Sziasztok!

Most találtam rá erre az oldalra és nagyon szimpatikusnak találtam. Most én is leírom a bánatom, hátha már valaki átesett ezen és segíteni tud. Pánikbeteg vagyok szerintem már 20 éve. Anyu halála és egy csúnya műtétem hozta ki belőlem már ott a kórházban. Akkor még huszon éves voltam, de tudtam mi ez. Elmentem egy hozzáértő orvoshoz és ő sokat segített nekem ebben. El is múlt közel húsz évre. Illetve annyi maradt, hogy nem bírok több vad idegen ember előtt szerepelni, néha az utazásnál -tömött járműveken- le kellett szállni, de nem volt vészes. Szeptemberben egyik este magas vérnyomással mentem ügyeletre 200/120/100 akkor volt életemben először ilyen magam.

Kaptam gyógyszert, de minden este félek, hogy újra és újra előjön, mert este kezdődött. Van hogy fel tudom magam spanolni, hogy vissza jön a pánikbetegség és az rántja magával a vérnyomásomat is. Nagyon nehéz így élni. Frontint kaptam a Nebilet mellé, napközben jó is volt míg dolgoztam, csak este ment fel néha, de meg tudtam magam nyugtatni. De most hogy nincs melóm, mert elküldtek velem együtt 30 embert, már napközben is magasabb a vérnyomásom és pánikolok. El nem tudom most jelenleg képzelni, hogy egy állásinterjút kibírjak. Ha nem dolgozom, nem fogom tudni a lakást fizetni, szóval van egy 17 éves lányom ami miatt muszáj lenne dolgozni. Még a pánikot elviselném, de a vérnyomás emelkedésével lemerevedem. Ezerrel ver a szívem, halálfélelmem van, zsibbadok, búg a fülem és úgy érzem agyvérzést fogok kapni. Nem tudom melyik kezdi, csak azt tudom, hogy a félelem váltja ki. Volt már valaki így? Jutott valamire? Rendbe jött valaha?

Most három hétig olyan boldog voltam, hogy semmi nem kínzott, de az este elkezdődött újra. Anna