Az én borderline történetem.

Téma címkék:
2011.07.17. 10:14

Ezt az indexről másoltam át oda írtam kb 3 hete. Azért írom ide is mert látom itt sok a közös vonás.

Sziasztok.

Valahova írnom kell. 28 vagyok,férfi. Problémám van. Írom a száraz tényeket. Apám munkamániás napi 12-14 óra vállalkozó  ebből napi öt óra mobilozás minimum(tisztességes nem fukszos bmw-s x5ös, és egyéb előítéletek sem illenek rá)), anyám is, bár fontosságimániának hívnám. Ő az az eset amikor mindig pörög, a tökéletes sem elég jó mindenki rossz csak amit ő csinál az a korrekt. Nagyapám az egyik alkoholizmusban halt meg a másikat nem ismertem.
Ezeket azért írtam le előljáróban mert én is ehhez hasonló problémákkal küzdök.  A helyesírásért, időrendért, vesszőért  bocs ahogy jönnek a gondolatok úgy ütöm a billentyűt.
Nos 11 éves koromig egész rendben voltam bár ahiogy emlékeszem 10 évesen már rágtam a körmöm és az akkor divatos szokás szerinti lófarkamat tépkedtem és tekergetttem. Anyám akaratom ellenére 7 éven át magántanárhoz járatott(véleményem nem számitott) rettentően gyűlőltem hogy oda kellet járni plussz szombat angolóra 2 órában ez 11-18 éves koromig történt hatása alól nem tudtam kikeveredni, sajnos apu pedig üzleti ügyeivel volt elfoglalva, így elmaradt a segítség. A magántanárhoz járás azt jelentette hogy du 1 kor vége a sulinak 2 kor tanár este 6ig. utána tv és alvás. elitgimnáziumba járatott anyu amit nem igazán bírtam így 3ik osztály félévében felültem egy vonatra és leléptem 2 napra átgondolni a helyzetet és leugrani valahonnan. gyáva voltam, nem mertem. Beírattak egy szakközépbe amit elvégeztem, de az érettségimet anyu megvette úgy szégyelltem magam miatta hogy utána hánytam de nem mertem szólni. 4.6 lett nekem kellett elmondanom az elnöknek a beszédet aki a négy osztályból egyedül az én jegyeimet bírálta felül természetesen a 3-ast 4esre a 4est pedig ötösre.
Ezeket azért írom hogy nagyvonalakban képet kapjatok hoygy a szülői háttér tulajdonképpen kirakati életet élt és él mai napig.Nagyon büszkék hogy a 80as évek elején lóval huzattak és onnan hova jutottak.
16 évesen elkezdtem inni. először csak péntekenként haverokkal,  aztán elvonultam a saját kis garzonomba anapi ké-3 üveg jófajta kis boromat lecsorgatni. Persze jöttek a kifogások hogy sajthoz meg szalámihoz ecetere hogy száraz nem száraz édes ementáli hozzá egyebek. de a lényeg maga az alkohol volt. 19-20 évesen elküldetek főiskolára fél évet maradtam. kirugtak.(hozzáteszem teljesen obejektív próbálok lenni amennyire lehetséges ez) Ezek után anyu írt egy levelet a katonasághoz tudtom nélkül hogy önkéntesen szerettnék belépni. Apu pedig vett egy helyi nb3-as focicsapathoz protezsált be de mivel 3-4 éve ekkor már masszívan  szerettem a bort így a játék természetesen nem ment abbahagytam.
Problémáinkat soha, de ezt most nem úgy kell érteni hoyg elsiklattunk néhány fölött hanem hogy tényleg SOHA nem beszéltük meg részükről nem volt idő.Pl nem tudják hogy  ki volt az első barátnőm első csók…
Mivel anyám szült maradt bennem az ő “hitleri” stílusából így olyan “barátokat” gyűjtötem magam köré akik soha nem kritizáltak mert nem mertek. Közben át kellet vennem egy vállalkozást mert olyan nincs anyám szerint hogy nem csináltam semmit. Ez olyan 21 évesen volt egy vendéglátóipari egység “főnőke” lettem ahol 50 éves embereket kellett osztogatnom.Teljes csőd, nem ment nem volt tekintéyem. időben még visszaugorva a  fősulihoz kiléptem banki státuszt kaptam hordtam a pénzt,átutalásokat számlákat könyvelést etc ez volt a feladat megbízható nagy felelősségü munka, ezt sikerült teljesítenem de nem éreztem semmi megnyugvást hasznosságot vagy hasonlót. 2002-2003 környíékén enduromotort vettem és atomrészegen(és tényleg nem túlzás) száguldoztam kietlen földutakon mert így éreztem magam igazán szabadon éa nem gondoltam semmire. De már olyan szintekkkel hogy 2 liter igazi 50 fokos házi négy napig volt elég… Böjtje meglett 2006ban összetörtem magam. 3hét kórház két hónap felépülés.

Körülbelül ezt a 9 évet folyamatos öngyilkossági gondolatopk kísérték.

Itt elhatároztam hogy változtatok. elmentem egy 1000 kilométeres gyalogtúrára ahol éreztem valamit hogy jó lesz. Persze ital körömrágás maradt de elhatároztam hogy piáról lemondok(óriási szerencsém hogy drogot a havaeri társaság nem alkalmazott így soha nem próbáltam ki, a füvet se).

2007végére teljesen lejöttem a piáról, teljesen magamtól igaz fél éven keresztül csak 3-4 sörrel tudtam elaludni, de sikerült. Családi helyzet nem változott és ez már nem is fog:(  . Ezután elkezdtem komolyan sportolni.A komoly alatt 3:10 alatti maratonokat értem.  2009 végére már maraton és ultramaraton értsd 30-50 kilométeres terepfutásokon és ritkán aszflton vettem részt. De a versenyek eredmények egyáltalán nem érdekeltek csak az hogy futhassak ugyhogy csak magamnaka futok azótaNAGYON jól éerztem mAGAM közben bár továbbra is magányos voltam, de a kémia vagy akármi is segitett. mai napig 100-120 kilométereket edzek hetente.

Viszont 1 hónapja egyk napról teljesen összerogytam.Sírásrohamok görcsrohamok feszitő érzés melkkas tövig rágott köröm hajtépkedés,sportadagomat már órákba számolom heti 14-16 óra(jelenleg épp talpi bőnye gyulladásom van de azzal is megyek mert meghülyölök és már nem segít:(:(. Apámba vetett minimális hitem is elszállt( kiváncsi volt kutakodott saját dolgaim után, amit megbeszéltünk,talán az első az utobbi tíz évben részemről végig bőgve és el is ismerte a tettét)
Házam van, tehermentes. készpénz gondjaim nincsenek. foglalkozásom van amiből meg tudok élni.
Május közepén találtam itthon rivotrilt. 50 szemesből volt vagy harminc. anyámé természetesen hasonló gondjaira szedi ő is gondolom. Megettem. Vettem fusiba 300 feles xanaxot most per pillnat mai nap eddig 4 millinél tratok és egy fél bacardinál.
A piát azért küldtem rá mert nem éreztem a tompulást. Nem tudom mi lesz így. Pszihodikonál nem voltam és nem is akarok. Ezt nem önsajnáltatás végett írtam csak mert jólesett.Nem volt kinek, így szétkürtöltem az éterbe.

 

Folyamatos bűntudat kínoz, nem tudom az okát. Régi hibám ugranak be egyik pillanatról a másikra aza agyamban. Pl volt akit 10 évvel ezelőtt bánotttam meg emlékeztem rá hogy nem kértem bocsánatot..és most kértem tőle az iwiiwen. Nem kívánom a nőket(nem vagyok homoszexuális) Nem érdekel semmi. ki szeretnék lépni. De nem tudom hogyan és hova. Egyik pillnatban még meg akarom büntetni azt aki valaha ártott nekem és beugrik,eközött 10 másodperc telik el mésik pillnataban sajnálom, hiszen tudom hogy ő nem miattam hanem valószínüleg elbaszott egyerekkora vagy akármi más problémája volt velem agresszív. Nem bírok az agyammal együtt élni. Félek az emberektől. napszemüveget viselek akkor is ha borult az idő mert azt érzem ha látják a szemem akkor tudnak bántani.  Autóba legalacsonyabbra teszem az ülsét és baseballsapkát huzok. legszívesebben egy lovagi páncélban mennék hogy senki ne lásson. Csak itthon a négy fal közt érzem magam biztonságban..De azon agyalok hoggy az egyetlen kutyámat nehogy lemérgezzék. pedog nem szökik el nem ugat és imádnivalóan aranyos.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close