Sziasztok!

3 éve megismertem egy fiút. Nagyon oda volt értem, rengeteget udvarolt. Kivételes fiú ő, manapság nem sok ilyen létezik… de sajnos ezt akkor még nem tudtam, nem voltam tisztában azzal,mekkora kincset találtam. Kb. egy évig zajlott ez így.. ő udvarolt, nekem jól esett, mégis elutasítottam. Nyáron ő elment egy évre külföldre. Ott járt iskolába és élte a mindennapokat. Ez alatt az egy év alatt én buliztam,ismertkedtem és éltem az életem, annak ellenére, hogy minden nap eszembe jutott és borzasztóan hiányzott… ! Amikor letelt az egy év és ismét itthon volt, rájöttem sokat érzek iránta és úgy vettem észre fordítva is így van, de sajnos megtudtam, hogy barátnője van… Minden erőmet összeszedtem és elé álltam. Elmondtam neki mit érzek és hogy mennyire sajnálom, hogy csak most tudatosult bennem mindez. Napok teltek el, mire választ kaptam : ő most boldog és ezt nem teszi kockára miattam. Azt hiszem ez a nap volt az, amikor minden problémám elkezdődött… 

Egész nap sírtam, folyton rossz kedvem volt, nem beszéltem senkivel, nem mentem sehova. Az arcom mindig komor volt, szinte elfelejtettem mit jelent a nevetés. Nehezen aludtam el este és éjjel arra ébredtem, hogy zokogok és sírok álmomban.

Majdnem fél év szenvedés után, szakítottak a barátnőjével. Ekkor hatalmas örömet éreztem! Sok időt töltöttünk együtt és nagyon jól éreztük magunkat. Azt hiszem túl sokáig is húztuk ezt az állapotot, hónapokig egy csók sem csattant el.

Össze is vesztünk és én nagyot csalódtam benne, amikor szembe jött velem és köszönés nélkül elfordította a fejét. Ekkor kerültem kórházba, mert elkaptam valami vírust. Bejött hozzám, de ez sem segített a kapcsolatunkon. Végül megállapodtunk, hogy hagyjuk egymást.

Második éve tart, hogy legszívesebben itthon vagyok, biztonságban. Rettegek attól, hogy kint az utcán történik velem valami és nem tudnak nekem segíteni. Sokszor jön rám a hányinger,a szédülés, verítékezés. Társaságba sem szeretek járni, új embereket megismerni pedig főleg nem. Félek attól, hogy kinevetnek vagy rossz véleménnyel lesznek rólam. Talán túl sokat törődöm azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, mindenkinek szeretnék megfelelni. Ez persze lehetetlen. Soha nem járok bulizni, nem iszom és ha cigifüstöt érzek,hánynom kell.

Egy versenyen voltunk Budapesten a csapattal, ahol táncolok, amikor  rám jött egy hányinger,szédülés,izzadás. Nem kaptam levegőt sem. Nagyon megijedtem. a Földön feküdtem,zokogtam és kiabáltam, hogy valaki segítsen. Persze nagyon megijszetettem a többieket. Pár perc alatt rendbe jöttem,de nem telt el fél óra és újra jelentkeztek a tünetek,de ekkor már sokkal erősebben. Semmit nem tudtad tenni, hogy jobban legyek. Elvittek egy csendes,nyugodt szobába,vizet itattak velem és a sportorvos beszélt hozzám,akinek a szavai valamelyest megnyugtattak. Amikor vége lett a versenynek és tudtam, hogy indulunk haza,ismét félni kezdtem. Attól rettegtem, ha hánynom kell,nem tudok mit tenni a 3 órás busz-úton. Szerencsére nem történt semmi,végig aludtam az utat.

Legnagyobb problémám talán mégis az, hogy nem tudok máshol aludni. Ugyanezektől a dolgoktól félek és amikor begcsukom a szemem forogni kezd minden és fel kell ülnöm az ágyban. Nyaralni, síelni menni is félelemmel indulok lassan 2 éve…

Sokszor megijedek még a hangos zenétől. Furán hangzik, de attól félek mindig, hogy felrobban a hangfal. Félek nyáron attól is, hogy túl meleg van és óriási túz lesz. Félek, hogy túl sokan vagyunk a bolygón és egyszer csak lezuhanunk, vagy darabokra esik a Föld.

Pár hónapja igyekszem változtatni az életemen. Elmegyek és beülök este iszogatni a barátnőimmel,szigorúan szúk baráti körben. Próbálok nem foglalkozni a hányingerrel és szédüléssel. Próbálkozom barátnőnél alvással is, de sajnos elég lassan és a nehézkesen haladok. Mit tegyek? Beteg vagyok? Forduljak szakemberhez? Ti mit gondoltok?