Kedves Sorstársak!
A Mi (ganglionom és én) történetünk kb. 17 évvel ezelőtt kezdődhetett. Hatéves koromban történ, hogy ráestem a kezemre és csatlakozott hozzám a ganglionom.
Halovány képekben bevillan, hogy fekszem egy ágyon és hatalmas tűvel szurkálnak. Sajnos arra jobban emlékszem hogyan próbáltam kiszabadulni az orvos kezei közül. Későbbi elmondásokból tudtam meg, hogy kocsonyás szerű anyagot szívtak ki a (bal)csuklómon belső hajlatán keletkezett duzzanatból. Akkor még nem tudtam micsoda csuda is lakozik a csuklómon.
Egy évvel ezelőttig igazából nem is zavart kedves kis “élettársam” jelenléte. Amíg nem bántottam addig ő sem bántott. Néha megfeledkeztem róla, bevallom. Viszont akkor meg is bosszulta magát. Iszonyatos fájdalommal és zsibbadással viszonozta a kedvességem. Idővel a ” kis élettársból” “kamasz élettárs” lett és komoly lázadásba kezdett. Megmacsolta magát és nem akar szótfogadó lenni. Szinte egész nap fáj, már-már megállás nélkül. Sokszor még a karom megemelése is iszonyatos fájdalommal jár. Arról nem is beszélve, hogy minden előjel nélkül kiesnek a tárgyak a kezemből (egy pl.: a reggeli tea bögréstül az ölemben landolt) és a jobb csuklómon is készülőben van valami. Gyanússá vált a dolog, (meg persze szüleim és évek óta zaklatnak) kutatásba kezdtem. Pár hete rászabadítottam magam a netre és keresni kezdtem. Így leltem Rátok 
Kizárásos alapon gangliont diagnosztizáltam magamnak.
Ma voltam a Péterfy Sándor utcai kórház sebészetén. Az orvos már messziről kiabálta, hogy ganglion. Aztán mikor közelebbről megénézte így kurjanttott : “ejj az ott egy artéria”. Azt mondta műteni kell, mivel artéria fölött helyezkedik el. Január elején kell felhívnom, hogy megeggyezzünk a műtét időpontjáról. Nem ért váratlanul a dolog, számítottam rá, viszont itt egy-két “rémtörténetet” olvasva elbizonytalanodtam. Leginkább azért vágnék bele a műtétbe, hogy megszűnjenek a panaszaim, nem pedig, hogy nagyobbak és rosszabbak legyenek….50-50% esélyt látok arra, hogy vagy hiper-szuper új kezem lesz vagy hiper-szuper rosszabb. De mivel pesszimista vagyok ezért én hiszek abban, hogy minden rendben lesz, és a kezem jobb lesz, mint újkorában.
Kitartást és jobbulást kívánok Mindenkinek!
Kedved udzsudzsu,
Én kb. két évig éltem együtt a kis élettársammal, hasonlóan becézgettem…Elmentem a sebészetre, ahol diagnosztizálták, hogy ganglion, az orvos elmondta,, hogy műtűttel el tudják távolítani, de ha engem nem zavar és nem fáj, akkor nem kell ezt a beavatkozást választanom, ő azt mondta, hogy szerencsés esetben el is múlhat magától…..nos nekem el is múlt, annyira hittem benne, hogy elfog múlni és utána néztem, hogy milyen okok játszhatnak közre a kialakulásában. A volt munkahelyet nagyon nem szerettem és már rég óta meg akartam tőle szabadulni, de soha nem szántamm rá magam, csak halogattam, kifogásokat kerestem, egy könyvben rátaláltam arra, hogy ganglion lelki oka pont az lehet, ha a kézen jelentkezik, hogy úgymond “nem veszed kezedbe a sorsod”, és akkor elhatároztam, hogy váltani fogok…..megtettem, munkahelyet váltottam és utána kb. 2 hónappal el is múlt a ganglionom, azóta kb. 4 hónapja teljesen rendbe jött a kezem, nem fáj, olyan mint “új korában”. A történetemmel csak azt akartam megosztani veled, hogy nagyon jó ez a fórum és hogy mindenki megosztja a történetét, ami talán gyógymód lehet, de szerintem csak magadra és a megérzéseidre hallgass, ha te hiszel a műtétben, akkor műttesd meg a kezded, ha még nem érzed, hogy itt az ideje szemezgess mások módszereiből. Én bárhol találkoztam ganglionos emberkével a vonaton, a bankban, a közértben mindenkivel megvitattam, hogy neki mi használ. A vonaton egy öreg néni azt tanácsolta, hogy neki például a fekete nadálytő gyökér frissen darált örleménye forró vízzel leönve használt, a pépet egy textilre rakta, a kezére tekerte és este azzal aludt. Én hetekig csináltam semmi eredménnyel
Kipróbáltam a flector krémet, az sem segített. Én a műtétet azért nem választottam, mert komoly panaszaim nem voltak, csak néha zsibbadt a kezem, csak inkább esztétikailag zavart :S, meg elriasztott, hogy a műtét nyoma meglátszik, és utána visszanőhet a ganglion újból. Ha nekem is komolyabb panaszaim lettek volna, valószínű én is műtét mellett döntök.
Minden jót neked és ints búcsút a kis élettársadnak :D! Jobbulást!
Drága dododuck!
Így sok év távolából óriási köszönet és mély hála neked! Én két és fél hónapja kínlódom ganglionnal, előtte tenisz miatt teniszkönyököm lett, ezért azzal kötöttem össze, de semmi köze hozzá. Én is évek óta szeretnék pályát váltani, de nem volt bátorságom hozzá. És a testem fellázadt! És kenegettem, és borogattam, és szurkáltam, de nem akart elmúlni. Ma először végtelenül hálás vagyok a ganglionomnak, mert nem engedi, hogy tovább halogassak. És még egyszer köszönöm neked!