Azzal a mondattal kezdeném történetemet hogy mindenki egyenlő eséllyel születik – ez a világ legnagyobb hazugsága!!!!
Az én esetemben többszörös hátrányról beszélhetünk. Rossz gének és rossz körülmégyek – a legrosszabb kombináció. Amikor megszülettem imádtak a szüleim, (amit elhiszek mert a csecsemőket és kisgyerekeket feltétel nélkül tudják szeretni a mai napig) anyám elmondása szerint úgy végezte napi teendőit hogy folyamatossan a karjában tartott. Apám időt és energiát nem sajnálva órákat sétált velem hogy elaltasson. A nagymamám rajongott értem. Milyen idilli, igaz?! Csak sajnos én ebből nem sokra emlékszem. Ami nekem megmaradt emlékkén az az hogy apám önkívületi állapotban ordít anyámmal és anyai nagyanyámmal üti, alázza őket, kiabálás veszekédés csörömpölés… Bennem meg rettegés, félele, szorongás. Sajnos mégsem tudom anyámat és nagyanyámat mártírként beállítani… Nagyanyám alkoholista volt. Rettegés volt a hazavezető út az iskolából, valyon most mire megyek haza, hogy a mama csendben üldögél egy rejtvény felett és melegíti az ebédet vagy részegen fetreng a konyhába…
Anyám addig foglalkozott velem amíg az kedvére volt és nem volt terhes neki -nem tudom másképp kifejezni. Pl. 9-10éves lehettem amikor nagyon begörcsölt a hasam az iskolában, egyik tanár rohant velem orvoshoz. Kaptam beutalót gyermeknőgyógyászatra, ahová el is vitt anyám ott továbbküldtek vérvételre, majd az eredménnyel vissza kellett volna menni. Amikor kijöttünk a rendelőből anyám csak annyit mondott most nem érünk rá ilyesmire… Aztán mikor keztem serdülni 12-13 évesen teli lettem ragyával, (ennek a mai napig látszik a nyoma) (28éves vagyok) erre azt mondta anyám ez természetes majd 17-18éves korom körül elmúlik- hát kösz, addig meg 1gyel több ok hogy fel akarjam kötni magam. Tök égő volt mikor valami védőnő szerü valaki javasolta anyámnak hogy vigyen el egy bőrgyógyászhoz mert iszonyat ahogy kinézek. (rám jellemző, itt is én szégyeltem magam anyám helyett.) Sajnos ez előjele volt egy másik komoly(testi) problémának, amiről iszonyat nehéz beszélni. Kórosan szőrösödöm. Egyszer erött vettem magamon és orvoshoz fordultam, de már bánom, nem jutottunk egyről a kettőre, csak sikerült magam porig alázni amikor végignézte a testem. (a szüleimmel való kapcsolatomat jellemzi hogy ők erről semmit nem tudnak) De ez a testi hátrány nem elég, szőrnyű jellemet örökötem szüleimtől. Egy szánalmas kúrva vagyok. Apámtol a fékezhetetlen indulatát, agressziót, anyámtól túlérzékenységet, érdektelenséget beszükült látásmódot örököltem.Férjemmel több mint 10éve vagyunk együtt, (3éve házasok) Iszonyat milyen jó fej, bár biztos nem százas ha egy ilyen testi lelki fogyatékost szeret. Nem értem őt. Mit szeret egy olyan nőn aki egyszer a nyakába liheg mint egy levakarhatatlan kutya, a másik pillanatban meg szembe köpi (szó szerint!)
Lelkiismeretfúrdolás gyötör vele kapcsolatban, nem érdemlem meg ez egyértelmű, ő meg jobbat érdemelne.Itt is jellemez a kettősség néha ordítok hogy el akarok tőle válin 1részt hogy magamat büntessem, másrészt hogy neki legyen esélye egy normális éltre. A másik véglet mikor megállás nélkül hajtogatom hogy ugye soha nem hagysz el???!! Kezdek teljessen elzárkózni az emberek elöl, egyrészt mert mindig CÍMERES ÖKRÖT csinálok magamból, másrészt meghát a testi problémáimból adódóan.Kezd elég látványos lenni, mindíg takargatom az arcom. Már nem merek vélemény mondani mert magamat ismerve 1 hét múlva már az ellenkezőjét gondolom ugyan arról a dologról. A legborzasztóbb hogy mindegyiket komolyan gondolom!!!! (Sajnos sokan kétszínünek gondolnak, pedig nem vagyok az. csak mindig mindenki meg tud győzni az igazáról) Aztán koromból kifolyólag a gyerek kérdés, pár hónapja(!) még azt gondolta lesz 3gyerekem, de szép, de jó! Mára kitisztult a fejem, szembesültem önnmagammal és azt hiszem életem egyetlen felelősségteljes düntése ha soha nem vállalok gyereket. Finoman szólva nem vagyok alkalmas. Valószínü vele is úgy bánnék mint a férjemmel egyszer imádom, aztán gyülölöm. Pedig a környezetem várja a gyereket. Amit én pozitívan élek meg mert valószínü olyan embernek tartanak aki alkalmas anyának. (vagy inkább önzőek) mint például anyám aki mindíg azzal jön hogy mert ennek is van gyereke/ unokája meg annak is van…
Csak neki nincs, és ő tudja hogy nem is lesz soha mert egy gyerekkel foglalkozni kell és én túl lusta és kényelmes vagyok! Fogalma sincs hogy ő is tehet róla hogy ilyen szánalmas lettem akinek “nem lehet gyereke” A férjem más. Imádja gyerekeket apa tipús (talán ezért van velem) csak nagyon finoman szokott rá utalni hogy milyen szép mikor egy pár gyermeket vállal…. Ilyenkor végem. ordítani tudnék hogy ne kínozz!!!!!! Gyötör a lelkiismeret hogy miattam nem lehet neki se.
Még csak nem is dolgozom. Sok helyen megfordultam az utobbi években, pár hónap után kisebb -nagyobb lelkisérüléssel el menekültem, felégetve magam mögött mindent. Ami bánt hogy a kürnyezetem azt gondolja azért, mert nekem semmi nem jó. Iszonyatossan szégyellem magam, mindenki dolgozik csak én nem. Engem részben férjem részben a szüleim tartanak el! Szánalmas!!! Annyira gátlásos vagyok hogy már az utcára is nehéz kitenem a lábam, nem hogy valami munkára jelentkezzek.Zavarodott voltam világ életemben, nem tudom ki vagyok mit akarok, nem tudom mivel akarok foglalkozni. A legnagyobb baj hogy olyan komoly önértékelési zavaraim vannak hogy semmilyen munkára nem tartom magam alkalmasnak. Nekem nem kihívás egy feladat hanem egy exta szorongásos állapot. Már egy sima takarító munkára sem mernék jelentkezni. Egy élősködő pióca vagyok, semmi hasznom, szégyellem magam. Az öngyilkossághoz nincs bátorságom, meg van egy olyan hülye gondolatom hogy szeretnék “észrevehetetlen lenni”, és azért egy öngyilkosság nagy port kavar -ezért nem tenném meg, nem akarom hogy szóbeszéd tárgya legyek, úgy akarok meghalni hogy még azt is felejtsék el hogy voltam!
Elfáradtam. Mindenféle tekintetben. Nem látom a kiutat csak az összeviszaságot. Tanácstalan vagyok végem szét vagyok csúszva… Amit érzek a szánalom, gyülölet magam iránt, mérhetetlen szégyen, kisebbrendüség érzés (gyakran már gyerekekkel szemben is!) nem tudom hogyan tovább, van-e tovább….
Ui.:Tudom sokminden kimaradt, suli, orvosok, gyógyszerek, ha azt is beleszövöm regény lett volna. Meg nem is olyan lényeg. Szerintem személyiségzavart gyógyszerrel nem lehet gyógyítani. Náthát esetleg…
Szia. Most találtam rá a bejegyzésedre. Hasonló volt a gyerekkorom, most 28 éves vagyok, és alig van olyan pillanat, hogy őszintén jól érezném magamat bőrömben. Nehéz elérnem, hogy azt gonfoljam, hogy szerethető vagyok. Kerülöm az embereket, most képtelenségnek tartom, hogy valaha gyereket vállaljak. Türelmetlen vagyok, és tele genetikai hibákkal. Nem akarom tovább örökíteni.
Veled mi a helyzet? Jobban vagy? Remélem, írsz majd valamit, mert úgy érzem, rokonlelkek vagyunk.
Privát üzenetben ide írhatsz: brigesz@vipmail.hu
Köszönöm
Sziasztok! Sajnos ennél többről van szó, nem “csak” meguntam.. van egy másik “jellegzetességem” az a bizonyos “Adj uramisten de azonnal!” elég primitívség, de nem tudok urrá lenni rajta (mint az agresszión se) mintha azt érezném hogy “jólvan, jólvan, hagyuk a blamát, nekem csak a lényeget mondjátok, azt megtanulom, adjátok a bizit aztán kész.) Pedig TUDOM hogy kell valami alap amire aztán lehet építeni a “lényeget”.. Szóval primitívség a köbön. -(pont azért mert hiába ismerem fel a hibát, újra és újra fejjel megyek a falnak)
Az agresszóval nekem is vannak problémáim, kis elsős koromban vidéki iskolába jártam, és sok volt a nemzetiségi, aki bántott, sokszor még rugdalt is, elég nyuszika voltam, később is sokat kaptam, mert nem mertem visszaszólni sem, nem hogy visszaütni vagy hasonló. Utána is sokáig gátlásos és szende voltam, aztán eljött egy pont ami után inkább visszavágtam, és manapság, már elég agresszív kismalac vagyok, még akkor is ha nem kéne…kicsit túlzásba vittem a védekezést
“engem többet senki sem üt meg, mert letépem a haját” címszóval ;)) ezen még dolgozni kell …
Akkor miért adtad fel, kisköcsög?
Mert meguntad? Most pedig utálod magad, hogy nem volt kitartásod? Ne bánd, mert ha a tanfolyam alatt feladtad, akkor a szakmához sem lenne kitartásod. Szerintem olyan elfoglaltságot kellene keresned, ahol nem emberekkel, hanem tárgyakkal foglalkozol: szabás-varrás, könyvkötés, mittudomén.
Szia Tincsike!
Igen, gondoltam…. sőt el is kezdtem egy sulit… gyógypedagógus aszisztens… aztán meguntam…. otthagytam…. (pedig éreztem, ha valami, akkor ez tényleg nekem való és mégis félúton feladtam…) ez nagyon jellemző rám és többekközött ezek miatt is szégyellem magam, hogy szó szerint súlyos tízezreket dobtam ki az ablakon, a semmiért. Ezért (is) nem merek már semmibe belefogni, mert tudom újra csalódást okozok önnmagamnak, és sajnos már mások is úgy gondolják (teljesen jogosan) hogy “na ez már megint kitalált valami hülyeséget, ugysem lesz belőle semmi, csak szórja a pénzt..) Borzasztóan szégyellem magam hogy egy ekkora semmirekellő nulla vagyok.. Komolyan már néha úgy gondolom hogy valakinek jól fel kellene pofoznia hogy NŐJ MÁR FEL!!!!!! (bár betegségemből kifolyólag valószínű kést szúrnék a hátába…. – mert ha valaki “bánt” marha határozottan tudok vissza rúgni….) szóval egy igazi kis kö..ög vagyok.
Kedves Hold!
Te egy kivételes adottságokkal megáldott ember vagy. Nem szaporítanám a szót, hiszen az előttem szólók, minden lényegeset elmondtak már. Azt írod, hogy mindenkit olyannak fogadsz el amilyen, senkivel sem vagy kritikus. El sem tudod képzelni, hogy mekkora szükség van a szociális szakmában ilyen emberekre, mint amilyen Te vagy, Gondolkodtál már ilyesmin? …
Kedves Inez!
Nagyon örülök hogy írtál… én már olvastam tőled, méghozzá pont a gyerek témáról… nagyon megfogott, mert hát hasonlóan gondolkodunk, ami nagyon fájdalmas… néha úgy érzem jó lenne tudatlan boldognak lenni, és nem felismerni a hibáimat átsiklani felettük, elhinni, elhitetni magammal hogy én is lehetek anya… de mindegyj innen már nincs visszaút a képzelt boldogságba.
ja! azt is olvastam amikor a gyógyszerekről kérdezted az emberek véleményét, bár hozzá nem szóltam, ma írtam egy másik történetet, abban van szó gyógyszerekről…
a másik probléma (a szőrösödés) sajnos nekem nem gyógyszertől van… sőt sajnos minden vizsgálati eredményem negatív lett… én endokrinológusnál voltam, csak nem találtak semmit meg hát elég ciki volt(finoman szólva) így hagytam az egészet. (pedig a doktornő nagyon-nagyon aranyos volt) de én sokszor magányomban is úgy elszégyellem magam hogy el tudnék sülyedni..
magányos és mély, nagyon mély pillanataimban nagyon sok erőt ad hogy van(nak) még rajtam kívül ilyen ember(ek)… köszönöm
Kedves hold!
Még nem olvastam végig az írásod, de egyből muszáj volt írnom neked…lehet hogy ikrek vagyunk :)))
a jellem, a problémák, a szőrösödés, a gyerek dolog…engem nagyon érdekel a regényed! Nagyon jól írsz és tényleg ismered magad, mert csak az tud így írni aki már 1000 szer átrágta magát a helyzetén, viselkedésén és belefáradt az állandó önmagával és a világgal való harcba. Én 38 éves vagyok, addig már eljutottam, hogy el merem kérni a sót ;), régen iszonyúan viselkedtem a párommal, még manapság sem tudom, hogy boruljak a földre hálát rebegve, hogy létezik, vagy költözzek el..:)
Nagyon megfogott az írásod, én gondolok rád.
Inez
Kedves László!
Köszönöm szépen. Keresni fogom…
Kedves Hold!
Nagyon ertelmesen irtad le problemaid halmazat,szerintem nem kellene szegyellni,kisebbnek erezned magadat,egy okos ertelmes no vagy,aki megoldasra var.
Es van kiut,megoldas ,gyogyszerek nelkul is,ha erdekel egy szakember velemenye es seitsege vegyel fel a skype listadra,szivesen beszelgetek Veled es segitek abban,hogy egyensulyba kerulj testi-lelki-szellemi egyensulyba,hogy vegre elvezhesd az eletedet es fel merd vallalni Onmagadat,nem utolso sorban Szeresd Onmagadat!
Jelen pillanatban kulfoldon tartozkodom,igy a skype kapcsolat tunik a legmegfelelobbnek,szeretettel varom a kapcsolatfelvetelt.
skype cimem: toth.aron8
Udvozlettel:Toth Laszlo lelki segito(pszichoterapeuta spec.tanacsado)
Kedves hozzászólók! Hihetetlen amit most érzek…. Ennyi jóindulatu bátorító szót MÉG SOHA ÉLETEMBEN nem kaptam!! (persze ez azért van mert szemtől szembe nem egyszerü (talán képtelenség?) beszélni ezekről a dolgokról.) Annak ellenére hogy a saját börtönömben élek, most SZÁRNYALOK! Hogy talán van remény, ez a buzdítást, úgy érzem olyan emberektöl hiteles (ez egy kicsit dúrva szó használat) akik SORSTÁRSAK, pontosan tudják mit érez a másik. Ezzel nem pszichologusokat akarom bántani, megvetni, de ők (szerintem) nem élték át( -meg) ezeket a problémákat. Bár biztos van kivétel…
Kedves Maja!
Köszönöm a segítséget, bocs hogy ezt írom de olyan jó hogy rajtam kívül is van aki “nem meri elkérni a sót”… A könyv jó dolog, nagyon szeretek olvasni, – nálam ez is a gyógyulás egyik lépcsőfoka (bár ahhoz hogy lelkiismeretfurdolás nélkül vegyek könyvet, legalább anyagilag önnálósodnom kell(ene) 1. GÁTLÁSOK, KISEBBRENDŰSÉG LEGYŐZÉSE! -de baromi nehéz!! Igen, egy ideje próbálok tudatosan véleményt alkotni dolgokról, ami nehéz, hogy tartsam magam ehhez… Köszönöm hogy azt írtad én is érek annyit mint más, sokat fogom olvasgatni ezeket sorokat!
Kedves csutkababa!
Köszönöm a bíztató szavakat, egyszer már sikerült ilyen módon kilábalnom a depiből, kitakarítottam a házat, elkeztem virágokat ültetni, szóval olyan dolgokat ami kellemes és hasznos. Ezt akkor gyógyszerek hatására tettem azt hittem ez így rendjén van. Ma már másként látom (szélsőséges vagyok) 1db gyógyszer sem!!!! Meg kell próbálnom hogy gyógyszer nélkül is neki kezdjek értelmes dolgoknak! Csak hát néha (gyakran) el hagy a hitem… Köszöm a segítséget!
Kedves anciko!
Hihetetlen ez az ember!! Csodálom és irigylem, a hozzáállását, akaratát. Kiforrt személyiségét.. Nagyon erős jellem lehet hogy nem tört meg, sőt!!! Ajánlom mindenkinek, és köszönöm szépen!
Kedves Magdi!
Nagyon jól esett amit írt, bár én nem gondolok ilyen jó dolgokat magamról pl. hogy inteligens vagyok. Sokszor előfordul hogy egyszerüen leblokkol az agyam, nem hogy véleményem nincs, de még egy egyszerü igen-nem választ sem tudok kinyögni. Szerintem sokat egy buta debilnek tartanak. Részben ezért is kerülöm az embereket.
Az hogy megvilágosodtam(-én így hívom), szembesültem magammal azt annak köszönhetem hogy öntörvényüen abbahagytam a gyógyszerek szedését. Hihetetlen mélyen vagyok, az életminőségem rolik vagy legalábbis stagnál, DE TISZTA A FEJEM! LÁTOM ÖNMAGAM! ami életem egyik legfájdalmasabb, mégis legfelemelöbb érzése!(mostanában sokat mondogatom: boldogok a tudatlanok!)) Azt hiszem ez volt az első lépés, ami egy kicsit hosszúra nyúlt, és most jön egy még nehezebb: ki vagyok én??? és mi a célom??? egyenlőre csak a káosz van, és nem látok világossan… pedig az idő sürget, lassan 30leszek, és nem tudom minek vagyok itt… Szeretnék olyan éltutat bejárni, mint ön hogy értelme legyen hogy itt voltam.. Erősnek lenni, leküzdeni a hibákat, vannak kétségeim hogy én nem vagyok ilyen erős jellem, sőt gyenge, túl gyenge vagyok. Kevés dolgot vittem véghez aminek nekifogtam, félúton feladtam, eleinte mindig nagy a késztetés az akarat, aztán elfáradok. Félek hogy most is így lesz… De az ön története (is) erőt ad, hogy nem lehetetlen… Köszönöm szépen.
Kedves Kisprucsok!
Lehet hogy hihetetlen, de vigasztal. Nem úgy értem hogy ha nekem rossz akkor másnak se legyen jó, hanem természetemből fakadóan (sokan vannak így) pl. ha emberek között vagyok biztos hogy csak a szépet és jót látom bennük, mert alapból arra fókuszálok.(vagy csak szép és jó emberek vannak körülöttem?-lehet..) A hibáikat, akár testi akár mentális észre sem veszem. Vagyis inkább elfogadom, természetenek élem meg. Csak magammal vagyok kritikus, mással soha. Hogy miért? mert túl teng bennem az empátia, amit sokan jó dolognak tartanak, szerintem ez nagyon megnehezíti az életet… meg azért is mert tudom egy túlérzékeny embert a mélybe taszít(hat) egy rosszindulatú kritika…..
Igen, nagyon szívesen beszélgetek! Köszi hogy írtál!
Mindenkinek!
Szeretnék még írni magamról, hogy milyen vagyok vagy nem vagyok… Ha visszaolvasom ezt az egész bejegyzést mintha egy feltünési viszketegségben szenvedő embertől olvasnék, pedig nem vagyok ilyen, csak jó megértő fülekre találni. Köszönöm mindenkinek!
Kedves Hold!
Ismerős a szitu amit leírsz. Apám alkoholista volt, állandóan csak a veszekedés, szóval nem volt egyszerű.
Gondolom nem vigasztal, de én is tele vagyok ragyával. Szintén azt gondoltam hogy serdülőkor után elmúlik, de nem, tudom sajnos milyen ezzel együtt élni. Egyidősek vagyunk egyébként.
Ha szeretnél beszélgetni, írj!
Szia !
Gratulálok , egy nagyon intelligens , önmagát jól ismerő , tudatos személyiség vagy ! Nem mindenkiről mondható el , hogy ennyire ismeri önmagát , érti az életét. ..Érti , hogy mi miért történt és milyen következményei lettek ezeknek a történéseknek. Sok minden egyezik az életünkben .A tinédzser – kori pattanásoktól teli arc , a testi hiba (..az én esetemben veleszületett kétoldali csípőficam amit eddig már ötször mútöttek ), a félelem, az önbecsülés hiánya ; a kisebbrendűségi érzés , a gyerekkori csúfolodások , kivetettség , az állandó megfelelni akarás , a megalázottság…Jóval idősebb vagyok nálad ..62 éves vagyok…de azt elmondhatom , hogy soha nem ismertem ennyire önmagam , nem ismertem fel életem eseményeit , történéseit , a körülményeimet annyira mint te 28 éves korodban…Minden mélyen el volt ásva bennem és én egyáltalán nem voltam tudatában saját magamnak és annak a csendes személyiség – rombolásnak ami bennem végbe megy. Szerencsémre nagyon jó foglalakozást választottam amit nagyon szerettem csinálni és ami kitöltötte valamennyire életem …Ez egy nagyon pozitív dolog az életemben amiről elmondhatom , hogy nagyon sokszor helyettesítette a hiányzó szeretetet , szerelmet , családot . Ami még nagyon – nagyon sokat segített és elíndított bennem egy önmegismerési folyamatot az Müller Péter író és Popper Péter pszihológus könyvei . …Egyedűl maradtam , depressziós lettem , pszihiátriára kerültem …Nem tudom szedni azokat az antidepresszánsokat amiket felírtak nekem…Nagyon rosszúl voltam tőlük , nem tudtam enni , 15 kilót fogytam , majd belehaltam…aztán saját elhatározásomból elhagytam , többet nem szedtem , kivéve a Xanaxot amit most is szedek és egy RHODIOLA ROSEA nevű gyökérből készűlt táplálék-kiegészítőt amit most is szedek és érzem , hogy jól vagyok tőle , elviselhető , élhető az életem. Ahová ki akarok lyukadni ezzel a bevezetővel az az a tény , hogy a sok testi – lelki szenvedés , sokszor elviselhetetlen testi fájdalom , az egyedüllét , a magamra-utaltság megerősített testben-lélekben-szellemiekben . Mára már tisztán látom , hogy a a félelem , szorongások tudatosan megfékezhetőek . Nagyon fontos lazítani , ELENGEDNI tudni dolgokat , embereket…Mára már nagyon megszerettem önmagamat én aki állandóan szégyelltem magam a testi hibámért , sokra tartom és becsülöm magam …Állandóan befelé figyelek , kapcsolatban vagyok saját magammal , “beszélek a fejemmel ” és ha kell az öníróniát is alkalmazom ( Na most megint mi van , mi a baj , ne légy hülye már megint , ne félj , itt vagyok veled…MEG TUDOD CSINÁLNI …érted ? …Ilyeneket szoktam magamnak “mondani “..és nagyon sokszor használ…).
Nagyon sok szenvedés és fájdalom vezetett el eddig…és az , hogy egyedűl kell megoldanom a problémáimat…de még egyet elárulok neked …HISZEK ISTENBEN és az ŐRANGYAL létezésében…. Végtelen sokszor tapasztaltam a jelenlétét , a védelmét , a figyelmeztetését ( nem egy közúti balesetet “úsztam meg ” egy belső figyelmeztető hang jóvoltából ..). Nem vagyok gyakorló templomba járó , de a “forróvonal” mindig működik…
A HÁLA még nagyon fontos , az életünkben létező jó és szép dolgoknak az észrevétele , megbecsülése és az értük érzett mély hála és köszönet….
Végűl is 62 év elteltévél arra a következtetésre jutottam , hogy a sok testi- lelki szenvedés , minden ami velem történt jó és rossz arra szolgált , hogy itt és most ÉN legyek …és szeretem és megbecsülöm ezt az ÉNT-t aki vagyok …Szenvedés nélkül nincs TUDATOSODÁS , SZELLEMI-LELKI FEJLŐDÉS . Szerintem ez az ÉLET igazi ÉRTELME… Élni érdemes , egyszer adatott meg nekünk ez a lehetőség és próbáljuk meg
kihozni belőle a lehető legtöbbet , legjobbat !
Leírtam amit éreztem …remélem egy kicsit segítettem..NE HAGYD EL MAGAD , LÉGY HŰ ÖNMAGADHOZ !
Szeretettel : MAGDI
http://www.youtube.com/watch?v=WmMenUD0pf8&feature=share
Úgy érzem, jelenleg az a legfontosabb, hogy visszaszerezd (felépítsd?) az önbecsülésed. Ezt úgy képzelem el, hogy kitűzöl valamilyen célt magad elé, nekifekszel a feladatnak, és megvalósítod. Nem kell nagy célnak lennie, kezdetnek megfelel pl. a garázs rendbetétele, vagy a hálószoba kifestése, de akár egy finom, többfogásos vacsora elkészítése is. Később nagyobb fába is vághatod a fejszéd, pl. megtanulhatsz egy nyelvet, társastáncot, vagy kötni. Bocsi, ha bután hangzik, de nem ismerlek. Én nem olvasok ilyen okos könyveket, de biztosan sokat segítenek, ha az ember szeretne rendet rakni az agyában, és nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Egy biztos, ez a te feladatod.
Ne haragudj hogy tegezelek de így könnyebb.
Szerintem te egy nagyon is intelligens okos nő vagy,tele félelmekkel,gátlásokkal.Én nagyon sokban hasonlítottam rád fiatal koromban.Most 52 éves vagyok.Pánikos, depressziós,gyomorideges voltam.Üzemi konyhán nem mertem elkérni a szomszéd asztaltól a sót! Nyugtatók,gyógyszerek.Egyszer az orvosom azt mondta:ezen nem segít gyógyszer,segítsek magamon.Ha nem tudok enni vagy aludni,igyak egy kis pálinkát. Nem hittem neki.Olvastam az Elfújta a szél című könyvet:Skarlett O Hara mindig ezzel védte meg magát az őrülettől: “majd holnap gondolok erre !most nem lehet”Aztán harmincon túl elkezdtem olvasni olyan könyveket,pl.Luise L.Hay :Az erő benned van.Mit mondjak, ez lett a bibliám.Azután jöttek sorba.Agykontroll, Sikerkalauz, Ne aggódj, tanulj meg élni! Ha van benned akarat, márpedig van,átüt az írásodon!Szerzd be: Az erő benned van című könyvet! Az Édesvíz kiadónál biztosa be lehet szerezni.Ha egy kicsi kis ráérzés van benned,(VAN)akkor segíteni fog.Sokszor és lassan olvasd!Jelöld ki a számodra fontos részeket!Hidd el segít,nekem segített.Bízzál magadban!Te is érsz annyit mint bárki más!Hallgasd a belső hangodat,alakítsd ki a saját véleményedet!Van,csak ne hagyd elnyomni!Én gondolok rád a távolból és segítelek pozitív energiámmal!!
Maja