Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, a pánikbetegséggel kapcsolatban ,miután már tul vagyok rajta,hogy visszanézve az időben  már csak nevetni tudok rajta.Nálam 1969 ben kezdődött,a 14 -es villamoson utaztam mikor rám tört ,hogy ki kell ugranom a villamosból.Csak  végre megállt leszálltam és gyalog mentem haza 3 megállót.Ez időtől fogva megszünt a nyugalmam,orvos gyógyszer,dupla szedések kialvatlanság,munkaképességem lecsökkent fáradtság és életemnek semmi értelme.Így ment ez két évig ,mikor is  egy este magambaszállva végig gondoltam az elmult éveim és elkezdettem imádkozni és kértem a jó Istent mutasson nekem kiutat.

Egy pár hét elteltével meg is kaptam,hogy ezután éljek tisztán ne okozzak senkinek fájdalmat ez a lelkiismeretem volt mert bizony volt miért  olyan dolgokat cselekedtem  amelyek kihozták a test és lélek harmoniájánakromlását.Ne gondoljatok valami rablás vagy más büncselekményekre csak egyszerü emberi dologra  de nálam ez is kiváltotta a bajt.Nem gondolnátok milyen bonyolult  és érzékeny az emberi lélek.Számomra a változás hozta a gyógyulást persze ehhez kellett az Isteni sugallat amit kaptam még ahhoz hogy sikerüljön kimásznom belőle.A Margitszigeten sétálva láttam sportolókat akik atlétában futottak órákon át körbe-körbe.És ekkor villant át az agyamon hogy ezt kell tennem.Nos hát itt avége Kb 10ezer km lefutottam 40éves koromig.Már az első év után elmultak a gyötrődések az álmatlanság,a halálvágy stb.Ma már 67 vagyok nem tudok futni de sétálni igen.Gyógyulást minden pánik betegnek és sok sikert.