25 éves lány vagyok. Diploma előtt állok és rettentően félek. Félek a sikertelenségtől. Egész életemben féltem tőle..
Édesanyám sajnos rengetegszer tett rám megjegyzést gyerekként…semmire se fogom vinni…nézzem meg az X.Y-t.. Na Ő bezzeg… én megnéztem.. állandóan szorongtam.. szorongok… rettentően nehezen ismerkedem… pedig viszonylag szép nőnek tartanak.. folyamatosan evészavarral küzdök…. teljes szétesést érzek, már koncentrálni is alig tudok annyira félek attól, hogy mit gondol rólam az, akivel éppen kommunikálok.
Párkapcsolatban élek egy elég agresszív férfival, aki halálosan szeret.. de meg is fojt engem.. állandóan uralkodni akar rajtam, az érzéseimen a gondolataimon.. és elveszi a maradék önbizalmam is…
Támogatásra szorulok és megértésre..
Szívem szerint eltünnék a világból és itt hagynám azt amit ebben a zavarban építgettem.. Elhagynám a pasit,nem államvizsgáznék le,hanyagolnám a szüleimet…. Egyszerűen eltünnék és nem akarnám ,hogy tudjanak rólam. Nem akarok ebben az állandó megfelelés kényszerben élni…. Annyira szeretnék normális lenni….annyira szeretnék nem félni az élettől…
Az az igazság,hogy van oka ,hogy ilyen vagyok..a szüleim….a nagyon súlyosan elmebeteg, drogos bátyám …
A mostani kapcsolatom (akit képtelen vagyok elhagyni)..egyszerűen nem tudom,hogy múlhatna el a szorongás?
Nem akarok xanaxot…megöli a lelket……
Valaki írjon!!!
Szia!
Én 24 éves vagyok. A borderline-on kívül sajnos az evészavart is meg kellett tapasztalnom. 10 éve vagyok anorexiás. Megadom az e-mail címem, ha lesz kedved írj nyugodtan! Én is államvizsga előtt állok. Drukkolok neked!
jazmina024@gmail.com
Ismeros a betegseggel valo szembesules…illetve az erzes, amikor a pszihiater ezt mondja, hogy ez tipikus borderline…raadeasul orvos vagyok, rezidens, ertettem kicsit…bar nem vagyok (es nem leszek) pszihiater.Ez ugy 8 eve…
aztan par ev nyugi…az elso nagyobb borulas utan, amikor vegul is volt annyi erom, hogy keressek egy szakembert, mert mar nem akartam meghalni, de neha elragadott az orveny es olyankor nem volt biztos a kovetkezo nap, ora, perc.
Aztan meg egy korhazas elmeny, ez frissebb, ugy ket eve…gyogyszertuladagolassal es amneziaval.
Es olyan ereju lelki fajdalommal, ez rossz leiras, de nem tudom jobban megfogalmazni, hogy csak anxiolitikumokkal birtam…amugy ez pillanatnyilag jo volt es szamomraorvoskent elerheto, de nem szakorvos javaslatara, o kesobb teljesen mas rend szerint irt gyogyszert.
de amit mondani akarok, hogy a munkahelyemet elvesztettem emiatt (senki nem mondta ki, de ezert) ES EZZEL EGYUTT EZ A KRIZIS HOZOTT EGY UJ ESELYT!
Nem rogton, ugy egy ev vajudas, terapia es gyogyszeres kezeles utan.
Mert fel kellett allnom…es el kellett kezdjek valami ujat…es mert muszaly volt, sikerult.
Es most rezidens orvos vagyok es olyan szakon, amit szeretek.Terapiara jarok es bar nem latvanyosan, de stabilizalodtak a dolgok korulottem es bennem.
Es hiszem, hogy mindig kicsit figyelmesebbnek kell lennem…sot nagyon, mert kozel vannak a jolismert mintaim, es konnyu lenne ujrakezdeni a gyogyszeres jatszmat (neuroleptikumot most is szedek, de azt, es ugy, ahogy a drno kiirja), vagy a sebeket.De van mas is, mas mod is, mas dontes is, amit kepes vagyok ujra es ujra meghozni, hogy ne legyek`hatartalan~, azaz legyenek hataraim es fogozopontjaim.
es persze surun kezdeni ujra, mert eleg botladozo vagyok.es most is fajnak es benitanak olyan dolgok, amiket nem hiszi el a szivem..az agyam probalja, hogy lehetnek maskepp.
Kedves Borörlány.
Köszönöm a válaszod, megkaptam. Nem válaszoltál arra, hogy mikor mész el egy pszihiáterhez. Én tizenhét éve mentem elöször a háziorvostól kapott beutalóval, egy pszihiáterhez. Amikor nyugdíjba ment, utána is mentem a magánrendelésére. Sajnos volt, amikor hirtelen a bányabéka magasabban volt, mint ahogy én éreztem magam. Ekkor Ő tudott segíteni. A soros betegek elé is vett néhányszor és a Vele folytatott beszélgetés megnyugtatott! De neked is szükséges valamilyen gyógyszeres segítséget igénybevenned! A főiskolára, mint írtad sokszor nehezen mentél be, de bementél és győztél, ez is nagy siker. Gondolkodj el rajta. Keress segítő tásat magadnak.
Az én párommal 50 éve élünk együtt, az Ő segítsége nélkül, nehezen ment volna a kilábalás ebből a betegséből! Ez alatt a hosszú idő alatt nem veszekedtünk úgy, hogy este ne kívántunk volna puszis jó éjszakát egymásnak.
A diploma védésre készülj fel alaposan, azt is tervezd meg, hogy a következő napon mit és mennyit tanulj. Az elvégzett tanulás is adjon Neked sikerélményt. Elnézésed kérem a tegezésért, de unokám lehetnél, de szertnék úgy segíteni, mintha az unokámnak is tenném.
Üdvözlettel János
Kedves János!
Nagyon jól esnek a szavai…remélem tényleg lesz diplomám,átlagon felüli nehézséget okozott bejárnom a főiskolára,pedig szeretek tanulni….csak néha úgy érzem,hogy mindenhonnan kilógok,hogy amit mondok az butaság,és hogy egyből mindenki “levágja”,hogy nálam nem stimmel valami és úgy is fog kezelni…..Nem is tudom,hogy alkalmas leszek e majd normális munkára(ami nem hostess)…
Próbálkoztam ezzel a megoldással,hogy minden napra kitalálok valamit ami lefoglal….de néha képtelen vagyok elindulni….képtelen vagyok kilépni az ajtón…az ajtó mögött vana biztonság..kint meg védtelennek és kiszolgáltatottnak érzem magam…
De a mai nap…ma erőt vettem magamon..és most nagyon boldog vagyok….
Párkapcsolat:
Én nem tudom Őt elengedni…én senkit se tudok elengedni…agresszívnek agresszív ,de törődik velem…csak néha rosszul próbálja kimutatni…de néha tényleg szeret…vagy csak birtokol vagy nagyon ragaszkodik..(ez kérdőjeles)
Ha több stabil dolog lenne az életemben,akkor valószínű,hogy könyebben tudnék egyről a kettőre lépni……
De most minden..minden instabil…..(anyagiak,kapcsolatok)
Mindenkinek köszönöm a törödő sorait!
Szépséges estét kívánok!
Dóri
Kedves Bordörlány,
lehet tényleg el kéne hagynod a fiúdat, ha az tényleg ennyire terrorizál téged! Tudom milyen nehéz elszakadni valakitől akit szeretsz, és tudom h egy jó ideig vagy növekszik benned a hiányzás érzése, olyan mint mikor az ember le akar szokni a kábítóról… egy ideig egyre rosszabul van, egyre jobban érzi a hiányt, de utána elkezd enyhülni és akkor végül rájön, hogy jól döntött!
a rossz kapcsolatokat jobb lezárni! bár először mindig meg kell próbálni megjavítani, de ha ez többször nem jön össze akkor hagyni kell! és sztem a testi bántalmazás már egyértelműen arra utal h le kéne zárnod!
Kedves siker előtt álló leány.
Olvastam a történeted! A gyerekkorodat és amit a szüleid elkövettek ellened, már nem tudod megváltotatni, a lezüllött tesvéreddel minél ritkábban találkozz! Sajnos én is kínlódtam az egyetemi éveim alatt, nagyon izgultam én is a vizsgák előtt. Engem is terrorizáltak kisfiú koromban a szüleim.
Én is depresszióban kínlódom mint Te!! Szerintem ne izgulj, megvéded a diplomád!!!Ha letettél sok vizsgát sikeresen, akkor a diplomától a JÓISTEN sem véd meg, de nem is akar, Ő is segít Neked!!! De Te fogod sikeresen megvédeni!
Az agresszív párodatpedig rúgd ki, vagy hagyd ott, nem érdemli meg, hogy Veled lehessen, mert ha szeret, neki segíteni és szeretgetni kellene Téged.
Járj közösségbe, a problémádról, pedig jó, hogy beszéltél ill. írtál. Ez a betegség olyan mitnha nátha lenne, csak a hatása máshogy jelentkezik. Merj beszélni róla.
Ajánlom, hogy keress egy jó pszihiátert. Szerintem egyedül nagyon nehezen tudsz, kilábolni ebből a helyzetből, ovosi segítség nélkül. A Xanaxtól ne félj, sajnos estleg hatékonyabb gyógyszert kell szedned.
Tűzz ki magadnak esti lefekvéskor másnapra kis programokat. Ezeket, pedig hajtsd végre. Másnap este lefevéskor elemezd, hogy mit hajtottál végre és örülj a sikernek, ezután csinálj másnapra újabb feladatokat.
Készülj fel a diplomavédésre és mutasd meg milyen erős és sikeres vagy.
Kívánok neked sikeres diploma védést és mielőbbi jókevet.
Baráti üdvözlettel János (74 éves )
Csodás napot mindenkinek!
Egész este csak erre vártam,hogy végre írhassak.Sajnos egy közös laptopot használok a barátommal,de a telefonom segítségével rengeteg történetet elolvastam.Nagyon elszomorító,hogy hányan szenvedünk ettől az elmeromoló,lélekcsonkító bajtól.
A mai nap se a legjobb,megint ez az iszonyat szorongás.Edzeni és barnulni szeretnék eljutni,de már a gondolattól is félek,hogy megint közösségbe kell mennem.
Tegnap este egy nagyon durva vita után(a barátomm ismét rám akarta erőltetni az akaratát),teljesen lelki terror alá vont,kizsigerelt,elvette a maradék józan gondolatomat is,ami még akar ettől a világtól valamit.Elmebeteg k….a vagyok.Ez a Végső ítélet.Olyan sokat mondta,hogy már kezdem elhinni.Olyan rossz,hogy senkivel nem tudok beszélni erről .Annyira egyedül vagyok,hogy nem is értem teljesen,hogy minek vagyok.
Na ilyen gondolatokkal nézek a nap elé…De kitartok ,nincs más lehetőség,igazi oroszlánként mindig csak a harc…és előre!!!
babuci.dori@freemail.hu
Érdekes ,régen jobban szerettem a mindent leszarok állapotát,Lényeg,hogy megfelelő mennyiségű italhoz jussak és elérjem,hogy valaki még xanaxot írjon fel(ezt túladagolás után kimondottan körülményes megoldani).De mostanában csak azon jár az eszem,hogy normális legyek…ne legyek egy selejtes áru akinek esélye sincs a boldogágra(amikor az vagyok azt se viselem könnyen sokáig)…
Párkapcsolatok..(a jelenlegi)
Nos Ő egy nagyon ideggyenge férfi..szóval nem igazán egy ilyen problémás nő való neki.Még saját hibáival sincs tisztában,szóval rendszeres bennem keresi…
Kb. nemrég döbbentem rá,hogy direkt beteg emberekkel veszem magam körbe,egyfelől nekik könnyebb elviselni az én dilimet,másrészt én is jobban idomulok…hiszen állandóan más és más hangulattal ,énképpel ébredek…ami egy full normálisnak zavaró….(tapasztalat).:(
Ismerős amit írsz…az állandó megfelelési kényszer nagyon megszorongatja az életét.
Néha azon szoktam gondolkozni,hogy nem köszönök e hülyén?(ilyenkor meg egyértelműen zakkantnak gondolom magam)…
Meg a buszon,hogy engem néznek e…tudják,hogy más vagyok…és ha valaki hozzám szól akkor nekem ott a vég….. leblokkolok…
Csinálok ma egy új mail címet,hogy tudjak levelezni:)
Köszönöm mindenkinek aki hozzám szólt:)!
UI:Nemrég egy nagyon kedves férfi barátom megcsókolt és ígéretekkel halmozott el..de nem mert “belém vágni”…meghasadt a szívem,de Ő lezárt egy nagyon különleges kapcsolatot…
ez még jobban erősítette,hogy nem vagyok elég jó…..
ismerős amit írsz, én is nagyon félek a kudarctól, sokszor inkább el sem kezdek valamit… félelmemben lemondtam csomó mindenről, pl középiskolás koromban matekversenyekre jártam, én volt az egyik legjobb, de akadt egy versenytársam, aki időnként leelőzőtt és ezt nem bírtam elvilseni. először nagyon beindultam napi 3-4 óra matek, hogy legyőzzem őt… aztán utána fél év múlva összeomlottam! továbbra is voltak versenyek amiken ő jobban szerepelt. furcsa mert volt mikor én voltam jobb, több versenyen győztem le én őt mint ő engem, de nem bírtam! úgy voltam vele h vagy totál első vagyok minden versenyen vagy hagyom az egészet a francba. Végül hagytam az egészet… utána soha többet nem matekoztam és elmenekültem a kihívások elől.
furcsa mert időnként nagyon szorongatom magam… olyankor majdnem beledöglök a fájdalomba, máskor viszont totál leszarom az egészet és nem tudok fájdalmat érezni semmitől:D
a párkapcsolat problémádra mit mondjak??? nem gondolkoztál még azon h keresel egy másik férfit magadnak? valakit aki normálisabb??? sztem fontos lenne, hogy csak olyan kapcsolataid legyenek amelyekben jól érzed magad…
na mind1, ha van kedved én szívesen leveleznék veled email-en. időnként annyira pofázhatnékom vanXDXD
Itt sajnos nincs ilyen funkció, a kérdező arra gondolt, hogy ide írd ki az email címed és ő arra küldi majd az üznetet!
Sajnos beteges ragaszkodom mindenkihez…(beleértve barátokat,szülőket)….
Borzasztóan csapongok,rettentően nehéz megfogalmazni ,leírni az érzéseimet…
-csak a szorongás ne lenne…istenem.. ma annyira hülyén viselkedtem…szégyen vagyok…
Nem tudom,hogy elég ide emberi erő,hogy kirántson engem ebből a mélységből..
Sajna már gyógyszert többször túladagoltam,így valószínű nem az én útam…
Azt megkérdezhetem,hogy írhatok privátban?
Köszönöm szépen..:)
Sya névrokon. Meditáció és jó diagnózis. Jó szakembert keresni kell, utána pedig kiválasztani a megfelelő módszert. A párkapcsolati problémák amúgy önmagukban képesek kibillenteni az embert a megfelelő lelkiállapotból és sokszor elveszik az önbizalmat is
Szia,Ne vegyél be gyógyszert!..és mindenképpen államvizsgázz le. A pasik jönnek -. mennek..hidd el, én tudom idősebb vagyok egy 10 -essel, hasonló problémákkal küzdök/küzdöttem ;)Ajánlom a kineziológiát, nekem bejött. Tudok egy jó szakembert, privátban megírom, ha megadod a mail címed.