Vannak még csodák.

70. évemet taposom. 1940-ben születtem, átvészeltük a háborút, apám hazjött a hadifogságból, már kezdett az életünk normalizálódni, amikor 6 évesen beteg lettem. Állandó hőemelkedés, étvágytalanság, minek következtében fogyni kezdtem, de a körzeti orvosunk megnyugtatta a szüleimet, hogy épp kanyaró járvány van a faluban, majd kiüt rajtam is hamarosan. Nem jöttek a kiütések, viszont lefogytam 22 kilóra és a helyzet csak romlott, amikor nagyanyám megelégelte a dolgot, kézen fogott és bevitt Pécsre a gyermekklinikára, ahol egy nagyon kedves doktornő fogadott bennünket. Meghallgatta nagyanyám elbeszélését, majd megkért, hogy nyújtsam ki a nyelvem. Én megtettem, mire közölte, hogy a gyermek sajnos TBC-s, gyógyszer nincs rá, menjenek haza, a gyermek pihenjen sokat, egyen rendesen és imádkozzanak, hogy meggyógyuljon, mert más segítség nincs. Hazamentünk és én az időm legnagyobb részét ágyban töltöttem. Akkor lettem 1. osztályos, de iskolába nem járhattam, hogy le ne maradjak a szüleim segítségével tartottam a kapcsolatot az osztálytársakkal és próbáltam követni őket a tananyagban. A család egyik barátja ajánlotta, hogy keressünk valakit a faluban, akinek kecskéje van és próbáljunk tőle tejet szerezni, s azt igyam. Szerencsére találtunk is nem messze tőlünk egy idős asszonyt, aki szívesen segített. Napi két liter kecsketejet ittam meg, pedig őszintén szólva nagyon nem szerettem, de belém diktálták, nem volt pardon.  Havonta mentünk Pécsre felülvizsgálatra, ahol minden alkalommal megröntgeneztek.Fél év alatt annyira megerősödtem, hogy Pécsett a röntgen vizsgálat eredményeként azt közölték nagyanyámmal, hogy a gyermek a legjobb úton van a teljes gyógyuláshoz. Évekig tartott, mire eljutottam odáig, hogy a felülvizsgálaton gyógyultnak nyilvánítottak.

Nem is volt semmi bajom nagyon sokáig, de 1987-ben furcsa tüneteket éreztem és rögtön tudtam, hogy megint a tüdőmmel van valami baj. A vizsgálatok igazolták a gyanúmat, de nem TBC, hanem asztma, amit azóta is  csak karban tartani sikerült, meggyógyulni sajnos nem lehet ebből. Elolvastam minden szakirodalmat a betegségről, de nem értettem, hogy mi okozhatta. Sokfelé érdeklődtem, de senki sem tudott érdemi választ adni, míg egyszer találkoztam valakivel, aki elmesélte nekem, hogy Nyíregyházán laknak és ő is asztmás lett 1987-ben az egész családjával együtt.

Később másoktól is hallottam hasonló történeteket, ami megerősítette azt a gyanúmat, hogy betegségünknek csak egy oka lehet: Csernobil. Elmondtam ezt szakorvosoknak, de mindegyiktől azt a választ kaptam, hogy ez ügyben semmiféle vizsgálat nem történt és valószínüleg nem is fog történni. Nyugodjak bele, az első betegségemnek a következménye, azóta nem iszom tejet, a másodiké, hogy az  atomerőműveket, ha lehet  messziről elkerülöm. Az első felgyógyulásom szerintem csoda volt, a második betegségem emberi mulasztás következménye, ami elkerülhető lett volna.