mindaddig kitartunk,mig meg nem bizonyosulunk arrol,hogy titeket(a nagy OT)nem tudjuk(tudom)boldogga tenni.Ilyenkor mas boldogitni valo utan nezunk.Ez tobbnyire osztonos parancs bennunk,s mivel ezt oly keves ferfi tudja,olyan keves a boldog ferfi.A boldogsagnak termeszetesen van tobb megnyilvanulasi terulete.Az egyik a szeretkezes(minden korulmenyevel,beleertve az aktus utani kedveskedest is),a szellemi osszesimulas,a kozos elet,utodainkban valo gyonyorkodes,hogy csak a legfontosabbakat emlitsem.A hazassagban ket ember,akik szeretik egymast,egy testte valnak,s ezert azt teszi az egyik fel,ami a masikat boldogga teszi,s viszont.A boldogsag igy tartja egyben ket kulonbozo ember egyseget.Ha boldog akarsz lenni egybe kell forrnod ferjeddel,s igy nem lehetnek koztetek gatak,gatlasok,falak,melyeket a mult epitett bennetek.Ami kellemes,es jo neked,azt kedvesednek tudnia kell!….Meg egy gondolat,amit kedves tanaromtol tudok:Egyszer megkerdezte tollunk,hogy mit tehet egy szulo legtobbet a gyermekeert.Mi olyanokat valaszoltunk,hogy szeresse,gondoskodjon rola,elfogadja,biztonsagot jelentsen szamara.A valasz :NEM ELEG!Szeressek a szulok TELJESEN EGYMAST,mert csak az adhat biztonsagot,alkalmas mintat,szabadsagot a gyermeknek….Vegezetul hadd kivanjam ferjednek,es gyermekeidnek,hogy legy nagyon boldog veluk!Szeretsd onmagad,hogy konnyebben szeretheto legy!Talald meg a szeret-kezesnen olyan mamorat,amihez eddig fogalmad sem volt!
Szia vezuka! Ezzel én is egyet értek, ez lenne az ideális, mégis ebbe az egész drasztikus fogyokurázásba 53 kg-san kezdtem bele, nem tetszettem már akkor sem magamnak, és más is jelezte számomra lehetnék soványabb. Szent meggyöződésem volt 45 kg-san én elképesztő különleges leszek/lettem, akkor el voltam ájulva magamtól, leesett egy hatalmas súly a vállamról mikor megálmodott súlyom elértem, és úgy éreztem abszolut felszabadultan tudom vállalni magam, és végre külsőm… Csak kicsit később mikor egy fényképet láttam akkori magamról, vettem észre ez talán annyira nem is természetes kinézet… Viszont mindenki mondogatta, hú hogy te milyen sovány vagy, én soha nem tudok majd ilyen lenni, érdekes senki, de szó szerint senki nem mondta hogy Te beteg vagy, ne csináld! Sőt, tippeket kértek tőlem, segitsek hogy ilyen lehessen, stb. Tehát azt gondoltam csak igy tovább, anorexia gomb benyomva maradt… Aztán jött egy időszak mikor úgy éreztem nem is vagyok igy szép, ennyire soványan. Kicsit engedtem magamnak meghizni, aztán ismét ráhúzodott az agyamra valami ismét mindenkinek mutogattam a szent fényképet, kitűzött cél megint 45 kg, vagy lejjebb. Törtettem efelé a leglehetetlenebb dolgokat kipróbálva… Ma ott tartok 47 kg, ismét beláttam hiznom kellene, mert ez nem is szép, no meg két gyerek mellett már igy nem vállalható. Elhatároztam meggyógyulok, féltem a fogaimat, féltem a gyomrom.. Egészségesen étkezem, jókat, de valami mégis visszahúz…. Rettenetesen nehéz ellenállni, de muszáj lesz…Már annak is örülnék ha nem mindennap lenne… Folyton gyözködöm magam, csak nyerek vele ha feladom a bulimiát, CSAK NYEREK… El kell végre hinnem…és ellenállni.
Üdvözöllek Tündér
szia tűndér csak egy kérdés szerinted mi az ideális vagy az elfogadhato test-suly?egy nőnek?170-cm-magaságához…szerintem 50-60-kilo kőzőt ugyhogy ne tessék hányni. űdv zoltán.
Kedves rabbi! Mélyen megdöbbentett amit irtál, lehet hogy valóban igy lehetett…Számomra is gyanús egy ideje, hogy nem jönnek emlékek hiába várom, azt mondták majd ha lesznek gyermekeim általuk feltörnek majd bennem, de semmi, azóta se. Jó ötletnek tartom nagymamámmal megvitatni ezt a kérdést, de az a baj, nálunk nagyon nem illett kérdezni, felületesen elcsevegtünk mindenről, de már mélyebben nem volt jogom kérdezni, természetesen választ sem kaptam ha valamire mégis bátorságot vettem és kérdezni mertem, múlttal, családtagokkal kapcsolatban. Viszont leszidást azt igen, és hogy megbántottam vele szüleimet..Ugyhogy megtanultam ne provokáljak ilyen helyzeteket, most 32 évesen mertem azt is megkérdezni nagymamámtól mikor született, de csak mert tudtam apám jó messze van tőlem, nem lehet belőle baj. Másik nagymamám (ő a példaképem) nagyon hiú, tőle végképp nem tudnék ilyet kérdezni, vérig sértődne, ezeken túl már nem is gondolhatom, hogy bármire választ kaphatnék tőle.Ráadásul nem is tudom, amiről nem tudhatok, és szószerint nem is tudok arra hogy kérdezzek rá? Hogy tegyem fel a kérdést, amiről nem tudok semmit? Irásod másik fele szintén elég rázós téma számomra…Két éve egyáltalán nem élünk szexuális életet férjemmel, ő rengeteget dolgozik én meg a bulimia eredményeként betudtam, hogy nincs ingerem rá. De ez nem teljesen igy van. 20 évesen kezdtem szexuális életet élni mostani férjemmel, csak ő vele volt ilyen kapcsolatom. Soha nem volt gyakori közöttünk, amikor meg felmerült hogy kellene mostmár valami kellemeset összehozni, rettenetes nehezen vettem/veszem rá magam. Számomra érthetetlen okokból ráadásul, mert mikor benne vagyok már, és a végén természetesen kellemes csalódás, és igazán fantasztikus érzés, kedves férjem nagyon odaadó ezen a téren. De aztán pár óra mulva ismét inkább kerülném a helyzetet legszivesebben. Mindig volt orgazmusom Vele, nem volt ilyesfajta csalódásom, sőt, minden alkalommal többször is… Szóval arra hogy kényeztessen én meg megháláljam lúdbörözik a hátam, inkább főzők valami finomat, kényeztetem másképp, csak azt ne nagyon kelljen, pedig tudom mostmár rá kell vennem magam sürgösen…
Köszönöm ismét elgondolkodtató válaszod, nagyon erősen próbállom felidézni, hátha valami előjön a gyermekkoromból…
Tündér
Nekem az az erzesem,hogy neked van valami traumaelmenyed 7 eves korod elott,amit elmed nem mer eloszedni az emlekezetedbol.Az teljesen szokatlan,hogy 3-4 eves korod utan is feher foltok vannak az emlekezesedben.Talan itt az ido, megkeresni nagymamadat,es rendezni vele a kaocsolatodat,hogy beszelgess vele edesanyadrol,gyermekkorodrol.Olyan titkokat rejt feltve elmed,melyek megoldast igernek lelki bajaidra.Keslekedhetsz is azzal,de talan tul keso lesz egykor,es tobb terhet fogsz magadra venni,mint eddig.Edesapad zsarolt,hogy”jokislany”legy,es ez a kenyszer beled egett.Ideje egy kicsit onmagad lenni!Hagyd ott a mosatlant a mosogatoban neha,es tedd azt,amire vagysz!Ulj le TV-t nezni,vagy csabitsd ferjedet,hogy kenyeztessen,kedveskedjen neked!Ha azt teszi,amire vagysz,fejezd ki boldogsagod,es halad minden lehetseges eszkozoddel!Elvezd,hogy milyen csodalatos no,es anya vagy!
Köszönöm hogy megmagyaráztad Nekem, elképesztő micsoda csolgokat irsz Nekem… Talán igaz is lehet, nem tudom, ez is egyik problémám, semmi de semmi élményem nincs kicsi gyerekkoromból. Összesen két élmény jön elő de akkor már kb 7-8 éves, vagy talán 10 éves lehettem, bicikliztünk apukámmal és mindig választanom kellett két borozóból is kola vagy pirosfanta között, de nem mondhattam el anyukámnak mikor hazaértünk, a másik, nagyszüleimnél mindig egyedül játszottam a kert végébe de mindig valami erőszak áldozata voltam játékom során… Semmi másra nem emlékszem, törölték, vagy nem tudom, arra végképp nem édesanyám milyen volt… És ez nagyon fáj…
Köszönöm hogy ilyen sok figyelmet szentelsz Nekem.
Tündér
Nyilvan az atlagos szulok viselkedesere utaltam,amint a csecsemojuk sirasara reagalnak.A reakciot kulonosen a te csecsemokori gondod miatt irtam le.A csecsemo tudatalattijaba sok esetben beirodik,hogy a szulo elvarasanak akkor felel meg,ha csendben van,es ha valami gondja akad-peldaul unatkozik-ennie kell.Emiatt a tudatodon kivuli kenyszer kesztet az allando tulevesre….Ferjed megjegyzese nem volt lenyeges,csak egy “varazsszo”szamodra,mellyel az anorexia beindult.
Kedves rabbi, ne haragudj nem teljesen értlek… Gyermekeim már 4 és 6 évesek. Az étkezésükkel hál’ az égnek minden a legnagyobb rendben van. Ha sir a gyermek nem azt jelenti hogy nem jó gyermek, egy kis zökkenő elé ért ami megoldásához felnőtt segitségre szorul, ezt minden esetben meg is adom nekik hiszen ez a dolgom. Megoldásokat javaslok, átvezetem a nehézségein, bátoritom, dicsérem. Azt hiszem ezt megfelelően teszem. Eleinte apám szerint nem volt a külsőm, a megjelenésem megfelelő, utána a barátom óvatlan megjegyzése – tudatalatt kezdett dolgozni bennem. Nem okolhatom, férfi létére (tisztelet a kivételnek) nem is feltételezte mit eredményezhet kijelentése bennem…
Üdvözöllek Tündér
Mit szoktal csinalni bebijeiddel,ha a pelus rendben van,es megis sirnak(tak)?……..Egy kis szopikalas,vagy valami nyammogni valo.Teletomni a gyerek szajat,hogy ne bogjon,mert a bogo gyerek nem jo gyerek,csak a rendesen eszegeto.Te jo kislany voltal.Szepen csendben eszegettel,s utanna eszedbe jutott a karcsu feleseg elvarasa.Egyszeru,nem?
Sziasztok, aki esetleg még itt van…és már megint ez van, megint megtettem, férjem nagyon mérges lesz hogy megint ilyen későn fekszem le, már előre félek. Teletömtem megint órákon keresztül magam kajával, és kiadtam. De miért? Nem értem miért csinálom ezt? Egész nap szuper volt, nagyon boldogok voltunk, jókat ettünk, sokat szerettük egymást, akkor miért jön ez hogy este igy végződik? Miért van bennem a késztetés, hogy ezt kell csinálnom? Nem birom a biztosat, bizonytalanra lecserélni… Ez az állandó érzésem, félek enélkül nem tudok majd lefekvés után elaludni, félek jön megint az elvonási tünet, félek nem tudok uralkodni a feszültségen amit a hiány okoz és olyat bántok aki nem érdemelné meg…Pedig nem is jó érzés, nem is izlik de megettem, éhes se voltam…Akkor meg miért? Bűntudatom volt a vásárlás alatt is, miért nem inkább a gyerekekkel vagyok éppen, De gondolom ez általános. Aki olyan mint én biztos ugyanezeket kérdezgeti, mondogatja folyton, még ebben se vagyok más mint a többi…
Köszönöm hogy meghallgattatok
Tündér
Kedves rabbi!
Semmiképp sem érzem bántónak a becéző kiegészitést, sőt kedves, hogy igy ismeretlenül érzel ilyen késztetést velem kapcsolatban… Volt egy kineziológus aki eléggé rátapintott nálam a lényegre, gyorsan el is fordultam tőle, féltem mit fog még kideriteni, ha hagyom… Szóval pontosan megfogalmazta ami bennem régóta mélyen rejlett: Nem tudom elhinni, nem merem elhinni hogy igenis én egy szerethető ember vagyok. És valóban, mindennap ha felkelek és jön sorra kedves családom, elképeszt szószerint az ami pozitiv elismerést mondanak velem kapcsolatban. Egész nap én itthon dolgozom, megint csak egész nap egyedül vagyok, folyton az jár a fejembe miért is mondanak nekem ilyeneket..Hiszen elviselhetetlen a látvány amit nyujtok, ők mégis valahogy kibirják ezt a rettenetes érzést, és még beszélnek hozzám, nem fordul sarkon és rohan más irányba, és csak nézem, és nézem ahogy beszél és az jár a fejembe, biztos most, vagy talán most lesz az a pillanat amikor belátja, ez elviselhetetlen ahogy ez itt van, ahogy “van” itt előttem…És tudom felesleges időtöltés az egész (és nárcisztikus) és többen mondták hogy hülyeség ne mondjak már ilyeneket, de ha ez egy rettenetesen erős, köbe vésett meggyözödés azt nem lehet csak úgy legyintve feladni, hiszen mi lesz utána? Teljesen mást gondoljak, de hogyan hiszen kicsi gyerekkorom óta ebben hittem, nem volt perc amikor eltántoritott volna ettől az élet, nagyon régóta…Apám, alkoholista, és folyton velem vetette a piáját, ő lejárt munka előtt – és után a borozóba, ha haza ért leküldött másfél literes boráért, ha előbb a végére ért újra. Nem volt agressziv, inkább aludt tőle..De ha valamit nem jól csináltam, busásan megkaptam…na nem úgy, nem szólt hozzám egy hétig, ha ügyesen betartottam hogy elkerülőm (ha ő konyhába volt én addig nem mentem ki a szobából) ha a szobába volt én nem mehettem át, stb. pár szót válthattunk ha muszáj volt… szóval ha elég ügyes voltam 5. naptól újra megenyhült. De persze már aznap délután megint elkövettem valami vétséget, és újra jött az egy hét… Nem nagyon fért bele hogy dicsérgessen. Nem is volt oka rá… Nem értett egyet az öltözködésemmel, ezt mindig megjegyezte.Dicsérni pedig csak úgy dicsért ha kijöttem a szobájukból összesugdostak anyukámmal, vagy éppen látogatóba lévő nagymamámmal… Nehogy elbizzam magam. Mondták nekem, akik meg szerettek volna gyógyitani életem során, irjam össze mi értékelhető bennem, azóta is gondolkozom ezen, és képtelen vagyok felfogni, hogy hogy nem tudok semmit a papirra irni…. Semmit, még egy dolgot se tudtam összeszedni. Más már kiborult volna hogy ilyeneket mondok, mindig ha nagy nehezen valakinek megnyilok lehurrog, megdorgál a buta beszédem miatt, ne is folytassam, és ezért bennem van, bennem reked a nap 24 órájába. És közben igenis élvezem a külvilágot, itt Angliába döbbentem rá, mennyire fogékony vagyok szentimentális dolgokra, Van egy gyönyörűszép tündér-lakunk de tényleg olyan mintha egy ékszerdoboz belseje lenne, a tapéta gyöngyházfény mintás, rózsaszin szönyeg, fehér babaházba illő beépitett bútorok, egyedül a konyha a sok modern géppel kissé illuzió romboló, de tovább tekintve egyből ott a kert, madár itatóval, rózsabokorral, és folyton megújuló, nyiló temérdek virággal. Látom a vörösbegyet, a szarkát ami az ablakpárkányhoz repül, érdeklődik, látom mikor utazom (másik munkám kapcsán) a zöld réteket, a karámba legelésző lovakat, a vadnyulakat akik békésen elvannak a lovak mellett, a szép angol embereket, a szép beszédjüket, az állandó mosolyukat. És addig a percig mig nem gondolkozom csak szeretem a pillanatot ez abszolut átjárja a lelkem mintha egy mesébe lennék, és megszáll az érzés, hogy nem, nyugodj meg! ez a te való életed, és ott a gyönyörű családod, otthon várnak, és tudom csoda ez igy együtt… Akkor miért? Miért érdekel hogy nézek ki, miért van folyton ez az undor magammal szembe, miért akarja letépni a lelkem azt a szörnyeteg testet, nem birja elfogadni ezt amit kapott, és nem bir kiszállni belőle, de elfogadni se tudja…Küzdök hogy el tudjam viselni magam, és látványomat, de csakis annyira sikerül, hogy épphogy elviselhető, de ne legyek túl sokáig emberek között. Nem tudom hol lett ez elrontva… én miért igy lettem belökve az életbe, ilyen gondolatok vannak minden porcikámba táplálva, hogy tudnám ezeket elengedni, hiszen minden sejtembe beleégett a gyülőlet magammal szemben..
Köszönöm, elmondhatatlanul köszönöm válaszaidat
És elnézést hogy ilyeneket irok
Tündér
Kedves Tunderke!
Remelem nem bantlak meg a “ke”kiegesszitesert!Ezt azert teszem,mert te olyan tunderkes vagy,s nem egy megtelt komoly tunder.Egy felenk,szegyellos,szeretetre vagyo tunderke….Az ember onismeretet,onertekeleset rendszerint edesapjatol nyeri.Ha o nem elerheto,vagy szent kotelesseget nem latja el,a felnovo gyermeke hianyos onertekelessel lep az ELETBE,s neki kell potolnia azt.(No nesze neked!Ragadd meg a hajadat,es rantsd ki magadat a godorbol.)Azert ez nem olyan lehetetlen,hisz ott vannak korullotted a tukrok:Kedvesed,gyermekeid szeretettol sugarzo tekintete.Orajuk figyelj,s megismered onmagad!Szeretnek,mert valoban szeretetre melto ember vagy,s szeretnek,mert azt tukrozik vissza,amit adsz nekik.Szepnek tartanak azt mondod.Kerlek gondold meg miert kell egy gyermeknek ilyet mondania?Szoktak-e a gyermekek ok nelkul valamit mondani?….Ertsd mar meg!Ok latjak-vagy inkabb pontosan erzik-,hogy teged meg kell gyozniuk szepsegedrol!Miben all egy ember szepsege?Az aranyos alakjaban,arca formajaban,bore puhasagaban?Csak nezz korul kornyezeted “szep emberei” kozt!Hat nem a joindulattol sugarzo tekintettol,a boldogsagttol csillogo szemektol,s az elet lenduletetol?…..Te minden bizonnyal szep vagy,mert a gyerekek meg nem tanultak meg hazudni….Egy baratom eletmento kutyakat kepez ki.Mit gondolsz milyen modszerrel?…….Boldogsagterapiaval.Elbujtatnak,dugnak embereket,es a kutyusoknak meg kell oket talalni.Amikor sikerult,a gazdi fergeteges boldogsaggal,jatekkal”jutalmazza”segitojet….Tudod-e boldogsaggal jutalmazni kornyezetedet?Ki tudod-e fejezni oszinte haladat minden joert,amit ok adnak?…Milyen a latasod?Meg latod-e a felkelo nap vorossen izzo ragyogasat,a serkeno zold levelek jatekat,a pazsit zoldjenek eletet sugarzo harsogasat?Erzed-e arcodon a tavaszi szel simogatasat,a reggeli harmat husiteset,a kipattano rugyek eletet hirdeto illatat?Ott az elet boldogsaga korullotted!Engedd,hogy megerintsen!
Kedves rabbi!
Ez nagyon elgondolkodtató amit írtál, az biztos egész gyermekkoromat magamban éltem. Egyedül voltam folyton, pedig volt testvérem apám, egy beteg kb. 20%-os anyám.Azt is tudom szüleimnek nem voltam soha elég jó. De most mióta együtt vagyok párommal ez megváltozott. Mondjuk az is érdekes nincsennek igazán rajta kivül más emberekkel kapcsolatom, gyerekkoromba se volt igazán külön barátnőm, mindig csak nyűgnek éreztem az ilyesfajta kapcsolattartást. Az iskolapadba is jobb szerettem egyedül ülni, mostanába találkozom régi osztálytársakkal mindig emlegetik mennyire furcsállották hogy nem tetszett ha valaki mellém akart ülni…A családi kapcsolataimra is ez a jellemző, imádott nagymamámmal egy nézeteltérés miatt kb 6-8 éve nem tartom a kapcsolatot, ami érdekes hogy közben ő a példaképem, a családommal is évente 2-szer találkozom, nincs is többre igényem. Biztos elitélendő. Gyerekkoromba is úgy rendeztem testvéremmel közös szobánk rám eső felét, hogy a polcok, bútorok pont rejtsenek engem folyamatosan. Fő jellemzőm – férjem ki van emiatt borulva, mindig, leginkább egy zacskóval a fejemen szeretnék élni, de sajnos nem lehet… Tiszta szivből sajnálom az embereket akiknek el kell viselni látványomat amig a boltba le kell mennem és vissza. És közben itt a férjem aki imád és elfogad olyannak amilyen vagyok, és itt van két gyönyörű, csodálatos gyermekem akik szintén imádnak, ragyogó szemmel bámulnak és folyton azt mondják anya te nagyon szép vagy…. NEm is értem hogy lehet ez… Rettenetes nehéz elfogadnom, nem is sikerül, megfelelően reagálni mikor ilyeneket mondanak. Visszatérve amit irtál: Úgy érzem boldog vagyok, legalábbis ami körülvesz itt ez nagyon jó nekem, De mintha belül egy egész más ember lakna…
Köszönöm hogy irtál nekem
Tündér
Kedves Tunderke!
“Megfelelni vagyas”.Ugyhiszem ez a kulcsszo…..Zsuzsim masfel,2 eves lehetett.A TV aktualis szappanoperaja volt Izaura,a brazil rabszolgalany nadcukorszirupos hostortenete.Estenkent EXM-mel imadsagos ahitattal bamultuk a kepernyot.Zsuzsi a szonyegen jatszott,de rank vagyott.Nehany provokativ kerdes sikertelensege utan strategiat valtott.Elovette karacsonyra kapott mentoautojat,amivel szornyu zajt csapott.Eloszor halkan,de hatarozottan csendre intettuk,majd a sokadik intelem utan beigertem-mar hangosabban-a mentoauto tuzbe dobasat.Erre kezdodott az igazan nagy zaj,amitol Izaurabol semmit sem hallottunk.A gyermek ketsegbeesett orditasa felebresztett,es olembe veve megvigasztaltam,majd leultem a szonyegre vele jatszani.Talan 2 percig akarta,hogy egyutt jatsszunk…..A gyermek igenyli,hogy vele foglalkozzanak szulei.Odafigyeljenek ra.Sokszor az elet nehezsegei,konfliktusai elvonjak teljesen a szulok figyelmet a leg fontosabbrol:gyermekukrol.A gyermek ilyenkor ketsegbeesett probalkozasokat tesz a figyelem felhivasara.Neha a szulok konfliktusok,veszekedesek utan elvalnak,es a gyermekek osztonosen magukat hibaztatjak ezert.Ilyenkor extramod szeretnenek megfelelni,hogy szuleik ismet boldogok legyenek,s mivel a valas fajdalma,a szakitas sebei,es az egymasnak okozott lelki serulesek tovauzik a boldogsag fogalmat,a gyermek a megfelelni vagyas elerhetetlen celjat tuzi maga ele.Ez rogzodik mire felno, tudatalattijaba.Ilyenkor valik az eszkoz(eves,ivas,munka,kotelesseg,stb.) cella…..Ezzel kell dolgoznod!Mi a celod,hogy boldog legy,s boldogsagoddal erot,szint,fenyt adj csaladodnak,vagy a boldogsag almodott eszkozeinek remenyelen teljesitese eleted celja?
Kedves Ikszypszilon!
Köszönöm hogy irtál, bulimiám előtt kezdődött anorexiám kb. 20-21 éves lehettem, most 33 éves vagyok, akkor találkoztam kedves férjemmel,é s talán egy óvatlan megjegyzéséhez köthetném kálváriám kezdetét. Akkoriban kb 55kg voltam, ő megjegyzett egy nem kellemeset, amire én úgy döntöttem, megmutatom neki tudok rettenetesen sovány lenni, majd meglátja… Belekezdtem erős, drasztikus nem evésbe, aztán pár év alatt ez annyira elhatalmasodott rajtam, hogy fél zsemle, vagy esetleg fél csomag mazsola volt a napi adagom. Az jó sokáig tartott és annyit értem el, hogy maximálisan az agyamra húzodott, csak ennek éltem, idegileg rámentem de 43kg lettem, és örültem. Sikerült. Telt az idő, elhatároztuk gyermeket szeretnénk én 25 éves lettem, a születendő gyermek érdekében feladtam elveimet, vitaminokat szedtem, leálltam, sőt felhiztam 54kg-ra, csak hogy babácskámnak nehogy baja essen. Szépen alakult minden megszületett, boldog voltam, nagyon. Kb. másfél éves lehetett mikor epeműtétem volt, ennek következtében felborult az étkezésem, nem ehettem bármit amit előtte, hogy ne legyen epegörcsöm szinte nem is nagyon ettem max. 3 féle ételt váltogattam amiről biztosan tudtam nem árthat a gyomromnak, emiatt döntöttem úgy inkább legyen bulimia, csak végre ehessek. Fő téma volt már akkor is nehogy meghizzak, nekem a 48 kg a versenysúlyom ezt mondta mindenki, igy ismét ez lett a cél. Mivel a gyermek rossz példát ne lásson ennem kellett – kilőve anorexia, marad bulimia. Ezzel teltek az estéim. Ő aludt ilyenkor. Második gyermekem fogantatása ismét az egészségességet hozta, amint kiderült utban van ismét feladtam elveimet, vitaminok rendes étkezés, szép gyarapodás… Megszületett, szépen egészségesen, sőt hogy szoptatni tudjam elkezdtem rettenetesen szigorúan egészségesen étkezni, és bőségesen. Ennek eredményeként pillanatok alatt 64kg-ra hiztam. Szörnyetegnek éreztem magam, kivártam mikor már be lehetett vezetni a rendes ételeket neki és már anyatejet nem igényelt. Akkor kezdtem igazán belesüllyedni a bulimiába újra. Nagyon rövid idő alatt le akartam adni ezt a rengeteg kilót. Ez sikerült is fél év alatt ismét 49 kg lettem. Mindenki irigyelt, örült, tehát ez a jó gondoltam. Azóta tart kb. 3-4 éve. Visszatérve kérdéseidre: nem “Buktak” sokat, hiszen amig ők a pocakban voltak semmi károsat nem tettem, sőt. Szakorvos segitett a legbiztosabban a legegészségesebben összeállitani a neki megfelelő ételeket. Sőt rengeteg gyümölcsöt kivántam ami most is látszik imádnak mindenféle gyümölcsöt zöldséget enni. Aludni mostmár rendszeresen 2-3 óra körül tudok lefeküdni, és fél7-7 körül kelek. Napközben 2-3 óránként étkezem, kis adagokat – epebajom miatt nem tanácsos egyszerre nagy adag. Ki akartam tünni az emberek közül, mivel az arcom olyan amilyen nem tudok rajta sajnos változtatni, volt hogy össze akartam vagdosni, csak hogy nem ilyennek nézzen ki, ne látszódjon, a sebhelyek eltakarják, gondoltam – beteg elme, bocsánat. Szakmám nem követelte meg a szép, sovány külsőt én találtam ki magamnak… Kálciumot szedek a fogam miatt, meg a folyamatos görcsök miatt. Mindenben meg kell felelnem és nem elég a 100%. Bármit csinálok 200-300%-ot kell nyujtanom, úgy érzem. Ezt hozom is rendületlenül, de kimeritő… Nagyon köszönöm a kérdéseket, nem is emlékszem mikor érdeklődött felölem valaki ennyire utoljára… Mivel jelenleg Angliában élek most nincs orvosi segitségem, nem beszélem az angol nyelvet egyenlőre ilyen mértékkel, még tanulom.
Üdvözlöm Tündér
Kedves Tündérke !
Mióta szenvedsz bulimiába ? Orvosi segítséget kértél -e valaha? Terhességed alatt volt -e ilyen jellegű panasz ? Ha volt a gyermek/ gyermekek etetés közben buktak- e sokat ? Mikor fekszel le aludni ? Napközben hány óránként étkezel ? Csinosnak és karcsúnak kellett/ kell lenned – e a szakmádban, ill az élet területein ? Miben érzed úgy, hogy megkell felelned ? B és egyéb vitamint szedsz-e ?
Tisztelettel
XY.