Elgondolkodtató: 2012. auguzstusában menem kellet volna kórházba, a jobb mellemen van egy kis csomó és orvosok szerint elrákosodhat, ki kell műttetni. Nem mentem sehová, még mindíg ott van. Nem nő, nem fáj, gondoltam míg nem zavar elfér. Kicsit bosszant, hogy mi lehet az, de félek, hogy nagyobb kárt tesznek bennem mint hasznot. Úgy döntöttem míg változást nem veszek észre, hagyom had legyen ott. Rá 2 hónapra tüdőszűrésen valamit találtak a jobb oldali tüdőmön és akkor CT. meg minden. Küldtek tovább szövetmintára, csak én itt leálltam az orvosokkal, nem mentem szövetmintára sem sehova. Engem ne piszkáljanak míg nem érzem a súlyát a nagy bajnak. Több mint egy fél éve és semmi változást magamon nem veszek észre, köszönöm, még jól vagyok. Ha valaki még is tud nekem jó tanácsot adni, kérem írjanak nekem: lorinczne62@freemail.hu -ra. KöszönömT: Edit.
Kérem válaszoljanak nekem, ezútán mit is tegyek?
Kedves Edit!Én nagyon drukkolok Önnek!Remélem azóta túl van a szükséges vizsgálatokon!Én az édesanyámat idén februárban veszítettem el a tüdőrák miatt.Így tudom,hogy milyen viszontagságokon kell keressztül mennie.Gyógyulást kívánok szeretettel!Gabriella
Kedves Edit, én azért járok évente-kétévente rákszűrésre, mert úgy mondják az orvosok és az újságok, hogy a rák alattomos: az embernek nincs panasza tőle sokáig, és mikor már kialakul a panasz, akkor már az esetek nagyrészében KÉSŐ!
Én ideges lennék, ha csomó lenne a mellemben, és a tüdőmben is találtak volna már valamit. Ha megvárja, hogy fájjon, addigra tán késő. Az én jó tanácsom: a rák korai szakaszában többnyire gyógyítható , tehát én visszamennék “piszkáltatni” magam, mert ha tényleg baj van, akkor még van esély a gyógyulásra, ha meg nincs nagy baj, akkor abból könnyű kigyógyulni, vagy nincs is szükség gyógyításra. Ne legyen nyugodt, mert a rák alattomos, veszedelmes ellenség.
Én egy másik betegfórumhoz tartozom, de a lelkiismerem rögtön kiabálni kezdett, mikor az írását elolvastam. Szeretett barátnőm, H.Éva 44 évesen pusztult el rákban, mert csak akkor ment orvoshoz, mikor már panaszai voltak. Elkésett. 23 éve gyászolom. A gyerekeit se tudta felnevelni.
Remélem, sikerült meggyőznöm. Ismeretlenül is aggódó szeretettel: nora51