Kezdődik a heti szokásos kérdez-felelek, a pszichiáter és pszichológus körúton. Én pedig általában unottan bámulok, mint a Tégla című filmben Leonardo Dicaprio. How I fell? How I fell? . A válasz: – Fogalmam sincs. Sose tudom mit kéne éreznem. Leginkább ürességet érzek.
Emberek tucatjait láttam meghalni, fiatalokat, öregeket,anyákat és apákat. Igazából nem éreztem semmit. Ilyen az élet. Mindenkinek meg kell halnia. Valar Morghulis. Erre jöttem rá, míg az infectológián voltam elkülönítve, mint a rabok a magánzárkákban, hogy nem érzek szánalmat senki iránt. Még magam iránt sem.
Félre értés elkerülése végett borderline vagyok, nem szociopata. Ó pedig mennyivel könnyebb lenne az élet. De attól még hogy nem érzek szánalmat senki iránt, bűntudatom még van. Azokért a dolgokért, amiket tettem és azokért is, amiket nem, de kellett volna.
Láttam meghalni a barátaimat, vagy egy életre megőrülni a drogoktól. Fiatalkori Pakirsonismus, maradandó érrendszeri károsodás, maradandó pszichózis vagy akár csak jó magam maradandó májkárosodás Hepatitis-C fertőzöttség miatt.De ha meg akarod kóstolni, milyen a mennyei manna, azért pokoli árat kell fizetni. Ezzel tisztában kell lenned, ha ezt választod. Az ár pedig te magad vagy. Ha ezt az utat választod, a pokol jön utánad. Talán jobb, ha már az elején belehalsz.
Nekem nem sikerült. Így hát elmesélhetek egy beszélgetést.
Szóval a következő kérdés a pszichológusomtól, miért érzed így magad, mi történt veled a héten?
- Csak amit megjósoltam. Túl sok jó dolog történt velem, túl jól éreztem magam. Megmondtam, hogy ezért, nagy árat kell fizetnem. Ahogy mondtad az előző kezelésen: – Gábor, észrevetted, hogy háromnegyed óra eltelt és most mondtál először negatív dolgot.
- Igen, és ezért biztos hatalmasat fogok zuhanni a sötétségbe. Most pedig megtörtént.
- Mégis mi történt?
- Elhagytak, újra egyedül vagyok, mint a kitett csecsemők az inkubátorba, magatehetetlenül vergődve, érezve hogy valami örökre tönkrement.
- De ahhoz képest egész jól viseled, mármint pár hete öngyilkossági kísérleted volt. Hasonló érzések miatt. Azóta volt egy egész jó szakaszod és most sem vagy annyira megrázódva.
- Ami nem öl meg az erősebbé tesz – mondom a közhelyes Nietzsche mondást – másodjára mindig könnyebb. Mikor először néztem bele a sötétségbe eléggé megrettentem. Azóta a sötétség visszanézett belém és már nem félek.
- Ezt hogy érted pontosabban?
- Mikor először bekerültem az infectológiára, hogy hepatitis-c fertőzött gyanús vagyok, eléggé megrettentem. Nem attól hogy belehalok, hanem a kontrollvesztéstől. Hogy elvesztem a szabadságom a halálom felett. Hogy talán késő lesz és nem lesz erőm magamnak megtenni. Szükségem van a tudatra, hogy bármikor végett vethetek a szenvedésnek és nem függök majd fehér köpenyes istenektől. Aztán negatív lelettel kikerültem. Egy hónap múlva kontroll teszt, pozitív lett. Másodjára már annyira nem rázott meg a dolog. Már tudtam mi vár rám. Nem lett volna értelme bármit is éreznem, elvégre én tettem ezt magammal. Most pedig fizetem az árát. Tudod hogy nem hiszek Istenben, de tudom hogy mindennek meg kell fizetni árát.
- Ugyan már, nem vagy te középkori mártír, nem kell önostorozni magad, de még ha így is van, bánod, amit tettél, bűnhődsz is érte, már lőni sem lövöd magad, jó néha megiszol egy kis mákteát, meg szeded a fájdalomcsillapítóid, amiket az orvos írt fel, de már ezt sem csinálod úgyhogy összevissza eszed mindet. Nyitottál emberek felé. Sokat fejlődtél, mióta elkezdtük a terápiát.
- Aztán pont emiatt kell most szenvednem. A fejlődésnek ára van. De én nem akartam volna ezt ilyen áron, most megint folyton üresnek érzem magam. Egyre több gyógyszert és mákteát iszok megint. Olyan ez, mint egy végtelen csapda, tudod, mikor azt hiszed már kijutottál belőle, kiderül , hogy igazából csak a csapda egy újabb részébe értünk, ami még rosszabb és nehezebb mint az előzők voltak. Valami mintha hiányozna belőlem. Mintha valamit kitéptek volna belőlem. Mint a tudatnélküli magzatokat a méhből, egy kis életet belőlem.
- Ne arra figyelj, hogy mennyit vesztettél, hanem mennyi mindent nyertél ezekkel kapcsolatban. Mennyi tapasztalatot és érzést szereztél. Mennyi élményt.
- Tudod mire jöttem rá az áfiummal kapcsolatban? ( Szokásos terelés mikor nincs kedvem egy adott témát folytatni. Nem mintha nem venné rögtön észre és terelne vissza a témára de azért hagyja hogy elmondjam )
- Mire jöttél rá?
- Az áfium a lélek bora. Tényleg boldogságot ad angyali békét és nyugalmat, nemtelenné válsz és csak szeretett és melegséget érzel. Mintha csak első pillantásra szerelmes lennél és ezt viszonozzák is. Ő nem ver át, pontosan tudom kicsoda, vagyis inkább micsoda, meddig tart az együttlétünk, hogy fogjuk érezni magunk, aztán távozunk. Olcsóbb mint egy prostituált, plusz amúgy sem a fizikai dolgokra vágyok, hanem a lélek szerelmére. A máktea pedig lélek a prostituáltja. Nem vagyok többé üres, tele dühvel és fájdalommal. Se fizikaival, se lelkivel. Egy hatalmas hibája van csak, tudod mi?
- Mi az?
- Akárcsak a szerelemtől, ettől is függővé válsz. Ugyanúgy szenvedni fogsz a végén. Mindennek, ami csak egy kis boldogságot ad. Ami elveszi a fájdalmat. Schoppenhauer szerint „ A boldogság a fájdalom hiánya”. Szerintem nem járt messze az igazságtól. De ha megszünteted a fájdalmat, hogy boldog legyél, azért fájdalommal kell majd fizetned. Ahogy az elején mondtam mindennek meg kell fizetni az árát. Ahogy mindenkinek meg kell halni-a.
Szóval hogy érzem magam jelenleg. Kifejezetten üres vagyok és unott. Fájdalommal, keserűséggel és dühvel teli. De már csak fél óra és felrobbannak a gyomromban az áfium gyöngyféreg kapszulái. A szétrágott nyugtató lecsillapítja véremnek forrását addig, mielőtt kárt tennék magamban vagy másban. A mák pedig gőzölög a tűzhelyen. Aztán pedig várom a fájdalom hiányának óráit. Az árat pedig pontosan ismerem, rutinos szeretők vagyunk egymással. Ezt most vállalom. Ezt most vállalnom kell. Hogy pontosan miért magam se tudom, csak mint ösztön lény cselekszem. Törekszek a legkisebb ellenállás felé, mint a fizikában. Ő nem áll ellen, én pedig nem bírom nélküle. Úgyhogy teljessé válok általa, ha csak pár órára is. Utána pedig jöhet a penitencia.
Szasz 5ccsém!
Há’ yó régi írás ez is, eddig vahogy mégse n is láttam! :O pd ide-stova má kerek 5é __szom itta legyet!
Rem nem dobtad még FEL a őszes talpadat, mert igen értelmes csávónak látccol! (ami ritkaa sokk átlagbutta dzsökkér között)
~~~ Dicsőség & halleluvnya! ~~~
Döntsd a renccert ahol éred, mert különben neked VÉGED!
Félreértettél..olvastam pár “gyerek” sorstársunkat tizen – huszonévesek, én rájuk gondoltam + találkoztam néhány zakkant szülővel… és nem általánosítani akaram… Én is meghalok nap mint nap, bennem a gyerekeim tartják a lelket, azért dolgozom, hogy őket eltartsam… Miattuk érdemes..Én pár év terápia után rájöttem, hogy csak a sajt farkamat kergetem körbe körbe mint egy cica- fent – lent – jobbra – balra..stb. azután jutottam el a kineziológiához, ami többé – kevésbé segített, így azért vannak jobb napjaim.. A legnehezebb saját magam elviselése, a gondolataim terelgetése, az érzelmi hullámaim kezelése. De mostmár kezdem elfogadni magam ilyennek… Droggal nekem is volt dolgom, de azt 20 évesen elhagytam és a sportra cseréltem. gyógyszert nem mertem bevenni akkor sem, amikor ajánlották, mert tudtam, hogy hozzászoknék egyből, (addigra szerencsére leszigorlatoztam pszichológiából, így tájékozott lettem a témában:) Hát igen..a suszter és az ő lyukas cipője..
A normális mindig az amit a társadlom többsége annak ítél függetlenül attől hogy ez mennyire jó vagy helyes. De az őrültek társadalmában a betegek az egészségesek :D. Én is jobb voltam a munkámban és a munkahelyemen mint jó pár kollégám sokkal jobban figyeltem és bántam a beteggekel. Mindez teljesen mindeggyé válik ha háziőrizetbe vagy mert nincs immunrendszered az interferontól és még tavasszal is tél van. Mikor már lassan 5 hónapja rohadsz itthon és csak azt hallod hogy egy semmirekellő bolond vagy. Miközben testileg és lelkileg is úgy érzed lassan megsemmisülsz. Úgyhogy a szülőket ha egy mód van ne nagyon említsd legalábbis ne általánosits mert én megtudnám folytani az enyéim. Engem nem a szüleim cipelnek, én éreztem baj van és segítégért mentem. A szüleim nem hisznek ebben ahogy te sem. Szerintük semmi bajom. Csak megjátszom. Mert ez olyan jópofa játék. Én szembe néztem magammal de nem találtam mást csak sötétséget, fájdalmat, szenvedést, törött üvegeket és ürességet mikor beléjük néztem. Én reggelente nem újjászületek hanem meghalok, mert felébredtem és rádöbbentem, még egy nap mikor élnem kell. Aztán napközben feléledek, mert “ami halott nem halhat meg többé”. Aztán reggelente mégis mindig újra meghal egy részem, valami elveszik, az emberségem egy újabb darabja. Melyet csak reménytelenség és gyűlölet kezd átvenni. De sajnos még nem halt meg bennem a remény teljesen. Bár egyre halványula fénye. Remélem lassan teljesen eltűnik belőlem és felszabadulhatok. “A remény a legnagyobb gonosz mert elnyújtja a szenvedést”. Mellesleg én a gyógyszer és drogfüggő borderline vagyok tehát egy részem gyűlöli a másik viszont imádja reggelente bedobni a marék gyógyszert, a cseppnyi éltető halált. Molekurális megváltás az új Jézus
A biokémia az Istenünk. 
A kísérleti patkányok és majmok pedig mind Isten gyermekei kik a biokémia keresztjén áldozzák fel életük a megváltásunkért 
Csak amiben ők szerepelnek nem Bibliának hanem Molekuláris Biológiának hívják ott olvashatsz hősies tetteikről. Ahogy a Golgotát másszák miközben a neuronjaik lángolnak mint Jézus teste mikor szöget vertek belé. Ez már sötét abszurd humor amit biztos vérlázítónak fognak találni. Nem érdekel. A pirulák robbantak. Én meghaltam és ahogy írtam ami halott nem halhat meg többé.
Helo!
Nem láttam eddig ezt az oldalt.
Elismerésem minden itt lévőnek. H küzd!
Én egy eszemet sem tudom mióta magányossággal küzdő ember vagyok. Husvét hétfőn például, kirándulni mentem , egyedül. Okés volt, de az út felénél rám jött a sírás, több ember is volt ott mivel turisztikai látványosság közelében jártam. Úgy éreztem senki nincs ott egyedül , csak én. Visszamentem a kocsimhoz, kibőgtem magam, aztán vissza tudtam hozni magam valahogy elviselhető szintre….itt megállnék, mert úgy gondolom, hogy nagyon szarul vagyok, de itt ti lehet sokkal rosszabbul vagytok. Nálam nem állapitottak meg bordert, függőségem a dohányzás, de nem túl erős. Már azért is meg szoktam dícsérni magam, ha több mint egy napig nem gyújtok rá.
Lehet h vacakság amit írok. 38 vagyok, túl elég sokmindenen. Máshoz képest nem tudom milyen nekem. Néha én is kiborultam, és semminek nem láttam értelmét a világon. Viszont ha hálát kezdek érezni, bármiért, h megszülettem és nem vagyok vak, láthattam a napot, ismerem a színeket, hallhatom a madárdalt, érezhettem jó dolgokat, sőt apu már nem él, de van h még a pofonjáért is hálás vagyok, nem azért mert jót tett vele, egyszerűen csak azért, mert én voltam ..lehettem a szereplője annak a jelenetnek akkoriban, mint egy filmben, … És most már lehet más szerepet oszt az élet. Ahol királylány vagyok, vagy tündér, és az olyan szerepet, ahol áldozatot kell játszani visszautasítom, bármekkora is a gázsi, aki jol játszott egy szolgalelküt, el tud játszani hercegnőt, boldog embert, ahol a cselekményben nincs dráma, csak nevetés ….átlendül mindenki frappánsan az akadályokon, mert sajnos ilyen film ritkán készül…irodalom, hollywood, tele szenvedéses epizodokkal, köszönöm nem nézem. Azt tanitja a láda, hogyan szenvedj, ritkán mutat stratégiát arra, hogyan örülj egy vélt rossznak, hiszen újat hozhat!
Üdvözlet! Vik
n-e? pd e za Virág LEGjobb ódala!
leg alább is, a mióta ÉN itt emelem (a am roppant alacsony) szintvonalát! (Y)
Mi a normális??Szerintem a “normális” fogalom szubjektív. Ebben a “csoportban” szerintem sokkal “normálisabbak” az emberek, mint pl. a munkahelyemen ;-).Csak talán erősebben élik meg az érzelmeket. Nem hiszek a pszichiátriában, sem a gyógyszerekben. És nem hiszem, hogy a borderline egy betegség.. Csak a szülőknek könnyebb ebbe menekülni a z igazi problémájuk elől ahelyett, hogy szembe néznének önmagukkal, inkább cipelik a “gyerekeket” szakemberhez addig, amíg valamilyen diegnózist fel nem állít végre jó sok bogyóval együtt. Jó stratégia.Szembe nézni saját magunkkal a világ legnehezebb dolga.De ajánlom mindenkinek. Minden nap rohadt nehéz az ember legszívesebben meghalna. Meghalni és újjászületni minden nap..Sokkal erősebbek vagytok, mint hinnétek! Mindannyian!És sokkal értékesebbek is, mint a sok “normális”nak mondott idióta a világban!ennyi:)
én még csak 20 vagyok… és remélem h mire 25 leszek sikerült kezelnem az interperszonális problémáimat… jó lenne:(
nekem amúgy egy év az életemből olyan mint másoknak 3-4XD sokszor annyi minden történik velem h mások el se tudnák képzelni… persze van amikor üres vagyok és akkor csak telnek a napok… akkor úgy érzem nem élek igazán!
Negyedévszádot pazaroltam el eddig a létezésből, mégis mintha évszázadok súlya fojtogatna. De másfél hónap múlva elmúlik ez a negyed is. Akkor már 26-szor fogja velem együtt megkerülni a Föld a Napot. Ahogy teszi már 4,6 milliárd éve. Még egy keringő lényegtelen.
nem értem mi bajod a bordi szóval… sztem vicces így hívniXD
Furcsa amiket írsz a normális életről, mert ebben az értelemben véve akkor én normálisnak számítok! munkahelyemmel (ami egyenlőre az egyetem) csak időszakosan vannak gondjaim, de mindig túlélem és tudom folytatni… eddig nem szedtem gyógyszert és aránylag elvoltam… az elmúlt fél évben nem voltak öngyilkos gondolataim, vagy ha igen azok is csak pillanatokra voltak stb… Nekem a legnagyobb gondom párkapcsolat terén van, na meg az állandó ürességérzettel… mikor van párkapcsoalt kilátásban akkor megjelenik a legtöbb border tünet
és hány éve vagy borderline??? vagyis inkább azt kérdezem, hogy hány éves vagy most??
Mindenre van gyógyír amíg van elég gyógyszer a világon
Ha meg már az sem hat végső megoldásnak még mindig ott a halál. Az a mindenre gyógyír mellékhatások nélkül. Az ilyen jellegű problémáiddal meg ne haragudj meg, de keress meg egy pszichiátert vagy egy pszichológust, de ajánlom mindkettőt, mert a pszichiáter csak gyógyszerrel töm majd tele. A pszichológus megpróbál majd segíteni. Én mindenesetre ahány orvosom van, mindegyikkel íratok fel magamnak valamit, hogy eltudjak ájulni ha nem bírom elviselni magam. A borderline meg nem akkor alakul ki mikor diagnosztizálja valami idióta pszichiáter akivel 2 percre összefutottál és az állát vakargatva mondja: aha, ez borderline lesz. Az meg hogy bordi-nak hívod a betegséget kifejezetten gusztustalannak találom. Mintha valami jópofa kiskutya lenne, bordi gyere, lábhoz, na bordi, ne ugass. Ettől már csak a jajj depis vagyok emberek a jobbak amitől elfog a hányinger. Mi lesz rákosokat majd tenger gyümölcsi bajosoknak hívjuk? Az HIV fertőzötteket meg híviseknek, hívi, hé hívi elég hívogató becenév de nem hinném hogy örülnének neki. A normális meg rendes élet pedig mindig viszonyítás mértéke, ha nem akarom két hetente megölni magam valami miatt amit jobban magamra veszek, mint más úgynevezett „normális” ember, vagy visszatudok menni dolgozni esetleg, vagy még az se lenne rossz ha nem egy teli maréknyi gyógyszert dobnék be minden reggel a számba mint valami 80 éves hullajelölt, szóval nekem ez már félig meddig rendes élet lenne.
furcsa h azt mondod van esélyed rendes életet élni… szted a bpd-ből ki lehet gyógyulni? én nem hiszem… én úgy érzem örökké el vagyok átkozva ezzel a fossal!
olyan szinten el vannak torzulva az érzelmeim h azt korábban el sem tudtam képzelni… a szeretet mint olyat szinte egyáltalán nem érzem… vagy legalábbis folyamatosan blokkolom magamban! de az elvesztésből adódó fájdalmat azt nagyon erősen tudom megélni:( számomra a szerelem olyan mint egy vergődés: egyrészt tudom h nem lehetek vele, mert az fájna… mert védem magam a szeretettől és így ha azt érzem h szeretve vagyok akkor fulladok! viszont azt is tudom h nem bírom ki az elvesztésétXD szóval kb totál szívás az egész! talán ha valaki nagyon szeretne azt tudnám szeretni? nem tudom… talán… tudja a halálXD
TE am mióta vagy bordi? és alapvetően változott az állapotod? mármint… persze folyamatosan változunk, de én azt vettem észre h hasonló szitukban ugyanúgy viselkedek mint 2 éve… pl barátnő esetén ugyanúgy reagálok…
na jó ehhez azért hozzá jár az is h én csak 2 éve vok beteg… szóval viszonylag keveset tudok erről
Ez is Nietzcshe írta csak ő azt „Vigyázz ha sokáig nézel egy szakadékba, az visszanéz beléd”. Én ezt alakítottam és tettem a magamévá. Egyrészt örülök, hogy tetszik, másrészt mindenki azt csinál, amit szeretne
. Az életem pedig tényleg kaotikus. A prognózisa pedig mindenkinek rossz, aki felsír miután kijött a méhből 
. Mellesleg amúgy, valószínűleg a terápia hatására teljesen vírusmentes leszek. Csak a kötőszövetesen átalakult májsejtekből nem lesz újra működő májsejt. Ahogy az ereimből is mikor vért vesznek így vannak, mintha betonba szúrnék, mi van veled, mondom semmi. A fejembe meg, persze, ha tudnátok 
. A lényeg hogy azért még van esélyem rendes életet élni. A BPD-m okozta kedélyhullámzásaim, suicid gondolataim és szándékaim miatt, valószínűbb a halálom, mint a fizikai betegségemből kifolyólag. Ezt számomra úgy tűnik még a HCV-nél is nehezebb legyőzni. Pedig az interferon terápia is piszkosul fájdalmas és hosszú.
“mikor először néztem bele a sötétségben eléggé megrettentem. Azóta a sötétség visszanézett belém és már nem félek!” Ez kurvára tetszik:D megengeded h ezt kiírjam a szobám falára???
Én imádom a sötétséget… nincs is jobb annál mint az éjszakában sétálgatni késői órán!
látom neked is kaotikus életed vanXD jaja, rossz prognozisod van
Köszönöm szépen, jól esik a dícséret.
nagyon jó az írás..gratulálok.Tehetséges vagy!
igen, sajnos nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Kinek ez, kinek az. Ami viszont talán közös bennünk, (sajnos tapasztalatom) hogy az orvosok lehet hogy hallják a segélykiálltásunkat, de nem tudják átérezni és ezáltal a gyógyszereik sem mindig érnek célba. Magunkra vagyunk hagyva. SŐT, ami nekem a legjobban fáj és mélyen érint, hogy mindig azt kapom, hogy oldjam meg a problémáimat. Rosszul esik, hiszen biztosan nem én kerestem magamnak a gondokat, direktbe. Köszi, hogy meghallgattatok.
A tökéletes ambivalencia, egyszerre örülök hogy tetszik az írásom, de el is szomorít, mivel te is ezt érzed és ez borzalmas érzés. De ha már annyit segített, hogy nem érzed tőle magad annyira egyedül, megérte.
Nagyon jó. Mintha rólam szólna, csak Te jobban meg tudtad fogalmazni. köszönöm
gabor.g87@gmail.com ide írhatsz levelet, örülök hogy tetszett az írásom. Vannak még verseim és novelláim is, az egyik versem most adják majd ki Májusban egy antalógiában. Írjál hogy ha érdekelnek, de persze előtte azért beszéljünk.
Iszonyatosan tetszett ez az írás. elérhetőséget esetleg ?