Üdvözlök minden sorstársamat.
Azt hiszem talán az elején kezdem.
Másfél éve apu korházba került és a stroke le bénította majdnem teljesen. Ekkor kezdődött az első furcsa éjszakám. A pulzusom és a vérnyomásom nagyon fel szökött minden előjel nélkül. Elkezdtem félni a sötétben. 31 éves vagyok, azt gondoltam ez valami gyerekes komolytalan dolog.
Majd többször előfordult. Apu hazakerült a korházból, majd nemsokkal később egyik este rosszúl lett. A szemem látára próbálták többször is újra éleszteni. Sikeresen. Korházba vitték. De 2 hónap múlva meghalt. Ez volt bő egy éve.
Nem sírtam amikor meghalt. Teljesen üresen és érzések nélkül vettem tudomásul. Majd 2 hónapja egyik este amikor ki mentem éjjel az udvarra megint elkapott valami félelem. Szinte szaladtam be a szobáig. Egyedül voltam otthon. Rengeteget dolgoztam mostanában napi 14-16 órát. Egyik alkalommal éreztem hogy elkap valami furcsa érzés a szivem tájékán. Mint valami izgalom. Akkor éreztem máskor ilyet amikor a szerelmem megláttam. Bár ez azért nem volt annyira kellemes érzés. Évek óta nem is vettem észre magamon, hogy nincs életcélom és nincsenek vágyaim, terveim. Semmi. Csak üresség. ÉS a jól ismert taposó malom.
Aztán két hete megemelkedett a pulzusom és a szívem nagyon “kalapált”. Elmentem orvoshoz, és pont ott is elkapott a “roham”. Egyből bétablokkolót írtak fel. Ennek az lett a vége, hogy egyik este 47 volt a pulzusom és megint éreztem egy félelmet. Mondtam a páromnak menjünk el sétálni. A sétából visszafelé jövet elkapott egy szédülés. Szinte sikítva kiabáltam, hogy elájulok. A pánik eluralkodott rajtam. Egy oszlophoz támaszkodva probáltam lassan lélegezve össze szedni magam.
Azonnal ügyeletre mentünk. Kimondták amit nem akartam hallani: – pánikroham. Az elmúlt 15 napban mindennel próbálkoztam, még a meditációval is. Sőt, imádtam régen vezetni és ezért most kocsiba is ültem. Szép volt amikor ott is elkapott. Majd most Pénteken ügyeletet kellett ki hívni, mert azt hittem itt a vég. Tegnap egésznap naplót írtam az életemről, gondoltam ez segíthet. Majd ma este( vasárnap) erőt vettem magamon és elmentünk vásárolni délután. A kasszánál éreztem, hogy átvillan megint az agyamon, hogy várakozok épp és mi lesz ha… és ha… DE nem történt semmi rossz. Itthon fél óra múlva jött is egy roham. 2-3 perc volt. Nem volt őrítő szívdobogás csak egy kis félelem és reszketés. (nekem általában este 8 és 10 között jönnek a rohamok) Hétfőn megyek laborba és ellenőrzik a pajzsmirigyemet, hátha csak az vacakol, ha nem, irány a pszichiáter. DE NEM adom fel. (nagyon hosszú az idő mire be lehet kerülni a pszichiáterhez de kivárom) Most sok mindenre rá ébresztett ez a betegség. Főként arra, hogy értékes ember vagyok és igenis van jövőm, és higyje el nekem mindenki, van jövő, van remény. Csak az agyunk űz velünk nagyon kegyetlen tréfát. Mindig arra kell gondolni, hogy “nem halok meg, ez csak egy roham, és mindjárt vége”. Nekem sokat segít ha roham után a párpomnak elmondhatok valamit amit méllyen a szívemben őrzök rég óta és talán magamnak sem merek be vallami. Már a megkönnyebbülés is fel üdít.
KITARTÁS!
Sziasztok!
Az elengedés (elhunyt hozzátartozoké) segít, próbáljátok ki, a gyógyszerek nem oldják meg, a pánik nem fog eltűnni,csak ha az elméteket megtanuljátok kezelni.Ártalmas gondolataitokat elengedni.Van rá módszer, hogy a félelem elmúljon.
Msn-en szívesen elmondom:
laszlo.thot@freemail.hu
laszlo.thot
sziasztok,,MISKOLCI,,33-éves apuka,vagyok.szeretnék kérdezni tőletek valamit csupán egy kérdés mert ez a szorongásom alapja,szokot-e nektek feszűlni a torkotoknál mintha alig birnál nyelni?valami ott volna a torkodban? amugy pánik beteg vagyok tőbb mint 3-éve,monjűk én nem szedtem gyogyszereket mert azok nem azok inkább drogok ,,,csak frontint szedek,,,de arrol is leszokoban vagyok,,és még egy kérdés nélam miért tart a pánikroham,,orákon át????,kőszi előre is aki válaszol..jobbulást mindenkinek,,.űdv ZOLI.
Érdekes volt a történeted és látom pozitívan állsz a dolgokhoz!Ma volt épp megint egy pánikrohamom,amit én borzasztó nehezen kezelek:(Egy időben elmúlt,de novemberben történt hogy holtan találtam meg az anyósom,attól kezdve elindult ismét egy lavina!Egyébként is labilis idegredszeremnek ez nagyon nem tett jót!Hiába mondogatom magamnak nem ájulok el,nem halok meg,nem történhet semmi,de az a közel 1óra maga a pokol!!!Holnap ismét pszihiáterhez megyek kontrollra,de persze tudom hogy nem tőle kéne várnom a srgítséget!Egyszer már kimásztam a gödörből,de ismét mélyre pottyantam!Továbbiakban is kíváncsi vok hogylétedre,hátha tudunk egymásnak segíteni!!!Köszönöm:Zsuzsi
Szia,
a gyász mint erős érzelmi megrázkódtatás előhozhatja ezt a betegséget. Apukám temetésén én sem tudtam sírni, úgyanúgy mint te csak ürességet éreztem, és nem értettem,most mi is van. Nekem is ezután jött ki a pánikbetegségem, de pár évvel késöbb szintén egy trauma miatt. Jók a meglátásaid, és jó uton is haladsz, engem annak idején nem küldtek hormonvizsgálatra, csak felírták az antidept és kész. A kibeszélés sokat segít. Sok sikert!