Magához vett egy pszichiáter a zártosztályon, már az SZTK-ban is Ő az orvosom, hálás vagyok Neki, nem csak okos, de szemnek éppen nem kellemetlen látvány. Szóban szerződést kötöttünk; Ő elolvassa a Neki írt leveleimet, én nem vagdosom magam, szedek be sok gyógyszert, beveszem az Ypsilát (meg a többit), kéthetente injekció… valamelyik hét keddjén megláttam a folyosón, keddenként rendel, megláttam, aztán eltűnt, biztos voltam benne, hogy szellem; rá is kérdeztem, különben meg zavarban is voltam, nem szoktam meg nála a farmert pl., mindig fehérben volt előttem. Nagyon durva hallucinációk a Kventiax idején voltak; már csak produktívak vannak. Meg a szellem a szobámban, aki ropogtatja a csontjait, én is úgy csinálom. A szellemesditől kezdek félni, újra előjönnek az ifjabb évek szorongásai, síráshatár és ők is előbújnak.
Életigenlés? Kötve hiszem.
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
mindkettőt szedtem. És halluztam.
Káosz kapitány, a skizofréniát régebben demencia praecoxként tartották számon, és nem is véletlenül, hanem, mert demens lesz a barátunk, ha elhagyja a gyógyszert.
A kventiaxtől én is haluztam, nagyon szar gyógyszer, kérj amitrexet!!!!!!
Nem akarok paraszt lenni, de mások drogokat szednek be, hogy ilyen halukat kapjanak – és élvezik. Nem lehetne ezt valahogy vidámabban megélni? (Tudom, hogy ez bután hangzik, de tényleg érdekel. Van fogalmam a drogokról – nem egyszerű kontrollálni őket, de ha sikerül, akkor jót adnak. [Senki ne játsszon ilyenekkel! Veszélyes!])
szomorú ezeket a sorokat olvasni hogy úgy láttod nincs kiút a skizofréniából,igaz nem tudhatom milyen az pontosan de azt tudom hogy egy elmezavar se gyógyítható szóval én is jól beszoptam,de ott az a de azokat a dolgokat kell keresned az életben amivel szabadabbnak érzed magad,én most a saját tapasztalataimat írom le hátha tudok neked segíteni én borderline vagyok nagyon nehéz időszakaim voltak nekem is írogattam a kezemre és eléggé jól esett meg többször úgy voltam most már tényleg kinyírom magam nincs kiút,ennyit magamról én most neked akarok segíteni,azt sajnálom a legjobban hogy engedtél annak hogy gyógyszeres kezelést kapj én sose hagynám hogy egy árva gyógyszert adjanak nekem,és tudom milyen amikor a paranoia gyötör én is láttam már alakokat itthon meg meg hangokat is hallottam egy időszakban de főleg az volt a legrosszabb amikor este sétáltam hazafelé és láttam árnyakat hallottam hangokat azt hittem figyelnek és egyből minden ilyen után azt montam magamban hogy csak tévképzet,amikor én először láttam szellemet több mint egy évig nem mertem sötétben aludni,nem tudom milyen nehéz lehet agyban tisztának lenni ha gyógyszerek hatása alatt állsz nekem úgy sikerül javítanom a helyzetemen hogy megértem mi történik velem amikor például paranoiám van felfogom hogy nincs ott semmi és kész,sokat mondod magadnak elhiszed,törekedj olyan dolgokért amit szeretsz de ne az öngyilkosságra gondolj most :D,figyelj most eszembe jutott valami nagyon régről hogy igazából az életed egy lehetőség számodra hogy jól érezd magad benne,ne add fel pontosan jól tudom hogy amikor be vagy zuhanva semmi kiutat nem látsz de semmit akárki akármit mondhat nem lesz jobb,akkor nekem az segít hogy elhiszem hogy nyugodt vagyok nem kínoz semmi belülről és valahogy nálam beválik hogy hazudok magamnak elhiszem és jó utána,ez csak az én esetem hidd el hogy megéri de nagyon megéri küzdeni és senki ne mondja azt hogy kész és vége szóval tudom hogy elképzelhetetlenül nehéz de van akik megcsinálják és legyőzik a bennő rejlő gonoszt,ezt is valahol hallottam
szóval írj ! én elolvasnám nem tudom hogy mivel tudnék segíteni,én csak a saját tapasztalataimat tudom átadni
Már lemondtam. Azért akarok végezni magammal. A skizofrénia nem gyógyítható, a gyógyszerek csak a tüneteket szüntetik meg.
Tényleg bevonulok, vagyis úgy gondolom, hogy nem úszom meg. Amikor legutóbb megkérdezte, gondolok-e öngyilokra, én meg igennel feleltem, már akart is bezárni. Nem vagyok doktor, ha az lennék, magamhoz járnék, nem a pszichonénihez. Érintésundorom is van, a dokinak sem hagyom, hogy hozzám érjen. Egyedül maradok, nem lesz palim, csajom, gyerekem, már hozzászoktam a gondolathoz.
Akkor most lesz időd.
Nagyon sajnálom, hogy így éled az életedet. Mintha már lemondtál volna róla, és direktbe bünteted azokat, akik próbálnának segíteni…
Miből gondolod, hogy nem tudsz kigyógyulni? Annyi mindenről hallani. Rákos betegek számolnak be arról, hogy hosszú küzdelem után, teljes életet élnek.
Nyilván nem vagyok doktor, de remélem azért, hogy javulni fog állapotod. Egyébként most tényleg “bevonulsz” a kórházba? Hm…Vajon megoldja a már eddig is súlyos problámádat? Segítenék. Azonban, akár tetszik akár nem, mégiscsak magunknak kell kimászunk a gödrből. Kapunk mankókat.
Tudom, hogy van aki nagyon mélyről indul. Mindig van aki felkarol. Enged, hogy hagy segítsen….
Miről szólnak a szép dolgok? Majd elmesélem:)
Ne haragudj, Gigi, amiért nem írtam, valószínűleg a gyógyszerek készítettek ki, fárasztottak le. Ebből nincs kiút. Sose lesz társam, gyerek, izé. Megfenyegettem a dokimat a legutóbbi levélben, hogyha nem segít elöngyilkolódni, felvágom az ereimet hosszában, ebből garantált beutalás lesz. Jövő kedden.
Leírom, ha nem tenném, nem is tudom, mi lenne. Már a második napja megy az alvás, ez már haladás. Eddig Gerodormmal, Dormicummal sem ment. Nincs idegem a novellázáshoz, még a naplót se fejeztem be. Most leveleket írok a dokimnak. Egy ideje már. Csak leírom, hogy mitől reszketek épp, remegek, ájulok majdnem… szívesen provokálom disznó gondololatokkal… dehát József Attila is ezt tette a treapeutájával. Kimondottan élvezem provokálni az okosabbat. Nálad miről szólnak azon kívül, hogy szép dolgok? Láttam pár napja egy szárnyas izét, olyan volt, mint egy kis angyalka kint az udvaron.
Remélem, hogy azért kimászol egyszer ebből. Valóban ne élet ez így. Azonban, hinned kell abban, hogy ami fogvatart, abból ki lehet törni, és legalább egy kicsit mozdíts ki az életed ebből a fásultságból, ebből a súlyos betegségből.
Annyira vártam a tavaszt, és képzeld, mióta kevert szorongásos depressziós zavarom van, meglátom a szép, szebb dolgokat. A virágokat, a fák zöld levelét….
Annyi midenen gondolkodtam? Te nem írod le a gondolataidat? Novella? Miről szól?
Köszönöm, ez így szépen hangzik, de nincs kiút.
Már megszoktam, hogy nem vagyok normális – semmilyen értelemben. Tegnap bunkó voltam egy fiatalemberrel, csak annyit csinált, annyi vétke volt, hogy jelölt facebook-on barátnak. Aztán bocsánatot kértem. Mindig így megy. Olvasni szoktam, feszületem is van, de nem akarom elriasztani a szellemet. Van neki egy kis sarka a szobában; ő ott, én meg itt, szemben vele. A pszichonéninek beszámolok a napjaimról. Találtam egy novellát, ami falcolás-ügyben íródott. Saját írás. Vagy hároméves, első olvasatra alig értettem, még ma sem egészen. Te is gyógyulgass.
Ne haragudj a kérdésért: Nálad depresszió vagy valami hasonló játszik? Az agyam egy lyukas zokni. Nem kötelező válaszolni:)
Remélem, hogy egyszer ki fogsz jutni onnan:) Bárcsak adhatnék segítő kezet. Azonban, ha már leírod, hogy mi történik Veled, nyilván sokat javít az állapotodon…..:)
Olvass amennyiben van lehetőséged, és írj minden napodról, ha úgy tartja kedved:)
Oh, szellem? Hm../Te, én arra gondoltam,- lehet, hogy hülyeség, hogy tegyél oda egy feszületet, ahonnan hallod…Nah, csak egy ötlet volt:)
Minden jót, és gyógyulj meg hamar:)