Nagyanyám kikészít idegileg segítség

2013.03.13. 18:25

Egy 22 éves lány vagyok, akinek az apukája már elhunyt 14 éves korában, anyukám pedig súlyos depresszióban szenved. Van egy öcsém, ő 15 éves. Nem egy háztartásban lakunk, ő apum anyujánál lakik, ahonnan én eljöttem, nem bírtam ott lenni. Így most decemberbe ide költöztem anyumhoz a mamámhoz, aki 84 éves, de kikészít. Itt se jobb, borzalmasak a körülmények. Nagyanyám minden álló nap 7-kor felkelt, felhúzza a redőnyöm hogy ne aludjak (esti suliba járok), 10kor fekvés van, ne internetezzek meg semmi, ne menjen az áram. A kapukat lakattal zárja és az ajtókat eltorlaszolja, ha már sötétedik innen kiutam nincs. Max az ablakon. Akkor ha 8 után jövök haza kiabálás van, ha elmegyek valahová hova megyek?minek?kihez?mikor jövök? … hogy mit eszek se mind1 beleszól hogy főtt kaját vagy nem. Barátom van 1éve, ö 17 éves, a mamám utálja, fiatal, nem illik hozzám meg ilyenek. Állandóan csesztet hogy semmirevaló vagyok, csak kurva lesz belőlem és csak csavarogni fogok és pottyantani agyerekeket, meg hülye fejem van ahogy anyámnak (lányának). Anyám hogy beteg elveszi a pénzét. Ő adagolja neki a cigit hogy mikor cigizhet, mikor kávézhat és had ne soroljam még. És már anyum 45. Őt is korlátozza. Terrorizálva érzem magam, a szabadságom korlátozza. Probáltam vele beszélni, de nem érdekli, azt várja hogy már elmenjek innen, de még nincs miből, nincs hova… Tanulok. És mondta azt is pont ma: “ha nem nézel rám majd, idővel az se érdekel majd, pénzért rám néznek és sz*rt se örökölsz”. Mindene neki a pénz. Senki sem érdekli.
Mindennaposak a veszekedései, mindenbe beleköt, nem bírom már, lelkileg kikészültem. Mindennaposak nálam a sírások, idegemben remegek is már, egy csepp szeretetet sem kapok itthonról. Nem érzem hogy lenne családom, sőt. Van, hogy azt mondom, hogy szinte nincs…!
Kérem segitsenek valahogy !!!

#29527 Flor88 hozzászólása: 2021.01.23. 19:33

Valami más keresés kapcsán kerültem ide,és az eszem megáll ezektől a borzalmasan “empatikus”, hozzáértő és lekezelő (prüncő) tanácsoktól.
Ha valaki úgy beszél veled,mint a szarral, korlátozza személyes szabadságod és olyan választásaid, mint például amiket étkezés esetén hozol meg,ott nem szeretet van, sajnálom,hogy ilyen torz definíciói vannak egyeseknek erről.
Remélem, jobban alakult az életed,azt látom,nem mai már ez a kérdés!
Ha bárkinek segítségre van szüksége,vannak önkéntes vonalak,mint az Emma vonal ,interneten elérhetőek ezek, ott lehet segítséget kérnék, érzelmi támogatást,megértő beszélgetést,vészhelyzet esetén többet. Leírom, mert nem véletlen halnak olyan sokan bele a családon belüli erőszakba ,s nem véletlen annyi a szenvedélybeteg.

Samuka
#11524 Samuka hozzászólása: 2013.03.15. 14:43

Az én anyukám, a dédi 1917-ben született és ma is jó egészségnek örvend. A generációs ellentét óriási. Nagyon nehéz neki elviselni a mai kort, amit ő emberrombolónak tart, – szerintem is joggal. Nemcsak a sajátjait félti, hanem az egész magyar társadalmat.

S valljuk be, soha nem volt ennyi fiatal, akik már tizenévesen megjárják a poklok poklát, éppen a szabadságuk miatt.

Jog és kötelesség. Ebből az egyiket nem vesszük komolyan.

Réges-régen hallottam: tanulj meg engedelmeskedni, hogy később tudj parancsolni.

Amikor a saját családunkat alapítjuk, akkor értjük ezt meg igazán. Eljön az az idő, amikor saját magunknak kell parancsolni, de akaratgyengeség híjján nem fog sikerülni.

Mivel nálunk a dédmama ad egy kis féket,  meghúzzuk a határt. A serdülőknek nem tetszik, de a dédi iránti szeretetük feldolgozza ezt a “hátrányt”. Megbékülnek és más elfoglaltságot keresnek. Ez még egy ideig sikerülhet és remélem, hogy nem fognak idő előtt kikerülni a családból egy kétes egzisztenciájú jövőbe. Már ők is látják, hogy mennyire “szétesnek” barátaik, barátnőik ebben a “szabadságban”.

EN-ek
#11523 EN-ek hozzászólása: 2013.03.15. 08:13

–> KISBALTA!;) mimás..?

#11522 archon hozzászólása: 2013.03.14. 22:10

Kedves Prüncő! Szomorú dolog ami az apukáddal történt, és meg lehet érteni ezután a nehéz körülményeidet is! Támasszal próbállak most jobb kedvre deríteni, de ne így akarj élni, vagyis ne a támaszokat keresd a jövőben. Te most leszel felnőtt, az életedet magadnak kell irányítani, és ha jót akarsz, rendes embernek kell lenned. Akik körülötted vannak téged szeretnek! Alakíts ki olyan elfoglaltságokat, dolgokat, te is amiket szeretsz! Ha folyton vannak céljaid, talán a mamád bölcs nevelését is megérted amikor szigorra tanít, és a nehéz percekben is megtalálod majd azt a gondolatot, amit nem adnál oda a depresszióért! Felnőtté válsz, már neked is táplálnod kell a környezetedet, ezt pedig tedd úgy, hogy önmagadat is szerethesd általa. Az öcsédnek jó példát kell mutatnod, és biztosan szeretne anyukád is büszke lenni rád. Sok mindenre kell figyelned mostmár, nyisd ki a szemed és lásd tisztán a dolgokat!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close