21 éves főiskolás lány vagyok. Fél éve járok főiskolára, azóta kezdődtek a panaszaim.
Nagyon nehéz volt az elszakadás otthonról és felköltözni Pestre, mert mindig is szerettem a szülői ház biztonságát!Eleinte azt vettem észre, hogy nagyon nehezen viselem az utazásokat,a buszon szorongani kezdtem,majd később egyre rosszabb lett.Mindennap hányingerrel, olykor hányással is küzdöttem.Kezelésről kezelésre jártam, mindenki szerint gyomorsav okozhatta,ezért kaptam rá gyógyszereket,amik sajnos semmit sem használtak.
A főiskolai napokat márcsak deadelonnal bírtam ki.Nagyban nehezítette a dolgom, hogy vadidegen környezetbe kerültem, ahol senkire sem számíthattam vagy mondhattam volna el mi is a bajom.Aztán már annyira rosszul voltam napközben, hogy nem tudtam bejárni az előadásokra sem,nem sikerültek a zh-im.Éjszakákat töltöttem álmatlanul vagy rohangálva a wcre, ha hánynom kellett.Próbálkoztam pszichológusokat keresni,akik tudnának segíteni, de annyira drága lett volna minden kezelés,inkább feladtam,mert nem volt rá pénzem.Borzasztóan lefogytam,majdnem 10 kg.Már annyira rosszul voltam mindennap, hogy passziváltatnom kellett magam a főiskolán és szüleim hazahoztak vizsgaidőszakra.Szinte az első héten elmúltak otthon a tüneteim,most hogy lassan vissza kell mennem újra előjöttek.
Éjszakai fulladások,légszomj,hányinger,félelemérzet.Azon az éjszakán fogtam magam és beültem az internet elé, hogy megkeressem tüneteim alapján mi bajom lehet.Ott találtam, hogy pánikbetegség.Elmentem vele orvoshoz elmondtam, hogy mit találtam,mik a tüneteim.Kaptam frontint,amit most is szedek, valamivel jobban érzem magam, de folyamatossan rettegek, hogy vissza kell mennem,pedig akarom és szeretem is,de nem bírom ki újra ezt a tortúrát,viszont, ha emiatt feladom a főiskolát mi lesz velem egy érettségivel?Anyukám is mondta, hogy nem haragszanak meg, ha abbahagyom, de akkor mihez kezdek,főleg a mai világban.Gondolkoztam azon is, hogy levelzőre megyek, de nem akarok elmenekülni előle, mert akkor később csak rosszabb lesz, ha nem tanulom meg kezelni.
Ami még rossz, hogy a párom úgyérzem nem ért meg engem.Évek óta együtt vagyunk mégis idegesíti, ha velem kell együtt utaznia a buszon vagy éjszaka rám jön a roham,felébresztem és érzem, hogy “jaj basszus nem igaz már megint” módon reagál.Azt mondja, hogy nagyon szeret, de ilyenkor sokszor elgondolkozom valóban?Nekem most biztosan nem tenne jót egy szakítás, hiszen már Ő is velem van Pesten,de mégis sokszor kínoz a gondolat, hogy nem érzem biztonságban magam vele.A főiskolán nem nagyon vannak barátaim, mert elég félénk lány vagyok és akikben megbíztam és azt hittem, hogy barátok lettünk hátba szúrtak, így már barátkozni sem merek inkább.
Jó lenne hozzám hasonló emberekkel beszélgetni,akik ismerik vagy átmentek ezen.
Nem szeretnék életem végéig gyógyszert szedni.Újra azaz életvidám lány akarok lenni, akit a barátai a társaság bohócának tartottak és nem egy idegroncs.
Kedves Katy!
Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!
Ne add fel! Én sem adom fel! Kűzdök vele még mindig én is, de legyen akaraterőd az a legfontosabb!
Szia! Furcsa volt ezt elolvasnom, mert magamra ismertem benne, bár én még nem ilyen súlyos eset vagyok azt hiszem. Én régebben nagyon félénk voltam. Most is félénk vagyok, de már egyre bátrabb. Csak az a baj, hogy ez mellett egyre több félelem is jelent meg. Már elkezdtem képzelődni, gyakran félek a nagy semmitől is, főleg mikor egyedül vagyok, és 19 évesen tudom, hogy ez nem normális. Sötétben megőrülök a félelemtől, de több minden is van, amitől rettegek, és ez régebben nem volt így. Az új társaságtól, sok embertől én is parázok. Gyakran gyomorgörccsel megyek be az osztályomba, pedig semmi okom rá, már 6.éve járok ugyanabba az osztályba, és senki sem utál tudtommal, tehát nem értem, miért félek ettől is… Nálam is úgy kezdődtek ezek, hogy buszon rosszul lettem. Ekkor kiderült, hogy tömegiszonyom lehet. Azóta nem merek egyedül buszozni ha sokan vannak a buszon, és gyakran érzem úgy, hogy nem kapok levegőt. Ez már 1-2 éve volt. Mostanában egyre több a stressz, mert jön az érettségi, bár nem is kéne aggódnom, mert én olyan képzésre megyek tovább, ahova mindegy, hogy hogyan érettségiztem le. Én mégis nagyon stresszelek mindentől, pedig nem kéne. A legapróbb dolgokon is stresszelek, pl. hogy órán felszólítanak és hangosan kell felolvasnom valamit. Pedig nem is olvasok rosszul, de mégis félek, nem tudom, miért. Én nem voltam pszichológusnál, kezelésen, azt gondoltam, hogy megoldódik magától, de egyre tisztábban látom, hogy a helyzet csak romlik, és jövőre én is elkerülök egy új környezetbe, ahol nem számíthatok senkire, és borzalmasan rettegek az új dolgoktól… Gyógyszeres kezelést nem szeretnék, de lassan úgy érzem, kezdek becsavarodni, mert annyira félek néha a semmitől is. A mostani nagy stresszben szinte minden éjjel felkelek hogy nem kapok rendesen levegőt, és folyton betegeskedem. A szívem is egyre gyakrabban fáj. Pár hónapja nekem is volt, hogy egyszer hánytam, és utána folyton hányingerem volt, és mindenhová zacskóval mentem, mert attól féltem, hogy pl.buszon v suliban kell majd mindenki előtt hánynom. Nem értem, mi van velem, de azt hiszem, hasonló a helyzetünk. Remélem megoldódik a problémád, mert akkor esélyt látok az enyém megoldására is.
Szia !
Próbáld ki a Pránanadit . Ez egy természetes gyógy mód . Nekem sokat segítet . Most is járok még kezelésekre . Ennek nincs mellék hatása se káros hatása ellentétben a gyógyszerel . És az ára nem súrolja a csillagos egeket . Mindenki számára elérhető. Üdv : Niki
Ut.: Egy próbát meg ér . Veszteni valód nincs .
Kedves Katy!
Van kiút a pánikból, van technika az elengedésére, gyógyszeres kezelés nélkül. Tüneti kezelés nem segít, vagy ha segít is az csak ideiglenes megoldás. Amíg a lelki okok nem tárulnak fel és azokat nem engedi el, addig nem kerülhet egyensúlyba. A félelmek egy alacsony rezgésszinten működnek csak, magas rezgésszinten ezek eltűnnek, ennek fenntartásához elég egy meditációs technikát elsajátítania. Minden rezgésekből áll, a tömegek vezetésére, figyelem elvonására használják pl. a médiában a rossz híreket, amelyek garantáltan csökkentik az emberek rezgésszintjét. A gyógyszerek,antibiotikumok szintén csökkentik a rezgésszintet, erre épül a gyógyszeripar.
Ha el szeretné feledni a pánikbetegséget és a vizsgáitól, diáktársaitól sem szeretne tartani
ezekben tudok segíteni.
E-mail elérhetőségem:laszlo.thot@gmail.com
Skype:toth.aron8
Üdvözlettel:Tóth László
Lelki segítő (pszichoterapeuta speciális tanácsadó)