http://www.youtube.com/watch?v=uiCRZLr9oRw

Kitartás….lehet más számára közhely,
de nem az.
Amikor magam alatt vagyok,mert úgy éreztem
több van a vállamon,amit el bírnék,kezembe veszem kedvencem
Hemingway Öreg halász és a tenger című
kisregényt.Kötelező olvasmány volt,de 
most más szemmel nézem.Az öreg halász 84 napig nem fog
semmit.Aztán eljön a nagy nap.Sikerül
élete legnagyobb halát kifognia.
“Nem értem-gondolta magában az öreg
Mind a kétszer közel volt ahhoz,hogy
összeessen.Még egyszer megpróbálom azért.
Megpróbálta még egyszer,és amikor felbillentette
a halat,úgy érezte mindjárt elájul....Újra 
megpróbálom..Újra megpróbálta,megint eredménytelenül.
Akkor hát-gondolta,s máris rosszullét környékezte.
mielőtt nekifogott volna-,akkor hát még egyszer megpróbálom.”
És sikerül.Aztán,
természetesen megjelentek a cápák.
Rávetették magukat a nagy halra.Santiago
az öreg felvette velük a harcot és reménykedett:
“a halnak csak az elülső felét nézte,és feltámadt 
benne egy kicsit a reménykedés.Szamárság feladni
a reményt -gondolta.Azonkívül bűn is azt hiszem.”
Igen az,még akkor is,ha az élet maga is örök küzdelem.
Vivo ,ergo volo!Azaz:Élek,tehát akarok.
Sajnos magunk ellen vívjuk a legnagyobb küzdelmet.
Ezért írja Hemingway:Az embert el lehet pusztítani,
de nem lehet legyőzni.Hát ennek a nyamvadt kórnak,nem is szabad.

Vagy idézzük a Csillagok háborúját “mindig van egy nagyobb hal”kérdés:ki?én vagy a depresszió…