Annak idején /94 -ben/ még 39 sem voltam. Négy gyermekes anya,óvónő. Imádtam a szakmám, meg minden olyan szépen alakult,bár voltak feszültségek, mert 94-ben változott már az életünk,de nagyon………

Voltak előjelek, de nem gondoltam semmi rosszra. Január, február, vírusok, köhögés, szédülés, fáradtság, elrekedés, köhögés a 15 lépcső tetején????? Bevérzett a szemem egy növény beszúrásától???? Köhögtem, köhögtem, szárazon….á! Biztos a vírusok.

Jött egy vasárnapról hétfőre virradó hajnal: nagyon elesettnek, fejfájósnak és lázasnak éreztem magam, de csak hőemelkedésem volt, ellenben elment a hangom. Hogyan fogok altatni???? Mindig énekeltem a mese után…….

Erőt vettem magamon: ma délelőtt rendel a körzeti orvosom, megkérem, adjon valamit, ha tud: nem bírok énekelni!!!!!!!!!!!!

Kivártam: nem volt piros a torkom, nem volt semmi vírusra utaló, de véletlenül megmérte a vérnyomásom.

Megmérte volna, de nem találta.

Megmérte ismét….majd ismét, s nem mondott semmit, csak kért valami szopogatós gyógyszert. s kérte, menjek haza…….245/4-145 volt. A pulzusra nem emlékszem.Másnap kijött kérés nélül!!!!!!!!! a házunkhoz,és itthon is megmérte:ugyanannyi volt. Elküldött EKG-ra, laborba, szemészetre, belgyógyászatra, majd az eredmények fényében M.O hypertónia ambulanciájára küldött, lebeszélte telefonon. S akkor három hónap volt a várakozási idő. Én már csütörtökön ott ültem, pedig semmit nem tettem ennek érdekében! És a következő kedden már bent feküdtem az I. Belklinikán, pedig több hónapos várólista volt, már akkor is!

Kivizsgáltak, de semmi eltérés: már kékültem, meg halálfélelmem volt. Kiderült, szívgyengeség, egyebek a magas vérnyomás talaján. /Rendszeres véradó voltam, akkor mindig mértek/ Szívnagyobbodás, majd egy iscémiás talajon kialakult infarktus. Egy hónapig feküdtem bent.

15 éve rehabilitálódom. 10 évig voltam leszázalékolva, azután lassan visszatértem, de nagyon nagyon életmódot is változtattam. Kezelőorvosom, és körzetiorvosom együttműködnek. Legalább 20 alkalommal kellett változtatni a gyógyszerek összeállításán. Csak annyi: Dr Szemerédy István, és dr Barna István, nélkülük már régen nem gyerekeznék…………:)))))))))