Kedves sorstársak!
Egy hete semmi szilárd ételt nem ettem,csak a folyadék és leves megy le a torkomon.Nagyon éhes vagyok és mégse bírok enni.Egy hete pont evés közben jött egy roham…
A pszichiáternő kivizsgáltatott pajzsmirigy és nyelőcső irányába,de minden negatív.
Citapramot és Frontint szedek.
Segítenétek?
Kedves közösség!
Nekem az a problémám,hogy nem merek nyelni.Refluxot állapítottak gyomor tükrözés után.Amit ki írtak gyógyszert nem merem meg inni egy kapszuláról van szó mikor le nyelem úgy érzem meg áll a nyelőcsövemben szívdobogás érzetem van és nagyon félek.Próbáltam szétt szedve vízbe a kis szemcsés gyógyszert meginni de már az is nehezemre esik
Kedves Lili!
Az Ön problémája is lelki eredetű és addig amíg csak tünetileg kezeli nem talál rá megoldást.Ha gyógyszer nélküli megoldást szeretne,olyat amivel nagyon hamar gyógyul
ebben az esetben felajánlom a segítségemet.A lelki okok feltárásával és elengedésével rövidesen elfelejtheti gondját.
Üdvözlettel:Tóth László lelki segítő(pszichoterapeuta-spec.tanácsadó)
e-mail:laszlo.thot@gmail.com
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Sziasztok!Hogy is kezdjem…Régóta pánikbeteg vagyok..most 26 éves vagyok és kb 18 éves koromban kezdődött.Először nehézlégzésem volt, aztán ez fokozódott erősebb lett:( Azután testi fájdalmaim lettek…attól féltem a szivemmel van baj…aztán azthittem a tüdőmmel…azután volt hogy egyszer ájulásig szívtam magamba a sok levegőt de legyőztem…sokszor fáj a mellkasom is:( Azthittem ennél rosszabb már nem történhet velem, mikor rámjött az is hogy egyszer csak nemtudok nyelni!!!Na az borzasztó volt:( 10 kilót fogytam ezáltal…a munkahelyemen kezdődött…hirtelen azthittem megfogok fulladni…!!Nem emlékszem pontosan mit csináltam akkor de az biztos hogy nemszeretem a munkámat és talán emiatt történhetett…A párkapcsolataim sosem jöttek össze…mindig csalódnom kellett.Azt gondolom hogy a pánikbetegség igenis egy BETEGSÉG!És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.Szerintem az az ember aki pánikbeteg egy nagyon mély érzésű ember, nagyon érzékeny és intelligens…magamon azt veszem észre hogy pl én rengeteget gondolkozom, agyalok dolgokon és mindent megoldok.Az életem teljesen rendben van.Egy átlagos ember azthinné én egy boldog ember vagyok, kiegyensúlyozott…és közben pedig belűl csak szeretnék ez lenni de nem megy.Azt érzem akármennyire is szeretnék megszabadúlni ezektől a rossz érzésektől nem megy.Próbáltam anyukámnak elmondani de ő nem hallgat meg.Ő úgy gondolja ezt magamnak kell megoldanom, de nem birom sajnos pedig nagyon szeretném!Ha ez nem lenne én lennék a legboldogabb ember a világon!!!Végre az igazit is megtaláltam de nem merek a problémámról neki beszélni…félek hogy elhagyna!Kérlek segítsetek nekem kihez fordúljak.NAGYON SZERETNÉK MEGGYÓGYÚLNI!!!És gyógyszerek nélkül.Én hiszek a gyógyulásban de nemtudom merre indúljak el:(
Én is szedek néha frontint… és segít egy kicsit de valóban csak ideiglenesen.Tisztában vagyok önmagammal és hiszem azt hogy kinirok ebből lépni.Reggelente jobban birok enni én is…estefele már szinte semmit…az érzés nagyon rossz bárcsak mindannyiunknak elmúlna..Egy szomorú lány:(
Kedves Betty!
Lelki problemajan nem segitenek a gyogyszerek,mert azok az On altal emlitett gondok fel nem dolgozasabol, el nem engedesebol fakadnak.Ha szeretne a problemajatol gyorsan es gyogyszerektol mentesen megszabadulni,szivesen segitek Onnek.A laszlo.thot@gmail.com e-mail cimemre irjon ha erdekli a megoldas!Dec.15-tol par hetig Magyarorszagon tartozkodom , ez alatt boven rendbe johet.
Udvozlettel:Toth Laszlo lelki segito(pszichoterapeuta spec.tanacsado
Szia!Betty vagyok,és február ota küzdök nyelési problémákkal,számtalan kivizsgáláson vagyok túl,refluxot állapítottak meg,de hiába a gyógyszer,fáj a nyelés,a nyelőcsövem,gombóc a torkomba,elekeda falat,fulldoklok,ha lemegy szorít a nyelőcsövem,öklendezek.Próbálok nem oda koncentrálni,de félek.Az orvosok végűl azt mondták pánikbeteg vagyok.Akkor kezdődött,amikor kiderűlt megcsal a párom,majd aput ujraélesztették elöttem.Nem tudom már a negatív leletek ellenére is betegnek érzem megam,testileg,és ettől pánikolok.Három gyermekem van,mi lesz ha velem valami történik?Nálam ez van.Rivotrilt 0.5,magne b6,savlekötők,ezeket szedem.Remélem,már jobban vagy:Üdv:Betty
Szia Asteri!
Nagyon áttudom érezni a helyzeted. Én agorafóbiás voltam, és szintén nem tudtam enni, mert féltem, hogy rosszul leszek, emellé társult az émelygés, hányinger, szédülés, a nyelv lezsibbadása, egész testemben remegtem, 1 perc alatt csurom víz lett a ruhám…Eljutottam egy pszichológushoz, a segítségével kilábaltam. Voltam pszichiáternél is, de nem akartam gyógyszereken élni, ezért elhagytam. A gyógyszer csak a testi tüneteket mulasztja el, egy kis időre, de a lelkit nem, és ha a lelked beteg, akkor a tested is az lesz. Ezért kell a lelkedet rendbe tenni. Ezen pedig a gyógyszerek nem segítenek. Amolyan mankónak jó. Én Xanax 0,5mg és Paretin 0,25mg szedtem. Sajnos ezektől a gyógyszerektől rosszabbul éreztem magam, nem pedig jobban, és csak 1 hónapig szedtem. Elég is volt annyi, még sok is. Most már jól vagyok és nincs szükségem ilyen szerekre. Nem tudom, hogy jársz-e pszichológushoz, vagy nem, de szerintem érdemes lenne megpróbálnod. Saját akaratodból menj, ez fontos. Na jó, ennyit a bevezetőről:)
A többieknek igazuk van, nyugodtan egyél, nem lesz semmi baj. Én almát ettem, vagy vamilyen gyümölcsöt, zöldséget, a csoki is nagyon jó. Ami fontos, hogy ne erőltesd az evést. Hidd el szép lassacskán kifog alakulni, és iszonyatosan jóóóóóóóó ízűeket fogsz enni:) Ehhez azért kell egy kis türelem, és kitartás, nem kell kapkodni. Inni viszont igyál, hogy ne száradj ki. Mmm, viszont eszembe jutott, hogy, amikor én voltam ebben a helyzetben mindig Finom zabfalatokat vettem a boltban, tényleg teltség érzetet ad. Van most már kókuszos, zöldalmás, csokis, válogathatsz kedvedre:) Próbáld ki.
Van még egy-két tippem, ami segíthet.
Pánik napló: ha úgy érzed, hogy kezdődik a pánik, akkor vegyél elő egy füzetet, vagy bármi mást. Írd be a rosszullét idejét, napját, okát és hosszát. Lehet egy olyan dolog miatt alakult ki a pánik, amit soha nem mertél elmondani senki, mert féltél, hogy esetleg rosszalóan fognak rád nézni, és inkább eltemetted mélyen magadban, valamikor régen, most meg ilyen formában jött elő. Amit írok jegyezd meg, érdemes.
NEM AZ EVÉS MIATT VAGY ROSSZUL, NEM EZ AZ IGAZI OK A PÁNIKOD KIALAKULÁSÁRA. Sajnálatos módon pont, akkor jött. AZ IGAZI OKOT MÁSBAN KELL MEGKERESNED. Valami kiváltotta. Pl. hazamentél, leültél enni, de meglehet, hogy rossz állapotban voltál. Valaki felzaklatott, megsértett vagy nagyon feldühített…Ez pedig annyira megviselhetett, hogy a szervezeted pánik formájában reagált, és pont evés közben. Nem bíztos, hogy így történt, csak próbálok arra utalni, hogy nem az evés az igazi ok, valami más lesz. Az agyad így reagál, amikor enni próbálsz.
Ha amit leírok, egy kicsit is segít abban, hogy jobb legyen az étvágyad, a kedélyállapotod annak én is örülni fogok. Szóval nyugodtan egyél. Egy kis segítséggel megkeresheted az okot, és ha ez megvan, akkor a problémát is lehet kezelni. Nem lesz könnyű, de idővel javulni fog a helyzet. Ehhez kell némi erős akarat és hit, hogy helyre jössz. Na meg kitartás:)
A naplódnak meg bármit leírhatsz, válaszolni nem fog, de már az is megkönnyebbülést hoz, ha kiírod magadból, ami bánt, rosszul esik. Lehet egy kis apróság miatt alakult ki. Nem rossz indulatból írom ezt, de nálam tényleg egy hülyeség miatt alakult ki az agorafóbia. Csak egy idézet a naplómból.
2009.06.19. péntek 08:47 Gyomoridegem van, mert a buszon ülök. Még elsem indult a busz, de legszivesebben leszállnék róla. Hányingerem van, izzadok, remegek. Félek, ha rosszul leszek nem lesz ott egy olyan személy, akit szeretek és segítene rajtam. Félek, mert egyedül vagyok. A rosszullét 09:24-ig tartott. Kb. így vezess egy ilyen naplót. Ebből is láthatod, hogy mindent leírhatsz. Én ezt csak a pszichológusomnak mertem elmondani, másnak nem, mert tartottam attól, hogy kinevetnek ezért. De ezen a napon ilyen gondolatok jártak a fejemben. Nagyon féltem az egyedülléttől, most már nem félelmetes, merek egyedül lenni:))))) Persze nem vagyok egyedül, csak amikor néha nap nincs senki körülöttem, akkor féltem, most már nem.
Remélem eddig mindent érthetően írtam le.
A másik tipp, ha van valaki,- elég egy személy-akiben megbízol és tudsz is a problémáidról beszélni neki, akkor mondd el, és megkérheted, hogy segítsen. Ha nincs, de van egy kis állatkád, akkor elmondhatod neki is. De ha az sincs, az se baj. Csukd be a szemed, képzelj el egy személyt, aki Veled szemben ül. Tegyen fel kérdést Neked, pl: mit érzel most a lelkedben? Válaszolj rá. Minél több kérdést tesz fel annál jobban kibeszéled gondolatban magad, és annál jobban megnyugszol. Viccesen hangzik, kivülállóként én is mosolyognék, de nekem ez rengeteget segített. Egy próbát megér, ha segít, akkor főleg. Sosem tudhatod mi fog számodra megkönnyebbülést hozni.
Remélem tényleg tudok ezzekkel a gondolatokkal segíteni Neked, és tényleg szeretném tudni, hogy mire jutottál magadban. Majd írj ide, hogy mi is történt Veled.
Addig is kitartást kívánok Neked.
Enikő
Szia Asteri!
Egyél, mert szükség van az energia utánpótlására! Igen, ismerős a szitu! Így fogytam közel 20 kilót, de nálam ez nem baj, most nagyon csini vagyok…:) A lányommal is sokszor előfordul, néha még velem is. Amikor nálam jelentkezik, önmagamban mindig megvizsgálaom az okot: “miért nem megy le a falat a torkomon”? Aztán torokcsakra tisztítást végzek. Van, amikor egészen ici-pici, triviális ok váltja ki, amin könnyedén túllépek. Ha nagyobb volumenű a probléma, a haragot kell elengedni és utána neki lehet állni falni! Addig is próbálkozz tömlős krémsajttal, csokiszopogatással, akár bébiétellel, vagy ha főzök, turmixold le. Egyél bátran! Magad is elcsodálkozol majd rajta, hogy evés után mennyivel jobban leszel! Én anno közel egy évig voltam így, amíg rájötem, mit kell csinálnom.
Valami pozitív irányú változás állt be Benned – valószínűsíthetően – spirituális síkon, s mint minden nagy változás, ez is valaminek az elhagyásával jár. Nálam, Nálad a kaja. Nekem már édesmindegy mit eszek, leginkább csak zöldségeket és gyümölcsöt, csak nagyon ritkán egy kis halat vagy húst. Reggel eszem és a késő délutáni órákban, ez nekem pont elég egy napra. Érdekes, hogy a két kisebbik gyermekem sem “húsos” – egyszerűen nem igénylik. Egy vaisnava mester mondta nekem erre: ha egy ólba bezárunk egy gyereket egy nyúllal és almával, biztosan nem a nyulat eszik meg! Ők még ösztönösen tudják, mi a jó nekik.
Ne parázz, 20 év óta vagyok “szintén zenész” – ez a nyelési nehézség sokszor előjött! Hamikázz csak szépen, lassan, jól rágd meg a kaját, és mielőtt kiköpnéd, gyorsan nyeld le. Néhány falat után érezni fogod a jótékony energiát!!! Ha van kérdésed még, írj bátran, többször be fogok lépni, oké? A lányomnál is sokszor előfordul, olyankor finom ragulevest főzök neki jó tejfölösen, sok-sok zöldséggel – ez mindig rendbe hozza! Jó étvágyat!
javaslom ülj le a tv elé, nézd közben, vagy szedj egy kis étvégygerjesztö gyógyszert. Nekem hosszu hetek teltek el evés nélkül, és ezek beváltak.
Kedves Asteri!
Lehetséges, hogy azért nem tudsz enni, mert a roham evés közben jött, és ezt elraktározta az agyad, agy amikor ennél, akkor jön a félsz, hogy evés közben pánikolni fogsz, így az agyad elutasítja a normális folyamatot. Szerintem ülj le a kedvenc kajáddal, esetleg először csak pépesebbel nyugodtan és adj időt magadnak. Próbáld tudatosítani, hogy nem az evés váltotta ki a rohamot, csak pont akkor jött, és kész. Lassan vegyél egy finom falatot a szádba és emlékezz, hogy enni jó. Légy türelmes magaddal, ha most nem megy, legközelebb. :)