Szia!

Én is hasonlóan érzek, mint te :(. Igaz, hogy nálam más történt, de én is úgy érzem, hogy az egyetlen kiút a halál. Azt gondolom, hogy sosem jövök helyre, csak rosszabb lesz.

Olvastam, hogy mit írtak. Olyan kedvesek az emberek. De tudom, hogy ez semmit se ér. Majd magad fogod látni idővel, hogy élni muszáj. Nem szabad feladni, még akkor se, ha már feladtad. Nem egyszerű eldobni magadtól az életet. Sosem próbáltam megölni magam, de nekem is folyton ilyen gondolataim vannak.

Én már szedek természetes nyugtatókat, sedatif pc-t és magne b hatot. Ezeknek köszönhetően, de lehet, hogy pusztán pszichológiai okokból kezdek javulni :). Ami lényeges, hogy hinned kell valamiben. Én is feladtam a reményt, hogy valaha boldog leszek, nem látom értelmét az életnek, semmi értelme sincs szerintem az egésznek. Sok a fájdalom és a szenvedés, meg a baj. Most is úgy látom, hogy nekem sose lesz családom, és sose leszek boldog. Mégis javulni kezdtem :), és elmondom, hogy miért :). Egyszerű a javulás oka: hiszek valamiben. Szóval lényegtelen, hogy most úgy látod, hogy soha többé senkid nem lesz, soha nem leszel boldog, és csak a halál segít, mert ha hiszel valamiben, akármiben, akkor mindjárt Neked is javulni fog a helyzeted :). Őszintén szólva én nagyon szeszélyes vagyok és nagyon ingadozó a hangulatom. De most úgy érzem, hogy tényleg jobb lesz idővel. Nekem a hitet a sedatif pc adta vissza, ez egy homeopátiás nyugtatót. Úgy érzem, hogy a sedatif pc elősegíte, hogy nyugodt legyek és ugyanakkokr kiegyensúlyozottabb legyek!!! Mert nem elég a nyugodtság, muszáj jobb hangulatban lennem.

Persze nem azt mondom, hogy te is higgy a sedatif pc-ben , mert nem ezt mondom. Hanem, hogy higgy akármiben. Keresd azt a lehetőséget, amiben hihetsz, hogy segít rajtad! Mindegy, mi az. Én képzőművész vagyok, és életem értelme a művészet volt, számtalan célom volt, mint Neked!!! Amikor pedig megismerkedtem a fiúval, ő vált az életem értelmévé, és nélküle céltalan és értelmetlen minden, és a művészettel se foglalkoztam a problémáim miatt. Nekem még a művészet se adta vissza a hitet, pedig nagyon nagy jelentősége van az életemben! Nekem a sedatif pc adta vissza a hitet. Nekem igazán megdöbbentő volt a tény, hogy mintha hinnék újra valamiben. Azt hiszem, hogy abban hiszek, hogy segíteni fog. Nem hiszem, hogy valaha boldog lennék, és azt sem, hogy családom lenne, és azt sem, hogy megoldódnának a problémáim igazán. Bennem nagyon nagy sebet ejtett a fiú, de mégis hiszem, hogy talán segít a sedatif pc!!! Hogy hogyan, nem tudom, de mintha segítene!! És mondom, hogy nem hiszem, hogy maga a gyógyhatás segítene csak :), szerintem lehet benne része a pszichológiának is. Igazából nem is tudtam, hogy valamit keresek,amiben hihetek, amíg rá nem találtam arra, hogy a sedatif pc hosszú távú szedése hitet adott, és jobban lettem :). Ez amúgy tényleg nem veszélyes gyógyszer :), igazából homeopátiás, ahogy írtam, és jó  a hatásfoka és olcsó :). Lehet, hogy  a hatóanyag is segít :D, de igazából tényleg nem tudom, milyen százalékban számít az, hogy hiszek benne :D. Bár tényleg jó kis gyógyszer.

A lényeg, hogy valamit Neked is keresned kell,amiben hihetsz!!! Ami lényeges még, hogy ezt úgyis akkor találod meg, amikor meg kell találnod. Szerintem ezeket a dolgokat nem lehet siettetni. Mindenki ezt mondta nekem, és így is van.

A másik dolog, hogy én szerintem egy szerelem is tönkreteheti az életed. Az én életemet is tönkretette a szerelem, és mondom még egyszer, hogy szerintem sose leszek igazán jobban. Tudom, hogy mindig hiányozni fog a fiú, és mindig borzalmasan rossz lesz nélküle. De tovább kell élni, és le kell foglalni magad valamivel. De ha találtál valami célt, akkor majd jönnek szépen sorban azok a dolgok, amik lefoglalnak :), és elterelik a figyelmed a lelki fájdalmakról és a szeretett lény hiányáról. Nekem is úgy jött a dolog, hogy először ugye elkezdtem hinni benne, hogy a sedatif pc segít, aztán utána elkezdtek tervek megfogalmazódni bennem :), tudnék mesélni arról, mit tervezek tavasszal megvalósítani :D, csupa nagyszerű tervek, és még csak nem is igényelnek sok pénzt :D.

De ami nagyon lényeges, hogy nem értek egyet azzal, ahogy az előbb is mondtam, hogy ez nem lenne fontos dolog, és hogy ennél sokkal szörnyűbb dolgok is lesznek az életben. Természetesen jószándékból írtad kedves dienesati, de hidd el, hogy engem se vigasztalt nagyon ez annak idején, hogy úgy éreztem, hogy lekicsinyelik a problémámat. Mert nekem például rendkívül nagy jelentőségű az életemben az a fiú, és tudom, hogy eddigi életem második súlyos traumáján megyek keresztül. Nekem például nem kis dolog feldolgozni a fiú elvesztését!!! Nekem óriási trauma, hogy nem lehetek vele!!! Nekem ez nem kis dolog! Érzem és tudom, hogy az életem megváltoztatta ez a fiú, akit annyira szeretek, és hogy igenis rendkívüli jelentőségű Ő az életemben :). Sok ok miatt. Persze lesznek még nagy gondok az életben, ez nyilvánvaló! Én is tudnék mondani sok problémát, ami nagyon nagy baj. De lehet, hogy azokon meg majd könnyebb túltesszük magunkat, mint a párunk elvesztésén! Tudom, hogy sok tragédia történhet az életben, de nekem az eddigi életemnek tehát az egyik legsúlyosabb traumája volt ez.

Meg kell gyászolnod őt először is. Ez fájdalmas. De a lényeg, hogy ne menj vissza hozzá :(. Én sokszor megtettem, hogy visszamentem hozzá :(, és egyre rosszabbul voltam. Erősnek kell lenni! Tudom, hogy nem egyszerű, nekem se volt az!!! De nem szabad azzal foglalkozni, hogy nekünk ez nehéz, muszáj valamit találni, amiben hihetünk!

De ez nem jelenti azt, hogy én már jól lennék…. Naponta előjön a szomorúság, szuicid gondolatok. Nem érzem jól magam sokszor, sokszor vannak lelki fájdalmaim, sokszor legszívesebben sírnék, bár tudom, hogy azt nem szabad. Szóval nagyon nehéz. De vannak olyan gondolataim is tehát, hogy hiszek :). Lehet, hogy most a gyógyszerben :D, de nekem ez jutott :D. És ez nem árt.

A lépj tovább szlogen meg tudom mennyire semmit mondó dolog :(. Van, hogy az ember alig tud továbblépni.

Aztán az idő se feltétlen segít. Nekem például ez a hit dolog segít most. Ki tudja mondjuk, hogy jobb lesz e később :). De elmondok még valami lényeges dolgot:). Én meghatározott időnként veszem be a sedatifot, és ez segít rendszerezni az életem :), és kicsit jobban is leszek tőle :), és jó tudni, hogy holnap is bevehetem :), és jobban leszek. Öt hónapig fogom szedni, és tudom, hogy ha öt hónapig azzal leszek elfoglalva, hogy mindig bevegyem, és mindig készüljek arra, hogy ez segíteni fog :D, akkor úgy el fog eltelni az öt hónap, hogy hiszek valamiben :D,és öt hónap múlva talán már jobban leszek :). Gyakorlatilag elterelem a figyelmem a gyógyszerrel, és időközben eltelik öt hónap :). Aztán persze leteszem. De a lényeg az, hogy ez rendezi az életem, ad neki valami kézzel fogható keretet, és hitet :). Aztán az idő azért segít, csak éppen nekem így :).

De nem szoktam gyógyszereket szedni, meg semmi!! Csak nekem éppen ez vált be. De ha neked beválik mondjuk a napi szintű kézműveskedés:D, akkor hajrá:D. Nekem más nem vált be. De nekem úgy érzem, hogy javít is az amúgy szar hangulatomon.

Amúgy  a másik észrevételem, hogy nem lenne szabad összekeverned a munkát a magánéletttel!!!!! Én ezt például sose teszem. A munka területén nagyon is figyelmes vagyok, türelmes és jó munkaerőnek számítok viszonylag, vagyis arra nem hat ki. Szóval először szerintem gondolj arra, hogy az egyetem a munka területe, a szerelmi életed meg a magánéleted!!! És aztán gondolj arra, hogy ezt nem szabad keverni!!! Az egyetemet meg kell csinálnod, hogy előrébb juss az életben!!! Arra kell gondolnod, hogy ha túlleszel a nehéz időszakon, akkor majd az nagyon jó lesz, hogy nem hanyagoltad el az egyetemet, és hogy van egy jó diplomád!!! Szóval arra gondolj, hogya jövőben meghálálja majd magát, ha most nem kevered össze a magánéletet a munkával! Persze nem megy mindig a koncetrálás, de akkor pihenj többet, ne erőltesd, ami nem megy!!! Vagy sportolj!

Sokat írtam :). De tényleg szerettem volna Neked írni:).

Minden jót! És sok sikert az egyetemen!!!