Sziasztok   most  elolvastam  mindet.Arra  gondoltam   mostanában  h   nem   lehet  h   ez  a   betegség   nem   is   betegség?Vagyis  biztosan   hallottatok  az   indigó   vagy   kristály  gyerekekről  .Azért   egy   kis   ízelítőt   adnék   abból   nehogy  azt   higgyjétek   h   alaptalanul   beszélek.19   évig   éltem   úgymond   a   sötétségben.Anyukám   állandóan   a  változó   hangulatainak   tett ki   mind  a   négyünket.Egyszer   nagyon   kedves  volt   aztán   mint  egy   szörnyeteg   megváltozott .Lelki  terrorban   tartott   minket   pedig   tanár  volt   és   értelmiségi   ember   .Én  rettegtem   tőle   de   komolyan   ,  mindíg   az   ő   hangulataihoz   kellett  alkalmazkodnom  19   éven   keresztül   .  Állandóan  magában   beszélt   a   konyhában  még   ma  is   hallom   amikor   átmegyek   hozzá.Aztán   19   éves   koromban   amikor  meg   akart   pofozni   újra  (h   bizonyítsa   ő   az   erősebb  elkaptam  a   kezét   és   visszaadtam   neki   a    pofont   )Ekkor   nagyon  megijedtem  mert   ekkor   mertem   kiállni   magamért   előszőr   .Ha  kisgyerekkorunkban  a   tesóimmal  kimondtunk  valami   olyat   ami   anyunak   nem  tettszett  rögtön   kaptunk  egy   pofont  vagy  hatalmas   félelemkeltő   ordítást   kaptunk.És  amikor  jöttem   haza   az  iskolából   mindíg   figyeltem   h   anyu   otthon  van   e   mert   amikor  otthon   volt  mindíg   előkellett  vennem  a   szorongás   ézésemet   .Úgymond   szerintem  ki   nyitottam   a   harmadik  szememet  h   érezzem   amit   ő   érez   h   mindíg   tudjam   mikor   kell   félni   tőle   és  mikor  tiszta  a   levegő.Most  sírok  .íiszonyat.Volt  olyan  amikor   rugdosott  a   földön   és   közben   azt  kianbálta:Alázkodj   meg   előttem.Iszonyat   volt.Emlékszem  nem   is   éreztem  a   fizikai   fájdalmat  mert   annyira   nagy   lelki   fájdalom   volt.Mi   mondtuk   h   menjen   el  pszichológushoz  amkor   mertük   de   ő   azt  mondta   neki   nincs   semmi   baja.Mind   a  3  férjét   tönkre   tettte. Utálom.gyűlölöm.Tényleg.De   komolyan.Az   egyik   részem   szereti   a   másik  utálja   őt…És Apuval  is  így   vagyok.Ő  is   beteg   szerintem.  De  komolyan.Nagyon   utálom   és   a  két   tesóm   még   mindíg   anyámmal  élnek   és   féltem   őket   nagyon.6 évig   jártam   pszichológushoz.Szedtem   homeopátiás  szereket  majd   gyógyszereket  is.Nagyon   sokat   szendvettem   önmagamtól.Amikor  19   éves  voltam  akkor  jött  egy  ember  aki  észrevette  h  valami  nem   stimmel .Egyszer   sírok   aztán   hirtelen   nevetek.Ez   nem   épp   normális.De  ez  kellett  akkor   épp   a  túlélésemhez.Szerintem   kifejlesztettem  magamban  egy   olyan   túlérzékenységet   h   a  pszichémet   beállítsam  arra  h   anyunak  most  jó   aztán   hirtelen  anyunak   nem jó.Ezt   ösztönösen   fejlesztettem ki  magamban   úgy   8  9   éves   koromban.Szóval   időugrás:Amikor   19   vesen  eljöttem   ott  tartottunk  h   egy   barátomhoz   költöztem   és  akkor   fél   évig  ott   laktam   vele.Együtt   szendvettünk  komolyan.Imádom  őt   a mai   napig   ő   volt  a   megmentőm.aztán  onnan  elkerültem   és  albérletbe  mentem.Ezt   apu   fizette   mert   nem   tudtam   elmenni   dolgozni.Féltem   az   emberektől   pedig   nem  is    tőlük   féltem   igazán   hanem   a  kiprojektált(kivetített)anyámtól   az  emberekre.Aztán  megint   apámhoz   kerültem   vele   is   nagyon   nehéz   de   már  nem  vagyok  hajlandó   az   ő   érzelmi   rezgésaire   odafigyelni   nem   akarom   magam   már  tönkre   tenni jobban.Aztán   egy   fiúval   költöztem   össze.Az   sem  volt   jó   pedig   ő   nagyon   megértő   volt   de   komolyan.Egyszer   sírtam  ott  is   aztán   nevettem.Ne  nézzetek  hülyének  de   úgy   érzem   anyám   lelke  van   bennem.Bocs  most  biztos   azt   gondoljátok   meghibbantam  .Csak  azért   szeretném   belevonni  ebbe   az  egészbe   az  ezotériát  mert  elvégeztem   a  mantra   szabadegyetemet   és   ott  is   már   többen   mondták   h   extraszensz  vagyok.És   szerintem   ti  is   azok   vagytok   mind.Egy   kicsit   érzékenyebbek   az evilági  vagy   a   túlvilági   dolgokra.Plussz  gyerekkorotokban  ezt   a   képességet   a   szüleitek   nem   ismerték   fel   vagy  nem   törődtek   vele.Az  ilyen   embereknek  mint   mi   érzelmi biztonság  kell nagy   fokú   érzelmi   biztonság,mert   csodálatos   képességekkel   rendelkezünk  csak  ezt   gyerekkorunkban   nem   értékelték   és  állandóan   csak   belénk   rúgtak.és   ebből   már   kialakulhatott  igen   egy szindróma   és  ennek   a   világi   megnevezése:Borderline.Ez   a   pszichiáterek   által   elfogadott   megnevezése ennek   a betegségnek.Vagy  inkább  állapotnak.Ami   például   az  ezoterikusok   szerint   csAk   túlérzékenység   az   egész   világra.Gondoljatok   bele  h  mennyi   embernek   tudnánk  segíteni  ha   ezt  az   állapotot  nem   a   pszichiátriai   megnevezés   áldozataként  élnénk  meg   hanem   akként   h   csodálatos   képességeknek   vagyunk   a  birtokában  amelyek  nem   evilágiak.Persze   a   szocializálódást   meg   kell  tanulnunk   ez   nem  vitás   .Valamennyire   meg   kell  tanulnunk  alkalmazkodni .Sokmindent   belekavartam  most   ebbe  az   egészbe  bocsánatot   kérek,   és   azért  is   bocsánatot   kérek   mert   nem  a   pszichiátereket  akarom  ezzel   most  lenézni   meg   elitélni   egy   az   h   nincs  hozzá   jogom,   a   kettő  az   hogy azért  a   gyógyszerek   segítenek   tényleg  bevallom   és   is   most   is   járok   pszichiáterhez   és   segít   nekem   a   gyógyszerekkel   és   szedem  is őket.Csak  azt   a   lehetőséget   próbálom   felvetni  h  lehet   h   nem   az  egész  szindróma   betegség  (van   benne   az  is)van   olyan   része  amelyik   képesség.Húha  most  sokat   írtam.Bocsaánat   ha   valakit   megsértettem   va  gy    megbántottam   nem   akartam.Szeretlek   titeket  sziasztok   kitartás.