Igen, eljött a nap. Igen, megint elmentük a pszichologushoz. Az időpont mára szólt.

Nos az történt… Az történt, hogy állapotom nemigen változott. Jah, a fránya makacsság.. :/ Nem szedjük a Serliftet? Nem, mert hajnalban “felkelt”, és gyomoridegen van tőle :/

Kaptam egy másik gyógyszert. Napi egyszer este. Valdoxan a neve. Azonban, -nem ad xanaxot, mert fiatal vagyok, -és ha nagy “gáz” van, akkor Frontint. Reggel….vagy este is…Ah, de jó már… :/ Kérdem én, hogy hány hónap mire kilábalok? Hat hónap. Átlagosan. Merthogy magamnak kell kimásznom a gödörből. Oké, de mégis elveszítettünk ugye három hónapot, mert ugye nem szedjük a Serliftet, meg nem megyünk vissza ha érezzük, hogy gáz van. De nem mert mi erősek vagyunk és kűzdünk. Nem ezzel van a baj, csak az, hogy már régen túl vagyunk azon, hogy egyedül emésszem meg a dolgokat. Nah, akkor egy hónap múlva jelentkeznem kell, hogy most hogy is vagyok. Telon is jó. …

Remélem, a “mankóim” jó hatással lesznek rám. Azt mondja a pszcihologusom, hogy biza maximalista vagyok. Oooo, nah, ennek igazán örültem. Aztán meg azon gondolkodtam, hogy miben is? Kiváló munkaerő, akit úgy kivágtak, mint macskát az ajtón?

Apropó, ma láttam, és meg is hizott a volt főnök. Még plusz 20 kg neki:)) Nem, nem fiúk, és leányok, nem vagyok én rosszindulatú. De nem ám..Ah;)

Még egy gondolat. Doktornő azt mondta, hogy lehet, hogy ez a betegségem, azt tanítja velem, hogy hogyan másszam majd ki egy másik ilyen hasonló szituációból. Igen, én is gondoltam erre, csak ebben a helyzetben utálok lenni. Persze, kell munkahely, és barát. Tereli a figyelmed mondja. Majd igyekszem…

Utóirat: Nektek is leírom, hogy mégis hogyan állok a démonjaimmal…Fél év, fél év….

Puszilok mindenkit, és gyógyuljunk meg…hamar:)