Sziasztok!

Én egy 19 éves lány vagyok és szintén pánikbetegségben szenvedtem.
Éppen hogy betöltöttem a 18. születésnapom mentünk a haverokkal bulizni, “kicsit” sokat ittam.
Másnap 10kor felébredtem, a szókásos másnap..
Vasárnapi nap..Családi összejövetel, bográcsozás stb.
A bogrács alatt meg volt gyújtva a gázrózsa, de hát mákor is így főztünk. Neveleőanyukám megkért, hogy vigyek egy kancsó vizet a marhapörire aztán zárjam el. Meg is tettem, Elzártam a palackot. Ahogy hátat fordítottam, éreztem a gázszagot, a fejem mintha fel akart volna robbanni, éreztem a nyomást mint amikor mész fel a hegyre és bedugul a füled…csak éppen annak kb a 100szorosát a szívem majd kiugrott a helyéről csak azért imádkoztam hogy mielőtt beérek és szólni tudok valakinek, nehogy szívrohamot kapjak. Azután megláttam az égett füvet a palack körül…és azt hittem vége a világnak..sikítottam szaladtam, be a házba hogy mindenkit riasszak, hogy meneküljenek és a végén kiugrottam egy utcára néző ablakunkon, majdnem nővérem nyakába aki éppen akkor jött haza..Mondtam neki hogy be ne menjem mert fel fog robbanni. Mindketten meghátráltunk, vártunk percekig, de nem történt semmi. Nevelőanyum kijött behívott bennünket, mondván h nincs semmi baj. Bementem és megint éresztem a szorítást a fejemben el kellett sétálnom egy fél utcát mire rájöttem h semmi probléma. Később elmentünk a legközlebbi ügyeletre, hogy ez a problémám, és azt mondták hogy nyilván bedrogoztam vagy valamit beszedtem…

Ezután követtem el azt amit nem kellett volna. Rákerestem az interneten, hogy mit jelentenek ezek a tünetek, szépen lassan kirajzolódott bennem a PÁNIKBETEGSÉG rendszere. És onnantól kezdve nem volt megállás. Folyamatosan halálfélelmem volt mindentől..nem mertem beülni az autónkba, nehogy felrobbanjon, vonatoztam le Budapestről Szegedre,  mentőt hívtak rám  mert úgy éreztem hogy agyvérzésem volt. De persze ez egyik sem volt igaz. Később szívbetegnek hittem magam…folyamatosan szúrt a szívem, nem kaptam sokszor levegőt, mígnem elmentem az orvoshoz, aki legelőször elküldött EKG-ra, ott kiderült h semmi bajom, ezek után többet nem szúrt a szívem. Elküldtek pszichiáterhez, kimondta, hogy pánikbeteg vagyok és h járjak még hozzá kezelésre..Na, itt MEGÁLLJT PARANCSOLTAM. Kimondtam magamnak, hogy márpedig én NEM VAGYOK BETEG. És “láss csodát” a tüneteim egyre ritkábban jelentkeztek, mára már el is tűntek. Sőt barátnőmnél a legutóbb egy konvektor mellett aludtam. pedig nekem a robbanás volt mndig a rögeszmém.

Szóval csak ennyi a lényeg-persze, tudom hogy nem egyszerű nekem is két évembe tellett (lassan 20 leszek)- nem szabad rá gondolni..űritsd ki az elméd, ne hagyd hogy hatalmába kerítsen, és ami a legfontosabb: NEM VAGY BETEG!!!!!!!! 
Ha csak egy valakinek segíteni tudtam és elolvasta, akkor köszönöm..és mindenkinek kívánom, hogy sikerüljön változtatnia az állapotán!