2 évvel ezelőtt  52 éves koromban a munkahelyemen egyik pillanatról a másikra nagyon heves forgó szédülés fogott el, mentő vitt a neurológiára. 3 napig egyáltalán nem tudtam felkelni az ágyból. A szememet is alig bírtam kinyitni, mert “fájt” a nézés, szúró fájdalommal. Volt CT, fülészeti vizsgálat, MR. Nem találtak eltérést. Bíztatott az orvosom, hogy a 4. napon jobb lesz. Ez így is lett, lábra álltam. Nem szédültem, de az egyensúlyérzékem már egyáltalán nem volt a régi, és azóta sem az. Az otoneurológiai vizsgálat megerősítette a diagnózist: neuronitis vestibularis. A fejem azóta is olyan, mint egy nehéz “lufi”, minden egyes lépésnél “elmozdul” a világ, olyan, mint amikor a TV-ben ugrál a kép. A memóriám, az agyam sem úgy működik, mint régen. Úgy érzem, nem tudom olyan gyorsan felfogni amit mondanak, mint a betegségem előtt. Halláskárosodásom, fülzúgásom egyáltalán nem volt. Nincsenek rohamaim, én egyfolytában érzem ezt a bizonytalanság érzést.

A látásom romlik. Szedtem már Betaserc-et, Betarevint, D vitamint, meg már nem is tudom, hogy mit. Egy fülspesialista azt mondta, hogy savas a szervezetem, a másik vízhajtót javasolt, mert szerinte egy gyulladás miatt ödéma keletkezett a hallójáratomban. Semmi nem segített, néha úgy érzem nem bírok így élni. Egyáltalán nem olyanok a tüneteim, mint amit ezen a fórumon leírtak a betegek. Én nem szédülök, csak minden egyes lépésért meg kell küzdenem, hogy egyenesen menjek, és ez a látás, szürnyű! Kérem, ha volt, vagy van ilyen betegsége bárkinek és valaki tudott rajta segíteni, ossza meg velem is, mert nagyon el vagyok keseredve, hogy így kell leélnem az életemet. Nagyon elfáradok a nap végére.