Sziasztok!

Az én történetem elég hosszúra nyúlik vissza. Kb. 15 évvel ezelőtt kezdődött egy éjszakán, mikor az általatok ‘jól ismert’ forgó szédülésre ébredtem. Az óta legálább 50-szer előfordult hol éjszaka, hol nappal. Ha éjszaka jött, akkor ha visszaaludtam, reggelre elmúlt. Hányingerem nem volt. Ha reggel, vagy nappal jött, akkor viszont úgy zajlott le, hogy felkeltem, ami az elő 2-3 percben nagyon rossz volt, de utána, ha nem mozgattam a fejemet fel-le, nem hajoltam előre vagy hátra, akkor még dolgozni is tudtam. Kb. 8 óra múlva, ha provokáltam fejmozdítással, akkor már nem szédültem. Ez volt a ‘szokásos’ menete.  A legutóbbi alkalommal szintén éjszaka kezdődőtt, de nem múlt el reggelre, s egész délelőtt hányingerem volt és egyszer hánytam is. Érdekes, hogy csak kb. 2 és fél órán át volt hányingerem, de maga a szédülés egész nap tarott. A BPPV-ről előtte még csak nem is hallotam, így az elmúlt 15 évben úgy éltem, hogy fogalmam sem volt, hogy  mi a bajom. A Menier-től féltem nagyon, de a Szirmai doktornő azt írta, hogy tuti nem az, hanem BPPV-m van. Nekem nagyon változatos időpontokban jelentkezett, volt, hogy egy hónap múlva, de olyan is, hogy 5-6 hónap, sőt olyan is hogy 1-1,5 év szünet is volt. Egyszerűen nem értem, hogy hogy lehet, hogy én magamnak nem tudom kiváltani, de egyszer csak jön magától. Egy kedves fül-orr-gégész doktornőnek elmeséltem és azt mondta, hogy ez egy életen át elkísére, bár az Epley manőver szokott segíteni, de erre nincs garancia.