Üdv!
Aki elolvassa ezt annak előre is köszi, de úgy érzem ez nálam nem fog segíteni, mert egyre jobban azt érem, hogy nem vagyok normális felnőtt ember!
Hogy mióta érzem ezt az érzést? Olyan 17 éve, voltam dokinál is vele de ott sem érdekelték nagyon a próblémáim, felírták a gyógyszert és kész. Próbáltam már öngyilkos is lenni, de arra jöttem rá, hogy ehhez marha nagy bátorság kell!
Mit érzek? Borzalmas félelmet!!! Mitől az ÉLETTŐL! Ha akad probláma amit meg kell oldani én egyből bestresszelek és kombinálok össze-vissza és negatívan hozzom ki a történetet. Sajnos nem tudok pozitívan hozzá állni, mindig azzal foglalkozok, hogy mi van ha… tehát nem mával törödök, hanem azzal mi lesz holnap és következő napokban…. Mindenen stresszelek, azon is képes vagyok agyalni, hogy mikor legyen jó, hogy befizessem a csekket…És sajnos ezzel a hozzátartózoimat is már az örületbe kergetem. Ha elkap egy ilyen roham, semmihez nincs kedvem még főzni sem, enni stb… Pedig van egy 3 és fél éves gyerekem. Hát milyen anya az ilyen??? Pedig nagyon szeretem őt! És ami még rosszabb hogy ott tette nekem be a kapút, hogy elhunyt az apja mikor még csak terhes voltam vele, igaz van most egy jó kapcsolatom de emiatt ez is tönkre megy és egyedül leszek, mint az ujjam….
Semmit nem szedek… hogy miért? Mert nem láttom már értelmét! Ezt nekem kell helyre hozzni és máshogy gondolkodnom, magáról az életről! Akinek ezek után van kedve írni, akkor bátran…. Szaisztok!
Szia.
Tudod, én is félek a jövőtől, mint sokan mások.De akkor is az lesz amit a sors akar Ez alól nem bújhat ki senki.Halgasd meg mások nyomorúságát, és rájössz, hogy neked nincs is mitől félned.A csekkeket ,meg a hasonlókat szard le.Majd be lesz fizetve.Minden le van szarva, még egészséges vagy,és rendes párod, szép gyermeked van.Én 64 éves elmúltam, a férjemnek 13 éve van egy lotyója, akivel nem költözött össze.Külön lakunk 4 éve 45 éves házasok leszünk, ápr.1-én.Ami a legszebb, 4 éve nyert egy munkaügyi pert, 17 millió ft.-ot.Egy ft-ot sem adott belőle. Éjszakás ápolónő vagyok, dolgoznom kell, hogy megéljek,meg a rezsit fizessem.Majd bele pusztulok a fájdalomba, nem birok megnyugodni.Mindkét fiu gyerekem elvált.A nagyobbik eddig ugy néz ki, hepatitis c-s.Majd hétfőn jön meg a végleges eredmény.A férjem minden pénzt a lotyóra költ, én meg gürizek.Dec 6-án volt egy életmentő műtétem, bélelzáródás.Két hónapig nem tudtam dolgozni.Látod, ez a sors Jött, mint derült égből villámcsapás..Én még ezek után is szenvedek,a házasságom miatt 30 kg-ot lefogytam, nem tudom elfelejteni a házasságomat.Én meg minden jósnőt megjártam már.Nézd meg az én nyomorúságomat, és rájössz, Neked nincs is mitől félned.a holnap nem létezik.Én is szedek dilibogyót, mert muszály.Hidd el, nem hiszem hogy vinnéd az én keresztemet,mi lesz ha nem tudok dolgozni.Éhen döglök, vagy megfagyok a nyugdijból?a férjem meg a lotyóval veri a milliókat.Ha van kedved,itt az e-mail cimem.:apolo01@citromail.hu .Szivesen beszélgetek veled telefonon, nincs percdijam.Nem tudok elválni, mert nem tudom kifizetni a vagyonmegosztást a biróságon.Kerülöm őt, mert ha látom, az nem jó.Tartanom kell magam, mert dolgoznom kell.
Köszi Zsuzsi93 a biztatást! Aki írt hozzászólást hogy írjak nekik, szeretnék írni tényleg…de valahogy ettől is stresszelek, mert ha leírom a félelmeim megint ezen kattog az agyam a következő órákban… de ráveszem magam mert szeretném megbeszélni olyan emberekkel, akik hasonló dolgokat élnek át, vagy esetleg segíteni szeretnének, mint pl: Tóth László léleksegítő)… Neki is szeretnék írni… dolgozom az ügyön
A depresszió véleményem szerint gyógyszeresen nem gyógyítható, a tünetek – a gyógyszer komoly mellékhatásai mellett – enyhíthetők..az alkalmazott gyógyszerek legnagyobb hátránya a hozzászokás és a függőség kialakulása..
Szia!
Már felajánlottam, de nagyon szívesen beszélgetek veled:)Én állandóan egyedül vagyok, így sokat tudok gépközelben lenni sajnos. (cukorvirag89)
e-mail.címem: fabian.edina89@gmail.com
De az én fejembe van holnap….Tudom nehéz megérteni másnak. Ezt tudom, hogy nem így kéne, de rajta vagyok nagyon hogy ne parázzak és ne stresszeljek mindenen előre!
Épp ez a baj.. Holnap nem létezik. A holnap egy illúzió. Csak a jelen pillanat van és semmi sem ismétlődik. A valóság most van.
Köszönöm, aki írt hozzászólást és vigasztaló szavakat! Tudom, hogy a pozitív dolgok segítenek az emberen, de olyan nehéz és senki nem érti meg… Próbálok a mának élni, de már előre félek mit hoz a holnap…..
Kedves Picike!
Igazad van, magadnak kell megoldanod a problémádat, aminek első része lehet Önmagad szeretete és a félelmeid elengedése.A mában élj, ne a holnapban, élvezd a pillanat örömeit,a 3 és fél éves gyermeked mosolyát, a jó kapcsolatot.Nem elméből, hanem lélekből élni,van megoldás.
Ha segítség kell megtalálsz
Tóth László léleksegítő (pszichoterapeuta spec.tanácsadó)
e-mail:laszlo.thot@gmail.com
Szeretném ajánlani, hogy egy antidepresszáns segithetne a problémáidon,nem szabad feladni a gyógyszerszedést, mert legalább ebbe be lehetne kapaszkodni, persze türelemmel kell szedni bármilyen gyógyszert, 4 hét minimum kell, hogy valami hatása legyen egy szernek, el kell menni a pszihiáterhez, vagy magán vagy tb-shez, nem érdemes várni, mert csak rosszabbodik az állapotod,ezt tudnám ajánlani neked, jobbulást!
Szia!
Először is értelmes felnőtt ember vagy. Azért, mert 17 éve nem volt megfelelő hozzáállása az orvosnak az nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan orvosok, akik valóban segíteni akarnak, mind gyógyszerrel mind lelki tanácsadással. Tudom, hogy sokszor nehéz megélni egy-egy napot. Én súlyos depressziós és súlyos anorexiás vagyok egyben. A családod biztosan nagyon szeret, de hidd el nekik is nehéz kezelni a helyzetet főleg úgy, ha nem teszel az ügy érdekében semmit sem. Hidd el tudom, hogy milyen nehéz elmenni az orvoshoz ill. folyton agyalni. Ne gondolkozz soha azon, hogy mi lesz holnap. Mindig csak piciket kell haladni. Pl. mit fogok csinálni ebben az órában. Ha túl nagynak érzed éppen a kitűzött feladatot akkor sokkal nagyobb és rosszabb az az érzés, ha nem sikerül. Hidd el könnyebb kicsi lépésenként haladni előre.
Ha szeretnél valakivel beszélgetni, nekem nyugodtan írhatsz:)
Szia! Magam is anyuka vagyok pánikbetegséggel, ráadásul agorafobiával és depresszióval. Megértem, amit leírtál. Gyógyszeren kívül kezelésre is jársz ahol segítenek másképp gondolkodni? Ha szeretnél ehhez alapot ajánlom Peurifoy SZorongás fóbiák pánik c. könyvét, ami alapján alakíthatod magad. Ezenkívül fontos lenne mindannyiunk számára az értő környezet és a kifelé fordulás. Igyekszem hozzánk hasonlók csoportját összehozni ehhez. Nehezen indul, de még nem adtam fel. Ha vki tud ilyenről írjon. Akit pedig érdekel jöjjön ide:
http://www.facebook.com/pages/A-p%C3%A1nik-m%C3%B6g%C3%B6tt-mindig-ott-az-Ember/118626798256293
mivel még nagyon kevesen vagyunk nem igazán van mód találkozásra..de a jövőben..
Fel a fejjel!
Anikó
Szia!
Ha gondolod, keress meg levélben, és megbeszélhetjük a további tennivalókat..A címem nyilvános..üdv.
Köszi, hogy írtál… Majd írok az e-mail címedre!
Szia!
Én is stresszelek mindenen! Képtelen vagyok pozitívan gondolkodni. Sajnálom ami gyermeked apjával történt! Depressziós és pánikbeteg vagyok, ha van kedved írj az ifjuildi@indamail.hu-ra.