Sziasztok!16 éves lány vagyok.Az életemben sok szenvedés volt,de ahogy elkerültem iskolába,minden megváltozott.Rengeteg barátom lett,mindenkit szerettem és mindenki szeretett.Teljesen a középpontban voltam jó irányban.Mára már minden megváltozott.Egyik pillanatról a másikra.Feladtam mindent.Nem foglalkoztam semmivel,csak a szerelemmel(aki pont ma dobott:’(..) Egy katasztrófa lett az életem.Minden feláldoztam és ez csak az én hibám.Nem maradt senkim és semmim.Egyedül vagyok ebben a hatalmas világban.Csak a szerelmem volt,de  ma azt mondta nekem,hogy szeret,de már nem tudja,hogy szeretné-e folytatni.Az én véleményem szerint már közel sem szeret annyira,mint régen.Teljesen igaz az is,hogy már közel sem vagyok az,mint régen.Mindenbe belekötöttem,veszekedtem,irányító akartam lenni,depiztem,mérgelődtem,teljesen magam kívül voltam és vagyok is.Most,hogy a szerelmem elhagyott,akiért éltem,már nicns semmi.A sulit elrontottam.Már hónapok óta tervezem,hogy öngyilkos leszek,csak minél később szerettem volna,hogy a szerelmemmel lehessek,de már nincs mi visszatartson,Félek,hogy mi lesz,ha nem leszek.A családom felbomlik,hisz már most is közel van a szétváláshoz,aminek szeretett kistastvérem issza meg a levét:’(Nagyon szeretem őt és ő az egyetlen már,akiért élni tudnék,de annyira fáj a szívem,hogy nem lehet.Ha nem lenne szeremi bánatom,nem lennék szeretethiányos,akkor is meg kéne tennem,mert a depresszió kihatott  atanulmányaimra és nem hagyhatom,h kiderüljön mindnen.Teljesen más vagyok.Vagyis ugyanaz,de magábaszippant ez a hülyeség.Meg akarok halni.Eddig úgy éreztem,hogy nem akarok,de nincs más választásom,de immáron már meg akarok halni.Csak az öcsikém jut mindig eszembe:’(Őt teljes szívemből szeretem.A szerelmemet meg…jobb ha meghalok:’((U)Nem bírom még pár napig.Meg kell halnom!Próbáltam már 2xx,mikor veszekedtünk a a volt barátommal,de nem sikerült,mintha nem engedné valami,Semmi nem hat rám.Itt vagyok,de már nem akarok!:’(