Sziasztok, már írtam erre az oldalra, én egy depresszióval, szorongással küzdő lány vagyok. Nagyon szeretettem volna pár megértő sort olvasni. Egy kedves ember írt is nekem, de aztán egyszer csak volt nincs. Pedig úgy gondolom, ilyenkor erőt adhatunk egymásnak. Így most ismét leírám, hogy nagyon szívesen beszélgetnék korombeli (huszonéves) fiatalokkal. Vagy akárkivel, akit érint ez a téma. Orvossal még nem beszéltem, a párom nem mindig tudja ezt kezelni, sőt. Már nem bírom ezeket a hangulatváltozásokat, néha pánikrohamom is van, és elég sokat gondolok az öngyilkosságra. Ezt még leírni is rossz:(. Habár, ha valaki látna, nem mondaná meg, hogy ilyen vagyok, próbálom minél inkább titkolni és magamba fojtani. Leírom a címem, és ha valaki úgy érzi, írjon, mert én is meghallgatom mások problémáját. Hátha tudunk egymáson segíteni. A címem norkadoll@gmail.com
Csak egy kis segítség…
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
A férfiak nem tudják elfogadni a helyzetet?? Érdekes én fordítva tapasztaltam ezt mert hullámzóan ugyan de jó ideje nyűglődöm ebben a betegségben. A környezetem már megszokta hogy én ilyen vagyok : itthon ülő, magamba forduló,nem túl szórakoztató figura vagyok. Ezért csak “szia elmentünk,majd jövünk.” ennyi a lényemre szánt figyelem.Azt soha senki nem kérdezte meg tölem hogy pajtás mit érzel és mi mit tehetnénk hogy neked jobb legyen? Magam próbálom már jó ideje “elszórakoztatni” magam néha több néha kevesebb sikerrel.
Nagyon-nagyon köszönöm az eddigi hozzászolásokat, leveleket, nem is tudjátok milyen sokat jelent ez számomra! Próbálom magam lekötni, futok, kerékpározom, jövök megyek, ám a szorongásom forrása ettől nem szűnik meg. Tényleg nagyon igyekszem, ezt már a párom is észrevette, de amikor megmagyarázhatatlanul rossz kedvem lesz, magamba fordulok, sírok, azt Ő sem tudja hova tenni.:(
Szia!
Huszonéves lány vagyok, depresszióval küzdök. Szívesen beszélgetnék veled ha gondolod! Elérhetőségem: rpavko@gmail.com
Szia!
Én egy 26 éves anyuka vagyok,20 hónapos kisfiammal!Ha érdekel olvasd el az én történetemet is!
Nagyon szívesen beszélgetnék veled!
nyuszimusz13@gmail.com, 06308560328 Zsuzsi
Kedves Nori!
Nagyon szomorúan olvastam szavaidat.
Sajnos az az igazság, hogy csak azok értenek meg igazán téged, akik már átestek hasonló dolgon.Én is voltam már nagyon mélyen és orvosi segitséggel sikerült kilábalnom, és a családom nagyon- nagyon rengeteg szeretetével.De most ne is velem foglalkozzunk hanem veled.
A férfiak tisztelet a kivételnek nehen tudják kezelni és elfogadni az ilyen helyzetet.Ez valószinű abból is fakad, hogy mi nők érzékenyebb lelkületűek vagyunk.Azért van több debressziós nő.Próbáld meg megbeszélni a barátoddal hogy most több szeretetre, türelemre, megértésre van szükséged.Ha igazán szeret akkor most megmutathatja.A másik igen is engedd ki néha a gőzt, sportolj, vagy meditálj, sokat nevess, és sokat legyél a szabadban.Nyugodtan legyél dühös amikor ott van a helye.Hiszen emberek vagyunk pozitiv és negativ érzelmekkel.Olyan dolgokat csinálj, amik feltöltenek.Pl. futás, olvasás, tánc, vagy amit igazán szeretsz.És ne próbálj meg mindenkinek megfelelni.Hisz olyan ember nincs,aki tökéletes.Tűzz ki magad elé célokat , és valósitsd meg.Ha lasabban megy most csináld lasabban.És örülj az apró dolgoknak pl. madár csicsergés, barátnőddel kávézás,egy jó kaja stb.
Ezeket saját tapasztalatból irtam, nekem ezek segitettek.És ezek a gondolatok messze kerüljenek el téged, hogy eldobni az életedet.!!Gondolj a szüleidre, barátodra, akik biztosan nagyon szeretnek téged.!!És te is nagyon szeresd magad, mert én biztos vagyok benne, hogy egy szép és értékes lány vagy.!!Sok sikert!!
Minden jót neked, drukkolok, ha tudok segiteni csak irj:
Egy 43 éves anyuka