1976-ban születtem farfekvéssel, kiderült nagymértékű csipőficamom van, s mindkét lábbammal gond volt. Szüleim mesélték, hogy orvoshoz vittek, s az első orvos válasza az volt, hogy kinövi a gyerek. Elvittek másikhoz, majd kiderült valóban baj van a lábbammal. Gipszteknő, hám, meg húzattak a lábamon. Nagyon sokat kellett járni orvoshoz meg gyógytornára. A jobb lábammal nincs gond, helyrejött, de a bal 1,5 cm a különbseg. Az orvos meg akart műtteni 18 éves koromban, de én nem egyeztem bele. Nem fájt a lábam, sántikáltam kicsit, de nem érdekelt csak épp ne fájjon.
Nehéz volt a gyerekkort átelni sok csúfolkodás, meg a kamaszkor, de eltelt. Az orvos mindig mondta nem szabad szűlni csak egy gyereket szabad vűllalni. Eljött az idő, teherbe estem, rengeteg vizsgálat, aztán császármetszéssel megszületett a fiam. Szerencsére neki semmi baj a lábával. Időben vittem vizsgálatra, féltem nehogy neki is legyen baj a lábával. Most 33 éves vagyok, nagyon sokat fájlalom a bal lábam, sántikálok keményen mikor fáj, főleg időváltozásra. Egyre jobban kezdtem elkeseredni, zavar, hogy sántítok. Amikor fáj a lábam nagyon ideges vagyok. Ez az én történetem
SZERETNÉM HA OLYANOK IRNÁNAK AKIK MÁR ÁT ESTEK A CSIPŐ PROTÉZISEN, HOGY MILYEN ÉS MENNYI IDŐ A FELÉPŰLÉS
EGY MŐTÉTT ELŐTT ÁLLÓ BETEG. KŐSZŐNÖM.