Még mindig nincs sok esély arra, hogy nemzeti vastagbélrák szűrőprogramot hozzanak létre Magyarországon, holott évente 9000 új beteget diagnosztizálnak, és 5000 ember veszíti életét a kór következtében. Bár az OEP kasszát megfelezik, a daganatos betegségekre adható célzott terápiák támogatásának csökkentésére nincs szándék – derült ki a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság éves kongresszusán tartott sajtótájékoztatón.
A sajtótájékoztatót a szakmai szervezet tudományos partnerével, a Rákgyógyítás Magazinnal együtt szervezte meg. A meghívottak között volt az elsősorban vastagbélrákkal diagnosztizált emberekből álló Gyógyulj Velünk Egyesület egyik alapító tagja és az elnöke, a Parlament Egészségügyi Bizottságának fideszes tagja, valamint a MKOT tiszteletbeli- és regnáló elnöke.
Elsőként az egészségügyi ellátórendszerben
lévő hiányosságokról esett szó Csepécz Vilmos személyes története alapján. A Gyógyulj Velünk Egyesület alapító tagja a Malévnál dolgozott pilótaként, betegségére elbocsájtása után derült fény. Egyik legfontosabb üzenete, hogy a vastagbélrák nagyon sokszor szinte teljesen tünetmentes – ezért is olyan fontos a szűrővizsgálat rendszeres igénybevétele.
A szűrés kérdése végig kísérte az egész találkozót, valamennyi meghívott felszólaló elmondta ezzel kapcsolatos véleményét. A tények a következők:
Mint dr. Bodoky Györgytől, a MKOT tiszteletbeli elnökétől megtudtuk, évente 9000 új beteget regisztrálnak ezzel a kórral, általában előrehaladott állapotban. A műtéten áteső páciensek mindössze 15 %-a van a vastagbélrák kezdetibb stádiumában. Jelenleg az onkológiában – a rákbetegségek túlnyomó többségében – a túlélési esély legfontosabb feltétele a korai diagnózis.
A vastagbélrák-szűrésre 2012-ben a legjobb és legbiztonságosabb mód a kolonoszkópia, mellyel 90 %-os biztonsággal lehet diagnosztizálni a betegséget, ellenben a széklet teszt 40-50%-os tényszerűségével. Utóbbi eljárásnak is van helye az ellátásban, ám általános szűrőeszközként alkalmazni azért is rendkívül veszélyes, mert aki tévesen negatív leletet kap, az aztán biztos nem figyel fel az enyhe tünetekre, pláne nem veti alá magát saját pénzén a kellemetlen eszközös vizsgálatnak. A bélrák szűrése céljával végzett kolonoszkópiás vizsgálatot az OEP Magyarországon nem finanszírozza. Ez az jelenti, hogy a háziorvos nem utalhatja be betegét szűrés céljából a gasztroenterológushoz, illetve kizárólag csalással van erre lehetősége, vagyis ha valamilyen tünettel indokolja azt, hogy páciense valószínűleg beteg. Márpedig a vastagbélrák egyrészt – mint megállapítottuk – sokáig tünetmentes vagy tünetszegény, másrészt és éppen ezért az 50 év feletti lakosságnál indokolt minden panasz híjján is elvégezni a szűrést.
Dr. Hollósi Antal fideszes politikus
és sebész számtalan ellenvetése közül az egyik az volt, hogy nincs pénz a kolonoszkópiás eszközökre, Bodoky azonban felvilágosította a hallgatóságot: amennyiben az OEP finanszírozná az eljárást, a szakma – a melldaganat szűréséhez hasonlóan – magánvállalkozásban is kielégítené a szűrési szükségleteket. Az onkológus nemzetközi bizonyítékok alapján azt is hangsúlyozta, hogy a vastagbélrák szűrőprogram az emlőrák szűrőprogrammal azonos mértékben lenne költséghatékony.
Jelenleg egy szűrés a betegnek kb. 20 000 forintjába kerül, ha altatásban szeretné elvégezteni a vizsgálatot, akkor hozzávetőleg 140 000 forintjába.
Visszatérve a vastagbélrákkal – de akár egyéb rosszindulatú daganatos egészségkárosodással – diagnosztizált beteg nehézségeire Csepécz Vilmos elmesélte, hogy a gyanú ébredése után három hónapot kellett várnia a bizonyosságra, vagyis a kolonoszkópos vizsgálatra. A pozitív diagnózis után állapotának precízebb megismerése érdekében CT vizsgálatra küldték – újabb hosszú várakozás következett. Ezután még két hét a vizsgálat eredményéig, majd a sebész-keresés következett – Csepécz Úr orvosának sebész kollégája ugyanis éppen maga is betegeskedett. A diagnózis kézhezvétele utáni négy hét iszonyatosan nehéz – tért a lelki kihívásokra az Egyesület alapító tagja – nem ártana ezért erre az időszakra valamilyen szervezett segítséget biztosítani a betegségükkel szembesülő emberek számára.
Az egybegyűltek aggodalmuknak adtak hangot a téren is, hogy a jövőre felére csökkentett TB kasszából milyen mértékben finanszírozzák majd a bizonyos daganatos betegségek ellen adható célzott, igen drága terápiákat. Hollósi Antal válasza szerint a döntéshozóknak nem áll szándékukban ily módon rontani a rákos betegek túlélési esélyeit. Bodoky újra hangsúlyozta, hogy a szűréssel hosszabb távon megspórolt összeg alkalmas lenne a terápiás költségek enyhítésére is, különösen, hogy az onkológiai terület fejlődésének köszönhetően a szakorvosok egyre pontosabban meg tudják határozni, hogy kinek használhat egy adott terápia, tehát egyre kisebb a valószínűsége, hogy bármilyen kiadás kárba megy.
A találkozón Dr. Szegő László, a Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar docense, egyben a Gyógyulj Velünk Egyesület elnöke bemutatta társaságukat, mely eddig a Szent László Kórház Onkológiai Osztályán összpontosult, ám most országos kiterjesztettségűvé szeretnék tenni. Az Egyesület, melyet 9 vastagbélrákkal diagnosztizált társával alapított, jelenleg több mint száz taggal működik. Tevékenységük szakértők (szakorvos, dietetikus, gyógytornász, pszichológus, stb.) bevonásával szervezett klubrendezvények szervezése, a betegek és hozzátartozóik mindenféle szempontból való segítése és a társadalom tájékoztatása a betegségről és az érintettek helyzetéről. Egyesületük tagja az Európai Colon Egyesület 27 országot tömörítő ernyőszervezetnek, amely idén mutatja be az Európai Parlamentben az un. Fehér Könyvet, melyben szakértők hívják fel a döntéshozók figyelmét a vastagbélrák korai felismerésének jelentőségére – ezzel együtt a szűrővizsgálatok egyenlő hozzáférhetőségének szükségességére. Európán, de Magyarországon belül is súlyos egyenlőtlenségek tapasztalhatók az előrehaladottabb vastagbélrák kezelés hozzáférhetőségét illetően is. A nemzetközi szervezet sürgeti a nemzeti rákregiszterek felállítását és gondozását, rák ellenes nemzeti programok beindítását, illetve elősegíti a kutatási eredmények minél gyorsabb megjelenését a terápiás gyakorlatban.
