Beteg történet
34 éves, három gyermekes anyuka vagyok. Sokszor volt már derékfájásom, de a kerti munkák, nagytakarítások, terhességek kapcsán ezeknek soha nem tulajdonítottam jelentőséget, hiszen kipihenhetőek voltak.
2010 januárjában kezdtem dolgozni családgondozóként. A szociális munka ezen szintjén ugyanolyan körülmények között dolgozunk, mint amilyen körülmények között a klienseink élnek. Az irodámba kiselejtezett bútorok kerültek, nem is erre a célra való, széteső recepciós pult íróasztalnak, és egy szebb napokat is látott rozoga szék. Márciusban rendszeresen megfájdult a hátam munka közben. Aztán, úgy véltem, alkalmazkodásomnak köszönhetően egy hónap múlva megszűntek ezek a fájdalmak. Júniusban jelentkeztek újra, de a szabadságok, a balatoni, és a tengeri nyaralások hosszabb időre elfeledtették a problémát. Decemberben ismét jelentkezett a derékfájás. Karácsonyra fitnesz labdát is kaptam, ennek segítségével elkezdtem rendszeresen kinyújtani a gerincemet munka után. Egy időre segített is. 2011 márciusában azonban ismét társammá szegődött a fájdalom, makacsabbul, mint valaha. Egy idő után a csípőm is fájt. Ódzkodtam attól, hogy elinduljak az egészségügy rögös útján, ezért először egy gyógytornászt kerestem fel. Tapasztalatai alapján szinte teljesen pontos diagnózist adott. Szerinte a porckorong összeesett, és kitüremkedett, ez nyomhatja az ülőideget, ami a csípőfájdalmat okozza. Azt is mondta, egy MR deríthetné ki pontosan, mi is a baj. Az biztos, hogy mindenképen a rossz tartásom miatt van (a fent említett körülmények között képtelenség jól tartani magam), gyógytornát javasolt, és jól megmasszírozott. Célzottan a porckorongokat nyomta vissza. Sajnos elég messze lakik tőlünk, így a három gyerekem mellett nem tudtam vállalni, hogy rendszeresen járjak hozzá. Adott egy CD-t, amin gyógytorna gyakorlatok voltak, és javasolta, hogy ússzak. A gyógytornát elkezdtem, de az úszást még nem. A masszázs hatására néhány napig teljesen jól voltam. Ám a néhány nap letelte után erősebben jelentkezett a fájdalom, mint addig bármikor, így rászántam magamat, és bár meglehetősen szkeptikusan, de felkerestem a háziorvosomat. Minden, ami miatt tartottam attól, hogy bekerüljek a magyar egészségügyi gépezetbe, beigazolódott. Háziorvosom hallva panaszomat, elküldött gerincröntgenre. Ide még hamar be is jutottam. A leleten leírták, hogy a LIV-LV csigolyák közötti porcrés erősen beszűkült. Mikor megkérdeztem az orvost, hogy ez mitől van, nem mondott semmi érdemi választ. Mivel a derékfájásom szinte elmúlt, de a csípőm egyre jobban fájt, elküldött még egy csípő röntgenre, és adott beutalót a reumatológiára, valamint felírt egy hónapra elegendő non szteroid gyulladás gátló, fájdalomcsillapító gyógyszert. Május 3-án kértem időpontot a reumatológiára, adtak is, AUGUSZTUS 1-re. Ekkoriban úgy néztek ki a napjaim, hogy reggel fájdalommal ébredtem, bevettem a gyógyszert, amíg a hatása tartott minden OK volt, de délutánra már jelentkezett a fájdalom, ami az éjjeli órákban sem múlt. Így nagyon messzinek tűnt az augusztusi időpont, úgyhogy felkerestem a hozzánk legközelebb levő kórház reumatológusát a magánrendelésén. Ő megvizsgált, meg nézte a leleteimet, és discopathiát, valamint piriformis alagút syndromát diagnosztizált. Az első amit már a gyógytornász is mondott, a második pedig az ülőideg közelében levő izom zsugorodásából adódó ideg fájdalom. Adott is nyomban egy szteroidos injekciót, amitől szerinte minden bajom megszűnik majd. Sajnos nem lett igaza, mert az injekció után elkezdett zsibbadni a lábam. Gondoltam, majd elmúlik, biztos a szúrás miatt van, de nem így lett. Felhívtam a gyógytornászt tanácsért. Adott is, de legfőképp csodálkozott, miért nem kért az orvos MR-t? Elkezdtem direkt olyan gyakorlatokat végezni, amik a piriformis izmot nyújtják. Úszni is elkezdtem, és a doktorrnő tanácsára nem kevés pénzt beruháztam gördülő talpú cipőre, és dinamikus párnára. Miután a helyzet nem hogy javult volna, inkább romlott, visszamentem a magánrendelésre. Ekkor már június 6-át írtunk. Ez alkalommal már nem vizsgált meg, hanem írt egy beutalót izotópos röntgen vizsgálatra. Azt mondta, ez majd kimutatja, ha gyulladás van. Kissé akadékoskodtam, így végül, mintha kegyet gyakorolna, adott CT-re is beutalót. Izotópra június 14-re, CT-re JÚLIUS 15-re kaptam időpontot. Ám az események felgyorsultak, a bennem zajló folyamat megelőzte a magyar egészségügyet. 10-én, pénteken végigvonszoltam magamat a délelőttön, elhoztam a lányomat az iskolából, hazaérve pedig lerogytam a padlóra, és azt kértem, hogy hagyjanak pihenni. 18 óra körül ki kellett mennem a WC-re. Iszonyú volt felállni, és megtenni azt a néhány lépést. Ám ami még rosszabb volt, hogy nem tudtam felállni a WC-ről. Lecsúsztam róla négykézlábra, bevonszoltam magam a nappaliba, szó szerint padlót fogtam, és innentől meg sem bírtam mozdulni a fájdalomtól. Miután nem csökkent semmit a kín, kértem a férjemet, hívjon orvost. Felhívta az ügyeletet, ahol először azt tanácsolták neki, tegyen kocsiba, és vigyen be. Miután megértette velük, hogy mozdulni sem bírok, kiküldték az orvost. Mikor megérkezett, csak annyit kérdezett: Hát itt mi történt? Négy féle gyógyszert adott injekcióban, mondván minden, ami segíthet, benne van. Elolvasva előző leleteimet azt kérdezte miért nem készült még MR? Abból, amit beadott, a nyugtató használt egyedül, mert a fájdalom semmit sem csökkent, csak én lettem nyugodtabb. Sóhajok, sírások árán rám került a hálóing és ágyba kerültem. Aludni semmit sem aludtam, mert minden mozdulat fájt, és nem találtam olyan testhelyzetet, ami jó lett volna. Sose gondoltam volna azelőtt, hogy ilyen velem megtörténhet. Azt se, hogy értékelni lehet azt is, ha az ember meg tud fordulni az ágyában. Így telt el a szombat is. Vasárnap már rutinosan közlekedtem négykézláb, már a forgás sem okozott fájdalmat, de sem állni, sem ülni nem tudtam. A húgom segített ezen a hétvégén a gyerekek és a háztartás körül. Javasolta, hogy hívjam fel a gyógytornászt, mert ő tud egy jó orvost. Biztosak voltunk benne, hogy ez gerincsérv. Láttuk apukánkat, aki már átment ezeken. E miatt féltem is a műtéttől, mert őt is hegesedés miatt újra kellett műteni. A gyógytornász elmondta, hogy a Telki kórházban található ez az orvos. Endoszkópos műtétet végez, ami egy minimál invazív eljárás, aminek a gyorsabb gyógyulás a következménye, és nem áll fenn a hegesedés veszélye. Azt is elmondta, hogy ez a műtét 440000 Ft. Hétfőn Pünkösd hétfő volt. Férjemmel megvitatva a kérdést, felhívtuk a kórházat. Ott megadták az orvos asszisztensének a telefonszámát. Kérdeztem, nem baj-e, ha ma hívom őket, hiszen ünnep van. Azt mondták, érdemes megpróbálni. Elsőre nem vette fel, de visszahívott. Mikor röviden elmondtam, hogy milyen állapotban vagyok, és másnap izotópos vizsgálatra mennék, hüledezett, és azt mondta, azt felejtsem el. Elmondta, hogy csak szerdán rendelnek, és a következő szerdai rendelés már teli van, de ilyen állapotban nem maradhatok. Kért, fél óra múlva hívjam, akkor a doktor úrral is tudok beszélni. A doktor ugyanezeket elmondta, majd hozzátette. Kedden lesz két műtétje a kórházban, kb 13 órakor végez, akkorra menjek oda. Megvizsgál, és majd megbeszéljük a következőket, de valószínűleg sürgős MR-t kell készíteni, látatlanban a tüneteim alapján ez szerinte gerincsérv. Így is történt. A kocsink hátsó ülésén fekve utaztam. A kórházban tolókocsiba ültettek, ami olyan fájdalmat okozott, hogy mindenki szörnyülködött az arcomat látva. Az orvos megvizsgált, megnézte előző leleteimet, és tovább szörnyülködött, hogy a reumatológus miért nem kért még MR-t? Majd elmondta. Két lehetőségem van. 1. Kérek MR időpontot, amire 2-3 hónap múlva el is jutok, amivel majd elmegyek idegsebészhez, aki majd valamikor megműt, 2. vagy vállalom, hogy fizetek, és még aznap meg lesz az eredmény. Ha ezt választom, akkor ő csütörtökön már meg is műt, pénteken pedig haza is mehetek, és elfelejthetem az összes fájdalmamat. A műtét persze nem lesz olcsó, de sajnos a TB nem fizeti ezt a fajta műtétet. E mellett döntöttünk, közben pedig dühös voltam. Megtudtam, hogy a vizsgálatokra és a műtétekre nem az orvos és kapacitáshiány miatt kell ennyit várakozni, hanem mert a TB X vizsgálatot, műtétet finanszíroz adott idő alatt. Mivel volt némi megtakarított pénzünk, amit ugyan másra tettünk félre (téli tüzelő), ezen az úton indultunk el. Kedden délután kezemben volt az MR eredménye, ami kiszakadt gerincsérvet mutatott, két ideg érintettségével. Szerdán férjem megmutatta az orvosnak a leletet, aki ez alapján megtervezte a műtétet. Délután befeküdtem a kórházba, csütörtökön pedig megműtöttek. 3 órával a műtét után felálltam, és a két lábamon, fájdalom nélkül indultam el. Pénteken hazajöttem, és bár többször lepihenek napközben, de a családommal vagyok, és nem fáj semmim. 4 hét múlva pedig ismét dolgozhatok. Azt számolgattam, hogy ha a hagyományos utat járom, 6-7 hónap is lenne a táppénzes időszak. Ha összeszámolom a veszteséget, ugyanazt a pénzt elvesztettem volna, és a szenvedés is tovább tartott volna. Még egy kis adalék: az orvos javasolta, hogy a labort, és a tüdőszűrést csináltassam meg szerdán, hogy legalább azért ne kelljen fizetnem. Mind a két helyre el is tudtam volna menni, de mind a két helyen közölték, hogy csak másnapra, azaz csütörtökre lenne eredmény. Így végül ezekért is fizetnünk kellett. A tüdő röntgen után két perccel meg kaptuk az eredményt, a labor pedig egy órán belül meg volt. Ma június 18-a van. Augusztus 1-én táboroztatni fogok.
Amúgy a kórházról csak jókat tudok írni. Szállodai szintű az ellátás, a nővérek kedvesek, és lelkiismeretesek. Erre persze lehet azt mondani, legyenek is ennyi pénzért. Ezzel kapcsolatban sok kérdés van bennem. Ha ilyen fizetése lenne a többi nővérnek, és tudatosodna bennük, hogy nem kevés pénzt fizetünk TB gyanánt, meg változna-e a helyzet a kórházakban?
Lányom közölte velem, hogy te nem vagy beteg, mert a betegséghez vírus kell. Én is így gondolom, egy percig sem éreztem betegnek magam, csak szembe kerültem egy problémával, amit meg kellett oldani. Ebben a történetben egy beteg van, az pedig a magyar egészségügy, aminek a vírusát még azonosítani kell.
Mindenesetre nem tudom, hogy mire is fizetem havonta azt a pénzt, amit egészségügyi hozzájárulásnak hívnak? Azt mondják, a magánbiztosítási rendszer igazságtalan. Én ennél nagyobb igazságtalanságot el nem tudok képzelni, hogy aki megteheti meggyógyul, aki nem teheti meg, hónapokig ellátatlan marad! Egyébként nem tudom még, honnan lesz pénzünk a téli tüzelőre.
