Szalai doktor megkönnyebbülve pillantott fel az imént kinyomtatott leletből. “Szóval hát endometriózis” – mondta a vele szemben ülő nőnek, aki, mintha nem is hozzá beszélnének, csak ült tovább ugyanabban a pózban – keze összekulcsolva az ölében, válla kissé előreesve, feje nyakába húzva.
“Khm, khm” – próbálkozott felkelteni páciense érdeklődését Szalai, de semmi.
“Hölgyem!”
“Tessék” – emelte fel fejét az asszony.
“Megtaláltuk a hasi fájdalom, valamint a menstruáción kívüli és a menzesz idején szokatlanul bőséges vérzések okát és úgy tűnik el is hárítottuk.”
“Igen doktor úr, tudom, dehát a rák nem gyógyítható” – mondta a nő színtelen hangon. 
“Ezt ma már így nem lehet kijelenteni, mert vannak olyan formái… nade nekünk erről most nem is kell beszélnünk, az ön esetében nem erről van szó. Az ultrahang vizsgálat és a laboreredmény alapján valószínűsítettem, de a hasi tükrözéssel meg is győződtem arról, hogy azok a bizonyos csomók nem rosszindulatú daganatok, hanem a méhfalára és méhe simaizom rostjai közé rakódott méhnyálkahártya lerakódások, és ahogyan mondtam is önnek a vizsgálat során, ezeket mindjárt el is távolítottam egy végsősoron jelentéktelen beavatkozással. Ez egy betegség, a méhnyálkahártyát jelölő endometrium szó után nevezték el endometriózisnak. Bár növeli a petefészekrák kockázatát, a legtöbb érintettnél nem fejlődik ki a rosszindulatú daganat. Önnek egyébként is szerencséje van, hiszen időben felfedeztük betegségét. A mútéti beavatkozás után gyógyszeres terápiát javasolok, cserébe megszűnik minden panasza, várhatólag teljesen meggyógyul” – hadarta el egy szuszra Szalai doktor, hogy minél előbb az utolsó szóhoz jusson – mégiscsak az a lényeg – gondolta.
“Ph. Szerencsés! Időben!” – hangzott a nő gúnyos válasza. A doktor nem erre számított. Egészen zavarba jött.
“Tessék, kérem?”
“Tudja maga mióta szenvedek? Két évvel ezelőtt éreztem először azt az iszonyú fájdalmat a menstruációm idején. Azóta küldözgetnek hol ide, hol haza, hol valaki máshoz. És mindenki hisztisnek néz. Maga meg most jön nekem ezzel az érthetetlen diagnózissal. Meg hogy megműtött. Ha nincs rákom, minek kellett műteni?”
Az orvos nem válaszolt mindjárt. Imádott édesanyja súlyos hipohonder, így hozzá volt szokva a keresztkérdésekhez. Komótosan felállt, majd az ajtóhoz ment és kikémlelt. “Az utolsó beteg” – állapította meg.  Közben azon gondolkozott hol is kezdje. Talán a végén.
“Igaz, hogy ez nem rosszindulatú burjánzás, de azért burjánzás, ami terjedhet, és ha kezelés nélkül marad, egyre súlyosabbá válhat. Éppen ezért is mondtam – elnézést a kifejezésért – hogy ön szerencsés, mert betegsége a laporoszkópos vizsgálat eredménye szerint leginkább a második stádiumnak felelt meg. Sokan vannak, akik akár hat-nyolc éven át kínlódnak, mire felismerik betegségüket – ez persze nem vigasz, csak tény, mert a tünetek gyakran más, enyhébb vagy súlyosabb betegségekre is utalnak, és bár ritkán, de van, hogy a nyavalya nem is okoz panaszt. Az endometriózisnak négy stádiuma létezik, és a negyedikben a vastagbél, a vékonybél, a hólyag, de még a hüvely nyálkahártyája is tele van endometriummal. Sőt – igaz ritkán – én még nem láttam ilyet – de elvileg bárhová elvándorolhat a méhnyálkahártya, akár az agyba, a tüdőbe, az ízületekbe – bárhová. Képzelje csak, ezeken a helyeken milyen kalamajkát okozhat!”
“Milyet?” – tette fel a nő a kérdést.
“Hogy milyet?” – Szalai doktor edzett arcizma meg sem rándult. “Hogy milyet. Jó kérdés, nagyon okos kérdés. Hiszen épp a betegség lényegét nem mondtam el.  Normális esetben a méhnyálkahártya csak a méh belső falán található. Mint egy bélés, olyan. Ráadásul fontos szerepe is van, havi rendszerességgel alkalmassá válik a petesejt befogadására és aztán a magzat számára is szükséges az ideális körülmények kialakulásához. Igen ám, de van, hogy az endometrium a méhen kívül is kifejlődik – már említettem, sajnos bárhol a szervezetben. A menstruáció idején a női nemi hormonális változásokra aztán ezek a méhen kívüli nyálkahártyák is reagálnak. A fájdalom és a gyulladás ott jelenik meg, ahol a méhen kívüli méhnyálkahártya burjánzás elhelyezkedik. Gondoljon bele, ha például a hüvely nyálkahártyája is érintett, a házasélet is komoly szenvedést okoz. Volt már olyan betegem, aki egyedül maradt, mire kikezeltük betegségét, bár ha a véleményemre kíváncsi, az ilyen férfi jobb is, ha eltűnik a szürke ködben. Ja, és az egész akár meddőséget is okozhat!”
“Hát mi gyereket akarunk!” – vágta rá kicsit durcásan a nő.
“Nem is tudja, milyen jó ötlet ez magának” – kiáltott fel a doktor, majd kissé elpirult betege enyhén botránkozó tekintetét látva. “Már úgy értem a betegség szempontjából” – fűzte gyorsan hozzá. “A gyógyszer, amit szedni javasolok még egy darabig, éppen olyan hatással lesz az ön szervezetére, mint a várandósság, vagyis felfüggeszti a petefészek működését. Önnek nem is volt nagy hasi műtétje, tehát ez a gyógymód is szóba jöhet!”
A nő kezdett felengedni. Hosszú ideje szüntelen szorongásban élt, és az eltelt hónapokban megutálta az őt oly sokszor hisztisnek gondoló egészségügyi dolgozókat, sőt, lassan saját magát is. Az első négy hónapban még a férjének sem merte elmondani, milyen ijesztően erős, mindent elsöprő az a fájdalom, milyen nyomasztó a szokatlanul bőséges vérzés és a rendszeresen megjelenő foltok a bugyiján két menzesz között. Ha épp nem a fájdalom dátumától, akkor ezektől a foltoktól rettegett, minden alkalommal, mikor a mosdóba ment. Ahogyan lassan megértette, hogy mindennek talán most vége, a megkönnyebbülés mellett még egyszer feltámadt benne minden szenvedés emléke is.
“Miért pont én?” – szakadt ki belőle.
“Ami azt illeti, nem csak maga” – mondta csendesen Szalai. “Ez egy népbetegség, csak még mindig nagyon keveseknél ismerik fel. A női lakosság 10-20 %-a érintett lehet. A rendszeresen termelődő női nemi hormonokkal rendelkező emberek gyakorlatilag valamennyien veszélyeztetettek.”
“Hát én túl vagyok rajta” – mondta a nő most már mosolyogva.
Szalai szívesen hallgatott volna, még bólintott is egyet, de felülkerekedett lelkiismerete.
“Legalábbis reméljük. Az endometriózis kiújulhat, de így, hogy önt időben megműtöttük és komplex terápiában részesítjük, erre jóval kisebb az esélye. Elküldöm egy gyógytornászhoz is, akivel testének rendszeres edzését is megbeszélheti, valamennyit ez is számít. És mindenekelőtt bízzon benne, hogy ön immár egészséges. Nekem elhiheti.”
A nő szeme kissé összeszűkült. “Nade mégis mi okozza ezt a betegséget?”
“Vannak elméletek, de az igazság az, hogy senki sem biztos a dolgában. Nem tudom.” – tárta szét karját a doktor. A nő melegen megszorította a kezét és ragyogva így szólt:
“Most már valóban hiszek magának – ha ezt is be merte vallani!”